Dobsina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Dobsina (Dobšiná)
A városháza
A városháza
Dobsina címere
Dobsina címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Rozsnyói
Rang város
Első írásos említés 1326
Polgármester Ján Slovák
Irányítószám 049 25
Körzethívószám 058
Forgalmi rendszám RV
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 5696 fő (2012)
Népsűrűség 69 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 459 m
Terület 82,73 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dobsina (Szlovákia)
Dobsina
Dobsina
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 49′ 15″, k. h. 20° 21′ 48″Koordináták: é. sz. 48° 49′ 15″, k. h. 20° 21′ 48″
Dobsina weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dobsina témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Dobsina (szlovákul Dobšiná, németül Dobschau, latinul Dobsinium) város Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Rozsnyótól 26 km-re északnyugatra, a Gömör–Szepesi-érchegység középső részén, a Dobsina patak partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a szláv Dobsa személynévből ered és „Dobsa birtoka” jelentésű.

Története[szerkesztés]

A település a Dobsina-patak két oldalán erdőirtással keletkezett 1326-ban, amikor szász bányászokat telepítettek itt le. A város lakossága ugyanis az egri káptalan elött 1326-ban kötött egyesség értelmében a híres „korponai szabadsággal" megajándékoztatván, szabadon űzte bányászatát, de a jövedelem egyharmad része ugyanazon egyezség szerint a földesúrnak volt fentartva. Birájukat és papjukat szabadon választhatták, vagyis „szabad polgárok" voltak. A legrégebbi polgár családok között szerepeltek: Stempel, Lux, Antony, Kaiser, Klein, Hankó, Krausz, Szontagh, Fischer, Pack, Gotthardt, Rachl stb. A 14. század felében megjelenik a település történetében az ősi nemesi Szontagh család, amely egészen a 20. századig szorosan kötödött hozzá.

1417-ben Zsigmond királytól vásártartási jogot kapott és bányaváros lett. A 15. századtól a település a nemesi származású Bebek család csetneki uradalmához tartozott. A hegyek gazdag érceiből a város gyorsan meggazdagodott. Határában aranyat, ezüstöt, nikkelt, majd később vasat, rezet, kobaltot és higanyt bányásztak. 1544. október 14-én megrohanta a török, felgyújtotta, lakosságát pedig elhurcolta. 1556-tól a füleki török közigazgatásnak fizetett adót. A 17. században a környék vasiparának központja lett, ahol fegyvergyár is működött. Itt alakult meg 1680-ban az ország első vasolvasztója. 1723-ban a város megszabadult földesurainak fizetett adók alól, 1756-ban pedig Mária Terézia rendeletére szabad királyi város lett. 1770-ben a városban 15 különböző céh működött. 1792-ben felépült a ma is álló templom. 1855-ben a város háromnegyedét elpusztította egy tűzvész. A bányászat és a kohászat a 19. század végén szűnt meg.

Dr. Lux Gyula (1884-1957) tanár, nyelvész, a dobsinai és dél-szepesi német kultúrának a jeles kutatója volt; ősei egyébként több évszázadon keresztül a települést lakták és ugyanott bányászattal foglalkoztak.[1]

A trianoni békeszerződésig Gömör és Kis-Hont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1945. június 18-án 265, a kitelepítés után visszatérni szándékozó főként német és magyar nemzetiségű dobsinai lakost mészároltak le a csehországi Přerov vasútállomásán a csehszlovák hadsereg részeg katonái.[2]

Dobsina város külső telepei[3][szerkesztés]

A Dobsch-fővölgyben[szerkesztés]

  • Kohótelep
  • Felső- és Alsó-hámor
  • Cigány-telep
  • Alsó-fűrész-telep

A Fekete-hegy alatt[szerkesztés]

  • Lányihutta-telep

A Gölnicz-völgyben[szerkesztés]

  • Hegyeskő (Jégbarlang)
  • János-telep (Spital)
  • Gölniczvölgyi kohó-telep (Középső hámor)
  • Rákospatak
  • Rákóczy-telepek (Szikafka)

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 5592 lakosából 3961 német, 1273 szlovák és 358 magyar anyanyelvű.

1890-ben 4643 lakosából 3056 német, 1252 szlovák és 335 magyar anyanyelvű.

1900-ban 5115 lakosából 2860 német, 1509 szlovák és 746 magyar anyanyelvű.

1910-ben 5029 lakosából 1739 magyar, 1688 német és 1503 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 4622 lakosából 2225 csehszlovák és 353 magyar.

1930-ban 4681 lakosából 2939 csehszlovák és 247 magyar.

1991-ben 4569 lakosának 4135 (90,5%) szlovák, 7,94% cigány, 17 (0,37%) magyar.

2001-ben 4896 lakosának 4337 (88,58%) szlovák, 9,01% cigány, 31 (0,63%) magyar.

2011-ben 5702 lakosából 4083 szlovák, 613 cigány, 13 magyar, 13 cseh, 8 német és 963 ismeretlen nemzetiségű volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Neves személyek[szerkesztés]

Testvértelepülések[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dobsina témájú médiaállományokat.