Zádorháza
| Zádorháza (Zádor) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Rimaszombati |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1372 |
| Polgármester | Kovács Ildikó |
| Irányítószám | 980 42 |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | RS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 145 fő (2017. dec. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 41 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 165 m |
| Terület | 3,46 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Zádorháza
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 28′ 00″, k. h. 19° 57′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 28′ 00″, k. h. 19° 57′ 00″ | |
| Zádorháza weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zádorháza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Zádorháza (szlovákul Zádor) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Rimaszombattól 20 km-re délkeletre, a Balog patak bal partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A település a 14. században keletkezett, első írásos említése 1372-ből származik "Zadorhaza" alakban. Alapítójának és névadójának a szomszédos Iványit birtokló Iványi nemzetségbeli Zádort tartja a hagyomány. Keletkezése óta magyar falu, melyet határnevei is bizonyítanak. 1427-ben az adóösszeírás szerint Zádorházi István a birtokosa. A 16. században a falut birtokló nemzetség három családra vált szét, a Betes, a Móricz és Zádor családokra. 1566-ban a török elpusztította, azután a hódoltság részeként a töröknek fizetett adót. A 16. század második felétől nemesi község.
A reformáció is gyorsan terjedt ezen a vidéken, az 1560-as években Zádorházán már református gyülekezet volt, mely a rimaszécsi gyülekezethez tartozott. Lakói templomba is Rimaszécsre jártak. Református iskolája 1709-ben már működött. Első református temploma csak 1882-ben épült, de rossz állapota miatt csak 1945-ig használhatták. A torony nélküli fazsindelyes templomot az 1950-es években lebontották és újat építettek helyette. Az új templom építése 1943-tól 1968-ig tartott.
A falunak 1828-ban 33 háza és 275 lakosa volt. 1837-ben 139 lakos élt itt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint "ZÁDORHÁZA. Magyar falu Gömör Vármegy. földes Urai több Urak, fekszik Dobócznak szomszédságában, és annak filiája; fája nintsen, legelője szoros, gyümöltsös kertyei vannak, földgye gabonát termő, piatza Rima-Szombatban, Rozsnyón, és Jolsván van."[2]
Fényes Elek szerint "Zádorháza, Gömör v. magyar falu, Rima-Szécs szomszédságában: 34 kath., 241 ref. lak., első osztályb. határral. Sok nemesség. F. u. többen."[3]
Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint "A Balog folyó mentén fekvő magyar kisközség, 43 házzal és 182 ev. ref. vallású lakossal. E községet 1427-ben már mai nevén említik. Hajdani földesurai a Széchiek voltak, azután a Szakall és a Dubraviczky családok osztoznak birtokán. Református temploma 1882-ben épült. Ide tartozik Latrán puszta, mely 1424-ben mint külön község, Latrandfalwa néven fordul elő. A községben régi úrilak van, melyet még a Szakall család építtetett; most a Draskóczy Istváné. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécs."[4]
A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 160-an, túlnyomórészt magyarok lakták.
2011-ben 142 lakosából 124 magyar és 18 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Református templomát 1968 novemberében szentelték fel.
- A második világháború után a csehszlovák hatóságok által Magyarországra telepített négy helybéli család emlékére négy fát ültettek.[5]
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1867-ben Héjjas Endre meteorológus (1842–1916), az Időjárás című folyóirat alapító szerkesztője, sok szakkönyv szerzője. [1], [2]
- Betes István Madách-díjas költő (*1954.) [3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.
- ↑ L. Juhász Ilona A kitelepítés és a lakosságcsere emlékezete című írása az Új Szó 2013. április 27-i lapszámában
