Szentmihályúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentmihályúr (Michal nad Žitavou)
Szentmihályúr templom 2.JPG
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Érsekújvári
Első írásos említés 1158
Polgármester Peter Porubský
Irányítószám 941 61
Körzethívószám 035
Népesség
Teljes népesség 672 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 82 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 135 m
Terület 8,19 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szentmihályúr (Szlovákia)
Szentmihályúr
Szentmihályúr
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 11′ 00″, k. h. 18° 17′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 11′ 00″, k. h. 18° 17′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentmihályúr témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szentmihályúr (szlovákul Michal nad Žitavou) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Érsekújvártól 25 km-re északkeletre, a Zsitva jobb partján.

Élővilága[szerkesztés]

Szentmihályúron korábban fészkeltek gólyák. 2014-ben egy fészek volt az egykori EFSz-hez közel, illetve a plébánia udvarán.[2]

Története[szerkesztés]

Területén már a kőkorszakban is éltek emberek, később a laténi kultúra települése állt itt.[3]

A falut és templomát az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben "ecclesia Sancti Michaelis" alakban említik először. 1353-ban "Zenthmihal", 1421-ben "Zenthmihalur" néven szerepel a korabeli forrásokban. A Dióssy, Abaffy, Thuróczy családok voltak a fő birtokosai. 1560-tól a töröknek adózott. 1787-ben 76 házában 514 lakos élt. 1828-ban 72 háza és 506 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Pecsétjének legrégebbi ismert lenyomata 1845-ből származik, ezért lehetséges, hogy esetleg már a 19. század előtt is létezett.[4] 1876-ban a Zsitva völgyi településeket is árvíz sújtotta, e falu is károkat szenvedett.[5]

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Szent-Mihályúr, zsitvavölgyi falu, 485 lakossal, kik közül 377 tót, 97 magyar. Vallásuk, néhánya kivételével, r. kath. Postája és vasúti megállóhelye van, de távirója Mánya. 1353-ban csak „Szent-Mihály”-nak (Zenthmihal) nevezték; 1421-ben azonban már mai elnevezésével találkozunk. Kath. temploma 1772-ben épült és kőfallal van körülvéve. Földesurai a Dióssyak, Abaffyak és Tarnóczyak voltak. A két előbbinek itt régi nemesi kúriája van." [6]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 466 lakosából 331 szlovák, 95 magyar, 27 német anyanyelvű és 13 csecsemő volt; ebből 420 római katolikus, 28 zsidó és 18 református vallású.

1890-ben 485 lakosából 377 szlovák, 97 magyar, 11 német.

1900-ban 479 lakosából 397 szlovák, 81 magyar és 1 német volt.

1910-ben 592 lakosából 480 szlovák, 101 magyar és 11 német.

1921-ben 579 lakosából 540 csehszlovák és 26 magyar volt.

1930-ban 688 lakosából 659 csehszlovák és 28 magyar volt.

1941-ben 845 lakosából 744 szlovák és 101 magyar volt.

1991-ben 682 lakosából 674 szlovák és 6 magyar volt.

2001-ben 695 lakosából 678 szlovák és 6 magyar volt.

2011-ben 672 lakosából 642 szlovák, 8 magyar, 4 cseh, 2 ruszin és 16 ismeretlen nemzetiségű.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mihály tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1778-ban épült rokokó stílusban.
  • Kastélya empire stílusú.

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Gúgh, J. - Lengyel, J. - Sádovský, M. 2011: Chránené vtáčie územie Žitavský luh. Bratislava.
  • Alexander Reško 2008: Michal nad Žitavou. Nové Zámky.
  • Milan Hanuliak 2004: Veľkomoravské pohrebiská - Pochovávanie v 9.–10. storočí na území Slovenska. Nitra, 164.
  • Anton Točík 1971: Flachgräberfelder aus dem IX. und X. Jahrhundert in der Südwestslowakei I. Slovenská archeológia XIX-1, 191-199.
  • Jan Eisner 1935: Prehistorický výzkum na Slovensku a v Podkarpatské Rusi roku 1934. Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXIX, 75.
  • Štefan Janšák 1934: Staré osídlenie Slovenska. Sbor. MSS XXVII-XXVIII, 63.
  1. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. bociany.sk
  3. Maráz Borbála 1974: Chronologische Probleme der Spätlatènezeit in der Südtiefebene (Südost-Ungarn). JPMÉ XIX, 117, 122; Blažej Beňadik 1958. Arch. roz. X.
  4. ŠOBA Ivanka pri Nitre, Fond SAP - 76/ Fas. 4/ 9. irat 1845. szeptember 20.
  5. Alispáni jelentés; Nagy László 2007: Az 1876. évi árvizek. Budapest, 44.
  6. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Nyitra vármegye.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentmihályúr témájú médiaállományokat.