Nagytétény

Nagytétény
A Száraz-Rudnyánszky kastély, ma múzeum
Közigazgatás
Település	Budapest
Kerület	XXII.
Alapítás ideje	1228 (első említés)
Városhoz csatolás	1950
Népesség
Teljes népesség	12 045 fő (2001) +/-
Elhelyezkedése
Nagytétény Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 23′ 27″, k. h. 18° 58′ 41″47.390833333333, 18.978055555556
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagytétény témájú médiaállományokat.

Nagytétény (németül Großteting) egykor önálló község, ma Budapest városrésze a XXII. kerületben. A Duna jobb partján található.

Határai

A Dózsa György út Budapest főváros határától – Minta utca – Nagytétényi út – Növény utca – Kis-Duna – Duna folyam – Budapest főváros határa a Dózsa György útig.

Nevének eredete

Neve az Anonymus által Tuhutum-nak írt Töhötöm honfoglaló vezér nevéből származik, mely a türk Tigin (kagán herceg) szó t képzős és birtokos -m raggal ellátott alakja. (Melich: Mny. 1925.126)

Budapest XXII. kerület címere, benne Budafok és Nagytétény címerével

Története

Nagytétény nevét 1228-ban említette először oklevél Thethen néven.

Tétény a római Campona tábor-erőd helyén épült. Nevét valószínűleg a honfoglalás kori Tétény vezérről nyerte. Tétény a vezérek második nemzedékéből való, akinek itt lehetett téli szállása és aki Szabolcs vezér idején a Duna Tétény feletti, a kendét megillető partszakaszát birtokolta felfelé, egészen a Fertő tó melletti Tétény (Moson megye) nyári szállásig. A 13. században a település a tétényi nemesek birtoka volt, akik a megyei közéletben is részt vettek. Az 1270-es évektől a Héder nemzetség birtoka. A Héder nemzetségbeli Henrikfiak a fövenyi (bökénysomlói) csata után a gyermek IV. Lászlóval ide vonultak vissza. 1279. július 25. körül itt országgyűlést is tartottak a kun kérdésben. Itt adott ki oklevelet Héder nemzetségbeli János nádor és Gergely hercegi étekhordó mester, és 1309-ben itt tett hűségesküt Károly Róbert királynak Henrik bán fia Henrik Gentilis legátus előtt. Ezen adatok valószínűsítik azt, hogy a Héder nemzetségbelieknek itt udvarháza vagy kastélya állhatott. Már a 14. században is voltak budai polgár birtokosai, egy időben királyi birtok volt. 1333-ban a pápai tizedjegyzék szerint egyházának papja 7 garas pápai tizedet fizetett. 1424-től a királyné tulajdona volt, 1443-tól a Héderváriaké. Részbirtokosai között szerepel Zane budai olasz özvegye, a Rozgonyiak és Drágffy Bertalan is.

A 15. század elejétől mezőváros. A 16. században Enyingi Török Imre, Sárkány Ambrus és Szakács Mihály tulajdonában voltak. A mai kastély egy középkori vár helyére épült, és a templomának is vannak középkori részletei. Tétény lakói között voltak szlávok, akik a rév melletti Tót utcánál laktak. Az itt szereplő Cetherth teleknév utal származásukra. Tétény több utcája ismert, telkei erősen elaprózottak voltak. Mint mezővárosnak a jelentőségét mutatja, hogy kőművesek lakták, voltak mészárszékei, a határában rétek, szőlők, halászóhelyek és malmok. Mivel erdejük nem volt, Törökbálint erdejét használták egy királyi engedéllyel. A késő középkori Tétény lakóinak nagy része már magyar volt, sok iparos volt köztük. Tétény fejlődését az is elősegítette, hogy az első napi pihenőhely volt a Budáról kivezető főút mellett. A törökök kiűzése után rövid időre elnéptelenedett és a 18. században – főleg németekkel – újratelepítették. 1949. december 31-ig önálló település volt, ekkor Budapesthez csatolták. Azóta Budatéténnyel valamint Budafok nagy részével a XXII. kerületet alkotja.

Látnivalók

• Kastélya, a Nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastély 1746-1760 között épült.
• Római katolikus nagytemplom (barokk),
• Szentháromság oszlop (szintén barokk),
• református templom.

• 

  Emléktábla a katolikus templom falán

• 

  I. világháborús emlékmű

• 

  Szentháromság-szobor

• 

  Nagytétényi út

• 

  Református egyházközség temploma

Ismert emberek

• Itt született Hugonnai Vilma és Romhányi József.

Kapcsolódó szócikkek

• Campona (bevásárlóközpont)
• Budatétény megállóhely
• Kastélypark megállóhely
• Média Center Campona
• Nagytétény vasútállomás
• Nagytétény-Diósd vasútállomás
• 43-as villamos

Források

• Györffy György: Pest megye
• Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 513. o. ISBN 963-05-6411-4