Enns (település)

	Enns
	A városháza
	; Enns címere
	; Enns címere
	Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Felső-Ausztria
Kerület	Linz-Land
Járás	Linzvidéki járás
Irányítószám	4470
Körzethívószám	07223
Forgalmi rendszám	LL
Testvérvárosok	Lista Zeltweg; Dingolfing;
	Népesség
Teljes népesség	11 523 fő
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	281 m
Terület	33,04 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Enns Pozíció Ausztria térképén
	é. sz. 48° 13′ 00″, k. h. 14° 28′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 00″, k. h. 14° 28′ 30″
	Enns weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Enns témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk az osztrák városról szól. Hasonló címmel lásd még: Enns (egyértelműsítő lap).

Enns 11 523 lakosú város Ausztria Oberösterreich tartományának Linz-Land kerületében. Az ország legidősebb városa, 1212-ben kapta meg a városi rangot. Az ezt hitelesítő okmány megtekinthető az ennsi városi múzeumban. Jelképe a város közepén álló 60 méter magas torony (Stadtturm).

Földrajzi környezet[szerkesztés]

Útszéli kápolna Enghagenben

281 méterrel a tengerszint felett, az Enns folyó és a Duna találkozásánál fekszik. Összterülete 34,3 km², amiből 23,1% beépített, 12,8% erdős, 64,1% mezőgazdaságilag művelt.

Városrészek[szerkesztés]

Enns városa különböző helységekből (Ortschaften) áll össze (zárójelben a lakosság száma 2011. október 31-én):

Einsiedl (63)
Enghagen (109)
Enghagen am Tabor (0)
Enns (8485)
Ental (49)
Erlengraben (61)
Hiesendorf (756)
Kottingrat (58)
Kristein (1077)
Kronau (27)
Lorch (327)
Moos (117)
Rabenberg (16)
Volkersdorf (216)

Története[szerkesztés]

Enns látképe 1593-ból a kimagasló városi toronnyal

A kőkorszak óta lakott terület i. e. 400 körül a kelták foglalták el, majd a római időkben Noricum része volt. A dunai árvizek elől a mai Lorch városrész közelében fekvő Laureacumba telepítették a II. légió (Legio II Italica) 6400 katonáját. Városi rangot először Caracalla császártól kapott i. sz. 212-ben. A polgári lakosság létszáma idővel 30 ezerre nőtt. Diocletianus keresztényüldözése idején, 304. május 4-én itt halt mártírhalált Szent Flórián.

Laureacum a 4. században püspöki székhely volt. 450–451-ben a hunok rombolták le a várost. 550-ben a bajuvárok, 778-ban a karolingok alapítottak települést. 900 körül a magyarok kalandozásainak volt terepe a hely.

A 11. század óta tartottak itt vásárokat és pénz vertek (Ennser Pfenning). A só, vas, bor és vászonkereskedelem központja volt.

VI. Lipót osztrák herceg 1212. április 22-én nyilvánította várossá Ennst. A vámok jelentős bevételt hoztak. 1483-ban III. Frigyes német-római császár, 1501-ben I. Miksa igazgatási központja lett. Ebben az időben jelentősége jóval nagyobb volt a mai Linzénél.

A 16. században a város protestáns hitre tért. A török támadások miatt erődítményeket építettek, közte a Stadturmot.

Az ellenreformáció és az 1625-ös pestisjárvány nagy károkat okozott a városnak. A napóleoni háborúk, majd az 1848–49-es forradalmak újabb megpróbáltatásokat jelentettek. A település mai képének kialakulása a 19. század második felében indult meg. A 20. század az iparosítás időszaka volt, jelentős cukoripari központ lett Enns. 1945 és 1955 között amerikai csapatok állomásoztak itt. A szudétanémetek kitelepítésével népes közösség érkezett ide Gablonzból. Ők honosították meg az üveggyöngy- és bizsugyártást.

Látnivalók[szerkesztés]

A Stadtturm

Stadtturm: 1564 és 1568 között épült, 60 méter magas óra-, harang- és őrtorony. Emeleteiről az egész környék belátható.
A város barokk épületeiből álló főtér.
Frauenturm: az egykori városkapu maradványa
Schloss Ennsegg (Ennsegg-kastély): 1809-ben I. Napóleon francia császár, 1810-ben Mária Lujza szállt meg itt.
Burg Enns (Enns vára): eredetileg 900 körül épült – részben római kori kövek felhasználásával – a magyarok támadásainak kivédésére. A később többször kibővített várat 1531-ben a törökök ostromolták sikertelenül.
Római kori maradványok az egykori Lauriacum, a mai Lorch városrész területén
Basilika St. Laurentius (Szent Lőrinc bazilka) Lorchban, ami egy római kori templom alapjaira épült
Museum Lauriacum: a katonai tábor és a polgárváros emlékeit bemutató múzeum
Szabadstrand és „szaunaoázis” (Saunaoase)