Betlér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Betlér (Betliar)
Betlér légifotó.jpg
Betlér címere
Betlér címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Rozsnyói
Turisztikai régió Felső-Gömör
Rang község
Polgármester Ľubomír Zatroch
Irányítószám 049 21
Körzethívószám 058
Forgalmi rendszám RV
Népesség
Teljes népesség 931 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 38 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 341 m
Terület 24,67 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Betlér (Szlovákia)
Betlér
Betlér
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 42′, k. h. 20° 31′Koordináták: é. sz. 48° 42′, k. h. 20° 31′
Betlér weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Betlér témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Betlér (szlovákul: Betliar németül: Betler) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában. Kastélya szép állapotban fennmaradt, ma múzeum.

Fekvése[szerkesztés]

Rozsnyótól 5 km-re északnyugatra, a Sajó bal partján található.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve egykori birtokosának, a német Betlérnek az emlékét őrzi.

Története[szerkesztés]

A falu bányásztelepülésként keletkezett a 13. század végén. 1330-ban „Bethler” néven említik először. Ősi bányásztelepülés, melynek határában vasat, rezet, aranyat bányásztak. A csetneki Bebek család birtoka volt, majd a 16. század második felétől Krasznahorka várának tartozéka. A 15. században pásztorok telepedtek le a területén. 1557-től a töröknek adózott. 1781-től vasolvasztó és két vashámor is működött itt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BETLÉR. totúl Betlár. Tót falu Gömör Vármegyében, birtokosa Gróf Andrásy Uraság, lakosai katolikusok, többen evangelikusok, fekszik Nagy Veszveresnek szomszédságában, mellynek filiája, Rozsnyótól egy órányira. Gróf Andrási Uraságnak, régi módra épűlt kastéllyával díszesíttetik, serháza, és hámora, ’s vas öntő háza is van. Határbéli földgye meszsze terjed, 3/4. része, ha jól trágyáztatik termékeny, 1/8. pedig kősziklás, legelője jó, és elegendő, fája mind a’ kétféle, piatzozása szomszédságban Rosnyón, a’ határbéli vas verő műhelyekben is pénzt szerezhetnek, nem külömben szén égetéssel, és értznek hordásával, második Osztálybéli.[2]

1828-ban 154 házában 1217 lakos élt.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Betlér, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Rozsnyóhoz északra 1/2 órányira, hegyek és völgyek közt. Lakosai közt, kik 461 kath., 756 evang. mennek, mindenféle nemű és jó mesteremberek találtatnak; a földet szorgalmatosan mivelik, vasbányákban és hámorokban dolgoznak, kereskednek, fuvaroznak. Evang. anyatemplom. Ékesiti ezen helyet a gr. Andrásy Károly kastélya, ásvány- és pénzgyüjteménye, s jeles angolkertje. Van egy senorialis közönséges könyvtára is.”[3]

1853-ban egy másik olvasztó is épült a területén. Vasgyára a 19. század végén kezdte meg működését. Lakói erdei munkákkal, mezőgazdasággal, kézművességgel (ács, kőműves, asztalos, bognár, takács) foglalkoztak.

Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Betlér, a Sajóvölgyén fekvő kisközség, körjegyzőségi székhely. Házainak száma 208, lakosaié, a kik nagyobbrészt tótok és ág. ev. h. vallásúak, 1119. A község hajdan Krasznahorka vár tartozéka volt és annak sorsában osztozott. 1713-ban Andrássy Pál báró az uradalmat és a kastélyt nejének Balassa Krisztinának hagyományozza, a tőle kölcsönvett összeg fejében. 1793-ban Andrássy Lipót volt az ura, a ki a híres betléri könyvtárt alapította és számára külön épületet emeltetett. Éremgyűjteménye is országos hírű volt. Végrendeletileg kifejezett kivánságára, halála után, a betléri parkban temették el. 1824-ben Andrássy Imre eladta Betlért gr. Nádasdy Tamásnak, kitől a Pálffy és a Grovestins családok birtokába került, de Andrássy Manó gróf visszavásárolta a birtokot a kastélylyal együtt és a még Andrássy István lőcsei várkapitány által épített kastélyt teljesen átalakíttatta s lényegesen megnagyobbíttatta. A kastély belső termei, de különösen a csarnok valóságos múzeum és gazdag tárháza a műkincseknek, régiségeknek, festményeknek, iparművészeti tárgyaknak, ötvösműveknek, vadászati troféumoknak stb. Mostani tulajdonosa, gróf Andrássy Géza, a gyűjteményeket folyton gyarapítani igyekszik. A gyűjtemény legérdekesebb darabjai közé kétségen kívül azok a Bebek-féle ágyuk tartoznak, melyek a kastélyon kívül vannak felállítva. A község határában gazdag vaskőbányák vannak és a rimamurány-salgótarjáni vasmű r. t. kohói. A falu két temploma közül a római katholikus 1600 körül épült, az ág. h. ev. pedig 1786-ban. Van a községben posta, táviró és vasúti állomás.[4]

A trianoni diktátumig Gömör–Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

A második világháború idején területén partizáncsoportok tevékenykedtek, melyeket a lakosság is támogatott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1121-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 1012 lakosából 961 szlovák volt.[5]

2011-ben 931 lakosából 816 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

Híres szülöttei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Hegedűs István 2009: Egy 19. századi főúri könyvtár bemutatása a csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy-család betléri tékájának példáján.

További információk[szerkesztés]