Ugrás a tartalomhoz

Párkány (település)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Párkány (Štúrovo)
A város az esztergomi bazilikából, előtérben a Mária Valéria híddal
A város az esztergomi bazilikából, előtérben a Mária Valéria híddal
Párkány címere
Párkány címere		 Párkány zászlaja
Párkány zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Rangváros
PolgármesterSzabó Jenő
Irányítószám943 01
Körzethívószám00421 (0) 36
Forgalmi rendszámNZ
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség9221 fő (2025. dec. 31.)[1]
Népsűrűség812 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110 m
Terület14 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 47′ 57″, k. h. 18° 43′ 05″47.799167°N 18.718056°EKoordináták: é. sz. 47° 47′ 57″, k. h. 18° 43′ 05″47.799167°N 18.718056°E
Párkány weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Párkány témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Párkány (szlovákul: Štúrovo kiejtéseⓘ, németül: Gockern) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Esztergommal szemben, a Duna bal partján, Dunamenti-alföld délkeleti csücskében helyezkedik el, a Garami és Ipolyi lösztábla törésvonalának mezsgyéjén, 103 méteres tengerszint feletti magasságban. A várostól északkeletre, Garamkövesd és Helemba között a Kovácspataki-hegyek (szlovák nevén 'Burda') vulkanikus sziklái magasodnak, melynek legmagasabb csúcsa a 395 m magas Keserős-hegy. A várost északnyugaton a Hegyfarok nevű természetvédelmi terület, a helyiek bortermelő területe határolja. Érsekújvár 48 km-re, Észak-Komárom 45 km-re, Nyitra pedig 88 km-re található.

Az éves átlaghőmérséklet +10,4 °C, mérsékelt szélviszonyok uralkodnak. Az ország éghajlatához képest meleg és száraz vidéknek számít. A Duna és a Garam ugyanakkor kedvező hatást gyakorolnak a helyi mikroklímára.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Egyes feltételezések szerint[2] a Ptolemaiosz 2. századi Geógraphiké hüphégészisz (Bevezetés a föld feltérképezésébe) című művében említett „Parka” (Πάρκα iii. 7. § 2) nevű jazig település a mai Párkány helyén feküdt, az azonosítás azonban bizonytalan. A települést a török idők előtt Kakath és Parkan néven is említik. A Kakath név a kakas főnévből származik. A törökök a települést elfoglalva várat (castellum) építettek itt és a Dsigerdelen Parkan (= zsigerlyukasztó erőd, vagyis az ellenség májába lyukat fúró vagy ékelődő erőd) nevet adták neki.

A modern etimológia szerint a török parkan szó viszont a német eredetű régi magyar, „elővár” jelentésű párkány átvétele, és így közeli rokonságban van a köznapi értelemben vett „párkány” szóval. Valószínű, hogy végső soron azonos a perzsa nyelvből származtatott „barbakán” szóval.[3]

1948-ban a csehszlovák kormányzat a szlovák nemzeti mozgalom vezetőjéről, Ľudovít Štúrról szlovákul Štúrovonak nevezte el[4] (korábban Parkan volt a szlovák neve[5]) – jóllehet Štúr Lajos sohasem járt Párkányban. Szlovák hírességekről elsősorban magyarlakta települések kaptak új nevet, például: Bős → Gabčíkovo, Cseklész → Bernolákovo, Dénesd → Jánošíková, Diószeg → Sládkovičovo, Gúta → Kolárovo, Gútor → Hamuliakovo, Ógyalla → Hurbanovo, Pered → Tešedíkovo, Salgó → Svätoplukovo, Szap → Palkovičovo (azóta visszavonták), Szete → Kubáňovo, Tornalja → Šafárikovo (azóta visszavonták), Tótmegyer → Palárikovo, Ürmény → Mojmírovce.[6] Párkány szlovák nevéről (is) szóló és az ehhez kapcsolódó viták a rendszerváltástól napjainkig feszültséget okoznak a magyar többség és a szlovák kisebbség között.[7]

Története

[szerkesztés]

A hely kiváló fekvése okán már az őskorban benépesült. Ezt bizonyítja a város délkeleti határában feltárt hatalmas kiterjedésű újkőkori település is.a római korban Anavum néven a Limes egyik hídfője állt. Marcus Aurelius császár ezen a tájon – a Garam torkolatának közelében – írta Elmélkedések című első könyvét a kvádok ellen vívott háború idején. 2022-ben a Dunához közel a Jeszenszky utcában, 2025-ben pedig a Sobieski utcában tártak föl avar kori sírokat.[8]

A garamszentbenedeki apátság 1075-ből származó – I. Géza király által kiadott – alapítólevele az első középkori írásos emlék, amely a helyet "Kakath" néven említette. Ekkor néhány révész és halász lakta az átkelőhelyet. 1189-ben a Német-római Birodalom császára – Barbarossa Frigyes – vert tábort Kakathon, útjában a Szentföld felé. 1337-ben Csanád esztergomi érsek a falu tizedének negyedét (a pap részének kivételével) az esztergomi Szent György mártír prépostságnak adományozta.[9] 1403-ban Zsigmond több más faluval együtt, mint az esztergomi érsekség birtokait a lázadások miatt lefoglalta.[10]

A középkori Kakath falu területén a török 1546-ban emelt várat, a császári hadak először 1595-ben foglalták el,[11] de a török 1605-ben visszafoglalta. 1662. augusztus 7-én határában támadta meg Forgách Ádám érsekújvári kapitány az ellene induló török előhadat, de súlyos vereséget szenvedett. 1683. október 9-én a párkányi csata során Sobieski lengyel serege szabadította fel, a várat lerombolták, nyoma sem maradt. 1685-ben is hadi tábor volt Párkány mellett.[12]

Helyi hagyomány szerint 1546-tól, tehát a török hódoltság kezdetétől tartanak vásárokat. Vásártartási kiváltságlevelet 1724-ben kapott a település III. Károly királytól, amely évi négy országos vásár (Szent György, Szent Bertalan, Szent Simon és Júda, valamint Szent Luca napjain) megtartását engedélyezte Párkányban. A századok múltával ezekből csupán a híres Simon-Júda napi vásárok hagyománya maradt fenn egészen napjainkig.

1850-ben átadták rendeltetésének a Magyar Középponti Vasút Vác-pozsonyi szakaszát, amely Párkányon haladt keresztül, majd annak innen elágazó szárnyvonalait Léva és Ipolyság felé. Az 1895-ben átadott Mária Valéria híd által Párkány igazi, nagy forgalmú közlekedési csomóponttá vált. A híd változást hozott a város életébe, az Esztergommal való elemi egymásra utaltság nyitott számtalan lehetőséget mindkét város és környéke számára.
1909-től a trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásának székhelye volt.

1918-tól kezdve Csehszlovákiához tartozott, 1992 óta pedig Észak-Komárommal együtt az önálló Szlovákia déli határvárosa.

1919 május végén és június 1-én a Tanácsköztársaság katonái kétszer is elfoglalták Párkányt és Nánát.[13]

1938 és 1944 között – az I. bécsi döntés következtében – ismét magyar fennhatóság alá került, amit a szlovák vezetés utólag megszállásként értékelt.

A második világháború során felrobbantott Mária Valéria híd 2001-es újjáépítése, valamint Magyarország schengeni egyezményhez történt 2007-es csatlakozásával a határellenőrzés eltörlése óta a város stabilan szorosan kapcsolódik Magyarországhoz. A híd átadását követően a régió addigi 24%-os munkanélküliségi rátája a felére csökkent.[14] A 2020-as években a bevásárlóturizmus élénkült meg.[15] Párkányban mindenütt érvényesül a kétnyelvűség az utcai feliratokon; a hétköznapi életben a magyar nyelv használata az elsődleges.

Gazdasága

[szerkesztés]

A várostól délnyugatra elterülő 132 méter magas folyami hordalékos teraszos terepen 1968-2010 között termelt a Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár. Az 1989-es bársonyos forradalom idején lezajlott rendszerváltást követő gazdasági szerkezetváltás miatt hanyatlásnak indult, végül 2012 után itt alakult meg a Párkányi Ipari Park és Kikötő.[16][17] A hajdani papírgyár dolgozói számára épült az Öreg lakótelep, a Teraszok lakótelep és a Duna lakótelep.[18]

Népessége

[szerkesztés]
Népességi statisztikák (10 év)[19]
Év:1995.2005.2015.2025.
Lakosság13 49711 12210 5249221
Különbség -17,59 % -5,37 % -12,38 %
Népességi statisztikák[19]
Év2024.2025.
Lakosság93229221
Eltérés-1,08 %

1910-ben 3079 lakosából 3016 magyar (97,95%) anyanyelvű volt.

1991-ben 13 347 lakosából 9804 magyar (73,46%), 3310 szlovák (24,8%), 172 cseh és 30 cigány volt.

2003-ban 11 410 lakosából 8049 magyar (70,55%), 3294 szlovák (28,9%), 137 cseh (1,2%) és 40 cigány volt. 9037-en római katolikus vallásúak.

2011-ben 10 919 lakosából 6624 magyar, 2930 szlovák, 90 cseh, 21 cigány, 30 egyéb és 1202 ismeretlen nemzetiségű volt.[20]

2021-ben 9777 lakosából 6299 (+263) magyar, 2688 (+231) szlovák, 7 (+21) cigány, 2 (+2) ruszin, 134 (+12) egyéb és 647 ismeretlen nemzetiségű volt.[21]

Oktatás

[szerkesztés]

Alapiskolák

[szerkesztés]
  • Párkányi Ady Endre Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola
  • Párkányi Adyho 6 Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskola
  • Párkányi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola (zenei és képzőművészeti tagozatokkal)
  • Speciális Alapiskola

A magyar tannyelvű alapiskolát 664 diák, a szlovák tannyelvűt 507 diák látogatta a 2019/20-as tanévben.[22]

Középiskolák

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A várost Esztergommal összekötő hajóhidat 1842-ben Kopácsy József esztergomi érsek állíttatta, a helyére épített Mária Valéria-hidat 1944-ben a visszavonuló németek felrobbantották. A hidat magyar-szlovák államközi egyezmény eredményeként 2000–2001 között építették újjá.
  • A nyári hónapokban több ezer vendég számára biztosít pihenést Szlovákia egyik legnagyobb termálfürdője (nyolc szabadtéri és fedett medencével), a város északi részén 24 hektáron elterülő Vadas termálfürdő. Az első 1949-est követően másodikként 1973-ban elkezdődött kútfúrási munkálatok során 39,7 °C hőmérsékletű termálvíz forrását tártak fel.
  • A város a fürdő mellett a Fő utcában évente megrendezett Simon-Júda-vásárról is ismert. Az híres párkányi őszi nagy vásár az utóbbi évtizedekben ismét vonzóvá vált: Magyarországról is sokan látogatják, Esztergomon túli távolabbi vidékekről is. Egyre több a büfésátor, a szórakozási lehetőség, az igényes kézműves és népművészeti munkákat kínáló árus.
  • III. János lengyel király bronz lovasszobra. A szobor másfél évtizedes szervezőmunka eredményeként jött létre, melynek kezdetei Barta Gyula képzőművész és Bartusz Gyula nevéhez fűződnek. A közadakozásból emelt emlékművet a párkányi csata 325. évfordulóján, 2008 októberében avatták fel. A lengyel honvédelmi miniszter 2009-ben Arany Érdeméremmel, a külföldieknek adományozható legmagasabb honvédelmi kitüntetéssel tisztelte meg a Sobieski-szoborbizottság elnökét, Dániel Erzsébetet.[23]
  • Párkányi Városi Múzeum: várostörténeti és néprajzi gyűjtemény, időszaki kiállítások.

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Itt született 1793-ban Szkalka Kandid János apátsági perjel.[24]
  • Itt született 1795. május 27-én Balás Teofil Ferenc, Benedek rendi szerzetes, gimnáziumigazgató.
  • Itt született 1895-ben Istvánffy Edvin gépészmérnök, egyetemi tanár.
  • Itt született 1908-ban Nagy Ferenc Kossuth-díjas magyar kémikus.
  • Itt született 1913. január 23-án és itt hunyt el 1998-ban Zahovay Ernő zeneszerző, előadóművész.
  • Itt született 1922-ben és itt hunyt el 2008-ban Barta Gyula képzőművész.
  • Itt született 1933. március 25-én és itt alkot Lábik János festőművész.
  • Itt született 1937. október 22-én Kocsis Ernő festőművész.
  • Párkánynánán született 1946. március 21-én Janiga József felvidéki magyar festő, grafikus, illusztrátor, pedagógus, „a Csallóköz festője”.
  • Itt született 1947. június 15-én Peter Romsauer régészprofesszor.
  • Itt született 1963-ban Juhász R. József író, költő, előadóművész, multimediális művész, kultúra- és művészetszervező.
  • Itt született 1966. június 28-án Hajtman Béla szlovákiai magyar irodalmár, a lévai egyházi gimnázium igazgató tanára.
  • Itt született 1966-ban Smidt Róbert fafaragó.
  • Itt született 1984. augusztus 6-án Tóth Zsanett szlovák válogatott kézilabdakapus.
  • Itt született 1985-ben Kadarkai Endre (Párkány, 1985. február 8.[2] –) magyar televíziós műsorvezető, riporter.
  • Itt született 1994-ben Szurcsík Ádám magyar színész.
  • Itt szolgált Koron Imre (1762-1800) plébános.
  • Itt szolgált Majer Imre (1865–1936) pápai prelátus, bélai címzetes apát, apát-plébános.
  • Itt szolgált Vércse Miklós (1932-2021) tanító, műfordító, helytörténész.
  • Itt hunyt el 1663. augusztus 9-én Esterházy György szendrői címzetes püspök.
  • Dr. Wertner Mór a 19–20. század fordulójának magyar történész-genealógusa 1908–21 között Párkányban élt és alkotott.
  • Innen indult a magyar ifjúsági irodalom klasszikusa, Sebők Zsigmond, akinek Dörmögő Dömötöre sok nemzedék alapolvasmánya volt.
  • Itt tanult Fóthy János (1938) állatorvos, élelmiszer-higiénikus, helytörténeti író.

Testvérvárosai

[szerkesztés]

Képtár

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2026. március 31., 2026. április 1.
  2. ↑ Gudmund Schütte, Ptolemy's Maps of Northern Europe, p. 101
  3. ↑ Kiss Lajos
  4. ↑ A Daniel Okáli nevéhez köthető Vyhláška (slovenského) povereníka vnútra zo dňa 11. júna 1948 č. A-311/16-II/3-1948; A Cseh országrészben Vö. Vyhláška č. 7/1948 Zb. Vyhláška o změnách úředních názvů měst, obcí, osad a částí osad, povolených v roce 1947; Vyhláška č. 22/1949 Zb. Vyhláška Ministerstva vnútra o zmenách úradných názvov miest v roku 1948.
  5. ↑ 266/1920 Sb. Zákon ze dne 14. dubna 1920 o názvech měst, obcí, osad a ulic, jakož i označování obcí místními tabulkami a číslování domů. Vö. 310/1922 Sb. Nariadenie vlády republiky Československej zo dňa 26. oktobra 1922 (az új csehszlovák megyerendszeri felosztás 1923-tól); 1923 Úradné noviny Župy Nitrianskej I/12, 182; 14, 232-233.
  6. ↑ Térképszerkesztés-tervezés[halott link]
  7. ↑ Vö. Párkány - népszavazással. In: Új Szó 1994. július 8.
  8. ↑ 2025 Újabb ősi sírokra bukkantak Párkányban. Párkány és vidéki XXXIV/11, 2; ujszo.com
  9. ↑ Blazovich László-Géczi Lajos 2005: Anjou-kori oklevéltár XXI 1337. Budapest-Szeged, 112-115 No. 197.
  10. ↑ PLE, Világi Lvt, Lad. I, fasc. 22, No. 22 és 27; DLDF 248333; 248338; Fejér X/4, 217; Mályusz Elemér 1956: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) - Első rész (1400–1406). MOL kiadványai 2 - Forráskiadványok 3, 314 No. 2698-2699.
  11. ↑ Kruppa Tamás 2020: Pápai csapatok Magyarországon (1595-1597, 1601). Budapest-Róma, 53 No. 25.
  12. ↑ Jancsó Éva 2012: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670-1672, 1683-1685. Salgótarján, 190 No. 644 lásd Pálffy Károly generális, őrnagy levele.
  13. ↑ Csiffáry Nándor 1979: A Tanácsköztársaság esztergomi eseményei. Esztergom Évlapjai 1979, 60-62.
  14. ↑ The invincible bridge (Spectacular Slovakia travel guide)
  15. ↑ Torontáli Zoltán - Már egészen messziről is átjárnak a magyarok Szlovákiába élelmiszerért (G7.hu, 2024.05.05.)
  16. ↑ Renczes Ágoston - Biztonságérzet, nagy család, jó bulik – így emlékeznek Párkányban a 2010-ben bezárt papírgyárra (Napunk.sk, 2022.12.15.)
  17. ↑ Papírgyárból ipari park lesz Párkányban - HVG, 2012.03.23.[halott link]
  18. ↑ Frunyó Csilla - A SZLOVÁKIAI PÁRKÁNY (STÚROVO) JELENKORIUTCANEVEINEK BEMUTATÁSA (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ, Névtani Értesítő)
  19. 1 2 Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]. Statistical Office of the Slovak Republic, 2026. március 31. (Hozzáférés: 2026. március 31.)
  20. ↑ [portal.statistics.sk/showdoc.do?docid=51712]
  21. ↑ ma7.sk
  22. ↑ Szlovákia Oktatásügyi Minisztérium Honlapja. (Hozzáférés: 2020. szeptember 22.)
  23. ↑ Tudósítás a Szabad Újság 2009. október 7-i lapszámában.
  24. ↑ Schermann Egyed 1940: A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend tagjai 1802-1940. Pannonhalma, 27-28; Magyar Katolikus Lexikon; Szinnyei, S

Források

[szerkesztés]
  • Eberhard Werner Happel 1688: Thesaurus Exoticorum
  • Villányi Szaniszló 1891: Néhány lap Esztergom megye és város múltjából. Esztergom
  • Ľudmila Kraskovská 1964: Datovanie ranohistorických a historických pamiatok mincami. Sborník SNM – História 4, 122.
  • Viera Němejcová-Pavúková 1966: Neolitische Siedlung von Štúrovo.
  • Rigler János 1980: Párkány iskolás korosztályának kereszt- és becenevei. Magyar Személynévi Adattárak 29.
  • Juraj Pavúk 1994: Štúrovo – Ein Siedlungsplatz der Kultur mit Linearkeramik und der Želiezovce-Gruppe. Nitra.
  • Beljak, J. – Kolník, T. 2007: Rímskoprovinciálna keramika z germánskej osady v Štúrove. In: Archeologie barbarů 2006. Archeologické výzkumy v jižních Čechách. Supplementum 3. České Budějovice, 135–158.
  • Beljak, J. – Kolník, T. 2008: Štruktúra a vývoj germánskej osady v Štúrove. In: Droberjar, E.–Komoróczy, B.–Vachůtová, D. (edd.): Barbarská sídliště. Chronologické, ekonomické a historické aspekty jejich vývoje ve světle nových archeologických výzkumu (Archeologie barbarů 2007). Brno, 129–146.
  • J. Beljak 2009: Osada zo začiatku obdobia sťahovania národov v Štúrove v kontexte osídlenia na dolnom Pohroní. Zbor. SNM – Archeológia 19.
  • J. Beljak 2010: Germánske osídlenie v Štúrove a na dolnom Pohroní v staršej dobe rímskej. Zbor. SNM – Archeológia 20.
  • Ondrej Ožďáni 2011: Ojedinelé nálezy z doby bronzovej v Štúrove. AVANS 2008, 201–202.
  • Gerstner Ákos: Párkány kulturális öröksége és régészeti emlékei, Párkány, 2012
  • Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075–1403). Szeged, 184–185.
  • Ivan Kuzma 2012: Vojenské mapovania Uhorského kráľovstva na južnom Slovensku a diaľkový prieskum. Študijné zvesti 52, 63–117.
  • Lénárt Orsolya 2013: Thesaurus Exoticorum des Berufsschriftstellers E. W. Happel. In: Ungarnbilder im 17. Jahrhundert.
  • Peter Ivanič 2015: Majetky opátstva v dnešnom Hronskom Beňadiku v rokoch 1075 a 1209. Studia Historica Nitriensia 19/1.
  • Ján Hunka 2016: Stredoveké mince zo Štúrova a okolia zo 6. – 16. storočia. Študijné zvesti 59.
  • Bárdos István 2016: A Felvidék képzőművészeti élete a XX. században, Komárom és Párkány térségében. In: Adalékok a szlovákiai magyarok nyelvéhez és kultúrájához. Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Pilisvörösvár
  • Juraj Pavúk 2023: Svet prvých roľníkov a budovateľov rondelov
  • ↑ Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2 

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Párkány_(település)&oldid=28904738”