Deggendorf
Deggendorf | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Németország | ||
Tartomány | Bajorország | ||
Járás | Deggendorf járás (1972. július 1. – ) | ||
Polgármester | Christian Moser (2012. augusztus 1. – ) | ||
Irányítószám | 94469 | ||
Körzethívószám | 0991 | ||
Rendszám | DEG | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 35 172 fő (2022. dec. 31.)[1] | ||
Népsűrűség | 455,95 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság |
| ||
Terület | 77,14 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
é. sz. 48° 50′ 07″, k. h. 12° 57′ 52″48.835278°N 12.964444°EKoordináták: é. sz. 48° 50′ 07″, k. h. 12° 57′ 52″48.835278°N 12.964444°E | |||
Elhelyezkedése Bajorország térképén | |||
Deggendorf weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Deggendorf témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Deggendorf település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 35 172 fő (2022. december 31.).[1] Deggendorf Metten, Grafling, Bischofsmais, Schaufling, Hengersberg, Moos (Deggendorf járás), Plattling, Stephansposching és Niederalteich községekkel határos.
Fekvése
[szerkesztés]Plattling északkeleti szomszédjában, a Duna bal partján fekvő település.
Története
[szerkesztés]Deggendorf nevét 1002-ben, II. Henrik oklevele említette először. A kereskedőváros a 12. században jött létre egy természetes dunai átkelő mellett; dunai kikötője ma is jelentős.
A város az idők során többször is elpusztult, nagy veszteségei voltak a harmincéves háború alatt, majd 1633–34-ben a lakosság kétharmada halt meg egy nagy pestisjárvány során. A spanyol örökösödési háború alatt a város nagy részét felgyújtották és lerombolták, később 1743-ban, az osztrák örökösödési háború idején szinte az egész város leégett.
A 19. században fejlődtek a közlekedési kapcsolatok, például vasútvonal, valamint a Duna fölötti fa híd helyett stabil vashíd épült. A középkori városkép eltűnt, a városfalakat lebontották. Mára csak egy 27 méter hosszú városfalat sikerült megőrizni. Az 500 éves településközpont is megváltozott.
A 20. századra jelentős területi- és a népességnövekedés ment végbe Deggendorfban is. A szomszédos településeket is Daggendorfhoz csatolták: Schaching községet 1935-ben, majd a következő években, 1972–1978 között a város része lett Deggenau halászfalu, Mietraching Greising és Seebach, valamint Natternberg.
Deggendorfi zsidó pogrom
[szerkesztés]Deggendorf város történelmét a középkortól a Deggendorfer Gnad (Deggendorfi Kegyelem) búcsújárás fémjelezte, amely a 14. század közepétől a 20. század végéig évente megrendezett zsidóellenes zarándoklat volt. A hagyomány alapja az 1338-as zsidó pogrom volt, mely a deggendorfi zsidó közösség kiirtásával járt. A zsidókat azzal vádolták, hogy gazdákat öltek meg, akiket a város kútjába dobtak. A pogrom hátterében nem kizárható, hogy a deggendorfiak túlzott eladósodása állt zsidó polgártársaik felé.
A pogromot követően a landshuti uralkodó, XIV. (Bajor) Heinrich herceg elengedte a polgároknak a zsidókkal szemben fennálló összes tartozását. A zsidók állítólagos gyilkosságát sértetlenül túlélők legendája a 14. század vége felé keletkezett, nem kizárt hogy azért, hogy utólag legitimálja a zsidó pogromot. Nem a pogromért történő engesztelésként, hanem a zsidók "szentségtörő gaztetteit" túlélő gazdák csodálatos megmenekülésének emlékére építették a deggendorfiak a szent sír zarándoktemplomot, a Szent Péter és Szent Pál Heilig-Grabkirchet.[2]
1960-tól kezdve a zarándoklatot egyre hevesebben bírálták, többek között a "Werkhefte katholischer Laien" című egyházellenes folyóiratban.[3] 1968-ig azonban a deggendorfi körmenetek és az egykori zsidógyilkosságot dicsőítő rendezvények zavartalanul folytatódtak.[4] A búcsújárással szembeni kritika azonban a tartalmi finomítások, a zsidóellenesség csillapítása ellenére sem szűnt meg. 1991 őszén a zarándoklat alapjául szolgáló legendát a regensburgi Keresztény-Zsidó Együttműködési Társaság hírlevelében "egyértelmű vallási és politikai hazugságnak" minősítette, amely "zsidógyűlöletet kelt".[5] Manfred Eder egyháztörténésznek a téma kapcsán készített doktori disszertációja nyomán, amelyet a Regensburgi Egyetem katolikus tanszékén védett meg, az akkori püspök, Manfred Müller 1992 márciusában véget vetett a zarándoklatoknak.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Városháza (Rathaus) - a Luitpold régensherceg nevét viselő főutcán áll az 1535-ben épült oromfalas homlokzatú épület, melynek tornya száz évvel korábban épült.
- Szent sír templom (Heiliggrabkirche) - 1337-ben kezdték el építeni. Karcsú, barokk tornyát 1727-ben JohannBaptist Gunetzhainer tervezte, Johann Michael Fischer irányítása alatt épült. Bajorország legszebb templomtornya.
- Plébániatemplom - egy román stílusú templom helyén épült 17. században: késő reneszánsz oltára az eichstätti székesegyház részére készült 1749-ben Max Seybold műhelyében.
- Vízi-kápolna (Wasserkapelle).
- Helytörténeti múzeum
- Búcsújáró templom
Népesség
[szerkesztés]A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:
Lakosok száma | 7612 | 5452 | 7843 | 24 755 | 25 188 | 31 597 | 31 853 | 32 782 | 33 585 | 35 172 |
1840 | 1875 | 1925 | 1961 | 1975 | 2011 | 2013 | 2016 | 2019 | 2022 |
Galéria
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Deggendorf honlapja
- Stadtverwaltung
- Deggendorf in christlichen und jüdischen Nachschlagewerken Stadt Deggendorf Archiválva 2014. május 19-i dátummal a Wayback Machine-ben ( 2012-es kutatások alapján)
- Deggendorf pulsiert (Deggendorf marketingstratégiája
Irodalom
[szerkesztés]- Martin Zeiller: . In: Matthäus Merian (Hrsg.): (= . Band 4). 1. Auflage. Matthaeus Merian, Frankfurt am Main 1644, 15.o.
- Georg Bauer: Chronik der kgl. bayerischen unmittelbaren Stadt Deggendorf. Deggendorf 1894. (daten.digitale-sammlungen.de Digitalisat).
- Lutz Dieter Behrendt: Deggendorf – Kleine Stadtgeschichte. Verlag Friedrich Pustet, Regensburg 2017, ISBN 978-3-7917-2646-5.
- Brückenschlag ins Jahr 2000. Die Geschichte der Deggendorfer Donaubrücke. In: Deggendorf. Archäologie und Stadtgeschichte, 8. Deggendorf 2000.
- Da schau her Deggendorf. Bilder und Texte vom Leben einer Stadt, ihrer Geschichte und Kultur, ihrer Häuser, Straßen und Plätze, von der Arbeit und den Festen ihrer Bürger. Deggendorf 1991.
- Manfred Eder: Die „Deggendorfer Gnad“. Entstehung und Entwicklung einer Hostienwallfahrt im Kontext von Theologie und Geschichte. Mit einem Geleitwort von Franz Mußner. Deggendorf/Passau 1992.
- Konrad Held: Prachtwerk des Hofbildhauers (Matthias) Seybold. Das Schicksal des barocken Hochaltars des Eichstätter Doms. In: Historische Blätter, 37 (1988), Nr. 2, S. 1–4, Nr. 3, 3.o.
- Gerald Huber: Kleine Geschichte Niederbayerns. 2. Aufl. Verlag Friedrich Pustet, Regensburg 2010, ISBN 978-3-7917-2048-7.
- Erich Kandler: Deggendorf – Stadt zwischen Gäu und Wald. Von den Anfängen bis zur Gegenwart. Grafenau 1976.
- Johannes Molitor: Deggendorf. Stadt zwischen Donau und Bayerischem Wald. Stuttgart 1994, ISBN 978-3-09-303806-8.
- Johannes Molitor (Hrsg.): Deggendorf 1002–2002. In: Deggendorfer Geschichtsblätter, Band 24, Deggendorf 2003.
- Klaus Rose: Deggendorf. In: Historischer Atlas von Bayern, Teil Altbayern. 27. München 1971.
- Siedler – Nonnen – Bürger. In: Deggendorf. Archäologie und Stadtgeschichte, 10. Deggendorf 2002.
Források
[szerkesztés]- ↑ a b Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2022 (német nyelven). Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2023. szeptember 21. (Hozzáférés: 2023. október 7.)
- ↑ Winfried Frey: Das heilige Mirakel, ein Spiel vom Gnadenwunder zu Deggendorf. s-nb.info, abgerufen am 8. Januar 2022. https://d-nb.info/1130872122/34
- ↑ „Moses im Schlamm”, Der Spiegel, 1961. július 25. (Hozzáférés: 2023. november 26.) (német nyelvű)
- ↑ "Die Juden zu Deggendorf": Ein niederbayerisches Volkslied (de-DE nyelven). haGalil, 2009. március 31. (Hozzáférés: 2023. november 26.)
- ↑ Gesellschaften für christlich-jüdische Zusammenarbeit. Religion in Geschichte und Gegenwart. (Hozzáférés: 2023. november 26.)