Sajógalgóc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sajógalgóc
Sajógalgóc címere
Sajógalgóc címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás Kazincbarcikai
Jogállás község
Polgármester Jaskó Péter (független)[1]
Irányítószám 3636
Körzethívószám 48
Népesség
Teljes népesség 338 fő (2014. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 38,24 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 10,12 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sajógalgóc (Magyarország)
Sajógalgóc
Sajógalgóc
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 17′ 47″, k. h. 20° 31′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 17′ 47″, k. h. 20° 31′ 50″
Sajógalgóc (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Sajógalgóc
Sajógalgóc
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Sajógalgóc weboldala

Sajógalgóc egy község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sajó bal partján, Kazincbarcika vonzáskörzetében, a várostól 10 kilométerre fekszik. Miskolctól 35, Ózdtól 30 kilométerre található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu a 13. században a Rátót nemzetségbeli Kazai Kakas család birtoka volt, melynek ősi birtokközpontja Kazán volt és uradalma kiterjedt Kazán kívül Kazincz, Igrici, Galgóc és Divény helységekre is.

1442-ben a cseh Giskra várat épített, s innen fosztogatta a környéket. Mátyás király 1459-ben űzte ki a huszitákat, -s mint a környék hasonló várait- a sajógalgócit is leromboltatta. A község neve 1485-ben Galgócz alakban fordul elő, ez a név szláv eredetű, jelentése: galagonyával benőtt hely. Ekkor a Rátót nemzetség egyik tagja az egri káptalanra hagyta a falu egy részét. 1504-ben már az egész falu a káptalan birtoka. 1555-ben a török kirabolta, s elpusztította a falut. Később újra benépesült. 1785 és 1788 között épült a katolikus templom. 1789-ben szentelték fel.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a településnek csak magyar lakossága van.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus templom, Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelve
  • Négy, műemléki védelem alatt álló népi lakóház[4]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy Károly: Ózd város és környéke (Ózd, 1999)
  • Árpád-kori új okm. VII. 102 (Dl. 9815)
  • Szelekovszky László: Sajógalgóc Építészeti Emlékek (2000)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A 2014-es választás eredménye. (Hozzáférés: 2015. február 3.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A nemzetiségi népesség száma 2001
  4. Sajógalgóc műemlékei. (Hozzáférés: 2015. február 3.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]