Sigmaringen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sigmaringen
Sigmaringen schloss.jpg
Sigmaringen címere
Sigmaringen címere
Közigazgatás
Ország  Németország
Tartomány Baden-Württemberg
Kormányzati kerület Tübingen
Járás Sigmaringen járás
Alapítás éve 1250
Polgármester Daniel Rapp (CDU)
Irányítószám 72481–72488
Körzethívószám 07531
Rendszám SIG
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség 15 756 fő (2014)[1]
Népsűrűség 178 fő/km² fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 578–794 m
Terület 92,85 km² km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sigmaringen (Németország)
Sigmaringen
Sigmaringen
Pozíció Németország térképén
é. sz. 48° 05′, k. h. 9° 13′Koordináták: é. sz. 48° 05′, k. h. 9° 13′
Sigmaringen (Baden-Württemberg)
Sigmaringen
Sigmaringen
Pozíció Baden-Württemberg térképén
Elhelyezkedése Sigmaringen járás térképén
Elhelyezkedése Sigmaringen járás térképén
Sigmaringen weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sigmaringen témájú médiaállományokat.

Sigmaringen Baden-Württembergben, a Duna partján épült város, Sigmaringen járás székhelye és második legnagyobb települése.

Földrajza[szerkesztés]

Sigmaringen a Duna völgyében, a Sváb Alpok (Schwäbische Alb) déli pereménél fekszik, a Boden-tótól körülbelül 40 km-re északra.

Városrészek[szerkesztés]

A város a belső városmagra, valamint Gutenstein, Jungnau, Laiz, Oberschmeien és Unterschmeien városrészekre tagolódik.

Címer Városrész Lakosság (fő) Terület (ha)
Sigmaringen Sigmaringen (városmag) 11 758 3429
Gutenstein Gutenstein 512 1311
Jungnau Jungnau 740 2235
Laiz Laiz 2856 979
Oberschmeien Oberschmeien 434 1059
Unterschmeien Unterschmeien 263 490

Története[szerkesztés]

Korai történet[szerkesztés]

A mai város területen az első települések több mint 3000 éve jöttek létre. A mai Laiz városrész területéről előkerült, az i. e. 1000 - 500 közötti időszakból származó leletek az urnamezős kultúra jelenlétét bizonyítják. A Hallstatt korszakból például kelta sírdombokból gazdagon festett és díszített tárgyak kerültek elő. I. sz. 50 és 80 között a Dunánál húzódott a Római Birodalom határa. Ekkor út vezetett Laizon keresztül a Bodeni-tótól Winterlingen és Burladingen irányába, egy másik Singen térségéből Vilsingenen át Bilgen, Scheer és Hundersingen felé. A duzzasztógát alatt fekvő gázlón haladtak át, ahol a Duna 1975-ös szabályozásakor fahíd maradványaira bukkantak. A Laiz melletti "Berglösche" dűlőben, az inzighofeni "Krummäcker", valamint a Sigmaringenhez tartozó "Steinäcker" és "Wachtelhau" dűlőben és a lauerthali római kori birtokokon végzett ásatásokról előkerült leletek bizonyítják Sigmaringen térségének mezőgazdasági jelentőségét ebben a korban.

A mai város délkeleti részén korai alemann sírmezőt tártak fel, ami alátámasztja a "Sigmar" alapításáról szóló feltételezéseket. Ennek valószínű időpontja az i. sz. 6. század.

Középkor[szerkesztés]

A 11. században, a korai középkor végén emelték az első erődítményt a völgyet lezáró sziklákon. Az első írásos feljegyzés 1077-ből származik, amikor Sváb Rudolf német ellenkirály sikertelenül ostromolta a várat.[2] A város hivatalos megalapítására 1250-ben került sor.

Az első papról 1231-ben tesznek említést Laizban. 1275-ben már 15 plébános tartozott a laizi dékánság alá.

1325-ben III. Ulrich, Württemberg grófja eladta a várost. 1480-ban kapott önálló plébánost Sigmaringen, azonban az elhunytakat még egészen 1744-ig a laizi temetőben helyezték végső nyugalomba.

1460-ban és 1500-ban kastéllyá építették át a várat. 1535-ben a Hohenzollern házra száll Sigmaringen vára és városa, majd négy évvel később a kastély pusztító tűzvésznek esett áldozatul. 1540-ben szerződésben is rögzítették a Hohenzollernek fennhatóságát Sigmaringen és Veringen felett.

Újkor[szerkesztés]

A harmincéves háború során 1632-ben a svédek elfoglalták a kastélyt, majd Horn tábornok egy évvel később visszafoglalta. Ekkor a kastély keleti része leégett.

1944 októbere és 1945 áprilisa között itt volt a menekülő francia Vichy-kormány székhelye Pétain marsall államfő és Pierre Laval miniszterelnök alatt. A kormányzati székhely a kastély volt; a városban politikusokat, hivatalnokokat, katonákat és a Vichy-kormányhoz akkreditált nagyköveteket (többek között Németország, Japán és Olaszország követeit) szállásoltak el. Április 22-én Pétain és Laval megszökött Sigmaringenből. Akkoriban a város 6000 lakója mellett 700 francia katona és a Milice française 500 tagja tartózkodott a városban.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sigmaringen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. http://www.statistik.baden-wuerttemberg.de/BevoelkGebiet/Bevoelkerung/01515020.tab?R=GS437104
  2. A Petershauseni kolostor krónikájából származó feljegyzés: Onnan Sigimaringin várához vonult Rudolf király, és megostromolta azt. Mikor azonban tudomására jutott, hogy IV. Henrik seregével közeledik az Alpok hágóin keresztül, hogy felmentse az erődítményt, elvonult Szászországba.