Kissikátor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kissikátor
Körtemplom
Körtemplom
Kissikátor címere
Kissikátor címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásÓzdi
Jogállás község
Polgármester Kocsik László Csaba (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám 3627
Körzethívószám 48
Népesség
Teljes népesség 295 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség28,13 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület10,38 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kissikátor (Magyarország)
Kissikátor
Kissikátor
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 11′ 38″, k. h. 20° 07′ 54″Koordináták: é. sz. 48° 11′ 38″, k. h. 20° 07′ 54″
Kissikátor (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Kissikátor
Kissikátor
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Kissikátor weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kissikátor témájú médiaállományokat.

Kissikátor község Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyugati csücskében, a szlovák határ mellett, közel a nógrádi és hevesi megyehatárhoz, az Ózdi járásban, Ózdtól közúton 15, Salgótarjántól 40, Miskolctól 75 kilométerre, a Hangony jobb oldali mellékvölgyében. Környéke igen szép vidék, vadban gazdag, jelentős erdőállománnyal, ahol manapság medve is felbukkanhat.[3][4]

Története[szerkesztés]

A település az Árpád-kor óta lakott, először 1379-ben említik. A török időkben elpusztult, nemcsak a törökdúlás, hanem természeti csapások miatt is, de újra benépesült.

Kissikátor zsákfalu, amelynek elzártságát, demográfiai és gazdasági helyzetét tovább súlyosbította, hogy 1920-ban a trianoni határ elvágta a szomszédos északnyugati régióktól, majd a 90-es években összeomlott az észak-borsodi és nógrádi nehézipar, a lakosság fő munkáltatója.

A település nyugat felőli megközelíthetőségén azonban sokat javított a ZabarDomaháza aszfaltút kiépítése 1990 körül, majd a Tajti és Cered közötti határátkelő megnyitása a 2000-es években, később pedig a Cered–Zabar műút rendbehozása.

A falunak 1904 előtt Sikátor volt a neve; a középkorban Sykathor néven szerepelt.[5]

Népesség, demográfia[szerkesztés]

A falu néprajzilag a Barkó-vidékhez tartozik. Az itt és a környező tájon élő barkók Györffy István etnográfus szerint nem rokonai a palócoknak, hanem önálló népcsoport.

A 2001-es népszámlálás adatai alapján a településnek csak magyar lakossága van.[6] 1910-ben a falunak 410 lakója volt, 1995-ben 386.[7]

A település népességének változása:

Látnivaló[szerkesztés]

Kissikátor Árpád-kori (XII. századi) alapokra épült római katolikus körtemploma a falun kívül, a bekötőút melletti Kápolna-tetőn áll, körülötte szép fekvésű temetővel. Az eredetileg Szent Miklós tiszteletére szentelt kicsiny templom (voltaképpen kápolna) egy román kori – később rombadőlt – rotunda alapjain épült 1764-ben. Ekkor kapta barokk berendezését, festett kazettás mennyezetét és hagymakupolás huszártornyát, mely magában foglalja a harangot. Tagolatlan, egyszerű architektúráját kis ablakok törik át. 1958 óta védett műemlékünk.[8]

Az eltelt két és fél évszázad során a templom többszöri felújításokon esett át, miközben a gyenge alapozás miatt folyamatosan süllyed. 1829-ben tetőjavítás történt, 1833-ban pótolták a tönkrement régi oltárt, 1865-ben padlóját lekövezték, zsindelyes teteje bádogfedést kapott. Az 1960-as években leástak a fal tövébe, hogy megállapítsák a süllyedés mértékét, majd újravakolták és újrafedték az épületet, ezúttal vörösrézlemezzel. A 80-as évek közepén a süllyedés miatt halaszthatatlanná vált a templom körüli terület lenyesése és az ezzel kapcsolatos tereprendezés; a temetődomb lefaragott része támfalat kapott, a templom padlóját megemelték, falait körben leszigetelték, fedését ismét fazsindelyre cserélték, a bejárat előtetőt kapott. A 90-es években újabb renoválás vette kezdetét, az Országos Műemléki Felügyelőség, az egyház és az önkormányzat közös erőfeszítésével. A 2000-ig tartó munkálatok során restaurálták a belső síkmennyezet – korábban levakolt – festését, ismét emeltek a padlószinten, teljesen átalakították a bejáratot, korszerűsítették a villámhárítást, a csapadékvíz-elvezetést, megerősítették a lábazat szigetelését, a falakat újravakolták, a tetőre zsindelyt imitáló műemléki pala került; az épület éjszakai díszkivilágítást kapott, közvetlen környezete gondozottabbá vált (burkolókövek, füvesítés, virágágyások, díszcserjék), és megújult a ravatalozó is. A tereprendezéssel összefüggésben a templom körül álló hatalmas hársfák – a szakrális hely ékességei – közül egyet már korábban kivágtak, a bejáratnál lévő másik kettőt a 2000-es felújítást követően, a temető öreg fáival együtt.
A területet 2010 után kerítéssel vették körbe a vadkárok ellen és az épület védettségének fokozása érdekében (a gépjárművel történő megközelítés megnehezítésére, vandálok, fosztogatók távol tartására).

A templom bejelentkezéssel látogatható.

Fotók a körtemplomról[szerkesztés]

Környező települések[szerkesztés]

Domaháza 4, Hangony 7 km-re van a falutól. A legközelebbi város Ózd, kb. 15 km-re.

Testvértelepülés[szerkesztés]

Szlovákia Détér (jelenleg Szlovákiához csatolva)

Irodalom[szerkesztés]

  • Gervers-Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundái. Akadémiai Kiadó, Bp., 1972
  • Gerő László: Magyar műemléki ABC. Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1984
  • Műemlékek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1987
  • Magyarország műemlékjegyzéke I–II. Országos Műemléki Felügyelőség, Bp., 1990
  • Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke. Miskolc, 1992
  • Szilágyi András: A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. Semmelweis Kiadó, Bp., 2008

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kissikátor települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Faragó Zoltán: Vigyázat, medve a kapuk előtt! (magyar nyelven). Origo, 2015. április 23. (Hozzáférés: 2015. április 23.)
  4. Hivatalos: barnamedvék élnek Nógrád megyében (magyar nyelven). Mandiner, 2014. október 17. (Hozzáférés: 2015. április 23.)
  5. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó, Bp., 1983
  6. A nemzetiségi népesség száma 2001
  7. Cartographia-adat; Budapest, 1995. 352 520-01
  8. Határozatszám: 50041/1958

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]