Dunakeszi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Dunakeszi
Városháza
Városháza
Dunakeszi címere
Dunakeszi címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
MegyePest
JárásDunakeszi
Jogállás város
Polgármester Dióssi Csaba (FIDESZ-KDNP)[1]
Jegyző Dr. Molnár György
Irányítószám 2120
Körzethívószám 27
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 43 490 fő (2018. jan. 1.)[2]
Népsűrűség1384,58 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület31,06 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dunakeszi (Magyarország)
Dunakeszi
Dunakeszi
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 38′ 11″, k. h. 19° 08′ 31″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 11″, k. h. 19° 08′ 31″
Dunakeszi (Pest megye)
Dunakeszi
Dunakeszi
Pozíció Pest megye térképén
Dunakeszi weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunakeszi témájú médiaállományokat.

Dunakeszi város Pest megyében, a Dunakeszi járás székhelye. A Duna túloldalán elhelyezkedő Budakalász várossal megosztva a „Dunakanyar kapuja"-ként is emlegetik.

Fekvése[szerkesztés]

Földrajzi elhelyezkedés[szerkesztés]

Dunakeszi város a Duna bal partján, Budapesttől mintegy 15 kilométerre északra helyezkedik el. Földrajzi koordinátái: északi szélesség 47. fok 38. perc és keleti hosszúság 19. fok 8. perc. Dunakeszi az Alföld Dunamenti-síkság tájegységhez tartozik, azon belül nagy része a Pesti-hordalékkúpsíkság, kisebb része a Vác-Pesti-Duna-völgy kistájak területén található. Dunakeszi Budapesttel, Fóttal, Göddel és a Szentendrei-szigeten a Szigetmonostorhoz tartozó Horánnyal határos. Földrajzi helyzetéből adódóan a "főváros, illetve Pest északi kapuja", és egyben a "Dunakanyar kapuja" is.[3]

Domborzat[szerkesztés]

Dunakeszi területének nagy része 100 és 160 m közötti tengerszint feletti magasságon helyezkedik el. A Duna mentén, a Vác-Pesti-Duna-völgyhöz tartozó terület a legalacsonyabb, amley enyhén hullámos felszínű síkság. Itt az alacsony- és a magasártér átlagosan 3, illetve 6 méterrel magasabb a Duna 0 pontjánál, és a felszíni formák döntő többségét a folyóvíz romboló (eróziós) és építő, felhalmozó (akkumulációs) tevékenysége alakította ki. A Pesti-hordalékkúpsíksághoz tartozó terület magasabb helyzetű, a Duna I. és II. hordalékteraszain alakult ki, kelet felé lépcsőzetesen emelkedik a magasabb teraszok irányába. A nagyjából észak-déli irányú teraszsáv felszíne a Dunába torkolló kis vízfolyások, a lejtőmozgások és a szél felszínformáló hatása miatt völgyekkel tagolt síksággá alakult.[4]

Vízrajz[szerkesztés]

A Duna, amely a Volga után Európa második leghosszabb és legbővizűbb folyója, Dunakeszi nyugati határát alkotja. A Szentendrei-szigetnél két ágra szakadt Duna nagy-dunai medrének szélessége Dunakeszinél 500-600 m, vízmélysége a parttól 50-100 m távolságban meghaladja a 2,5 métert.  Pontosabb adatok a közelben Budapestnél ismertek, ahol a legnagyobb vízmélység 3 és 10 m közötti, és a vízmélység növekedésével növekvő vízsebesség átlagosan 0,5 m/s, de árvízkor a 2,5 m/s értéket is elérheti. A Duna vízállása, illetve a medrében lefolyó vízmennyiség a csapadékviszonyoknak megfelelően változik. Az Alpokban lehulló csapadék és a hóolvadás miatt évente két árvíz jelentkezik, az egyik a tavaszi jeges árvíz, a másik a kora nyári zöldár. Az árvizek elleni védelmet a folyó mentén épült gátak és a hajózást is elősegítő korábbi mederkotrások biztosítják. A Duna jelenlegi ártere Dunakeszinél kb. 101-102 m tengerszint feletti magasságban van.

Dunakeszi és környezete területén a felszín kelet–nyugati irányú lejtése miatt a kisebb vízfolyások a Gödöllői-dombság felől a Duna völgye felé haladnak. A város déli határánál folyik a Mogyoródi-patak, amely dél felől a Csömöri-patak, észak felől a csatornává alakított Óceán-árok vizét összegyűjtve Újpestnél torkollik a Szilas-patakba, utóbbi végül a Dunába ömlik. A Duna-part menti sávban a folyót több kelet–nyugati irányú rövid kisvízfolyás, vízkiszivárgás éri el, amelyek közül csak a legnagyobbaknak van nevük: a város északi határában a Malom-árokban folyik a Nagycsurgó és a révátkeléstől kissé északra található a Kiscsurgó. Ilyen vízkiszivárgások lépnek ki például a 2-es főúttól a Duna felé eső részen, az ún. Vizes kertek területén is.

Az állóvizeket a Szabadságligettől, azaz Dunakeszi-Alsótól nyugatra elhelyezkedő kis lápi tavacskák, valamint a tőzeg- és kavicsbányászat során létrejött mesterséges tavak képviselik (Tőzegtavak, Kavicsbánya-tó, Barrakuda-tó). Jelenleg a Tőzegtavakat a MÁV Sporthorgász Egyesület, a Kavicsbánya-tavat és a Barrakuda-tavat a Dunamenti Sporthorgász Egyesület használja és kezeli.

A talajvízszint a Duna mentén a felszín közelében, 1 m mélység felett húzódik. Kelet felé a felszín emelkedése miatt egyre mélyebb a helyzete. Így a Dunától 100-200 méterre 1-4 m, 600-700 méterre 4-8 m, majd tovább növekszik, és a legmagasabban fekvő helyeken a 30 métert is meghaladja.  A talajvíz keletről nyugat felé áramlik, átlagos áramlási sebessége 200 m/év.  A felszín alatt változó mélységben, a vízzáró rétegek alatt rétegvíztestek húzódnak, amelyekből 40-50 m mély artézi kutakkal hozzák felszínre a vizet.[5]

Éghajlat[szerkesztés]

Dunakeszi éghajlata mérsékelten meleg–száraz.  Az évi középhőmérséklet 9-10°C között változik, az évi átlagos csapadékmennyiség 500-550 mm, a napfénytartam kb. 1920-1940 óra/év az 1971 és 2000 között mért adatok alapján. Az uralkodó szélirány északnyugatias, de a déli és az észak-északkeleti szelek sem ritkák. Az átlagos szélsebesség 2-2,5 m/s, ami más hazai területekhez képest kis érték. Ritkán fordul elő 6 m/s-nál nagyobb sebességű, erős szél. A párolgás mértéke meghaladja a csapadék mennyiségét. A Duna közelsége miatt a levegő páratartalma viszonylag nagy, ezért gyakori a ködképződés.[6]

Talajok[szerkesztés]

A terület talajtani adottságait az éghajlat mellett nagyrészt a felszín közelében elhelyezkedő talajképző kőzetek határozzák meg, amelyeket főként futóhomok, és folyóvízi homokos, kavicsos alluviális üledékek alkotnak. Ezért Dunakeszi területén a humuszos homoktalaj a legelterjedtebb. Ennek vízelnyelő és vízvezető képessége igen nagy, illetve nagy, vízraktározó képessége gyenge, vagy közepes, szervesanyag-készlete mindössze 50-100 tonna/hektár, vagy annál kevesebb, ami miatt gyenge a termőképessége. Nagy területet borít réti öntéstalaj is, elsősorban a Duna menti sávban. Helyenként kissé termékenyebb, gyengén savanyú barna erdőtalaj, barnaföld és agyagbemosódásos barna erdőtalaj is képződött. A tőzegtavak környékén réti és lápos réti talajok alakultak ki. A talajok vastagsága általában meghaladja az egy métert.[7]

Növény- és állatvilága[szerkesztés]

Dunakeszinek a Pesti-hordalékkúpsíkságon található területein a nyílt homokpuszta-gyepek, homoki sztyepprétek, homoki tölgyesek és nyáras-borókások képezik a potenciális vegetációt, ezeknek azonban már csak kis töredékei maradtak fenn.  Helyükre főként fehér akácot (Robinia pseudoacacia) és erdei fenyőt (Pinus sylvestris) telepítettek. Homokpuszta-gyepeket csupán a repülőtéren és a lóversenypálya területén találhatunk. A homoki gyepek jellemző alkotói a magyar csenkesz (Festuca vaginata), a rákosi csenkesz (Festuca wagneri), a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), a báránypirosító (Alkanna tinctoria), a homoki nőszirom (Iris arenaria), a homoki fátyolvirág (Gypsophila fastigiata subsp. arenaria), a homoki kikerics (Colchicum arenarium), a csikófark (Ephedra distachya) és a szártalan csüdfű (Astragalus exscapus). A mélyebb és nedves térszíneken az eredeti zsombékosok, rétlápok, kékperjés rétek, mocsárrétek, fűzlápok, nádas mocsarak is nagyrészt eltűntek és csak kis foltokban maradtak fenn a tőzegtavak környékén. Jellemző növényeik a lápi-, barna- és zsombéksás (Carex davalliana, C. hostiana, C. elata), a keskenylevelű és széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium, E. latifolium), a szibériai nőszirom (Iris sibirica), a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), a kormos csáté (Schoenus nigricans), a fehér zászpa (Veratrum album), a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) és a mocsári gólyahír (Caltha palustris).

A Vác–Pesti-Duna-völgyhöz tartozó területen a potenciális növényzet az erdőssztyepp.  A Duna partján vízhez kötött élőhelyek alakultak ki. Ma már az ártéren az eredeti bokorfűzeseknek, puhafa- és keményfaligeteknek csak kisebb maradványait találhatjuk meg. A Duna és a Mogyoródi-patak mentén fűz-nyár ligeterdők (Salicetum albaefragilis) találhatók, a Duna-part egy részére feketenyár-fákat (Populus nigra) telepítettek. A fűz-nyár ligeterdőkben nyári tőzike (Leucojum aestivum), ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis), ligeti szőlő (Vitis sylvestris) a jellemző növények. A ligeterdők szegélyén az ártéri kaszálók, a mocsár-, illetve láprétek is tele vannak szibériai nőszirommal (Iris sibirica) és kígyónyelvvel (Ophioglossum vulgatum). A futóhomokos részeken alföldi homoki növényzet telepedett meg. A nyílt homokpuszta gyepeken magyar csenkesz (Festuca vaginata), rákosi csenkesz (Festuca wagneri), csikófark (Ephedra distachya), homoki nőszirom (Iris arenaria) és homoki kikerics (Colchicum arenarium) él. A zárt homoki sztyeppréteken homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) és a szártalan csüdfű (Astragalus exscapus) jelenik meg.

A növénytermesztés terén a 19. század végén megkezdődött paradicsomtermesztést kell kiemelni, amelynek kedvezett a homokos talaj és a magas napsütéses órák száma.  Emellett egyéb zöldségek, többféle gabonanövény és gyümölcs, főként barack és szőlő termesztése is folyt a területen, mára azonban már sok a parlagon maradt termőföld.

A terület állatvilágát tekintve a Dunában kerekesférgek, evezőslábú- és ágascsápú rákok, vízibogarak, vízipoloskák, rovarlárvák, piócák, kagylók és csigák mellett számos halfaj is él.  Közöttük gyakoribb a szélhajtó küsz, a keszeg, a kárász, és a szivárványos ökle, de többek között balin, compó és csuka is akad. (1967-ben a Duna alföldi szakaszán ötvenháromféle halfajt tartottak számon.) Nyáron a dunavirág (Polymitarcis virgo) kérészfaj imágóinak tömeges rajzása is megfigyelhető. A vízimadarak közül a sirály, és télen a récefajok a legjellemzőbbek. A ligeterdők és rétek is sokféle állatnak nyújtanak lakhelyet, a különböző rovarok és madarak mellett például gyíkoknak, rókáknak, őzeknek, vadnyulaknak, ürgéknek és egereknek.  A madarak közül pacsirta, fogoly, fürj, balkáni gerle és szarka is előfordul.  

A természetes növényzet és állatvilág elterjedését a tájhasználat határozza meg. Jelenleg Dunakeszi területének csupán 12%-a gyepes, 5%-a erdő, illetve fásított, 7%-a kevés fával rendelkező zöldterület, 20%-a szántó, 1%-a gyümölcsös és 15%-án állattartással foglalkoznak.[8]

Természetvédelmi területek[szerkesztés]

Dunakeszin a természet megőrzése szempontjából kiemelt jelentőségű az a 181,64 hektár, amely az Európai Unió természetmegőrzési és madárvédelmi hálózatának részeként Natura 2000 területnek minősül.  Ez a város területének 5,85%-át teszi ki. Ide tartozik a Duna medre és ártere a parti erdősávval, amelynek védelméről a város önkormányzata gondoskodik. Emellett a vizes területek jellegükből adódóan automatikusan országos jelentőségű „Ex lege” védett területek.  Idetartozik az Óceán-árok déli lápterülete a Dunakeszi-tőzegtavakkal, és a Duna közelében megjelenő források. Helyi jelentőségű védett terület a Nemzeti Lóverseny Kft. alagi telepének kül- és belterülete, amelyen a természeti és művi értékek egyaránt védelmet élveznek. Az Országos Ökológiai Hálózat magterületéhez tartozik az Óceán-árok lápja, az alagi repülőtér és lóversenypálya, míg ökológiai folyosót alkotnak a Duna menti puhafás ligeterdő-maradványok, a város nyugati szélétől induló és a fővárosi ivóvízkutak védművéig tartó csatorna mentén a kisebb mocsarak, fűzliget-maradványok, a Duna víztere, a Mogyoródi-patak melletti és az Óceán-árok menti nádasok, kisebb gyepfoltok és a lápterület egy része. A Mechanikai Laboratórium kezelésében lévő 060 helyrajzi számú terület értékes élőhelyei, növény- és állatvilága révén szintén természetvédelmi oltalmat kapott.

A védett területek közül a dunakeszi láp és a Tőzegtavak élővilágát Kriska György biológus, egyetemi oktató (ELTE) részletes leírásából ismerjük.  Ezt a nedves területen gazdag növény- és állatvilág népesíti be, közöttük védett fajok is. A sekély vizű tavakban csillárkamoszatokból (Chara sp.) álló hínáros, valamint fonalas zöldmoszatok és forrásmoha (Fontinalaceae), a vízpart közelében közönséges nád (Phragmites australis), bodnározó vagy széleslevelű gyékény (Typha latifolia), helyenként tőzegpáfrány (Lastrea thelipteris, Thelypteris palustris) alkotja a növényzetet. A víziállatok között közönséges vízicsiga (Bithynia tentaculata), éles csiga (Planorbis planorbis), nagy tányércsiga (Planorbarius corneus), karcsú csiga (Stagnicola palustris) és nagy mocsárcsiga (Limnaea stagnalis) bújik meg. A vízben vízibolhák (Daphnia sp.), evezőlábú rákok (Copepoda), bolharákok (Gammarus sp.), közönséges víziászka (Asellus aquaticus), csiborok (Hydrophilidae) és csíkbogarak (Dytiscidae), a mocsári szegélynövényzeten színpompás sásbogarak (Donaciinae) élnek. A kétszárnyú rovarok (Diptera) lárvai tömegesen fordulnak elő a növényzetben. A vízfelszín közelében gyakoriak a csípőszúnyog (Culex sp.) lárvái, a hanyattúszó poloskák (Notonecta sp.), a molnárpoloskák (Gerris sp.), a partipoloskák (Saldidae sp.) és vízi ugróvillások (Podura aquatica). A vízen úszó faleveleken közönséges hidra (Hydra vulgaris), a tóba hullott korhadó ágakon, fatörzseken édesvízi szivacsok (Demospongiae) és mohaállatok (Bryozoa) telepedtek meg. A gerinces állatok közül naphal (Eupomotis aureus), keszegfélék, pettyes gőte (Triturus vulgaris), kecskebéka (Rana esculenta), vízisikló (Natrix natrix) és mocsári teknős (Emys orbicularis) is él a tóban. Ide jár petézni a környéken élő barna- (Bufo bufo) és zöldvarangy (Bufo viridis) is.

A tavak partját bokorfüzesek és fűz-nyár ligeterdők övezik. A bokorfüzesek között akad fehér fűz (Salix alba), csigolyafűz (Salix purpurea), mandulalevelű fűz (Salix triandra), valamint kevés hamvas fűz (Salix cinerea) és törékeny fűz (Salix fragilis) is. A fehér (Populus alba) és a fekete nyárfák (Populus nigra) 20-30 m-es magasságot is elérhetnek. A cserjéket kányabangita (Viburnum opulus), veresgyűrű som (Cornus sanguinea) és kutyabenge (Rhamnus frangula) képviseli. A fűzfák közötti nedvesebb területeken réti füzény (Lythrum salicaria), sédkender (Eupatorium cannabinum), az Észak-Amerikából behurcolt kanadai aranyvessző (Solidago canadensis), fekete nadálytő (Symphytum officinale), mocsári gólyahír (Caltha palustris) és különböző sásfajok jelennek meg. A fűzfákra ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) fut fel. A magas szervesanyag-tartalomú eutrof partszegélyen herelégy (Eristalis nemorum, Eristalis tenax), a Ptychoptera és az árvaszúnyog (Chironomida sp.) lárvái élnek. A közönséges szitakötő (Sympetrum vulgatum) és a laposhasú acsa (Libellula depressa) lárvái iszaplakó férgekre és árvaszúnyoglárvákra vadásznak. A lápos terület ötven madárfajnak is állandó vagy időszakos otthont ad, közöttük a szürke gémnek (Ardea cinerea), a tőkés récének (Anas platyrhynchos), a kis vöcsöknek (Tachybaptus ruficollis) és a színpompás jégmadárnak (Alcedo atthis ispida) is.

A Tőzegtavak vizének 1990-ben elvégzett kémiai, bakteriológiai, toxikusnehézfém- és mikroelem-vizsgálata fenolt és baktériumszennyezettséget mutatott ki. Az előbbi ipari jellegű tevékenységből, az utóbbi fekál szennyvízből származhat.  A védettség ellenére 1998-ban az M0 körgyűrű építése során a terület nagy részén a növényzetet kivágták, felégették, és a tavak nagy részét földdel töltötték fel. Később, 2003-ban az Auchan bevásárlóközponthoz vezető út Káposztásmegyer melletti körforgalmának kiépítése során lecsapolás és feltöltés veszélyeztette a lápot, de a terület természeti állapotáról és veszélyeztetettségéről készült szakvélemény megmentette.  A Levegő Munkacsoport pert is indított a láp védelmében, és az Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásai szerint „a Dunakeszi láp olyan környezettörténeti maradvány, amely nemcsak természetvédelmi, hanem várostörténeti szempontból is muzeális érték”.  A Levegő Munkacsoport, amely korábban az Óceán-árok szennyvízelvezető csatornájának tőzeglápba való beleterelését is megakadályozta, azt is elérte, hogy az aszfaltút mentén drótkerítés épüljön a terület védelmére. Sajnos, azóta a kerítést megrongálták, és az út téli sózása során keletkező sólé is szennyezi a láp vizét a megfelelő vízelvezetés hiányában. 2010-ben az Auchan bevásárlóközpont parkoló-bővítési tervei ismét veszélyeztették a tőzeglápot. A terület védelmében a Dunakeszi Tőzegtó Környezetvédelmi Alapítvány is sokat tett. A láp körüli vitákkal a napi nyomtatott és internetes sajtó is sokat foglakozott, közöttük az Élet és Tudomány és a National Geographic Online is.  Sajnos a lápot és a tőzegtavakat nemcsak a feltöltés és beépítés, hanem a szennyezés is veszélyezteti, mert a hétvégi házak szennyvízelvezetése nem megoldott.

A Dunakeszi Alagi Versenyló Tréningtelep, illetve a Dunakeszi repülőtér helyi jelentőségű védett természeti terület,  és egyben a Nemzeti Ökológiai Hálózat magterületének része. Védettségét elsősorban az ősgyepnek és az itt élő eurázsiai Spermophillus citellus ürgefajnak köszönheti. A lóversenypálya és a repülőtér területén tipikus növénytársulás a homoki szárazlegelő (Cynodonti–Festucetum pseudovinae), amely nyílt évelő homokpusztagyep (Festucetum vaginatae) leromlása során keletkezett. Kisebb foltokban zárt homokpusztarét (Astragalo–Festucetum rupicolae) is megmaradt itt. A terület jellegzetes növényfajai a báránypirosító (Alkanna tinctoria), fenyérfű (Andropogon ischaemum), barázdált csenkesz (Festuca rupicola), sovány csenkesz (Festuca pseudovina), mezei cickafark (Achillea collina), homoki pimpó (Potentilla arenaria), csillagpázsit (Cynodon dactylon), keskenylevelű sás (Carex stenophylla), törpe sás (Carex supina), farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias), ládzsás útifű (Plantago lanceolata), kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), keskenylevelű kakukkfű (Thymus serpyllum), ezüstös hölgymál (Hyeracium pilosella), bürökgémorr (Erodium cicutarium), egynyári perje (Poa annua), mezei iringó (Eryngium campestre), vajszínű ördögszem (Scabiosa ohroleuca), tejoltó galaj (Galium verum), közönséges galaj (Galium mollugo), csabaíre vérfű (Sanguisorba minor), szúrós bogáncs (Carduus acanthoides), szöszös ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides), hasznos földitömjén (Pimpinella saxifraga), csomós ebír (Dactylis glomerata), homokviola (Syrenia cana) és hamuka (Berteroa incana).

Az állatok közül itt él az eurázsiai rövid füvű puszták, sztyeppék jellegzetes rágcsálója, az ürge, amelynek Magyarországon van az egyik legnyugatabbra eső előfordulása. Néhány évtizede még annyira elterjedt volt, hogy kártevőként irtották. A legeltetéses állattartás visszaszorulásával, a legelők megszűnésével drasztikusan csökkent az élőhelye, ezért 1982-ben védetté, majd 2012-ben fokozottan védetté nyilvánították, eszmei értéke 250.000 forint. Az ürge ragadozó madarakat is vonz a területre, mivel táplálékot jelent számukra. Időnként másutt fészkelő egerészölyv, barna rétihéja, ritkábban parlagi sas, kerecsensólyom és pusztai ölyv is vadászik itt. Az ürge mellett a védett, vagy fokozottan védett állatfajok közül vakondok (Talpa europaea), zöld gyík (Lacerta viridis), fürge gyík (Lacerta agilis), zöld varangy (Bufo viridis), szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis), sisakos sáska (Acrida hungarica), mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) és magyar futrinka (Carabus hungaricus) is él a területen. Az ősgyep megbontása körül legutóbb 2014 szeptemberében alakult ki vita.[9]

Környezeti állapot és környezetvédelem[szerkesztés]

Dunakeszi levegőjét illetően, mivel rendszeres levegőszennyezettség-mérés nincs a városban, csak a legközelebbi budapesti és váci mérőállomások adatai állnak rendelkezésre. Az Országos Meteorológiai Szolgálat 2013. évi összefoglalója szerint a térség levegőjének minősége megfelelő (Budapest), illetve jó (Vác). Az egyes szennyező anyagok közül a levegő kén-dioxid-, szén-monoxid- és benzoltartalma kiváló, az ózon és a nitrogén-oxidok tekintetében jó, a szálló por mennyisége szempontjából jó, illetve megfelelő, nitrogén-dioxid-tartalma pedig megfelelő minősítést kapott.  Légszennyezést elsősorban az ipari tevékenységek, valamint a közúti forgalom okoznak, de egyes háztartási tevékenységek is légszennyezők, például az avar- és kerti égetés.  Helyenként a szeméttároláshoz és az állattartáshoz kapcsolódó kellemetlen szaghatás is fellép. A szennyező tevékenységeket az önkormányzat rendeletei szabályozzák.

A vizek közül a Duna vízminőségét Dunakeszihez legközelebb Budapestnél rendszeresen vizsgálja a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség. A mérési adatok szerint a Duna vize oxigénháztartás, tápanyagháztartás, kémhatás (pH), szerves és szervetlen mikro-szennyezők szempontjából tűrhető minőségű, a mikrobiológiai paraméterek alapján viszont szennyezett, amit elsősorban a folyóba vezetett szennyvizek okoznak.  Mivel ezek az adatok Budapest területére vonatkoznak, ahol jelentős szennyeződés éri a folyót, ezért Dunakeszinél még jó minőségű a Duna vize.

A kisebb vízfolyások minőségéről nincs mérési adat, de valószínűleg szennyezettek. A legrosszabb vízminősége az Óceán-ároknak van, mivel a Dunakeszi regionális szennyvíztelep tisztított szennyvize ide kerül, ami a vízhozam nagy részét teszi ki a száraz nyári időszakokban. A vízfolyások szennyező forrásai között vannak a kereskedelmi, logisztikai és ipari célú ingatlanokról a vízfolyásokba vezetett csapadékvizek, a térburkolatokról elvezetett kőolajszármazékokat tartalmazó csapadékvizek és a nitrát-szennyezést okozó mezőgazdasági kemizálás is.

Ritkán a bányák környezeti hatásának vizsgálatára is sor került. Így a Dunakeszi III. homokbánya esetében megállapították, hogy bár időszakosan (elsősorban a szállítás során) zajterhelés lép fel, és a homok kiszállító út mentén 50-50 m-es sávban ülepedő por tapasztalható, de a bánya hatása a környezetre elviselhető, károsan és tartósan nem terheli azt.  Később a bánya tájrendezési terve is elkészült.

Dunakeszi területén több homokbánya haszonanyagának kitermelése után, a rekultiváció során, a bányák helyén hulladéklerakó létesült, ami környezetvédelmi problémákat okoz. Ezért a hulladék-elhelyezés megkezdése előtt hatásvizsgálat, illetve környezetföldtani, mérnökgeológiai, esetleg hidrogeológiai vizsgálatok szükségesek. A Dunakeszi II. felhagyott homokbánya esetében az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet munkatársai végeztek horizontális ellenállás szelvényezést és vertikális elektromos szondázást. A mérési eredmények alapján meghatározott paraméterek szerint a volt bánya alatt vízzáró iszapos-agyagos kőzetek helyezkednek el, és a talajvíz csak jóval mélyebben található.  A Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat kezelésében álló lerakó üzemelése 1996-ban kezdődött meg. A hulladéklerakó Dunakeszi és Fót teljes, valamint a főváros kisebb részének hulladékát, és a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű salakját is fogadja. A lerakó területe 12 hektár, kapacitása kb. 3 millió m3, a hulladékdomb tervezett magassága 50 m. A hulladéklerakó tér műszaki védelemét 30 cm vastag Consolid szigetelő réteg,  geotextília, és 2 mm vastag HPDE szigetelő lemez biztosítja. A hulladéklerakót csurgalékvíz gyűjtő-szivárgó rendszerrel, szivárgó paplannal, HDPE szigetelésű csurgalékvíz-aknával és ellenőrző aknával is ellátták. A lerakó működését monitoringrendszer ellenőrzi, amely a talajvizek és levegő minőségét, továbbá a zaj szintjét ellenőrzi.  Ezt a hulladéklerakót 1997-ben működés közben is ellenőrizték környezetföldtani szempontból. Elsősorban az 50.000 m2 területen alkalmazott Consolid szigetelő rendszer alkalmasságát és a lerakó környezetet terhelő hatását vizsgálták.  A hulladéklerakó környezeti hatásának vizsgálatához rendszeresen vízmintákat vettek 13 db 28-64 m mély figyelőkútból, és a hulladék leszivárgó vizéből. A vízminták kémhatását, oldottanyag-tartalmát és kémiai összetételét elemezték. A vizsgálati eredmények alapján megállapították, hogy a hulladéklerakó nem szennyezi a talajvizet, bár a vizek nitrát- és cinktartalma időnként túllépte a megengedett értéket. 2000-től a hulladékból képződő depóniagázokat gázgyűjtő kutakkal szívják el és fáklyázással ártalmatlanítják. A gázfáklya kibocsátását is rendszeresen ellenőrzik.

Nagy gondot jelent azonban az illegális szemétlerakás. A hulladéklerakók ugyanis csak ott nem okoznak talajvízszennyezést, ahol vízzáró környezetben vannak. A vizet jól vezető homokkal fedett felszíneken, ahogy Dunakeszin is, a lerakott hulladékból leszivárgó szennyezett vizek rövid idő alatt bejutnak a talajvízbe. A vízzáró béléssel ellátott hulladéklerakókban, ha a vízzárás nem megfelelő, illetve hézagos, akkor a hulladékból kioldódó szennyező anyagok előbb-utóbb ugyanúgy eljutnak a talajvízbe – ami Dunakeszi esetében egyben az ivóvízbázis is –, majd a parti szűrési kutakon át a város és a főváros lakóinak vízcsapjaihoz. Ezért Dunakeszin a megfelelő hulladék-elhelyezés kiemelten fontos, elsősorban az országos jelentőségű vízbázis védelme érdekében. A városban néhány éve szelektívhulladék-gyűjtés is folyik.

1990-ben az Óceán-árok mentén elhelyezkedő Dunakeszi törmeléklerakó környezeti hatásvizsgálata  is szükségessé vált, mivel a törmelékanyag a vízelvezetést megváltoztatva elzárta az árkot, és az is felmerült, hogy a törmelékből nemkívánatos anyagok jutnak a közeli horgásztavakba, vízszennyezést okozva. A mérnökgeológiai és hidrogeológiai megismeréshez mérnökgeofizikai szondázást végeztek és vízmintákat gyűjtöttek kémiai, bakteriológiai és toxikus nehézfém, illetve mikroelem állapotfelmérés céljából. A vizsgálatok eredményei alapján a törmeléklerakás környezetszennyező hatása nem volt kimutatható. Ugyanakkor kiderült, hogy a horgásztavak vizét szennyezik az illegális szemétlerakók, a bőrgyári hulladékok nehézfémsói és a kavicsbányászat során a gépekből a vízbe jutó nehézolajok. Ezeken kívül a lakosság fekál típusú szennyezést okoz a Tőzegtavak vize esetében. Ezeken a területeken az ivóvíz nagy vas-, mangán-, klorid-, szulfát- és összsótartalmú, nagy keménységű, de nehézfém szennyeződést nem tartalmaz.

Dunakeszi, Mogyoród és Csomád területén szennyeződés-érzékenységi vizsgálat is készült.

A város és a környező települések (Fót, Mogyoród, Göd, Csomád) szennyvizét a Dunakeszi Szennyvíztisztító Telep gyűjti be. A növekvő igénybevétel miatt 2009–2011 során a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. bővítette a tisztító kapacitását, és a meglévő művek rekonstrukcióját is elvégezte egy, a Környezet és Energia Operatív Program keretében elnyert európai uniós forrás segítségével. A fejlesztés nyomán napi 10.000 m³ szennyvíz tisztítható meg, és a kibocsátott tisztított szennyvíz megfelel az elvárt határértéknek.  Ennek ellenére problémát okoz, hogy a tisztított szennyvizet az Óceán-árokba vezetik, és hogy a kertekben még mindig sok működő, vagy már használaton kívüli emésztő található, amely szennyezi a talajvizet.

Dunakeszi környezeti állapotának Mészáros Szilvia (Budapesti Corvinus Egyetem) vizsgálatai és értékelése alapján számos szennyezőforrással kell számolni. Ilyenek a mezőgazdasági hasznosítású területeken a növényvédőszerek és műtrágyák használata, valamint a száraz időszakokban a por, a felhagyott szántóföldeken a gyomnövények, elsősorban az allergiát kiváltó parlagfű elszaporodása, az állattartó telepek közelében pedig a talajvízszennyezés és a bűzhatás. A nitrogéntartalmú műtrágyák a talajt és a talajvizet szennyezve, a parti szűrésű vízmű kutak vízébe jutva, az ivóvíz nitráttartalmának növekedését okozzák. Az ipari területeken a káros anyagok (benzol és egyéb szénhidrogének, valamint aceton) kibocsátása, a nagy gépjárműforgalom, a légszennyezés, illetve a porterhelés jelent problémát. A közlekedési útvonalak mentén légszennyezés (nitrogén-dioxid, nitrogén-oxidok, szén-monoxid, kén-dioxid), zaj- és rezgéshatás jelentkezik, az utakra kerülő olajszármazékok és a téli útsózás talajszennyezést okoz. A hulladéklerakók a légszennyezés és zaj mellett potenciális veszélyforrást jelentenek a talajvízre és a talajra. A szennyvíztisztító telep környezetében szintén talajvíz- és talajszennyeződés, időnként pedig szaghatás léphet fel. A lakott területeken a még meglévő emésztők a talajvíz nitrátosodását okozzák, az avarégetés légszennyező hatású, az illegális hulladéklerakók a talajt és a talajvizet szennyezik.

Ugyanakkor pozitív hatású, hogy a városra és annak egyes területeire vonatkozó rendezési tervek környezetvédelmi javaslatokat is tartalmaznak a talaj, a vízbázis és a levegőtisztaság védelmében, a zaj- és rezgésvédelemről, valamint a hulladékok kezeléséről.

Dunakeszi települési környezetvédelmi programmal (2004) és hatályos helyi hulladékgazdálkodási tervvel (2006) is rendelkezik. Ezeken felül 2007-ben elkészült a kistérség környezetvédelmi programja és hulladékgazdálkodási terve is.[10] 

Közlekedés[szerkesztés]

Címere[szerkesztés]

A város címere ekevas alakú. Középen ezüst – a Dunát jelképező – hullámvonallal kettéosztott, álló pajzs. Felső része kék alapszínű, benne a város védőszentje, Szent Mihály ezüst színben látható. A címer zöld, alsó mezejében levő lófej ezüst színben jelképezi a helység - Alag városrész - Európa hírű lósportját.

Önkormányzat[szerkesztés]

A város polgármestere 1996–2010 között Kecskeméthy Géza volt (független, 2002 és 2006-ban a Fidesz támogatásával indult), 2010-ben polgármesterré Dióssi Csabát (FIDESZ) választották, aki korábban alpolgármester volt.

2010-ben a képviselő-testületbe a polgármesteren kívül 14 képviselőt választottak, tízet egyéni választókerületekben, négy főt pedig a jelölteket állító szervezetek kompenzációs listái alapján. A képviselők száma jelölő szervezetek szerint az alábbi:[11]

2006-ban még 23 képviselőt választottak, 14-et egyéni választókerületben, 9-et kompenzációs listákon, az alábbi megoszlásban:[12]

  • Fidesz-KDNP: 10
  • MSZP-SZDSZ: 8
  • Dunakeszi Lokálpatrióta Kör: 3
  • TIÉD Egyesület: 1
  • független: 1

Polgármesterei[szerkesztés]

Jelenleg
Korábban
  • Dióssi Csaba (FIDESZ) – 2010-2014
  • Kecskeméthy Géza (független) – 1996-2010
  • Villási László (MSZP) – 1994-1996

Története[szerkesztés]

Dunakeszi térsége az őskorban[szerkesztés]

A mai Dunakeszi közigazgatási határain belül már az újkőkorban is éltek emberek, legjelentősebb telepüket a székesdűlői ásatások során tárták fel. A rézkorból is több emlék maradt fenn a város térségében: a Kop-lya-tetőn, a Hegyrejáró dűlőn és az M2-es út építési területén számos korsót, edényt, fazekat és más leleteket is találtak a régészek. A bronzkorból Dunakeszin tálak, harangedények, sírok, de ékszerek is maradtak fenn; megjelentek a vatyai kultúra jellegzetes urnatemető edényei, illetve a halomsíros kultúra cölöpházai, kútjai is.[13]

Dunakeszi területe az ókorban[szerkesztés]

Az ókorban a Székesdűlőn kelták telepedtek meg, akiknek három házát sikerült a régészeknek feltárniuk. A római császárkorban a Dunántúl a Római Birodalomhoz tartozott, amelyet a keleti „barbár” szomszédoktól a Duna határolt el. A keleti részen viszont a szarmaták vetették meg lábukat. Dunakeszin is utóbbi népcsoport egyik ága, a jazigok éltek, akik szintén a Székesdűlőt választották lakhelyüknek, ahol a régészek két sírt, illetve egy falu egyes részeit is feltárták.[14]

A rómaiak 371-372-ben erődített kikötőt és átkelőhelyet építettek itt. Ez része volt az I. Valentinianus által kiépített Duna balparti erődök (contra castrum) rendszerének, amit Marcus Aurelius kezdeményezett a markomann háború után, majd Diocletianus sűrített. A környező terület akkor a szarmaták jazigoké volt, akiknek városai között Ptolemaiosz Vácot (Uscenum) említi. A településtől délre, a Dunatól indul el a szarmaták által 324 és 337 között épített, a Dunát a Tiszával összekötő Csörsz árok nyomvonala. Dunakeszin egy jellegzetes határvédelmi kiserőd épült, amelynek maradványait a mai Duna sor 28–30. sz. házak telkein sikerült feltárni. Az 50,5 x 43 m alapterületű erőddel szemben, a Szentendrei-szigeten, Horánynál is állt egy római erőd, a kettő közösen védte a Római Birodalom határait. A területválasztás stratégiai helyességét jelzi, hogy a komp ma is a két néjai erőd helyszínei között közlekedik.[15]

Dunakeszi és Alag a középkorban[szerkesztés]

Dunakeszi és Alag környezeti adottságai és kedvező fekvése mellett az éppen aktuális birtokosának az országos és a megyei hatalmi hierarchiában elfoglalt pozíciója határozta meg a települések középkori életének alakulását. A Vác–Pest közötti úton, a táv mintegy felénél fekvő falvak a középkorban nem tettek szert nagy jelentőségre, de folyamatos birtoklásuk mégis értékükről tesz tanúbizonyságot.

IV. Béla király szobra Dunakeszi főterén áll 2014 óta, és Erős Apolka szobrász alkotása

Dunakeszi létrejötte a 10–11. század fordulója, és a település első okleveles említése (1255) közé datálható. Dunakeszi első írásos említése (Kezu) IV. Béla magyar király (1235–1270) 1255. évi oklevelében található, amelyben a települést korábbi birtokosaitól, János fiai Péter és Jánostól elvette, és Seywerdusnak adományozta. A melki származású, eredeti nevén Siegfridnek nevezett Fejér megyei ispán fia, Erdő egészen 1317-ben bekövetkezett haláláig birtokolta Keszit.Valószínű, hogy az Ipolytól északra lévő Keszi törzsbeliekről levált töredék népcsoport alapította, vélhetően az itt talált gyér (elsősorban avar és szláv) népeséggel közösen. A későközépkorban a települést a Szécsi, majd a Garai család birtokolta, ezt követően Corvin János kezére került, míg végül Ráskai Balázsé lett.

Alag első írásos említésére 1328-ban került sor, bár birtokosairól már korábban is szó esik a forrásokban. A falu jellegzetes Pest megyei település volt, kisnemesi birtokosokkal, így számos örökségi vita tárgyát képezte. A korból ránk maradt a ma Alagi-majornak nevezett településrészen álló középkori templom romja. Alag első írásos említésére 1328-ban került sor, bár birtokosairól már korábban is szó esik a forrásokban. A falu jellegzetes Pest megyei település volt, kisnemesi birtokosokkal, így számos örökségi vita tárgyát képezte. A korból ránk maradt a ma Alagi-majornak nevezett településrészen álló középkori templom romja.[16]

Dunakeszi a török hódoltság idején[szerkesztés]

Dunakeszi – vagyis akkori nevén (Káposztás)Keszi – 1518-tól a solymári uradalomhoz, így II. Lajos király (1516–1526) birtokához tartozott. A mohácsi csata (1526) után azonban a település sorsa megpecsételődött, 1543-ban, Vác török kézre kerülésének időpontjában Dunakeszi elnéptelenedett, és 1642-ig nem is számított lakott településnek. Ez azonban nem azt jelentette, hogy földjeit nem művelték! Lakossága nagyobbrészt a környező településekre került, sokan visszajártak és a földeken dolgoztak, amit a török adóösszeírásokban megjelenő dunakeszi bevételek is bizonyítanak.

Az 1642. évi visszatelepülést követően a térségnek magyar urai is voltak, akik azonban rendszerint a hódoltságon kívüli területről irányították a birtoktestet a falubíró segítségével. A település az Alagi Bekény család birtokából előbb Mágócsy Ferenc, majd gróf Esterházy Miklós magyar nádor (1625–1645), ezután öccse, Esterházy Pál kezére került, utóbbitól eladta a falut – más birtoktestekkel együtt – Buday Bornemissza Bolgár Pálnak és Pilinyi Benedeknek. A Buday családtól került leányágon Dunakeszi a Wattay család birtokába, akik egészen 1737-ig tulajdonosai maradtak a térségnek – bár többször zálogba adták.

A falu lakossága magyar és oszmán birtokosaival egyaránt kénytelen volt ügyeit intézni, amennyiben békésen kívánta élni hétköznapjait. Mivel a település közel fekszik Pesthez és Váchoz, hadjárati időszakokban lakosainak rendszerint el kellett hagyniuk lakhelyüket, általában a környező, jobban védhető helyekre, különösen a Szentendrei-szigetre menekültek.[17]

Dunakeszi a 18. században[szerkesztés]

Az oszmán uralom alóli felszabadításkor Dunakeszi a Wattay család kezén maradt. Wattay János a váci járás szolgabírájaként és a Rákóczi-szabadságharc idején a vármegye első kuruc alispánjaként irányította a települést. Az 1715. évi népességösszeíráskor 18 család élt itt. Az okiratban már Dunakeszi néven szerepel. Bár a település a Wattayak birtokában maradt egészen 1731-ig, de előbb Ordódy (II.) György, majd Orczy István (1699–1749) zálogbirtoka lett. 1747-ben megvette tőlük a falut gróf Grassalkovich (I.) Antal személynök és aradi főispán, aki hamarosan a gödöllői uradalomhoz csatolta Dunakeszit és Alagot. A Grassalkovichok uralma a település számára virágkort jelentett, a békés gazdálkodás, az egységes igazgatás meghozta gyümölcsét: a falu a gyarapodás útjára lépett. Ekkor létesült a Beszálló nevű nagykocsma, a malom, mészárszék és kovácsműhely is.

1725-ben a váci püspök, Althann Mihály Frigyes plébániai rangra emelte Dunakeszit, Fót és Rákospalota a leányegyházai lettek. Plébánosai azonban gyakran cserélődtek, és a falunak ekkor egy „téglából épült szűkös temploma” volt, az is felújításra szorult. Ebben is Grassalkovich Antal birtokba kerülése hozott változást: a plébános, Leszkovszky János hosszabb időszakot töltött el Dunakeszin, és Grassalkovich egy új templom építésébe kezdett. Utóbbit 1756. szeptember 29-én, Szent Mihály napján szentelték fel, ezzel Szent Mihály a falu és temploma védőszentje is lett. A templomon túl plébániaépületet is emeltetett.

1768-ban a gödöllői Grassalkovich-uradalom része volt a falu, 600 lakossal. II. József iuralkodása (1780-1790I) idején készült el a falu első részletes katonai térképe. Az 1785-ös népszámlálás szerint pedig már 740 lakosa volt a településnek. Alag ekkor még gyéren lakott puszta volt, 1819-től növekedett itt a népsűrűség.[18]

Dunakeszi és Alag a hosszú 19. században[szerkesztés]

Dunakeszi[szerkesztés]

A reformkorban országosan megtapasztalható változások Dunakeszin is megmutatkoztak. Az egyik legfontosabb eseménynek a Budapest–Vác vasútvonal kiépítését tekinthetjük, ami alapjaiban változtatta meg a település akkori mindennapjait. Ünnepélyes átadásra 1846. július 15-én került sor, József főherceg, Magyarország nádora részvételével, de Kossuth Lajos és Széchenyi István is e szerelvény utasai voltak.[19]

A településen ekkor olyan plébánosok szolgáltak, mint Szép Mihály, aki lejegyezte az egyházi élet legfőbb jellemzőit (pl. milyen imákat mondanak szívesen a hívek), renováltatta a templom egyes részeit, a leszakadt harang helyett újat öntetett és felújíttatta a Szent István-kápolnát. Utódja, Holló Mihály sikeresen folytatta a renoválási munkálatokat, de amikor 1845-ben távozott a faluból, Fót és Rákospalota elkerültek a dunakeszi plébániától.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc – természetesen – Dunakeszin is éreztette hatását. Az áprilisi törvények átalakították a falu igazgatási rendjét, és a lakosok egy része választójogot nyert, amellyel éltek is. A nemzeti őrsereg felállításához Dunakeszinek, ahogyan minden településnek, hozzá kellett járulnia. A hadműveletek idején pedig a tisztek elszállásolása és élelmezése rótt hatalmas terhet a falubeliekre. A háború nyomán járó kolerajárvány Dunakeszin is szedte áldozatait: mintegy 14 főt két hónap alatt.

A tavaszi hadjáratig Dunakeszi térségében nem került sor komolyabb hadműveletekre, de az április 6-ai, isaszegi csatát követően a település hadszíntérré vált. Április 8-án a Kmety-hadosztály érkezett a faluba, amelynek – és a hozzá csatlakozó további egységeknek a – feladata az volt, hogy az esetleges osztrák támadásokkal szemben fedezze a Vác felé tartó magyar főerőket. Ezt sikeresen teljesítették is a váci csata idején. Az utolsó nagy ütközet a júliusi orosz intervenció idején zajlott le a térségben.[20]

1850-ben – egy hosszú és fordulatos pert követően – az utolsó Grassalkovich-leszármazott értékesítette a Dunakeszit, amelyet báró Sina György vásárolt meg, majd fia, Sina Simon örökölte. Utóbbi birtokossága idején, 1860-ban végrehajtották a településen is az úrbérrendezést. Ekkor már állhatott a nádfedeles faluháza, mai Fő út úton.[21]

Dunakeszit a 19. század végén már a faluközösség az általuk választott tisztségviselőkön keresztül irányította. Ezekben az évtizedekben a település még mindig mezőgazdasági jellegű maradt, alapvető terményei a paradicsom és a szőlő voltak. Ugyanakkor a fejlődés nyomai is mindinkább fellelhetők voltak: Dunakeszinek hamarosan saját vasútállomása, postahivatala és távírdai állomása lett, saját iskolája és körorvosa is volt. A jó klíma, a kellemes időtöltés, a Budapesthez való közelség pedig sokakat vonzott a kis településre. A fejlődést mutatja az is, hogy az 1850-ben 988 lelket számláló községnek 1910-ben már 4980 lakosa volt.[22]

A dunakeszi paradicsom[szerkesztés]

Az 1870-es években a dunakeszi (és környékbeli: fóti, mogyoródi, veresegyházi, csomádi és rákospalotai) lakosok voltak Magyarországon az első paradicsomtermelők. Dunakeszin a Fóthoz közelebb eső, ún. Tetétlen dűlőkön folyt a termelés, amely egész családok számára kínált később megélhetést. Az itteni agyagos-homokos talaj kedvező a növénynek, a napsütéses órák száma és a napsugarak dőlésszöge pedig kiváló lehetőséget kínált a település számára, hogy bekapcsolódhasson e növény tömegtermelésébe. A gazdaságban minden munkafolyamat szinte kézi erőt igényelt. Minden családnak megvolt a maga titkos helye, ahonnan a palántaföldet beszerezte. Elsősorban a falu környékét járva pihent, humuszban gazdasg földlelőhelyeket kerestek. Az itt összegyűjtött földet hazaszálltották, ahol rostálták, és finom, porhanyós állagra hozták. Fontos volt, hogy fertőzásmentes és tápanyagban gazdag talajjal rendelkezzenek. A palántákat a szabad földben nevelték. Mivel a csírázáshoz és a növény neveléséhez meleg és nagy tápanyag-mennyiség kellett, istállótrágyával keverték el a palántaföldet. A palántaágyásokat a fagyok elmúltával azonnal elkészítették. Ide először kb. 30 cm vastagon a palántaföld és a trágya keveréke került, majd erre tették a deszkákból elkészített ágyáskeretet, ide szórták a magokat, amelyeket földdel finoman betemettek. Ezután megöntözték a földet, majd üveges takarótáblákkal befedték. Ha a hőmérséklet úgy kívánta, akkor rozsszalmával (amelyet az előző évi termést követően erre a célra tettek félre) is letakarták. Minden nap megnézték a palántákat, ha jó idő volt, leszedték a takarót, majd az üvegtáblákat is. Május végén szabad földbe ültették a palántákat a Tetélen dűlőkre. 1 kat. holdra (kb. 5760 négyzetméter) 4600 palánta került, amelyeket kézi erővel műveltek. Ahogyan nőtt a növény, szükségessé vált a karózás. Ez az iskolás korú gyerekek feladata volt, akik a fából készült karót a növénytől északi irányba, kb. 10 cm-re verték le. A karóhoz az asszonyok kötötték hozzá a növényt. Az érett termést kézzel szüretelték, amely folyamatban az egész család részt vállat. Eleinte saját készítésű ládáikba tették, és stráfkocsijaikon vitték a budapesti (elsősorban: Lehet tér és Fény utca) piacokra. A férfiak a teli stráfkocsikkal éjjel 2 körül keltek útra, a VÁci úton vitték be a termést Budapestre. Újpesten, a villamosremiznél kellett a vámot megfizetniük. Hajnalban a piacfelügyelők beszedték a helypénzt tőlük, ezután árusíthattak. Persze megtehették azt is, hogy egy kofának (nagykereskedő) értékesítették az egész kocsinyi szállítmányt. Ebben az esetben ugyan kevesebb pénzt kaptak terményükért, ugyanakkor biztosan eladták az egész rakományt, és már délre haza is értek, hogy néhány óra pihenést követően a következő rakomány felrakodását megkezdhessék.[23]

Alag[szerkesztés]

1890-ben lett Alag nagy részének ura a gróf Batthyány Elemér által vezetett Magyar Lovaregylet, amelynek megjelenése jelentős változásokat indukált a település életében.

Az 1860. évi dunakeszi úrbérrendezést követően Alag Sina Simon kezén maradt, majd 1864-ben új birtokoshoz, a Société Belgique de Crédit Foncier et Industriel de Bruxelles belga bankhoz került. 1867 és 1873 között – Chobot Ferenc adatai szerint – Almásy Pál (1818–1882) volt a terület ura, majd 1873. április 15-én Holitscher Fülöp budapesti gyáros vásárolta meg. Tőle vett meg egy 1200 öl nagyságú területet 1890-ben a Magyar Lovaregylet, amelynek célja egy kiváló tréningtelep létrehozása volt.[24]

Alagon előbb volt közönség, utána készült el a korabeli színvonalon modernnek mondható versenypálya, és a közönség kényelmét szolgáló létesítményrendszer. Az első kilátogatókat a fővároshoz közeli lófuttatási lehetőség vonzotta. „Egészen uj név jelent meg a sport-geographiában, «Alag». Mint hadjáratoknál kis zászlós gombostűvel kell megjelelni az elfoglalt helyeket, ugy Alag is megjelölhető; az urlovasok elfoglalták, már egészen és véglegesen a mienk, a sporté” – írta a lelkes újságíró az első versenynapról, amelyet 1891. április 12-én tartották meg. A versenyezni vágyók hat számban (Magyar Lovaregyleti-díj, Úrlovasok Szövetkezete-díj, Gátverseny, Eladóverseny, Alagi díj, Állvány-díj) indulhattak. Az első futamban, a Magyar Lovaregyleti-díjának elnyerésére négyen álltak a startvonalhoz, közülük Chernel Viktor győzedelmeskedett, „Darázs” nevű lován.[25]

A Vadász- és Versenylap 1891. január 16-ai száma ismertette az új pálya versenykiírását, és ekkor még szükségesnek tartotta Alag neve mellett lábjegyzetben megjegyezni: „Alag puszta K[áposztás]-Megyerrel határos. Vasútáll[omás]: Dunakesz”. A kilátogató közönség hamar megkedvelte az új versenyhelyszínt. Az első versenyt szerény körülmények között tartották meg – különösen a közönség számára.[26]

Az Úrlovasok Szövetkezete azonban a következő években nekilátott, hogy az alagi versenypályát a kor színvonalának megfelelően kiépítse. Már az 1892. tavaszi versenyre elkészült egy használható tribün, és két büfé is üzemelt, ahol a közönség felüdülést nyerhetett. A legnagyobb gondot a szél és a homok, por okozta. A Vadász- és Versenylap így írt erről: „A legnagyobb nehézség, melyet leküzdeni kell : a homok és por ; viz nélkül nem lehet európai ruhába öltöztetni az alagi pályát; ez a hátránya megvan a gyakorlótérnek is. Vízvezetékkel Alagra lehetne hozni a versenyistállók nagy részét.” A vízmű megépítése mellett más, kényelmi, a közönséget kiszolgáló berendezésekre, tréningtelepekre, kiváló verseny- és gyakorló pályákra is szükség volt, amelyek kiépítését a Magyar Lovaregylet és az Úrlovasok Szövetkezete végezte, vállvetve. Ennek eredményeképpen 1896-ra, a millenniumi évre gyönyörű pályát varázsoltak Alag pusztából.[27][28]

A kiépített új versenypálya a vasúttal párhuzamosan helyezkedett el, így a jobbára vonattal érkező közönségnek a mély alagi homokban nem kellett túl sokat gyalogolnia a tribünig. Az első osztályú tribünnél ruhatár, büfé és női toalett is rendelkezésre állt. Külön épületben helyezték el a totalizatőrt, így a fogadóhely az első és másodosztályú tribüntől is könnyen elérhető volt. A tribüntől balra kapott helyet a mázsáló, valamint az úrlovasok és a zsokék öltözői. Innen nem messze volt a nyergelő, amelynek környékét fásították – a tűző nap előli védelem érdekében. A víztornyot, a versenytér baloldalától 200 méterre építették fel. Két gyakorló- és egy versenypálya működött, a gyakorlópályák homokosak voltak, amelyeket gyepsáv választott el egymástól. A homokpályákat tarackgyökerekkel hintették be, így remélvén megkötni a futóhomokot 1-2 év alatt. A gyakorlópályán a homokos felső réteget elhordták, helyére kötöttebb földet szállítottak, így talaját kiegyenlítették, a lovak sérül veszélye nélkül futhattak rajta. Az új pálya egyik oldalán 50 méter széles fenyőerdő-csíkot létesítettek, hogy megvédje az itt igen gyakran fújó szelektől. [29]

A Lovaregylet az Alagon megvásárolt területet felparcellázta, és annak középső részén hozta létre a sporttelepet. Alag előnye volt, hogy a versenypálya teljesen lakatlan területen épült fel, ahol a Nándor-majoron kívül semmilyen épített környezet nem létezett, így az új létesítménynél a sport- és mérnöki szempontok érvényesülhettek: a domborzati viszonyok, a meglevő dűlőutak, a megközelítési szempontok, a talajminőség.

A versenypálya és a közönség számára fontos területeket a Dunakeszi–Alag vasútállomáshoz közel építették fel, a legalacsonyabban fekvő helyre pedig az ún. kismajor, vagyis a lóversenyteret közvetlenül kiszolgáló intézmények kerültek. A magasabban fekvő részekre – egymástól meghatározott távolságra és erdősávokkal tagolva – építették fel a tréningtelepeket, amelyek mindegyike istállókat, tréner- és lovászlakásokat is magában foglalt. 1914-ig nyolc ilyen telep létesült Alagon. A gazdagabb, saját idomárral rendelkező istállótulajdonosok a terület megvásárlását követően azonnal építkezni kezdtek a Lovaregylet által felparcellázott területen kívül, így jött létre 1890-ben a Geist-telep (Geist Gáspár), 1893-ban a Price–Huxtable-telep, majd 1903-ban a Springer-telep. Az 1910-es évekre a rendelkezésre álló terület már túl kicsi volt a nagyszámú érdeklődőnek, így a vasútvonaltól nyugatra, Dunakeszi területén is építkezésekbe fogtak, ide került pl. a Rotschild–Reeves-telep. A telepek elnevezésüket rendszerint az ott dolgozó trénerekről kapták, így ugyanaz a telep több néven is szerepelhetett az idők során.[30]

Mivel a kor jelentős futtatói – eleinte a nagy arisztokrata családok (Esterházy, Festetics, Wenckheim, Springer, Rotschild stb.), később a gyáriparosok is (pl. Dreher, Petanovits) – saját istállót tartottak fenn Alagon, számos neves tréner is a település lakója lett. Peter Price, Charles Planner, John Reeves, Robert Hesp , Henry Huxtable, Thomas Ball, George Hitch és mások Alagon éltek és dolgoztak. Közülük többen – családos emberek lévén – hosszabb időt töltöttek el a településen, voltak, akik generációkon keresztül a Pest megyei Szahara lakói maradtak, megtanultak magyarul, felvették a magyar állampolgárságot.[31]

A lósport személyi állománya, a zsokék, a starterek és mások eleinte külföldiek voltak, de nagyon hamar megjelentek a közöttük a magyar szakemberek is. Alagon jelentős angol kolónia élt, amelynek családjai sokat tettek az itteni lósport felvirágoztatásáért. Nemcsak idomárokat, de zsokékat is adtak, ugyanakkor számos híres zsoké gróf Pejácsevich Albert megyeri istállójából került Alagra. Az 1875-ben Beregsomon született, fiatal Pejácsevich Albert 1896-ban tűnt fel Alagon, amikor Uzsorás nevű lovával megnyerte az új versenypálya nyitószámát. Élete ettől kezdve összefonódik a lósportéval és Alagéval, miután saját telepet nyitott mai Kápolna utca környékén, amely az angol példa, Newmarket jellegzetességeit mutatta. Hamarosan idomárként kezdett működni, miközben a nála dolgozó fiatalokról sem feledkezett meg. Tehetséges lovászfiúkat tanított lovagolni a megyeri pályán, és az ő, valamint felesége kezdeményezésére indult meg a lovászfiúk taníttatása a Nepomuki Szent János-kápolna melletti épületben. Adományaival, önként vállalt számos védnöki tisztségével a Pejácsevich-házaspár hamar Alag lelkének számított. Olyan zsokékat oktattattak, mint Gutai János vagy Sejbál József.[30]

Az alagi nevelésű zsokék közül Sejbál József, Mravik Pál, Keszthelyi István, Gutai János, Esch Győző, Janek Géza nevét kell megemlítenünk. Mindannyiukról utcát nevezett el Dunakeszi alagi részén a hálás utókor.

A lósport nemcsak a lovas világ szakembereit és értő közönségüket vonzotta Alagra, de a korabeli művészvilág számos prominens személyét is. A versenynapokon már a Nyugati pályaudvarnál óriási volt a tömeg, kinn a pályákon pedig még annál is többen szemlélték a futamokat. Sokan közülük a futamok után a Pavilonban folytatták élményeik megbeszélését, ami számos tollforgatót vonzott ide. A leghíresebbek közülük Heltai Jenő, Szép Ernő, Vidor Marcell, Szerémy Zoltán voltak. Utóbbi élete utolsó éveit Alagon töltötte, és sírja is itt található.[32]

Konrád Ignác már fiatal korától állatok festésével foglalkozott, tanulmányozta testfelépítésüket, mozgásukat. Így érkezett Alagra, hogy a versenylovak izomzatát és futás közbeni mozgásukat megörökítse. Lóportré-festőként először a Geist-istállónál debütált, ahol Geist Gáspárné megbízta kedves lova lefestésével. Műve nagy sikert aratott a lósport szerelmeseinek körében, így az első világháborús frontszolgálatot követően Konrád Alagra tért haza, ahol néhány szűkös év után, a Magyar Lovaregylet támogatásával egy olyan házba költözhetett, amelynek műtermébe egy ló befért. Alkotásai híressé tették, Reggeli munka Alagon című képét a Műcsarnok is kiállította. 1922-ben Franciaországba, később az Amerikai Egyesült Államokba is eljutott, tanítványai közül Engel Károly szintén híres lóportré-festő lett.[31]

Alag számára a lósport hatalmas változást jelentett a korábbi évszázadokban tapasztaltakhoz képest. A puszta gyér lakossága elkezdett felduzzadni, a tréningtelepek mellett községi központ, villatelep és más infrastrukturális beruházások is megjelentek. Bár a főváros közelsége miatt nem jött létre túl sok vendégfogadó hely, mégis felépült 1898-ra a Pavilon (ma társasház áll a helyén), amelynek elődje a millenniumi kiállítás erdészeti pavilonja volt. Az épületet Alagra szállították, de a tetejéről túl jó kilátás nyílt a bukmékerek számára, így a Lovaregylet elnöke, gróf Batthyány Elemér lebonttatta, és kissé távolabb más stílusú épületet emeltetett. A Pavilon nemcsak a lósport, de a helyiek társasági életének központja lett, ahol bálokat rendeztek, és találkozási pontként szolgált a trénerek, zsokék, istállótulajdonosok, irodalmárok, művészek stb. számára.[30]

Alag kiépüléséhez hozzájárult, hogy a módosabb idomárok és a zsokék sokszor családjukkal együtt a településre költöztek, ahol saját házat építtettek. Így jött létre a mai Fóti úttól északra, a Kápolna és Batthyány Elemér utcák határolta részen a Villatelep, amelyen először az angol származású lovas világ kiemelkedő alakjai építették fel; hamarosan megjelentek az építtetők között a magyar idomárok és zsokék, sőt, az osztrák, német és amerikai szakemberek is. A villatelep épületei ennek megfelelően számos építészeti stílust tükröznek, ezzel is mutatva a régi alagi lovas világ sokszínűségét. A Villatelep mellett azonban Alagon számos lovászlakás is épült, amelyet a Lovaregylet építtetett fel, a versenypályától Dunakeszi irányába elhelyezkedő üres parcellákon. Az öt, szoba-konyhás, előkertes lakásokat tartalmazó háztömbben a családos lovászok kaptak itt szállást, így nem kellett nap mint nap Dunakesziről munkába járniuk.[30]

A Magyar Lovaregylet a lósport számára elengedhetetlenül szükséges intézményrendszer mellett a községért is sokat tett: áldozatvállalásuknak köszönhetően felépült két szakrális épület (Nepomuki Szent János-kápolna, Szent Imre-templom), a közigazgatás alapvető színterei (községháza, csendőrlaktanya), oktatási épületek (lovásziskola, községi elemi iskola), de infrastrukturális beruházásokat is eszközöltek (víztorony, vízvezeték-hálózat). Emellett mészárszéket, vágóhidat, piacot, postát és lóárverezési helyszínt is létrehoztak.

Dunakeszi és Alag története 1910 és 1950 között[szerkesztés]

1910-ben Alag község különvált Dunakeszitől, ami a falu életében sok változást hozott. Alag ura, a Magyar Lovaregylet adófizetése jelentette a település fő bevételét, így Dunakeszi a különválás utáni első években komoly anyagi gondokkal küzdött, mivel az alapvetően mezőgazdaságból élő település lakosainak csak az év második felében - terményeik eladását követően - keletkezett jövedelmük. A falu lakossága azonban talált megoldást: Révész István plébános vezetésével megalapították a hitelszövetkezetet.

A korszak egyik jelentős szereplője volt Révész István (1862–1929) plébános, aki „kiemelkedő képességű, jövőbe tekintő” személyiség volt, és „két évtizedig szolgálta a dunakeszi egyházközséget”. Nemcsak hívei lelki gondozására és az egyházi épületek, birtokok karbantartására fordított figyelmet, de amatőr régészként részt vállalt a Kopolya-tető őskori leleteinek feltárásában, megalakította a dunakeszi hitelszövetkezetet, nagy szerepe volt a helyi társadalmi élet szervezésében, politikai tevékenységet folytatott és verseket is írt. Neki köszönhető a Római Katolikus Elemi Iskola megalapítása is, amely ma is általános iskolaként működik a Táncsics utcában. Révész nevéhez köthető a Katolikus Kör megalapítása, amely a mai Eszterlánc Óvoda helyén működött. Révész Istvánnak elévülhetetlen érdeme volt abban, hogy a Magyar Lovaregylet területén is létrejött egy kápolna, amely Nepomuki Szent János nevét viselte.[33]

Az első világháború Dunakeszi életében is komoly trauma volt. Szinte nem volt olyan család a településen, amelynek ne lettek volna veszteségei, ráadásul - két kisebb mellett - egy 1000 fő befogadására alkalmas hadikórházat is üzemeltettek.[34] A világháborút követő időszakban a nemzetközi és országos válságok, problémák Dunakeszin is éreztették hatásukat. Ennek ellenére 1926-ban megnyitotta kapuit a MÁV Főműhely, amelynek eredményeképpen egy új településrész (Műhelytelep) jött létre, lakóházakkal, iskolával, kápolnával (a Jézus Szíve-templom 1944-ben épült fel), művelődési otthonnal. A két világháború közötti időszak leghíresebb főműhelyi gyártmánya az ún. Aranyvonat volt. Az ország 1938-ban ünnepelte I. (Szent) István magyar király halálának 900. évfordulóját, amely alkalomból a Szent Jobbot körbeutaztatták a magyar településeken. Ennek az igen értékes ereklyének a szállítására készült el a Dunakeszi Főműhelyben az Aranyvonat, amely egy díszes, 24 karátos aranylemezekkel beborított kocsiból, kísérőkocsikból és mozdonyból állt. A kocsi külső díszítése bizánci motívumokból és magyar szentek képeiből állt, belül pedig drapéria borította, tetején a Szent Korona másolata és négy angyal volt látható. A Szent Jobb egy emelvényen feküdt, mellette két oldalon a koronázási jelvények másolatai kaptak helyet. A díszkocsi megépítési költsége 19.000 pengőre rúgott.[35]

1917-ben kezdte meg a termelést az "Ocean" Magyar Konzervgyár és Kereskedelmi Rt. dunakeszi üzeme, amely a kezdeti időszakban ecetet és mustárt, később azonban paradicsomkonzerveket, illetve a közeli és távolabbi helyekről számított zöldségek, gyümölcsök, majd húsok, húskészítmények konzerválására szakosodott.

„Igen nagy horderejü azonban uj, dunakeszii gyártelepünk megalapitása, melyet már fentebb jeleztünk. Dunakeszi községben, közvetlenül a dunakeszi-alagi vasutállomási épülettel szemben nagyobb terjedelemben telkeket vásároltunk, amelyeken ecet és konservgyárat létesitettünk. Ezen tranzakció is a legnagyobb nehézségekkel volt egybekötve. Számadásainkban szem előtt kellett tartanunk mindig, hogy sok tekintetben tisztán háborus célokat szolgáló befektetéseket eszközlünk. Az épitekézésnél, gépek és egyéb elkerülhetetlenül szükséges anyagoknak külföldről való behozatalánál nagy, háborús árakkal, drága külföldi devizákkal kellett számolnunk és arra törekedni, hogy mindemellett a célt elérjük, azt ugyanis, hogy a háborus tömegélelmezés igényeinek kielégitése terén az üzemben mutatkozó nehézségek elháritása és az üzem megfelelő kiterjesztése lehetségessé váljék. Hogy mennyi előnyt és értéket rejteget ezen uj telepünknek kiváló fekvése, nyilvánvaló. Mily fontos az ezen uj telepen létesitett uj ecetgyárunknak vállalatunknak üzemeiben való szerepe, már fentebb volt alkalmunk jellemezni. Ezenkivül pedig most már tetté válthatjuk azon régi szándékunkat, hogy készitményeink sorát a legkülönbözőbb zöldségek, főzelékek és gyümölcsök, továbbá vad és egyéb husok konserválása által kiegészitsük. Uj telepünk részben máris üzemben van, a hátralévő rész pedig előreláthatólag a folyó év végéig tető alá jut. Örvendetesen állapitjuk meg, hogy eme müködésünkkel a mindig nehezebbé váló közélelmezésnek is nagy szolgálatot tettünk.”[36]

A második világháború Dunakeszit is erőteljesen érintette. A lakosság egy része a frontra került, az itthon maradottak pedig próbálták túlélni a viszontagságos időszakot. A dunakesziek részt vettek a legtöbb nagy ütközetben, így a doni áttörés hadműveleteiben is; itt tűnt el a község orvosa, dr. Cseresnyés Tibor. Az itthon maradtak 1942-től a légi támadások elleni védekezésre fordították erejük nagy részét; az izraelita vallású lakosság egy részét pedig 1944-ben Vácra internálták, közülük csak kevesen tértek vissza.[37] A front december elején érte el Dunakeszi térségét. Mivel a település közel fekszik Budapesthez, területén is ádáz harcok dúltak a szovjet és a német csapatok között. Az aknáktól és ellenaknáktól számos épület megsérült, a stratégiailag fontos pontokat (pl. műhelytelepi és a dunakeszi–alsói víztornyok) kölcsönösen felrobbantották. A német alakulatok 1944. december 27–28-án hagyták el Alag és Dunakeszi területét.[37]

A szovjet csapatok bevonulásával egyidejűleg Dunakeszin is megalakult a Nemzeti Felszabadítási Bizottság, és megkezdődtek a helyreállítási munkálatok. Nehézséget okozott, hogy a szovjetek a lakosság nagy részét kényszermunkára vitték, emellett zabrálások és rekvirálások is sújtották őket. A község vezetésének legfőbb feladata az ellátás megszervezése lett. Hamarosan a településen is végrehajtották a földreformot, amelynek eredményeképpen számos kisgazdaság jött létre. Ezeket – az országos trendeknek megfelelően – később a téeszekbe kényszerítették.[38]

A második világháború Alagot sem kerülte el. A Budapest elleni 1942. szeptember 4-ei légitámadás során a szovjet repülők Alagot is bombázták – három ház teljesen megsemmisült, több másik megrongálódott. Ezt követően a Légoltalmi Liga szervezésében megkezdődött a bunkerek és óvóhelyek kialakítása, amelyekre 1944 tavaszától, a nagy bombázások kezdetétől szükség is lett. Szeptembertől közvetlen légitámadások is érték a települést. Az alagi izraelita lakosság (1941-ben 35 fő) elleni fellépés is 1944 tavaszától erősödött meg, a községi jegyző által elkészített lista 23 nevet tartalmazott, akiknek a váci gettóba szállítását május 25-én rendelték el. Közülük két családnak sikerült elmenekülnie. A váci gettóba került alagi zsidók közül kevesen tértek vissza, többségük előbb a monori téglagyárba, majd az Auschwitz–Birkenauban működő koncentrációs táborba került. 1944. december elején a szovjet erők Alagra érkeztek, céljuk Budapest körülzárása volt. A németekkel folytatott háromhetes küzdelem után a front december 27–28-án hagyta el Alag területét. Ezután megkezdődött az újraépítés. 1950-ben a község önállósága megszűnt, azóta ismét Dunakeszihez tartozik.[39]

A II. világháború után[szerkesztés]

Dunakeszin 1944. december 28-án ért véget a második világháború. A két községet (Dunakeszit és Alagot) 1950 elején újraegyesítették. 1950 októberében megalakult Dunakeszi első tanácsa.

A településen az ipart 1945 után még hosszú évekig a járműjavító és a konzervgyár képviselte.

Dunakeszin a szegény parasztok kaptak földet, Alagon pedig a volt cselédek. Több termelőszövetkezet alakult. A 140 holdas uradalom, az alagi major volt a magja az 1948-ban alakult alagi állami tangazdaságnak. Az 1960-as években a gazdaság a megye legjobb mezőgazdasági üzemeinek sorába emelkedett. 5000 hektáros területe Dunakeszitől az Ipolyig terjedt. Felszámolása előtt több mint 35 üzemágat működtetett. Egyik jelentős tulajdona volt például a tihanyi Tourist Center.

A városiasodás útját az 1957 utáni dinamikus iparfejlesztés nyitotta meg. A községbe települt a Mechanikai Laboratórium gyáregysége. Rövidesen nagy beruházással bővült a konzervgyár. Felépült a 3. számú házgyár, majd ezt követte az európai színvonalú hűtőház. A házgyárban évente 4200 lakáshoz szükséges falelemeket készítettek. Ugyanitt gyártották a készre szerelt fürdőszoba térelemeket is. 1977-ben megkezdte a termelést a konzervgyár tésztaüzeme is. Az 1970-es években látott munkához a Magyar Hűtőipar dunakeszi gyára. Elsősorban exportra kerülő bogyós gyümölcsöket dolgozott fel, illetve tárolta a hús-, a baromfi-, a hal- és a tejipar termékeit. Kisebb üzemek, szövetkezetek alakultak. Az alagi bőripari szövetkezet 1948-tól, az építőipari kisszövetkezet 1952-től, a Posta betongyártó üzeme 1949-től, a Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat 1970-től működik. Az ipar az 1970-es évek elejére az itt élők 70%-át foglalkoztatta.

Mindez magával hozta a nagyarányú lakásépítkezést, az egyéb kommunális beruházások egész sorát, az ellátás gyorsabb ütemű javítását. A várossá válás gondolata erre az időre érett realitássá. Dunakeszit 1970. január 1-jével nagyközséggé,[40] 1977. április 1-jével pedig várossá[41] nyilvánították.

Urbanizáció[szerkesztés]

Dunakeszi lakossága 11 ezer háztartásban él. A népesség egyharmada lakótelepi összkomfortos otthonokban vagy településszerű többszintes modern lakótelepeken, de a többség családi házakban lakik. Az első 3 db 10 emeletes panelház már 1974-ben elkészült, még mielőtt Dunakeszi várossá vált. Ezt követően épült meg a Dunaparti lakótelep, 1977-1979-ig. A városban az ivóvízellátás a kiépített gerincvezeték hálózattal 100%-ban megoldott. A szennyvízcsatorna-hálózat az ingatlanok 99%-ában van kiépítve. Az elektromos ellátás a városban 100%-os. Ugyancsak 100%-os a vezetékes gázellátás. Nem ilyen kedvező az úthálózat. Dunakeszi belterületi útjainak hossza 100 km, amelyből 33 km a burkolt (2002 előtti adat, azóta dinamikus útépítési hullám volt), 60 km a burkolt járda, és 29 000 m² a kiépített parkoló. A távközlési ellátottság jó. A szükséges hálózatépítés megtörtént. A lakások 45%-ába bekötötték a telefonvonalat. Az új Siemens központ az egész város vonalszükségletét kielégíti.

Dunakeszi 1984 óta lát el körzetközponti feladatokat. A modern, jól felszerelt rendelőintézet a szakrendelőkkel együtt fogadja Göd és Fót lakosságát is, 1987 óta. A városi rendőrkapitányság, a városi bíróság, a városi ügyészség, az okmányiroda, a munkaerő szolgálati kirendeltség és a földhivatal kirendeltsége is körzetközponti feladatokat lát el. A középfokú oktatási intézmények fogadják a környező települések diákjait is. A távolabb lakók diákotthoni elhelyezést kapnak.

Az M0-s autóút északi szektorának (a Dunakeszi-tőzegtavakon keresztül) és az új 2-es gyorsforgalmi útnak a megépülése következtében az 1990-es években Dunakeszi közúti kapcsolatai a nagyvilággal jelentősen megjavultak, ami jótékony hatással volt a város gazdaságának fejlődésére.

Népesség[szerkesztés]

Dunakeszi napjainkban a budapesti agglomeráció egyik legnagyobb ütemben fejlődő városa, népességszáma évről évre folyamatosan növekedik. A következő táblázatban nyomon követhetjük miként változott Dunakeszi lakossága 1960-tól:

A népességkutatók szerint ha továbbra is ezt a tendenciát követi a város népesedési fejlődése, akkor 2021-re elérheti akár az 50 000-es lakosságot.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,1%-a magyarnak, 0,5% cigánynak, 1,1% németnek, 0,4% románnak mondta magát (15,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 28,1%, református 8,8%, evangélikus 1,5%, görögkatolikus 0,9%, felekezeten kívüli 24,5% (34,1% nem nyilatkozott).[42]

Gazdasági élete[szerkesztés]

A városban nincs számottevő munkanélküliség a helyi ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások fejlettsége és Budapest közelsége miatt, ahová nagyon sokan járnak dolgozni.

MÁV[szerkesztés]

Vasútállomás 2003-ban

A Magyar Államvasutak 1911-ben 77 hold területet vásárolt meg, a váci vasútvonal és az országút között elterülő legelőkből, s megkezdte a MÁV Főműhely építését. Az építkezés szükségessé tette, hogy a MÁV Dunakeszi-Alag és Göd között külön megállót létesítsen. Az iparvágányok lefektetése után 1918-ra elkészültek a nagy kocsiszerelő csarnok főfalai. 1926. május 23-án megnyitották a főműhelyt, mely kizárólag személy-, kalauz- és postakocsijavítással foglalkozott; a felügyeleti személyzet létszáma 58, a dolgozók létszáma 598 fő volt. A MÁV az itt dolgozók részére szolgálati lakásokat, az egyedülállók részére "Legényotthon"-t épített. Szerény üzletsor és közlekedési utak épültek. A MÁV a Műhelytelepen 1928-ban 3 tantermes elemi iskolát emelt.

A második világháborút követően dinamikus fejlődésnek indult az üzem, 1950-ben már 1970 fő volt a létszám. Új víztornyot építettek, és elkészült a famegmunkáló műhely. 1957-től már nagy sorozatban készültek a 4 tengelyes kocsik, ami szükségessé tette a második nagy szerelőcsarnok felépítését. Az üzem dolgozói létszáma 1968-ra 3000 főre emelkedett. Ebben az időben került kidolgozásra az üzem további fejlesztésének terve, melyben szerepelt a harmadik szerelőcsarnok, az 1500 adagos konyha, a tanműhely és egy 200 fős szakmunkástanuló kollégium megépítése. A járműjavító üzem háború utáni gyártmányfejlesztésének eredménye volt a "KALÁKA" forgóváz tervezése és megépítése, melynek segítségével biztonságosabban teljesítették a kocsik a kanyarulati igénybevételt (1954). A következő években a kulturált személyforgalom követelményeinek megfelelő kocsik prototípusainak egész sora került ki az üzemből: így a Bah peremvárosi forgalomra szánt kocsi, a Cah villamos motorkocsi, a büfékocsik több változata és a "RIC" hálókocsi prototípusa. 1957-ben került kidolgozásra a Bah tengelyes személykocsi. A kocsi újszerű, középpontos 8 ajtós megoldása a le- és felszállást gyorsabbá, kényelmesebbé tette. Korszerű, termes jellegű 4-es beosztású ülései kényelmes, magasított fejtámlás kárpitozással készültek. 1983-ig mintegy 30 000 db különféle sínen közlekedő jármű került ki a cégtől. 1983-tól 1996-ig az új kocsigyártás szünetelt, ekkor csak nagyjavítás folyt. Az időközben a kanadai Bombardier cég tulajdonába került járműjavító jelenleg jelentős mennyiségű kocsit újít fel, amelyek nemcsak a MÁV, hanem számos külföldi vasúttársaság megrendelésére is készülnek.

Lásd bővebben: Bombardier MÁV Kft.

Kereskedelmi láncok[szerkesztés]

2001-ben megindult a város és Újpest közötti régi iparterület mellett az új kereskedelmi terület kiépülése, aminek vonzása Újpestre is kiterjed. Jelenleg a következő áruházak működnek a területen: Több autókereskedés és kisebb speciális üzem (például légtechnikai vállalkozás).

Társadalmi élete[szerkesztés]

Lovassport[szerkesztés]

A dunakeszi lovassport története 1889-ben kezdődött, amikor a Magyar Lovar Egylet – első elnöke gróf Széchenyi István volt – megvette Alagpusztát és a legnagyobb birtokosként a Szent Mihály templom kegyura lett. A lovaregyletnek korábban nem volt saját tulajdonú versenypályája, s a versenyeket a fővárosban bérelt területeken rendezték meg. Az egylet elnöke 1890-ben gróf Batthyány Elemér – a mártír miniszterelnök fia – lett, s ekkor kezdődtek meg az alagi építkezések angol mérnökök bevonásával. A terület korábbi birtokosa, gróf Károlyi Gyula (1837–1890), Batthyány Elemér unokatestvére volt. A gyepesítést Angliából hozatott tarackmaggal oldották meg. Az első futamot már a következő évben, 1891. április 12-én megtartották, amik 1893-tól rendszeressé váltak az Alagi Díj megalapításával. A vízműhálózatot is kiépítették három víztoronnyal, aminek következtében Alag lett az ország első községe, ahol teljes volt az ivóvízhálózat. A fejlődés következtében 1896-ban már új pályát építettek, amit április 5-én avattak fel. A következő évben tízezer fenyőfát telepítenek a homok megkötése és a levegő tisztítása érdekében, majd 1898-ban megépül a Pavilon épülete.

Egy évtizeddel az alapítás után az itteni trénerek kezéből kikerülő lovak már rangos német, angol, francia versenyeket nyertek. Minden magára valamit adó istálló jelen akart lenni, s Alag akkori peremvidékei beépültek istállókkal. A lovassport ellátására egy major szolgált, amihez svájci tehenészet, három kertészet, gabona- és takarmányföldek, 40 hold barackos és szilvás, valamint két erdőgazdaság tartozott. Helyi specialitás volt a homokon termesztett lovaregyleti spárga, amit még Bécsben is árultak. A gyümölcsaszalóban előállított alagi csemegét pedig még angliai fogadóirodákban is árulták. A lovaregylet segítséget nyújtott 1901-ben az új dunakeszi községháza felépítéséhez, majd 1910-ben megépítette az akkor önállósuló Alag új községházát. A következő évben támogatta az alagi népiskola megépítését is.

A Tanácsköztársaság után, amikor a pesti lóversenypályát felszántották, a magyar lovassport központja Alagra költözik. 1921-ben megrendezik az első Magyar Derbyt. A pesti pályát 1925-re sikerül újjáépíteni, ekkor a versenyek nagy része elkerül Alagról, és a trenírozás válik fő feladatává. A lovakat vonattal szállították a versenyekre Svájctól Angliáig, a szerelvények napi rendszerességgel közlekedtek. Fénykorában Alagon 600-nál több volt, a világ legnagyobb tréningközpontjai közé számított, a nemzetközi szaklapok rendszeresen beszámoltak a legjobb lovak edzéseredményeiről, az itteni zsokék teljesítményéről. 1935-ben az ún. kilences Bizottmány megalapítja a Nagyalagi ménest.

A világháború után vége lett a virágzásnak a magántulajdon korlátozása miatt. Jelentős károk keletkeztek, sok istálló romba dőlt, a lovak többsége elkallódott. 1945-ben a földosztás során a lovaregyleti földek kétharmadát államosították, s a szovjet hadsereg is elvett egy darabot a repülőtér céljára. 1947-ben az egylet újraindítja a pesti versenyeket és az alagi tréningtelepet.

1951-ben Magyar Lóverseny Vállalat néven államosítják a lovaregyletet. A régi pályát 1954-ben bizonyos változtatásokkal ismét alkalmassá tették versenyek rendezésére, és 1955-től 1960-ig évenként 3-4 alkalommal főleg díjugrató versenyeket rendeztek a hajdan sok küzdelmet megért alagi gyepen. A lónevelés és sport céljára 200 katasztrális hold állt rendelkezésre. Hét nagy telepen 215 boxban telivéreket, 34-ben ügető, 14-ben pedig a diplomata istálló lovait tartották. A telep telivérei sikerrel vették fel a versenyt a legnevesebb külföldi lovakkal is. Többször megnyerték az osztrák, a bajor derbyt és az ausztriai díjat. Dunakeszi az egyetlen magyar város, melynek versenyló tréningtelepe van. A lovasdinasztiák házi legendáriuma, Konrád Ignác festményei, Krúdy Gyula írásai sok lovasbravúrt, európahíres ugróversenyt, kiemelkedően tehetséges lovasteljesítményt örökítenek meg.

1989-ben újjáalakul a Magyar Lovar Egylet. 1994 óta ismét van verseny Alagon. Dunakeszin minden tavasszal megrendezik az alagi lovasmajálist.

Oktatás[szerkesztés]

Dunakeszin három bölcsőde, öt városi, egy katolikus és két alapítványi óvoda működik. Az alapfokú iskolások öt általános iskolában tanulnak. Két középiskolája van a városnak, a Radnóti Miklós Gimnázium és a Gárdonyi Géza Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola. A zeneiskolában 29 éve tanulnak a tehetséges fiatalok.

2007 januárjában átadták a Széchenyi István Általános Iskola (2. számú) teljesen fölújított, átépített épületét.

Dunakeszi általános iskolái:

  • 1.: Szent István Általános Iskola [1]
  • 2.: Széchenyi István Általános Iskola (Alag) [2]
  • 3.: Bárdos Lajos Általános Iskola (Gyártelep)[3]
  • 4.: Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola (Lakótelep) [4]
  • 5.: Fazekas Mihály Általános Iskola [5]
  • Alapítványi iskola: Korábban a városban működő, Karácsony Sándorról elnevezett Waldorf Iskola anyagi okok miatt 1997 nyarán megszűnt.

A Radnóti Miklós Gimnázium négy évig tartó kérvényezés után 1963-ban indíthatta első osztályát. Az ügy igazi elkötelezettje Fódy Sándor volt, aki a gimnázium első igazgatója lett. Ekkor önálló épülete még nem volt, a gimnázium 10 évig a 2. számú általános iskolában működött, 1973-ban a 3. számú általános iskolába költözött, majd 1983-ban a későbbi 5. számú általános iskolába (akkor az 1. számú általános iskolával osztozott az épületen). 1990 óta van önálló, saját épülete. 1992-ben beindult a 8 osztályos gimnáziumi képzés is a korábbi 4 osztályos mellett.

Kultúra[szerkesztés]

A város kulturális életében meghatározó szerepe van a József Attila Művelődési Központnak nagy hagyományokkal rendelkező művészeti csoportok fenntartásával és működtetésével. A Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár a könyvkölcsönzés mellett a rendszeres író-olvasó találkozók, irodalmi és egyéb rendezvények, klubnapok, kiállítások és gyermekfoglalkozások színtere. A Városvédő és Városszépítő Egyesület kezében van a helytörténeti gyűjtemény, amely a helység múltját őrzi és mutatja be.

Sport[szerkesztés]

A repülőtér

Dunakeszi régi sporthagyományokkal rendelkezik. A Dunakeszi Vasutas Sportegyesület és a Dunakeszi Kinizsi Utánpótlás Sportegyesület, mely a város legrégebbi és legtöbb sportolót megmozgató egyesülete, mellett a diáksport is jelentős. Gazdag hagyományai vannak a városi tömegsportversenynek. Ma már valamennyi iskola korszerű, jól felszerelt tornateremmel rendelkezik. Kiemelkedik a gimnázium mellett működő, a nemzetközi szabványoknak is megfelelő sportcsarnok. Különleges sportolási lehetőséges nyújt a MALÉV és Opitz Nándor Sportrepülőklub és a Diplomata lovasistálló. Sport repüléséről nemzetközi szinten is méltón híres.

Hitélet[szerkesztés]

A városban négy katolikus plébánia működik. Három római katolikus: Szent Mihály a „belvárosban”, Jézus Szíve a Gyártelepen és Szent Imre Alagon, és egy görögkatolikus: Szent Péter és Pál a Kegyeleti temető mellett. A Szent Imre plébániához tartozik még az 1906-ban épült neogótikus Nepomuki Szent János kápolna. A kápolna a lovaregyleti híveket szolgálta. Az alagi oldalon találhatók a református és az evangélikus közösség templomai is.

Jelenlegi plébánosok, lelkészek:

  • Szent Mihály: Kozsuch Zsolt
  • Jézus Szíve: Szádóczky Károly
  • Szent Imre: Kecskés Attila
  • Szent Péter és Pál: Bubrik Miklós
  • református gyülekezet: Szőke Attila Szilárd
  • evangélikus gyülekezet: Chikán Katalin

Civil szervezetek[szerkesztés]

Dunakeszin több civil szervezet és egyesület aktívan dolgozik. Legnagyobb taglétszámmal a dunakeszi kertbarát egyesület rendelkezik.

2000. április 28-án alakult emg a Rotary Club Dunakeszi, amely az ország 24. Rotary klubja. Az akkor 21 fővel létrejött klub alakuló ünnepségén a Benkó Dixieland Band adott koncertet a Művelődési ház színháztermében 350-400 néző előtt. Az előtt és azóta sem járt városunkban a híres zenekar. A klub tevékenysége a jótékony támogatás, amely tevékenységnek anyagi bázisát az évenként megrendezésre kerülő jótékonysági Rotary Bál biztosítja. Legfőbb támogatást a város jó nevű gimnáziumának nyújtja immáron évek óta, az évenként felajánlott Rotary Díj I. és II. fokozatának odaítélése révén. Rendszeres támogatója a város idős- és gyermekkorú rászorultjainak. A heti rendszerességgel ülésező klubtagság kulturális programokat és előadásokat szervez és nemzetközi kapcsolataival diákcserét, nyelvtanulási lehetőséget és sport programokat nyújt a város ifjúságának. Minden érdeklődőt szívesen vár a tagság. A Rotary Club Dunakeszi honlapja megtekinthető: www.rotary-dunakeszi.hu oldalon

Látnivalók[szerkesztés]

Szent Mihály-templom[szerkesztés]

A főváros felől a főúton érkezőknek először a Szent Mihály-templom kéttornyú épülete kerül a szeme elé, amely uralja a városképet. A több, mint 250 éve (1756-ban) épített, majd 1944-ben bővített neobarokk stílusú templom a város fő építészeti értéke.

A Szent Mihály-templomtól két perc gyaloglásra található a művészi kidolgozású Hősök Szobra, amely az első világháborús áldozatoknak állít emléket.

Szent Mihály templom

Kegyeleti Park [6][szerkesztés]

A városba látogató számára érdekes látnivaló lehet a Fő út mentén fellelhető, a város szépen gondozott régi temetője, a Kegyeleti Park. Legrégebbi sírköve 1841-ből való. A parkban található a város '56-os emlékműve a Gólya is, amely Lengyel István munkája. Szintén a parkban található a XVIII. században épített Szent István király kápolna, amely a falusi barokk kápolnák egyik szép példája.

Duna part[szerkesztés]

A Duna-partra leérve kellemes perceket tölthetünk a sétányon, ahol hangulatos éttermek, cukrászdák is várják a folyó szépségében gyönyörködőket. A Horányi rév közelében található a város római kori emléke, a limes erődrendszerének egyik maradványa. A terület feltárása és bemutathatóvá tétele most van folyamatban.Ugyancsak a Duna-partról indul az a kerékpárút, amellyel akár Szobig is eljuthatnak a városba érkező turisták.

Késő római kikötő és révhely[szerkesztés]

Duna sor 28-32. A jellegzetes római kikötőerődök – egy központi és két saroktoronnyal – jellegzetes példánya, aminek helyenként 140 cm-es magasságig megmaradtak a falai. Ilyen erődök alkották a Duna bal parti (azaz az ellenséges területre eső) contra castrum-ok sorát, aminek ezen tagját I. Valentinianus császár rendelte el.

DVSE [7][szerkesztés]

A Duna-partról és Rév úton visszatérve a DVSE sporttelepén teniszklub várja az aktív kikapcsolódásra vágyókat.

Jézus Szíve-templom [8][szerkesztés]

A Fő útról a Béke útnál lekanyarodva találjuk az 1942–1944 között épült Jézus Szíve-templomot, amely az előtte lévő sétánnyal szép látnivaló. A Jézus Szíve-templom körüli utcákban találjuk a '20-as években épült, gyönyörű szecessziós kivitelezésű házakkal tarkított műhelytelepi lakónegyedet.

József Attila Művelődési Ház [9][szerkesztés]

A Műhelytelep központjában áll a József Attila Művelődési Ház, számos kiállítás és kulturális rendezvény színhelye. A művelődési ház főbejárata előtt találjuk városunk szülöttének, a költő Gérecz Attilának az emléktábláját.

Szent Imre-templom [10][szerkesztés]

A vasút túloldalán, Alagon, a róla elnevezett téren magasodik az 1935–1939 között épült Szent Imre-templom, az ország első "levente temploma". A neoromán hatású épület fő érdekessége Zsolnay cseréppel kirakott tornya és szép, a kora keresztény bazilikákra hasonlító belső architektúrája.

A Városháza[szerkesztés]

1901-ben épült az akkori Községháza a Magyar Lovar Egylet támogatásával.

Alagi lóversenypálya és tréningcentrum[szerkesztés]

Alagon járva nem hagyhatjuk ki a tréningközpont és a 118 éves lóversenypálya megtekintését. A versenypályán ugyan jelenleg nem zajlanak futamok, de a legjobb hazai versenylovak továbbra is itt edzenek, köztük a világhírű Overdose. Hazai és nemzetközi szinten elismert zsokékból sincs hiány, a teljesség igénye nélkül: Földes Bence. A tréningközpont nagyszerű lovaglási lehetőséget biztosít az ide látogatóknak.

Az egyik tréningpálya légifotója

Repülőtér[szerkesztés]

A lóversenypálya mellett található a város vitorlázó- és sportrepülőtere, ahol két repülőklub várja a repülni vágyókat: az Opitz Nándor Repülőklub és a Malév Repülőklub. A repülőtéren vitorlázó sportrepülés és sportpilóta képzés is folyik mindkét klubban. Itt van a Magyar Vitorlázórepülő Keret bázisa is. A repülőtéren számos gépet megtalálhatunk. A gépekkel sétarepülést is tehetünk, tervezhetünk családi kirándulást AN-2, Z43, Wilga, valamint vitorlázó repülőgép típusokkal.

Az utóbbi időben az önkormányzat az itt működő sportklubok ellehetetlenítésén fáradozik, így ezek fennmaradása kétséges.

Dunakeszi-alsó[szerkesztés]

Érdemes kitérőt tenni Dunakeszi-alsó felé is, ahol az Alagi-majorban rálelhetünk egy XIII. századból származó templomromra. A szépen rendbe hozott romépület Dunakeszi középkori temploma volt.

Árpád-emlékmű[szerkesztés]

A Szent Imre téri körforgalomban kapott helyet a civil összefogásból megvalósult emlékmű, mely kompozíció az egységet, az összefogást jelképezi.

Testvérvárosok[szerkesztés]

Dunakeszi 1989-ben létesített kapcsolatot az olaszországi Casalgrandéval. A sport, a kultúra, képzőművészet eredményeinek kölcsönös bemutatása mellett egyre inkább gazdasági együttműködésre is törekszik a két település vezetése. Dunakeszi nem bővelkedik idegenforgalmi nevezetességekben, Duna-parti fekvése és a főváros közelsége mégis vonzza a vendégeket. Nyaranta megtelik a kemping a Duna-parton, és a magánpanziókban is telt ház van. 2005-ben a 750 éves jubileumát ünneplő város kapcsolatba lépett a dél-lengyelországi Stary Sącz városával. Dunakeszi másik testvérvárosa Székelykeresztúr.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dunakeszi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 27. (Hozzáférés: 2018. szeptember 27.)
  3. Thamóné Bozsó Edit: Dunakeszi és környezetének természeti viszonyai. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 11.
  4. Thamóné Bozsó Edit: Dunakeszi és környezetének természeti viszonyai. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 11.
  5. Thamóné Bozsó Edit: Dunakeszi és környezetének természeti viszonyai. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 11-12.
  6. Thamóné Bozsó Edit: Dunakeszi és környezetének természeti viszonyai. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 12.
  7. Thamóné Bozsó Edit: Dunakeszi és környezetének természeti viszonyai. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 13.
  8. Thamóné Bozsó Edit: Dunakeszi és környezetének természeti viszonyai. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 13-14.
  9. Thamoné Bozsó Edit: Dunakeszi és környezetének természeti viszonyai. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 37-41.
  10. Thamóné Bozsó Edit: Dunakeszi és környezetének természeti viszonyai. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 41-45.
  11. A 2010-es önkormányzati választás Dunakeszi települési eredményei
  12. A 2006-os önkormányzati választás Dunakeszi települési eredményei
  13. Erről bővebben ld. Horváth László András: Újkőkor. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 47-50.; Uő: Rézkori lelőhelyek Dunakeszin. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 50-52; Kővári Klára: Késő rézkori maradványok Dunakeszin. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 52-59.; Endrődi Andrea: Korai bronzkor. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 59-62.; Kővári Klára: Középső bronzkor. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 62-67.; Szilas Gábor: Késő bronzkor. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 67-82.
  14. Horváth M. Attila: A kelták emlékei. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 83-86; Kulcsár Valéria-Korom Anita: Dunakeszi a római császárok idején. Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 87-99.
  15. Mráv Zsolt: Rómaiak Dunakeszin. : Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 100-120.
  16. Haraszti Szabó Péter: Dunakeszi története a honfoglalástól a középkor végéig. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 121-154.
  17. Kerekes Dóra: Dunakeszi története 1526 és 1711 között. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 155-210.
  18. Szádóczki Bálint: Dunakeszi története 1711-1849. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 211-284.z
  19. Uo.
  20. Uo.
  21. Kerekes Dóra: Bevezetés. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 285-288.
  22. Lőrincz Róbert: Dunakeszi közigazgatása (1850-1910). In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 316-337.
  23. Asztalos Mihály: Paradicsomtermesztés Dunakeszin a második világháború után. I. rész In: DunakeszI Helytörténeti Szemle, VI. (2013) 2. sz. 6-8.; II. rész. In: Dunakeszi Helytörténeti Szemle, VI. (2013) 3. sz. 4-6.
  24. Kerekes Dóra: Bevezetés. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 285-288.
  25. Vadász- és Versenylap, 35. (1891) 17. sz. 146. (1891. április 16.)
  26. Vadász- és Versenylap, 35. (1891) 6. sz. (1891. január 16.) 66.
  27. Vadász- és Versenylap, 37. (1893) 15 sz. 165. (1893. április 9.)
  28. Vadász- és Versenylap, 40. (1896) 10. sz. 85–86. (1896. március 1.)
  29. Vadász- és Versenylap, 40. (1896) 10. sz. 85–86. (1896. március 1.)
  30. a b c d Kaszás Nóra: Alag, a magyar Newmarket. In: Dunakeszi Helytörténeti Szemle, IX. (2016) 2-3. sz. 8-10.
  31. a b Száraz György: Alag és a Magyar Lovaregylet. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 314-315.
  32. Száraz György: „Alag, Rólad szól ez az új versalak” Irodalmi kalandozás a hajdani Alagon. In: Dunakeszi Helytörténeti Szemle, III. (2010) 1. sz. 2-3.
  33. Kollár Albin: Révész István tevékenysége. In: Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017. 351-353.
  34. Zsiga Bernadett: Dunakeszi-Alag hadikórházai az I. világháborúban. In: Dunakeszi Helytörténeti Szemle, I. (2008) 2. sz. 11-12.
  35. Juhász Róbert-Dr. Szekeres Erzsébet et al.: A dunakeszi vasúti járműgyártás- és javítás története 1926-2001. Győr, Mix-M Bt., 2001. 46.
  36. Budapest Főváros Levéltára VII. 2.e. 01236_1915 Oceán Magyar Konzervgyár és Kereskedelmi Rt., 1908−1955. 1917/18. évi beszámoló, 4.
  37. a b Ágoston András: Alag és Dunakeszi a második világháborúban. In: Dunakeszi története II. 1910-2017. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2018. 36-40.
  38. Ágoston András: Dunakeszi története 1945-től 1950-ig. In: Dunakeszi története II. 1910-2017. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2018. 41-59.
  39. Ágoston András: Alag története 1945-től 1950-ig. In: Dunakeszi története II. 1910-2017. Főszerk. Kerekes Dóra. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2018. 65-104.
  40. A Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya 60-1/1970. (TK 3.) TO számú közleménye nagyközségek alakításáról. Tanácsok Közlönye, 1970. évi 3. szám.
  41. Dunakeszi története a KSH online helységnévtárában
  42. Dunakeszi Helységnévtár

További információk[szerkesztés]