Sajó (folyó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sajó
Sajó látképe.jpg
Közigazgatás
Országok Szlovákia Szlovákia,
Magyarország Magyarország
Földrajzi adatok
Hossz 223 km
Forrásszint 1300 m
Vízhozam 60 m³/s
Vízgyűjtő terület 12 708 km²
Forrás Gömör–Szepesi-érchegység
Torkolat Tisza
é. sz. 47° 56′, k. h. 21° 07′Koordináták: é. sz. 47° 56′, k. h. 21° 07′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajó témájú médiaállományokat.

A Sajó (szlovákul Slaná) Kelet-Szlovákia és Északkelet-Magyarország egyik legnagyobb folyója, a Tisza jelentős mellékvize.

Leírása[szerkesztés]

Magyarország kilencedik legbővebb vizű felszíni vízfolyása a Duna, Tisza, Dráva, Mura, Maros, Hármas-Körös, Szamos, és a Bodrog után (nem feltétlenül ebben a sorrendben). Szlovákiában a Gömör–Szepesi-érchegységben ered, Dobsinától nem messze, de másik völgyben: a Stolica nevű csúcs (1476 m) alatt, mintegy 1300 méteres tengerszint feletti magasságban. A fenyőkkel sűrűn benőtt hegyoldalról gyorsan leszalad, hogy aztán kis folyócskává (vagy igen bővizű patakká) cseperedve máris kiléphessen az emberek által megművelt földekre. Ezután sorra veszi fel rohanó mellékvizeit a fő közlekedési útvonal mentén kanyarogva.

Partján fekszik Rozsnyó (Rožňava) városa. Innen kicsit délre, Pelsőc (Plešivec) előtt töri át a karsztot. Jobbra a Pelsőci-, balra a Szilicei-fennsíkot találjuk. Ezek meredeken törnek le a folyóvölgybe. Az így átszakított hegység jellegzetes képe műholdas felvételen is könnyedén felismerhető. Pelsőcnél balra kanyarodva, pár kilométer megtétele után találjuk Domica, és már a magyar oldalon Aggtelek és Jósvafő cseppkőbarlang-rendszerét. A folyó azonban délkeleti irányban halad tovább, egészen jobb oldali mellékfolyójával, a Rimával való találkozásáig. Velkenye alatt ömlik a Sajóba, így növelve az anyafolyó vízhozamát átlag 14-ről 21,6 m³/mp-re. Az Ózd térségében található Sajópüspöki mellett lépi át a magyar határt. Itt hirtelen nagy mértékben csökken a mederesés, a szélesség pedig a magyar szakaszra jellemzően megnő. 800 méteren keresztül határfolyó Szlovákiával.

Szlovákiai szakaszának hossza 98 km. Teljes hossza a szabályozások óta valamivel kevesebb mint 223 km; ebből magyarországi szakaszának hossza 124 km. Szélessége a magyar szakaszon általában 20 és 80 méter közé esik. Átlagmélysége sebes folyása miatt a felsőbb magyarországi szakaszon 0,8–1,2 méter körüli, ám ez a torkolat előtt néhol elérheti a 3,6 métert is. Vízgyűjtő területe 12 708 km² (néhány helyen a Hernádé nélkül számolják, miközben azt ettől függetlenül ott is a Sajó mellékvizének tekintik). Átlagos vízhozama 60 m³/mp. Hordaléka jelentős mennyiségű kavics valamint iszap. A Sajó középszakasz jellegű, a kanyarulat-fejlettségi viszonyokat tekintve a magyarországi szakasza közepes fejlettségű meanderező (S=1,78) típusba sorolható, esése a Hernád torkolatig viszonylag nagy (50-70 cm/km)[1], onnan a torkolatig fokozatosan csökken. A hazai Sajó szakasz hossza, azzal együtt pedig a kanyarulatok fejlettsége fokozatosan növekszik, miközben a meanderezés egyre keskenyebb sávra korlátozódik. Egyre több új kanyarulat alakul ki, ezek azonban a fejlettség kezdeti stádiumában vannak, míg az érett kanyarulatok száma fokozatosan növekszik[2]. A Sajó hazai szakaszán az 1930-as években készültek előzetes tervezetek az összefüggő szabályozási munkálatok és a folyó hajózhatóvá tételére vonatkozóan, azonban a II. világháború során felmerült költségek átcsoportosítása miatt az elképzelések jelentős része csupán terv maradt, így napjainkban a Sajó folyó a borsodi iparvidékhez közeli szakaszai kivételével csak részben szabályozott. Több ponton létesítettek középvízi szabályozási műveket, melyek célja főként a homorú part biztosítása, valamint a közeli hidak, utak, vasútvonalak védelmét szolgálta[3]. A gyakran nem megfelelő módon és helyen kialakított védműveket azonban a Sajó több helyen kikezdte vagy elrombolta, így nagy kiterjedésű árvízvédelmi töltések hiányában a folyó egyes szakaszain napjainkban is intenzív s szabad kanyarulatfejlődés zajlik[4]. Bár átvágták néhány kanyarulatát a mederszabályozások folytán, a brutális változtatásoktól megmenekült (például korábban tervbe volt véve hajózhatóvá tétele a borsodi megyeszékhely és a Tisza között[5]).

Slovakia - background map.png

Slaná River - location and watershed map.svg
A Sajó vízgyűjtő területe

Régebbi hagyományokat újraindítva 10 éven át a Sajón rendezték meg a Magyarországon egyedülálló, évente esedékes vadvízi evezést Miskolc határában. 2009-ben került rá sor utoljára. A folyó vízgyűjtőjén látogatásra, említésre érdemes természeti és építészeti értékek sokaságát találjuk.

Nevének eredete[szerkesztés]

A finnugrista etimológia szerint a „” és a folyót jelentő régi magyar „” szó összetétele. (Finnugor nyelvekben eredetileg a „jo” szó élt "folyó" jelentésben. Finnül még ma is használatos a „joki”, magyarban pedig csak földrajzi nevek, így a Sajó mellett a Hejő, a Berettyó neve őrzi.) A folyó egyik ága az úgynevezett Sós-völgyből (Szlanszka dolina) ered, innen a folyó Sav (só) + jó (patak) neve, az Árpád-kori nyelvállapotnak megfelelően. Szlovák neve, a Slaná is „sós folyót” jelent.[6][7]

Másik lehetséges eredete az ótörök čaj (kis folyó), amely az ótörök-magyar viszonylatban gyakori č-s hangmegfelelés egyik példája is.

Főbb mellékvizei[szerkesztés]

Szlovákiában[szerkesztés]

A Rima folyó
A Keleméri-patak torkolata

Magyarországon[szerkesztés]

Sajó-parti települések[szerkesztés]

Szlovákiában

A Sajó Sajópüspökinél

Magyarországon

Vízminőség[szerkesztés]

Az elmúlt évtizedekben, mikor még a szlovák papírgyárak is üzemeltek, és Borsod-Abaúj-Zemplén megye az ország legjelentősebb nehézipari központja volt, a két főbb magyar iparvároson is átfolyó Sajó nagy mértékben szennyezett volt. Azóta jelentősen javult a helyzet a Felvidéken és idehaza is, rengeteget tisztult a víz, inkább az illegálisan partra hordott nagy mennyiségű kommunális hulladék okoz gondot. A víz minőségének javulásának hatására manapság egyre többen adják fejüket evezős túrákra a folyón.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sallai F. (2006): A Sajó vízminősége, hosszú távú védelme. In: Fekete É. (szerk): Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek 3(2), pp. 3-16.
  2. Bertalan L., Kovács Z., Szabó G. (2016): A Sajó mederfejlődési dinamikájának vizsgálata térinformatika-alapú morfometriai elemzések alapján - In: Balázs B. (szerk.) "Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában" VII.: Térinformatikai konferencia és szakkiállítás, Konferencia-kötet. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen. pp. 91-98. ISBN: 978-963-318-570-4. DOI: 10.13140/RG.2.1.3558.6163
  3. Bertalan L., Szabó G. (2015): Mederfejlődési vizsgálatok a Sajó hazai szakaszán - In: Boda J. (szerk.) "Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában" VI.: Térinformatikai konferencia és szakkiállítás, Konferencia-kötet. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen. pp. 61-68. ISBN:978-963-318-488-2 DOI: 10.13140/RG.2.1.1070.7048
  4. Bertalan, L. - Szabó, G. - Szabó, Sz. (2017): Hidrológiai tényezők lehetséges hatásai a Sajó magyarországi szakaszának mederfejlődésére - In: Balázs B. (szerk.) "Az elmélet és a gyakorlat találkozása a térinformatikában" VIII.: Térinformatikai konferencia és szakkiállítás, Konferencia-kötet. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen. pp. 57-64. ISBN: 978-963-318-638-1. 
  5. Kákóczki B. (2016): A szederkényi uradalom történeti földrajza. Tiszaújváros város Önkormányzata a Derkovits Gyula Művelődési Központ közreműködésével. Tiszaújváros. 192p.
  6. Kiss Lajos 554. oldal
  7. http://mtdaportal.extra.hu/books/magyarorszag_ethnographiaja.pdf

Források[szerkesztés]

Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2 

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajó (folyó) témájú médiaállományokat.