Sajógalgóc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sajógalgóc
Sajógalgóc címere
Sajógalgóc címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Kistérség Kazincbarcikai
Jogállás község
Polgármester Bartus József[1]
Irányítószám 3636
Körzethívószám 48
Népesség
Teljes népesség 344 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 38,24 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 10,12 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sajógalgóc  (Magyarország)
Sajógalgóc
Sajógalgóc
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 17′ 47″, k. h. 20° 31′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 17′ 47″, k. h. 20° 31′ 50″
Sajógalgóc  (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Sajógalgóc
Sajógalgóc
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Sajógalgóc weboldala

Sajógalgóc község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai kistérségben. A Sajó bal partján, Kazincbarcika vonzáskörzetében, a várostól 10 kilométerre fekszik. Miskolctól 35, Ózdtól 30 kilométerre található.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szláv eredetű a neve. Jelentése: galagonyával benőtt hely.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu a 13. században a Rátót nemzetségbeli Kazai Kakas család birtoka volt, melynek ősi birtokközpontja Kazán volt és uradalma kiterjedt Kazán kívül Kazincz, Igrici, Galgóc és Divény helységekre is.

1442-ben a cseh Giskra várat épít, s innen fosztogatja a környéket. Mátyás király 1459-ben űzte ki a huszitákat, -s mint a környék hasonló várait- a sajógalgócit is leromboltatta. A község neve 1485-ben Galgócz alakban fordul elő. Ekkor a Rátót nemzetség egyik tagja az egri káptalanra hagyta a falu egy részét. 1504-ben már az egész falu a káptalan birtoka. 1555-ben a török kirabolta, s elpusztította a falut. Később újra benépesült. 1785 és 1788 között épült a katolikus templom. 1789-ben szentelték fel.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a településnek csak magyar lakossága van.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy Károly: Ózd város és környéke (Ózd, 1999)
  • Árpád-kori új okm. VII. 102 (Dl. 9815)
  • Szelekovszky László: Sajógalgóc Építészeti Emlékek (2000)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sajógalgóc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A nemzetiségi népesség száma 2001

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]