Bellény
| Bellény (Belín) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Rimaszombati |
| Rang | község |
| Polgármester | Ivan Očenáš |
| Irányítószám | 980 01 (pošta Rimavské Janovce) |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | RS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 179 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 46 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 206 m |
| Terület | 4,19 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 20′ 30″, k. h. 20° 06′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 20′ 30″, k. h. 20° 06′ 30″ | |
| Bellény weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bellény témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Bellény (szlovákul: Belín) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Rimaszombattól 11 km-re, délkeletre fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu a 12. század végén keletkezett. 1349-ben és 1427-ben "Beleyn" alakban említik. 1349-ben a Bellényi család birtoka volt. Később a török támadások következtében elpusztult, de újjáépítették és köznemesi község lett. Az 1773-as urbárium szerint 11 köznemesi és 2 zsellércsalád élt a településen. 1828-ban 23 háza és 176 lakosa volt. Lakói a mezőgazdaságon kívül főként seprű és kefekészítéssel foglalkoztak.
Vályi András szerint: „BELÉNY. Magyar falu Gömör Vármegyében, földes Ura Fáy Uraság, fekszik Rima Szombattól fél mértföldnyire, földgye gabonát bőven terem, piatzozása közel, és jó, legelője egy keveset szoross, mind a’ két féle fája van, keresetre jó módgya, második Osztálybéli.”[2]
Fényes Elek szerint: „Belény, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyében, Rimaszombathoz 1/2 mfd. 2 kath. 174 ref. lak. Gabonája, szénája, gyümölcse, fája elég. F. u. a Fáy nemzetség.”[3]
Gömör és Kishont vármegye monográfiája szerint: „Bellény, a feled-miskolczi vasútvonal mentén, 42 házat és 157 ev. ref. vallású lakost számláló magyar kisközség. 1427-ben Beleyn alakban említik nevét. Legrégibb birtokosa a Fáy család. Lakosai, kiknek nagy része jelenleg kefe- és seprő-kötéssel foglalkozik, már 1846-ban takarék-magtárt állítottak. Határában jóízű savanyúvíz van. Postája Jánosi, távírója Feled, vasúti állomása Dobócza. Határában feküdt 1427-ben Kabalaszó község, mely azonban elpusztult.”[4]
A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1918 után is mezőgazdasági település maradt. 1938 és 1944 között újra Magyarország része.
Földműves szövetkezete 1956-ban alakult, mely 1965-ben állami tulajdonba került. Legtöbb lakosa itt dolgozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 146-an, túlnyomórészt magyarok lakták.
2001-ben 172 lakosából 116 szlovák és 56 magyar volt.
2011-ben 193 lakosából 107 szlovák és 79 magyar.
Nevezetességei[szerkesztés]
Református temploma 1863-ban épült későklasszicista stílusban, a 20. században átépítették.
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. december 21.)
A Rimaszombati járás települései  | |
|---|---|
| Központ | Rimaszombat (Rimavská Sobota) |
| Települések | Abafalva (Abovce) • Ajnácskő (Hajnáčka) • Almágy (Gemerský Jablonec) • Alsósziklás (Nižný Skálnik) • Alsóvály (Valice) • Babarét (Babinec) • Bakostörék (Veľké Teriakovce) • Balogfala (Blhovce) • Balogiványi (Ivanice) • Balogpádár (Padarovce) • Balogrussó (Hrušovo) • Balogtamási (Tomášovce) • Balogújfalu (Vieska nad Blhom) • Baraca (Barca) • Bátka (Bátka) • Bellény (Belín) • Bottovó (Bottovo) • Bugyikfala (Budikovany) • Cakó (Cakov) • Cserencsény (Čerenčany) • Csíz (Číž) • Darnya (Drňa) • Derencsény (Drienčany) • Détér (Gemerské Dechtáre) • Dobfenek (Dubno) • Dobóca (Dubovec) • Dobrapatak (Potok) • Dúlháza (Dulovo) • Egyházasbást (Nová Bašta) • Feketepatak (Čierny Potok) • Feled (Jesenské) • Felsősziklás (Vyšný Skálnik) • Felsővály (Vyšné Valice) • Gesztes (Hostišovce) • Gesztete (Hostice) • Gortvakisfalud (Gortva) • Gömörfüge (Figa) • Gömörhegyvég (Poproč) • Gömörispánmező (Španie Pole) • Gömörlipóc (Lipovec) • Gömörmihályfalva (Gemerské Michalovce) • Gömörpéterfala (Petrovce) • Guszona (Husiná) • Hanva (Chanava) • Harmac (Chrámec) • Hubó (Hubovo) • Jánosi (Rimavské Janovce) • Jéne (Janice) • Jeszte (Jestice) • Kacagópuszta (Orávka) • Kálosa (Kaloša) • Karaszkó (Kraskovo) • Kecege (Kociha) • Kerekgede (Hodejovec) • Kiéte (Kyjatice) • Kisgömöri (Gemerček) • Klenóc (Klenovec) • Kopárhegy (Krokava) • Korláti (Konrádovce) • Kőhegy (Lukovištia) • Kövecses (Štrkovec) • Kruzsnó (Kružno) • Magyarhegymeg (Dolné Zahorany) • Medveshidegkút (Studená) • Méhi (Včelince) • Meleghegy (Teplý Vrch) • Naprágy (Neporadza) • Nemesmartonfala (Martinová) • Nemesradnót (Radnovce) • Nyustya (Hnúšťa) • Óbást (Stará Bašta) • Oldalfala (Stránska) • Osgyán (Ožďany) • Perjése (Dražice) • Rakottyás (Rakytník) • Ratkószabadi (Ratkovská Lehota) • Ratkószuha (Ratkovská Suchá) • Rimabánya (Rimavská Baňa) • Rimabrézó (Rimavské Brezovo) • Rimapálfala (Pavlovce) • Rimaráhó (Hrachovo) • Rimasimonyi (Šimonovce) • Rimaszabadi (Lehota nad Rimavicou) • Rimaszécs (Rimavská Seč) • Rimazsaluzsány (Rimavské Zalužany) • Rónapatak (Rovné) • Runya (Rumince) • Sajókeszi (Kesovce) • Sajólénártfalva (Lenartovce) • Sajólenke (Lenka) • Sajórecske (Riečka) • Sajószentkirály (Kráľ) • Serke (Širkovce) • Szeleste (Slizké) • Szútor (Sútor) • Tajti (Tachty) • Tiszolc (Tisovec) • Tóthegymeg (Horné Zahorany) • Uzapanyit (Uzovská Panica) • Vámosbalog (Veľký Blh) • Várgede (Hodejov) • Vecseklő (Večelkov) • Velkenye (Vlkyňa) • Zádorháza (Zádor) • Zeherje (Zacharovce) • Zsip (Žíp) |
