Kecege
Kecege (Kociha) | |
Kecegei Önkormányzati hivatal | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Besztercebányai |
Járás | Rimaszombati |
Rang | község |
Polgármester | Tatiana Klimová |
Irányítószám | 980 52 |
Körzethívószám | 047 |
Forgalmi rendszám | RS |
Népesség | |
Teljes népesség | 205 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 18 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 250 m |
Terület | 11,41 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 28′ 44″, k. h. 19° 56′ 40″48.478889°N 19.944444°EKoordináták: é. sz. 48° 28′ 44″, k. h. 19° 56′ 40″48.478889°N 19.944444°E | |
Kecege weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kecege témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Kecege (szlovákul: Kociha) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Rimaszombattól 12 km-re északnyugatra, a Rima jobb partján, a Kecegei patak torkolatánál fekszik.
Története
[szerkesztés]1298-ban „Kechege” néven említik először. 1360-ban „Kecheke”, 1404-ben „Kechegew” alakban szerepel az írott forrásokban. A Jánoky és Jákóffy család birtoka volt. Később több nemesi család tulajdonában állt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással és bognármesterséggel foglalkoztak. Egykor üveggyár és sörfőzde működött a községben.
Vályi András szerint: „KECZEGE. vagy Koczika. Tót falu Kis Hont Várm. földes Urai Szent Iványi, és több Uraságok, lakosai evangelikusok, fekszik Rahonak szomszédságában, és annak filiája, Szeltzével, és Felső Szkálnokkal is határos, határja 3 nyomásbéli, földgye motsáros, meg termi középszerűen a’ kétszerest, búzát, rozsot, és zabot, réttyei igen termékenyek, erdők nélkül szűkölködik.”[2]
Fényes Elek geográfiai szótárában: „Keczeghe, Gömör-Kis-Honth v. tót falu, Rahóhoz 1/2 órányira: 24 kath., 237 evang. lak. A rahói urak birják.”[1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Keczege, rimavölgyi kisközség, 59 házzal és 269, túlnyomó számban tót ajkú és ág. ev. h. vallású lakossal. E községnek a Jákóffy és a Jánoky, majd a Kende családok voltak a birtokosai. Most Széky Péternének, szül. Kende Erzsébetnek és Okolicsányi Gáspárnak van itt nagyobb birtokuk és az előbbinek régi kúriája. Az evangélikus templom 1856-ban épült. A község postája Gömörráhó, távírója és vasúti állomása pedig Rimabánya.”[3]
A trianoni diktátumig területe Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 251, többségben szlovák anyanyelvű lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.
2001-ben 233 lakosából 228 szlovák volt.
2011-ben 209 lakosából 183 szlovák volt.
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1858-ban Hüvössy Lajos evangélikus lelkész, dékán, régész, a rimaszombati múzeum egyik alapítója.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Evangélikus temploma 1856-ban torony nélkül épült, 1910-ben neoklasszicista stílusban megújították. Közelében alacsony harangtorony áll.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. február 21.)