Osgyán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Osgyán (Ožďany)
Osgyán római katolikus temploma
Osgyán római katolikus temploma
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Rimaszombati
Turisztikai régió Gömör
Rang község
Első írásos említés 1332
Polgármester Adrián Barto
Irányítószám 980 11
Körzethívószám 047
Forgalmi rendszám RS
Népesség
Teljes népesség 1629 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 44 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 213 m
Terület 37,17 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Osgyán (Szlovákia)
Osgyán
Osgyán
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 23′ 00″, k. h. 19° 54′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 00″, k. h. 19° 54′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Osgyán témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Osgyán (szlovákul Ožďany) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Rimaszombattól 10 km-re, nyugatra található.

Osgyán a Szuha-patak völgyében fekszik, az 50-es országos főútvonal Losonc-Rimaszombat közötti szakasza mentén. Érinti a Poltár-Rimaszombat vasútvonal is.

Keletről Rimaszombat, északkeletről Kruzsnó, északról Susány és Fazekaszsaluzsány, északnyugatról Cserepes külterülete, nyugatról Kétkeresztúr, délről pedig Magyarhegymeg és Guszona községekkel határos. Nyugati határa egyben a történelmi Gömör-Kishont és Nógrád vármegyék határa is.

Osgyán kataszteri területe 37,1718 km²[2], mely csak kismértékben változott a 20. század folyamán (1921-ben 36,66 km²).

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban éltek emberek. A bükki kultúra és a nagyrévi kultúra nyomai kerültek elő a községben. A bronzkorból a pilinyi kultúra hamvasztásos sírjait tárták itt fel.

A település a 13. században keletkezett, első említése 1265-ben történt. A falut és plébániáját 1332-ben a pápai tizedjegyzékben "Osyan" alakban említik. 1348-ban "Osdyan", 1360-ban "Ozdyan", "Osdyan" néven szerepel az írott forrásokban. Egykor az Orlay, később a Bakos család birtoka volt. A 17. századtól a Korponay és Luzsénszky családoké.

Várkastélya 13. századi vár alapjaira épült a 17. században. A várat a 15. század közepén a husziták foglalták el, de 1460-ban Hunyadi Mátyás serege visszafoglalta. 1604. november 17-én itt győzte le Basta császári serege a Németh Balázs vezette hajdúk seregét. A császári katonaság Osgyánt is felgyújtotta, várának maradványaiból épült fel a reneszánsz várkastély.

Gimnáziuma a 17. században nyílott, amikor Bakos Gábor Fülek várának elfoglalása után az ottani iskolát Osgyánba, kastélyába költöztette. Később új épületet emeltetett neki. Az iskola 1853-ban a rimaszombati gimnáziummal egyesült és ezzel megszűnt. A falu egykor fazekasairól volt híres.

Vályi András szerint: "OSGYÁN. Ozdanitz. Népes magyar mező Város Hont Várm. földes Uraik B. Lusinszky, Korompai, és több Uraságok, kiknek szép Kastellyokkal ékesíttetik, lakosai katolikusok, többen evangelikusok, fekszik kies helyen, Szuha vize mellett, Apátinak, és Magyar Hegymegnek szomszédságában; határjában szántó földgyei három nyomásra vagynak osztva, kivált trágyázás után minden féle veteményt meg terem; gyümöltse sok van, réttyei nagyok’s kétszer kaszálhatók, erdeje meszsze ki terjedő, makk, és gubits termésre igen alkalmatos, jó tserép edényeket is készítenek némelly lakosai."[3]

Fényes Elek szerint: "Osgyán, magyar falu, Gömör és Kis-Honth vmegyékben, ut. p. Rima-Szombathoz nyugotra 2 órányira a pesti postautban: 491 kath., 758 ev., 43 ref. lak. Kath. és evang. anyaszentegyház. Kastély egy dombon igen szép kilátással. Termékeny határ. A földesurak szőlőt is ültettek. Hajdan itt nevezetes evang. gymnasium volt, mellyet Osgyánnak örökös urai, a Bakosok alapitottak tulajdon várkastélyukban, most a gramm. oskolára olvadt le. F. u. a Bakos örökösök, u. m. báró Luzsinszky, Battik s m. t."[4]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Osgyán, Nógrád vármegye határán fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 252 házzal és 1455 róm. kath. és ág. ev. h. vallású lakossal. E község már a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel Osyan alakban. Várát a husziták elfoglalták, de Mátyás király 1460-ban kiűzte őket innen és a várat visszafoglalta. Hajdan az Orlay család volt az ura. A XVI. század második felében még Orlé (Orlay) Miklós az osgyáni uradalom birtokosa, később pedig már a Bakos, Korponay és a báró Luzsénszky család, azonban ezekkel együtt még a Battik, Wolny és a Malatinszky család is. Most a báró Luzsénszky családnak, özv. Malatinszky Vilmosnénak, Szakall Barnabásnak, Vajda Andrásnak és dr. Rónay Károlynak van itt nagyobb birtoka. A hajdani várkastély, átalakított állapotban, magas dombtetőn áll és a br. Luzsénszky család tulajdona. A várkastélyban érdekes és nagybecsű levéltár és képtár van. E kastélyon kívül még két úrilak van a községben. Az egyik Farkas Ábrahám orsz. képviselőé, a másik özv. Malatinszkynéé. Azelőtt a községben híres evangélikus gimnázium volt, melyet a Bakosok alapítottak. Erről más helyen van szó. A XVIII. században a lakosok kiterjedt sertéstenyésztéssel foglalkoztak az itteni erdőkben. A községben két templom van. A róm. kath. templom 1747-ben épült. Az ág. ev. templom építési ideje ismeretlen. Bocskay István alatt a község harcz színhelye volt. 1848-ban az oroszok vonultak át a községen. Ide tartozik Antali, Feketerét, Istenkút, Kishegymeg, Zabzó, Szijbokor, Zsidó, Bábavölgy, Balinczé és Molnárka. Itt volt hajdan Sarampó község is, mely azonban már rég elpusztult. A községben van posta, távírója és vasúti állomása pedig Rimaszombat."[5]

A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 1374 lakosából 1183 magyar, 82 szlovák, 56 egyéb, 11 német anyanyelvű és 42 csecsemő volt.

1910-ben 1429 lakosából 1358 magyar, 65 szlovák, 4 német, 1 román és 1 más nemzetiségű; ebből 863 római katolikus, 492 evangélikus, 48 református, 24 zsidó és 2 görög katolikus vallású.

1921-ben 1373-an lakták, ebből 995 magyar, 322 pedig szlovák nemzetiségű.[6]

2001-ben 1577 lakosából 1049 (66.5%) szlovák és 411 (26.1%) magyar.[7]

2011-ben 1629 lakosából 1102 szlovák és 328 magyar.

Híres emberek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Kovács, Š. B. 1982: Archeologický prieskum v Ožďanoch a Šafárikove-Behynciach. AVANS 1981, 153-155.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Osgyán témájú médiaállományokat.