Vidin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vidin (Видин)
Szent Demeter-székesegyház
Szent Demeter-székesegyház
Vidin címere
Vidin címere
Közigazgatás
Ország  Bulgária
Megye Vidin
Irányítószám 3700
Körzethívószám 094
Népesség
Teljes népesség 54 879 fő
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 34 m
Időzóna CET, UTC+2
Elhelyezkedése
Vidin (Bulgária)
Vidin
Vidin
Pozíció Bulgária térképén
é. sz. 43° 58′ 60″, k. h. 22° 52′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 58′ 60″, k. h. 22° 52′ 00″
Vidin weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vidin témájú médiaállományokat.

Vidin (bolgárul: Видин, magyarul: Bodony) város Bulgária északnyugati részén, Vidin megyében, a Duna jobb partján. 2013 óta a Vidin–Calafat híd köti össze a folyó másik partján levő romániai várossal, Calafattal. Területe 63,218 km2 , népessége 48 071 fő volt 2011-ben.

Története[szerkesztés]

A város helyén a Kr. e. 3. században Dunonia kelta település állt. Az 1. században a római hódítás után a Bononia nevet kapta. A rómaiak határerődöt építettek itt, a túlparti barbár betörések ellen. Az erődítményt 444-ben Attila hadai lerombolták, majd a 6. században I. Iusztinianosz bizánci császár újjáépíttette. 626-ban az avarok foglalták el, majd szlávok telepedtek le. A szlávok Badin illetve Bdin nevet adták a településnek, innen származik a mai név. A 7. században a szlávokat a bolgár-törökök váltották fel.

Vidin a 10. – 14. században kiemelt szerepet játszott a régió belső viszályaiban. 1186-ban I. Iván Aszen elvette a bizánciaktól, 1260-1264 között IV. Béla uralta. 1367-ben rövid ideig Nagy Lajos uralma alatt állt. 1388-ban Iván Szracimir cár behódolt a törököknek. Ettől kezdve a vidini vár a törökök északra tartó hadjáratainak fontos bázisa lett.

A 18. században a város osztrák kézre került, ekkor korszerűsítették a védelmi rendszert.

1792–1807 között a III. Szelim szultánnal szembeszegülő Pantazvatoglu janicsár pasa uralkodott a városban.

1849 szeptemberében a magyar szabadságharc bukása után Törökországba menekült Kossuth Lajos ebben a városban írta, és bocsátotta ki híressé vált „vidini levelét”, melyben a bukás okát az „árulónak” bélyegzett Görgei személyében jelölte meg.

1850-ben a város fellázadt a török uralom ellen, de a lázadást leverték. A város (és Bulgária) felszabadulását az 1877–78-as orosz-török háború hozta meg.

Látnivalók[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Bács Gyula: Bulgária. Panoráma útikönyvek, 1972

Külső hivatkozások[szerkesztés]