Ipolykiskeszi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ipolykiskeszi (Malé Kosihy)
Ipolykiskeszi községháza 1.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Rang község
Első írásos említés 1248
Polgármester Jozef Margala
Irányítószám 943 61
Körzethívószám 036
Forgalmi rendszám NZ
Népesség
Teljes népesség389 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség46 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság112 m
Terület8,43 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ipolykiskeszi (Szlovákia)
Ipolykiskeszi
Ipolykiskeszi
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 55′ 24″, k. h. 18° 45′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 24″, k. h. 18° 45′ 00″
Ipolykiskeszi weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolykiskeszi (szlovákul Malé Kosihy, korábban: Ipeľské Malé Kosihy[2]) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Párkánytól 14 km-re északra, Ipolytölgyestől 2 km-re nyugatra, az 564-es út mentén, az Ipoly jobb partján, a magyar határ mellett fekszik.

Élővilága[szerkesztés]

Kiskeszin egy aktív gólyafészket tartanak nyilván, de 2021-ben nem volt költés.[3]

Története[szerkesztés]

Területe ősidők óta lakott hely, ahol a lengyeli kultúra leletei mellett számos újkőkori kultúra leletei kerültek elő, továbbá vannak még bronzkori emlékei is.

Először 1248-ban említik "Keseu" alakban, amikor IV. Béla István mesternek adományozta a községet. Pogányvár nevű dűlőjéhez az a hagyomány fűződik, hogy itt a honfoglaló magyaroknak vára volt, ahol sokáig védekeztek a kereszténység terjedése ellen. 1439-től a középkorban az esztergomi káptalan birtoka. Templomának eredetije is egy román kori, 12. századi rotunda, melyet 1800-ban bővítettek és hozzákapcsolták az addig egyedül álló román kori toronyhoz. 1715-ben 15 adózó családfője volt. 1828-ban 56 házában 339 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "Kis Keszi. Magyar falu Hont Várm. földes Ura az Esztergomi Káptalan, lakosai katolikusok, fekszik Szalkán felűl 1/2 órányira. Tölgyesnek szomszédságában, a határja közép termékenységű, réttyeik jók, szőlő hegye bőven termő, fája nints, tormája különösen jó ízű, és igen bőven terem, ’s messze földre el hordatik, piatzozása Esztergomban."[4]

Fényes Elek szerint "Készi (Kis-), Hont m. magyar f. az Ipoly jobb partján, 434 kath. lak. és egy goth. izlésű régi templommal. Róna határja gazdag termékenységű. F. u. az esztergomi káptalan. Ut. p. Ipoly-Ság."[5]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 480 lakosából 465 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 494 lakosából 491 magyar és 2 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 515 lakosából 514 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 548 lakosából 538 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 574 lakosából 556 magyar és 17 csehszlovák volt.

1930-ban 603 lakosából 490 magyar és 43 csehszlovák volt.

1941-ben 664 lakosa mind magyar volt.

1970-ben 693 lakosából 666 magyar és 27 szlovák volt.

1980-ban 590 lakosából 572 magyar és 18 szlovák volt.

1991-ben 459 lakosából 450 magyar és 8 szlovák volt.

2001-ben 416 lakosából 404 magyar és 9 szlovák volt.

2011-ben 386 lakosából 357 magyar és 26 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt, római katolikus templomát egy 12. századi rotundához építették 1800 körül. A rotundán még láthatók az eredeti ablakok félköríves bemélyedései. Belsejében eredeti freskók láthatók.
  • Az Ipoly folyó a horgászok kedvelt paradicsoma.

Lásd még[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Bibiana Pomfyová (ed.) 2015: Stredoveký kostol. Historické a funkčné premeny architektúry I. Bratislava.
  • Bujna, J. 1998: Reich ausgestattete Brandgräber mit Holzeinbau auf dem Gräberfeld in Malé Kosihy. Reflexionen und Hypothesen über die Bestattungssitten der Kelten. Slovenská archeológia 46, 289-308.
  • Filip Jaššo 2007: Stredoveké hrádky na západnom Slovensku. Musaica XXV, 123-140.
  • Hanuliak, M. 1994: Malék Kosihy I. - Pohrebisko z 10.-11. storočia. Nitra.
  • Bujna, J. - Hanuliak, M. 1987: Ukončenie záchranného výskumu v Malých Kosihách. AVANS 1986, 36-38.
  • Bujna, J. 1986: Záchranný výskum laténskeho pohrebiska v Malých Kosihách. AVANS 1985, 71-72.
  • Gervers-Molnár, V. (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest
  • Gerevich T. (1938): Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest
  • Szőnyi Ottó (É.n.): Régi magyar templomok. Alte Ungarische Kirchen. Anciennes églises Hongroises. Hungarian Churches of Yore. A Műemlékek Országos Bizottsága. Mirályi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
  2. Malé Kosihy | Slovakregion. slovakregion.sk. (Hozzáférés: 2021. június 14.)
  3. bociany.sk
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Külső hivatkozások[szerkesztés]