Nyustya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyustya (Hnúšťa)
Hnusta.jpg
Nyustya címere
Nyustya címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Rimaszombati
Turisztikai régió Gömör
Rang város
Első írásos említés 1438
Polgármester Michal Bagačka
Irányítószám 98101
Népesség
Teljes népesség 7781 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 114 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 298 m
Terület 68,05 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nyustya (Szlovákia)
Nyustya
Nyustya
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 34′ 24″, k. h. 19° 57′ 14″Koordináták: é. sz. 48° 34′ 24″, k. h. 19° 57′ 14″
Nyustya weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyustya témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nyustya (szlovákul Hnúšťa) város Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Rimaszombattól 21 km-re északra, a Rima és a Klenóci-Rima összefolyásánál fekszik.

Nyustya keletről Kopárhegy, Rónapatak, Gömörhegyvég és Dobrapatak; délről Rimabrézó, Kiéte és Balogrussó; délnyugatról Rimabánya és rövid szakaszon Rimaszabadi, nyugatról Klenóc; északról pedig Tiszolc községekkel határos.

Nyustya 68,0489 km²-es területe négy kataszteri területre és öt városrészre oszlik, melyek mindegyike korábban önálló község volt. Likér (Likier) határát Nyustya kataszteréhez csatolták.[2]

  • Baradna (Brádno) - 9,8995 km²
  • Hacsó (Hačava) - 9,4083 km²
  • Nyustya (Hnúšťa) - 41,7067 km²
  • Dombosmező (Polom) - 7,0345 km²

Története[szerkesztés]

Területe ősidők óta lakott. Határában a Szinyec-hegy oldalában az egykori aranybányákat védett 3. századi római őrtorony maradványai láthatók. A magyar állam megalakulása után a Rima völgye a kalocsai érsekség birtoka volt. Az érsekség a 12-13. században gazdag aranybányákkal rendelkezett ezen a területen. A bányászat központja ebben az időben Rimabánya volt, mely 1368-ban szabad királyi város lett. Nyusta település a 12. században keletkezett, amikor a Máriássy család kastélyt épített ide. Temploma ebben az időben valószínűleg a Templomos Lovagrendé volt. Nyusta első írásos említése az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben található. 1438-ban "Hirmistia", 1439-ben "Hilistye" néven emlytik. Régi temploma a 14. század első felében épült.

A 15. században Nyusta a Feledy, majd a 16. századtól a Kubinyi és a Fáy család birtoka volt. A települést a 16. században az I. Ferdinánd és Szapolyai János közti harcok idején többször is feldúlták. A város evangélikus gyülekezete 1540-ben alakult és ők vették birtokba a régi gótikus templomot, melyet egészen 1804-ig, lebontásáig használtak. 1808-ban új templomot építettek. A város katolikus plébániáját csak 1769-ben alapították újra, első kápolnájuk 1788-ban épült. A katolikus templom 1801 és 1802 között épült fel. Egykor sok szűrszabó élt itt, szűrszabó céhe 1825-ben alakult meg. 1828-ban 130 házában 1125 lakos élt. Vaskohójának és magnezit bányájának köszönhetően a 19. században rohamosan fejlődött. A rimamurányi-salgótartjáni vasművek vasolvasztója és megnezitpörkölő üzeme működött itt. Északi határában ma is magnezitgyár üzemel.

Vályi András szerint "NYUSTYA. Tót falu Hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és többen evangelikusok, fekszik Likér, Rima Brezó, Baradna mellett 1/4, és 1/2 mértföldnyire, két vasat kovátsoló hámor is van benne, kaszállója, ’s legelője elég, erdeje az ott lévő hámorok miatt el pusztúlt, de abrontsnak való nyír, és mogyoró fája vagyon elég, fa edényt is készítenek, úgy látszik, hogy arany mosások is vóltak itt; most pedig Osztra nevű hegyen ólomra, és ezűstre jó reménység alatt még eddig egy Bánya haszon nélkűl dolgoztatik, lakosai rész szerént tsapók, rész szerint pedig kovátsok, néhol földgye sovány, és vas vizess." [3]

Fényes Elek szerint "Nustya, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyében, ut. p. Rimaszombathoz északra 2 1/2 mfdnyire: 262 kath., 1098 evang. lak. Evang. anyaszentegyház. Két vashámor. F. u. a Kubinyi nemzetség." [4]

A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott.

A szlovák nemzeti felkelés idején a harcokban fontos szerepet játszott. 1945. január 23-án foglalták el a II. ukrán front csapatai. Ma országos jelentőségű vegyiüzemeiről ismert. 1960 óta város, 7550 lakosa (2001) van.

1960-ban Likér, 1971-ben pedig Baradna, Dombosmező és Hacsó községeket csatolták hozzá.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 2025 lakosából 1042 szlovák és 885 magyar volt.

1921-ben a 32,84 km²-es területű községnek 1668 lakosa volt, melyből 1412 volt szlovák és 210 magyar nemzetiségű; 636 római katolikus és 932 evangélikus vallású.[5]

2001-ben 7557 lakosából 7037 szlovák volt.[6]

2011-ben 7781 lakosából 6232 szlovák, 211 cigány és 51 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1802-ben épült, 1906-ban jelentősen megújították, négy új oltárt, új festést, új ablakokat kapott. Orgonája 1928-ban készült.
  • Evangélikus temploma 1808-ban épült neoklasszicista stílusban. Oltára 1888-ban, orgonája 1907-ben készült.
  • Vasbányászatára emlékeztet a falu nyugati határában álló Rákóczi-korabeli vaskohó.
  • Hacsó városrész evangélikus temploma.
  • Likér városrész 1875-ben épített neoklasszicista evangélikus temploma.
  • Baradna városrész evangálikus temploma.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1822-ben Ján Francisci-Rimavský, Ľudovít Štúr barátja és munkatársa, a szlovák nemzeti mozgalom harcosa.
  • Itt élt és alkotott Burghardt Margit festőnő, Tichy Kálmán tanítványa.
  • Itt született (Likér, Kohótelep) 1891. január 9-én Joós László. Anyja Démuth Mária, apja Joós János. Elemi iskoláit a rimamurány-salgótarjáni vasmű-részvénytársaság népiskolájában. Vasesztergályos szakmát tanult. Katonai szolgálatra 1912. október 11-én vonult be. Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetéhez Polába került, ahol a kiképzést követően szolgálati helye a Kaiserin Elisabeth védett nagycirkáló lett. Az első világháborúban, mint tengerész részt vett a kínai Csingtao védelmében, ahol 1914. november 7-én japán fogságba esett. Innen 1919. december 28-án szabadul, a Kifuku Maru japán hajó fedélzetén 1920. február 28-án érkezik meg a német Wilhelmshaven kikötőbe. Ezután a "Hazatért hadifoglyok leszerelő táborába" Csótra kerül, ahonnan 1920. március 8-án távozik. Hazaérkezését követően Joós László korábbi munkahelyén a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság Salgótarjáni Acélgyárában kapott munkát. 1921. augusztus 6-án házasságot kötött Strba Irénnel. Házasságukból egy leánygyermekük (Mária) született. Joós László 1968. március 18-án hunyt el, sírja a salgótarjáni régi temetőben található.
  • Itt született 1759-ben Csernyánszky Sámuel evangélikus lelkész.
  • Itt született Kubinyi Péter (Nyustya, 1765–1831) császári és királyi tanácsos, ügyvéd, geneológus.
  • Itt született 1943-ban Igor Chamula szlovák politikus, a Matica slovenská elnökségi tagja, képesítését tekintve középiskolai tanár volt.
  • Itt született 1965. szeptember 1-én Ľudovít Kaník szlovák politikus, egykori munka- és szociálisügyi miniszter.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]