Nagycétény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagycétény (Veľký Cetín)
Nagycétény temploma
Nagycétény temploma
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Nyitrai
Turisztikai régió Nyitramente
Rang község
Első írásos említés 1239
Polgármester Mészáros Ferenc
Irányítószám 951 05
Körzethívószám 037
Forgalmi rendszám NR
Népesség
Teljes népesség 1604 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 95 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 132 m
Terület 16,86 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagycétény (Szlovákia)
Nagycétény
Nagycétény
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 13′ 15″, k. h. 18° 11′ 35″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 15″, k. h. 18° 11′ 35″
Nagycétény weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagycétény témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagycétény (szlovákul Veľký Cetín, németül Großzitin) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Nemes- és Nagycétény egyesítésével jött létre.

Fekvése[szerkesztés]

Nyitrától 12 km-re délkeletre, a Dunamenti-alföldön, pontosabban a Zsitvamenti dombvidéken fekszik.[2] A Nyitra folyó (egykori Céténke[3]) partján, ahol a Kádánka patak belé ömlik. A Zoboralja régió része. Nyelvjárásilag a palóc nyelvterülethez sorolják[4] vagy legalábbis annak hatása alatt lévőnek. Az egykor összefüggő magyar nyelvterület (verebélyi félsziget) kéri nyúlványának része volt.[5] Ma a magyar nyelv szempontjából a Nyitra alatti fél-, vagy már csak nyelvsziget része (nyugati palóc nyelvjáráscsoport[6]).

A faluban nyelvészeti gyűjtést Szinkovich Jenő végzett a 20. század elején. Egy állítólag 1905-1908 körül gyűjtött cédulás kéziratanyagában, melyet az Új Magyar Tájszótár is felhasznált, Berencs, Nyitranagykér és Nemespann mellett nagycétényi tájszavak is szerepelnek.[7] A falu nyelvjárásáról cikk jelent meg a nyitrai piarista főgimnázium 1910-es értesítőjében.[8] 1969-ben is történt nyelvjárási gyűjtés a faluban.[9]

Élővilága[szerkesztés]

Nagy József már a 19. század közepén megfigyelt itt függőcinegéket és nádirigókat.[10]

Itt már a 19. században megfigyeltek rezedaféléket.[11] A felhagyott kavicsbányánál, amely ma halastó, értékes növényi társulások vannak. Például martilapu (Tussilago farfara), vízi peszérce (Lycopus europaeus), vidrakeserűfű (Persicaria amphibia), sanquisorba officinalis, négyélű füzike (Epilobium tetragonum), osztrák kányafű (Rorippa austriaca), parti sás (Carex riparia), sziki káka (Bolboschoenus maritimus) és pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia). A halastóban tavi béka (Rana ridibunda) is él.[12]

Nevének eredete[szerkesztés]

A falu neve összefügghet a Veszprém megyei Csetény etimológiájával, vélhetően személynévi eredetű.[13] Valószínűsíthetően szláv eredetű.[14] A faluról vehette nevét a Céténke folyó,[15] illetve a Czetényi család is, amelynek tagjait elsősorban a 17. században említik.[16] A Cheteny alakú családnevek hovatartozása azonban nem egyértelmű.

Szimbólumai[szerkesztés]

Nagycétény egykori pecsétje

Pecsételője már 1616-ból ismert, benne Szent Adalbert alakjával, de körirata nem olvasható. Ez a birtokos Esztergomi Érsekségre utal. A 18. századi pecséten SIGILLUM CZETENIENSE körirat olvasható. 1782-1784 között újabb pecsétnyomót használtak.[17]

Története[szerkesztés]

1974-ben az egységes földművesszövetkezet kavicsbányájában paleontológiai leletek kerültek elő, amelyek a nyitrai múzeum gyűjteményébe kerültek.[18] 1991-ben egy leletmentés során koraközépkori telepjelenségeket találtak.[19] Legújabban a Sáska dűlőben végeztek terepbejárást. elsősorban őskori megtelepedés nyomait keresve.[20] A 11. századra kialakul a vidék magyar jellege.[21] Elképzelhető, hogy a parókia melletti egykori dombon Árpád-kori temető lehetett, mivel pénzleletekről is van adat.[22]

Céténke (folyó) helynevével vélik azonosíthatónak a 2. zobori oklevélben (1113) lévő insula Syrinc/Cyrinc, csak átiratban fennmaradt alakot.[23] Ezt Kniezsa István szláv szóból eredezteti, melynek jelentése sás, káka lehetett.[24] 1239-ben "Cheten" alakban említik először.[25] 1240-ben a "Cetun" folyót említik. 1248-ban ismét a folyót említik "Cheten" alakban.[26] Több bizonytalan említés után 1272-ben Berencs határában említik (Ceten), hasonlóan 1283-ban (Cethen). 1285-ben a nyitrai káptalan okmányában Szőllőssel kapcsolatban szerepel (Ceten folyó).[27] 1287-ben és 1290-ben[28] is ismét Cheten alakban, majd 1300-ban Ceten formában szerepel.

1328-ban Cheten-i Imre esztergomi kanonok már nem volt az élők sorában.[29] A falu plébániáját már az 1332-1337 között összeírt pápai tizedjegyzékben említik, ekkor a falu "Secen/Seten" alakban szerepel. Plébánosa ekkor János, aki a nyitrai főesperességben lévő egyházközsége nevében 4 márka bevétel után 20 és fél kettősgarast fizetett.[30] 1339-ben Domokos az egyház rektora.[31] 1403-ban Zsigmond Nagycétényt több más faluval együtt, mint az esztergomi érsekség birtokait a lázadások miatt lefoglalta.[32] 1424-ben a Nyitra vármegyei vámszedőhelyek felsorolásánál a falu mint Nyitra irányába haladó út települése szerepel.[33] 1425-ben ismét a folyót említik (Cheten).[34] 1435-ben királyi parancsra György esztergomi érsek birtokán határjárást végeztek. Cétényben 3 érseki nemesi "telepet" említenek.[35] 1477-ben Cétényi Jakab érseki nemest és Cétényi Ulrik bírót említik.[36] 1489-ben a plébániát, Lukai Tamás esperest, plébánosát, a nyitrai kanonokot és káplánját, Gergelyt említik.[37] 1494-ben Tamás plébánost említik.[38] 1496-ban Kérrel együtt bortizedét említik.[39]

A zoborhegyi bencés apátság birtoka volt[forrás?], majd a 16. századtól az esztergomi érsekségé, amely egyházi nemeseket telepített ide.[40] 1530. szeptemberében az egész környékkel együtt szenvedett súlyos károkat a török betöréstől, az 1531-es Nyitra vármegyei portaösszeírás szerint közepesen érintett falu volt, összesen 33 porta égett le.[41] 1545-ben külön említik Alsó és Felső Cétényt.[42] 1546-ban plébánosa hátralékban maradt az adófizetéssel.[43] 1549-ben 24 portáját írták össze.[44] 1555-ben Cétényből származó Mátyást (Mathie Scholastico de Czethen) említi Alsólindvai György nyitrai kanonok végrendelete.[45] 1560-ban a kánoni vizitáció alkalmával plébániája betöltetlen volt.[46] 1530-ban, 1554-ben és a 17. században kétszer is felégették és elpusztították a törökök. Az 1560-as években oppidumként szerepel, ennek jelentése, illetve megbízhatósága azonban kérdéses.[47] 1571-ben 3 kúriája, 25 lakott és 6 lakatlan háza állt.[48] Ugyanakkor 25 lakott (ebből 20 jobbágy-, 5 prediális telek[49]), 6 lakatlan és 4 új részt írtak össze.[50] A jobbágyok a tizedet az állatok száma szerint pénzzel megváltották.[51] 1581-ben a cétényi jobbágyok a lapásgyarmati nemesek gabonájából vettek el, 1582-ben az erdőből 50 szekér fát tulajdonítottak el.[52] 1597-ben Dobosth Kálmánt, Tosé Pált, Biro Fülöpöt, Zabo Dezsőt, Molnár Pált és Barnard Lukácsot írták össze.[53] 1598-ben még 101 háza állt és városként szerepelt, a következő évi török pusztítás[54] azonban ezt a felére csökkentette, hasonlóan a környező településekhez.[55]

A 17. század elején a betegek gyóntatásáért 12 dénárt fizettek.[56] 1606-ban Cétény vidékét Rákóczi Lajos hadai Kállay György kapitány vezetése alatt szállták meg.[57] 1617-ben Bydy Mihály kezelte az érsekség uradalmi részét.[58] 1632-ben a török feldúlta a vidékét.[59] 1644-ben a falu oltalmazó őröket kért.[60] 1647-ben a Balla testvérek elzálogosították szőlőjüket Hamar Andrásnak.[61] 1654-ben boszorkányság ügyében tanúvallatást tartottak.[62] Az 1664-es török adóösszeírás 59 fejadófizető személyt említ 53 háztartásban.[63] 1683 július 24-én Thököly Imre is a faluban tartózkodhatott.[64] 1689-ben segélyeket utaltak ki.[65] 1698-ban Kollonich Lipót esztergomi érsek panaszolta Nagycétény kifosztását Jordán tábornok által (valószínűleg a Hegyaljai felkelést elfojtó hadak egyik vezére), és kártérítést kért.[66]

A 18. század első felében (is) Nagycétény több mint fele (főként az erdők miatt) az esztergomi érsekség verebélyi uradalmához tartozott.[67] 1703 novembere és 1707 között a faluban többször is katonaság szállt meg és azt a helybeliek kárára látták el.[68] 1705-ben gróf Bercsényi Miklós több levelet is küldött a fejedelemhez itt létében.[69] 1708-ban a pereszlényi csatát követően állítólag Jávorka Ádám csapatai erre haladtak Érsekújvár felé,[70] ami nem kizárt lévén a falu fontos útvonalon feküdt.[71] 1710-ben pestisjárvány pusztított a faluban, ezért elzárták.[72] 1715-ben szőlőskertje és 56 háza, 1720-ban 37 háza szerepel az adóösszeírásban. 1725-ben is összeírták az adózók tulajdonát és vagyonát.[73] Iskolája 1755-től szerepel a forrásokban.[74] 1769-ben összeírták a falu urbáriumát.[75] 1787-ben 157 házat és 847 lelket számláltak a faluban. 1828-ban 137 háza és 961 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1877-ben megváltozik a postai forgalomköre Nyitraivánkáról Verebélyre.[76]

Legrégebbi ismert pecsétjei 1741-ből és 1793-ből származnak. 1822. május 12-én a környéken pusztító szélvihar forgószél formájában nagy károkat okozott a templomban is.[77] 1848-ban a Komáromi vár ellátására gabonát szállítottak a faluból, 1849-ben 5 újoncot soroztak be.[78] 1862-ben tagosítás és földosztás történt. 1871-ben a Nyitrai királyi törvényszék Nyitrai királyi járásbírósága joghatósága alá tartozott.[79] 1874-ben Simor János érsek 100 forintot adományozott az iskolára.[80] 1876-ban a Nyitra völgyi településeket is árvíz sújtotta, a falu is károkat szenvedett.[81] 1885-ben hivatalosan is filoxéra sújtotta vidékké nyilvánították Nagycétényt.[82] 1889-ben is zárlat alatt volt emiatt.[83] 1894-ben tűz ütött ki a faluban.[84] Erzsébet királyné halála után a faluban 100 hársfát ültettek az emlékére.[85]

Vályi András szerint "Kis Czétény, Nagy Czétén. Két egymáshoz közel lévő faluk Nyitra Vármegyében, birtokos Ura az Esztergomi Érsekség, fekszenek Báb Családhoz közel, Czétény folyó vize mellett, a’ mellynek ki áradásától gyakran kárt vallanak, réttyei igen jók, a’ Czétényi borok leg nagyobb ditséretet érdemelnek ennek a’ környéknek borai között. Meg van benne a’ jó bornak mind a’ három tulajdonsága: t. i. jó szinű, jó illatú, jó izű kivált ha ó, és régi. Határjok meglehetős termékenységű, fájok mind a’ kétféle lévén, a’ második Osztályba tétettek."[86]

Fényes Elek szerint "Kis- és Nagy-Czétény, két egymáshoz közel lévő magyar helység, Nyitra vmegyében, Nyitrától délkeletre 1 3/4 órányira. Az első 254 kath., 9 zsidó lak. Kath. paroch. templommal; a második 856 kath., 12 zsidó. – Határa mindkettőnek róna, és igen termékeny, rétei igen tágasak s kövérek; erdeje nincs; legelője elég. A Czétény pataka két malmot hajt. F. u. az esztergomi érsek."[87]

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Nagy-Czétény. Nagy-Czétény, Kis-Czéténytől délre fekvő nagy magyar község, 1587 r. kath. vallásu lakossal. Postája van, távirója és vasúti állomása Nyitra. A község 1894-ben teljesen leégett. Kath. temploma és plébániája igen régi. Gróf Révay Antal püspök, esztergomi kanonok jelenlétében, Konkoly László czetényi plébános alatt 1755. év augusztus 9-én történt canonica visitatióban feljegyezve olvasható, hogy: a czétényi templom Domonkos esztergomi érsek alatt 1307. év körül épült; amiről állítólag a templom oszlopzatában elhelyezett köveken gótikus jegyekkel bevésett évszámok tanúskodnak. Péterffynél feljegyezve találjuk, hogy az esztergomi káptalan évkönyvei említést tesznek a czétényi plébániáról az 1397. évben[88]; jóval később, 1630. évben, a can. visitatio megjegyzi: hogy a templom igen régi – „templum habet antiquum, quod est sub nomine et titulo sti Joannis Bptae”. – A plébános 1634-ben a törökök üldözése miatt – „quum a Turcis et plagiariis infestabantur homines” – kénytelen volt menekülni. A templomot a törökök három ízben pusztították el. Az 1776-ik évben gróf Batthyányi József esztergomi érsek és Bukovinszky István czétényi plébános alatt, a régi falakat ujból restaurálták és a templomot kibővítették."[89]

Az első világháború alatt, 1916-ban ide is érkeztek erdélyi menekültek.[90] 1918 őszén a spanyol náthában többen megbetegedtek és el is hunytak a faluból.[91] A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. Jelentős volt a környéken a falu műmalma,[92] melynek cseh tulajdonosa volt a két világháború között és a visszacsatolás után sem tiltották ki. Itt volt állítólag a faluban először villanyáram. 1931-ben nagy tűz pusztította el a betakarított termést.[93] 1934. szeptember 19-én szentelték fel a magyar iskola új épületét.[94] 1936-ban a helyi OKP alapszervezet volt az egyik, amely először az egységes magyar párt ellen foglalt állást.[95] 1937-ben létrehozták a Délnyugatszlovenszkói Gazdasági Egyesület helyi szervezetét.[96]

A komáromi tárgyalások során a magyar küldöttség Pozsony, Nyitra és Jolsva környékén több településen népszavazást javasolt (beleértve Nagycétényt is) a hovatartozás eldöntésére, ami azonban nem valósult meg.[97] Az első bécsi döntés következtében a honvédség csak a kijelölt katonai határvonalig szállta meg a visszacsatolt területeket. Nagycétény csere útján való visszakerülése a tárgyalási javaslatok kezdetétől napirenden volt.[98] Nyitra és Pozsony megyében Alsójattó, Kalász, Nagycétény, Nagyhind és Vága a magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság megegyezése következtében kerültek vissza.[99] A bevonuláskor ünnepséget szerveztek és mulattak. 1939 és 1945 között újra Magyarország, majd ezen belül Bars és Hont k.e.e. vármegye része lett. 336 házban 1952 lélek, többségében katolikus lakott.[100] Az iskola az új helyzetben olyan rossz anyagi körülmények közé került, hogy majdnem bezáratták.[101] 1942-ben megszűnt a nagycétényi esperesi kerület. Az elkobzott zsidóbirtokokat vitézi telkeknek parcellázták fel.[102] 1943-ban a nagycétényi leventecsapat nyerte el a legeredményesebb járási csapatnak járó Armóthy Ödön-emlékzászlót.[103]

Temetőkereszt felszentelése 2015-ben

A nagycétényi EFSz III. típusú volt a járásban.[104] 1996-ban a Nyitra áradása okozott károkat a faluban.[105] 2015-ben az öreg temetőben új keresztfát szenteltek fel.[106]

Népessége[szerkesztés]

1784-87-ben 157 házában 163 család lakott. Összesen 847 lakosból 10 volt idegen, további 11 lakos pedig távol maradt.[107]

1828 körül 137 házában 961 lakosából 949 római katolikus és 12 zsidó vallású lakott.[108]

1869-ben 215 házban 1370 lakosa volt.[109]

1880-ban 1438 lakosából 1249 magyar, 89 szlovák, 58 német és 1 más anyanyelvű volt, 41 pedig csecsemő. 1348 lakos római katolikus, 90 pedig izraelita vallású.

1890-ben 204 házban, 1587 lakosából[110] 1486 magyar, 79 szlovák, 21 német és 1 egyéb anyanyelvű.

1900-ban 1595 lakosából 1517 magyar, 41 szlovák és 37 német anyanyelvű.

1910-ben 1686 lakosából 1629 magyar, 46 szlovák és 11 német anyanyelvű lakosa volt.[111]

1919-ben 1624 lakosából 1574 magyar, 47 csehszlovák, 2 német, 1 más nemzetiségű; ebből 1606 római katolikus és 18 zsidó vallású.[112]

1921-ben 1664 lakosából 1417 magyar, 244 csehszlovák, 2 német és 1 egyéb nemzetiségű.

1930-ban 1749 lakosából 1302 magyar, 380 csehszlovák és 67 egyéb nemzetiségű volt.

1941-ben 1963 lakosából 1945 magyar, 12 szlovák, 2 német és 4 egyéb nemzetiségű.[113]

1950-ben 1894 lakosa volt.

1961-ben 2172 lakosa volt.

1970-ben 2214 lakosából 1970 magyar, 228 szlovák, 7 cseh, 5 egyéb, 2 ismeretlen és 1-1 lengyel és ukrán-ruszin volt.[114]

1980-ban 2058 lakosából 1734 magyar, 316 szlovák, 5 cseh, 2 lengyel és 1 orosz volt.[115]

1991-ben 1841 lakosából 1544 magyar és 267 szlovák.

2001-ben 1724 lakosából 1374 magyar és 341 szlovák volt.

2011-ben 1604 lakosából 1108 magyar és 473 szlovák.

Néprajza[szerkesztés]

Ismertek a faluból boszorkányperek 1654-ből,[116] de lakodalmas énekek is.[117] Többek között Manga János és Ujváry Zoltán is kutatott népdalok[118] és népszokások után a faluban.[119] Ernyey József 1911-ben fényképfelvételeket készített a faluban. A fényképek a Néprajzi Múzeum gyűjteményében találhatóak.

A környéken ismert a pajta egy típusa.[120] A rakott sárfalú házak építésénél az ablakok helyét kihagyták. Erről fénykép is készült.[121] Ún. siska típusú kemence is ismert a faluból.[122]

Állítólag dudabálok is voltak és ismertek dudanóták is.[123] Mondavilágából Kopcsányi Gyula és Mártonvölgyi László örökítette meg a Zülfikár lakomáját,[124] illetve Szentkereszty Tivadar a fojtogató torz vízi embert, a mérnök lelkét, a mélyutkai ördögöt és a mélyutkai gazdatisztet.[125] A faluban a pásztorok Karácsony böjtjén járták körbe a falut.[126] S más karácsonyi szokások is fennmaradtak.[127] Húsvéti szokásaik is részben ismertek.[128] Népviseletét babákon is megörökítették.[129] Gyermekjátékainak tájneveit Szinkovich Jenő gyűjtötte a 20. század elején.

A falu és Nyitra vidéke híres bortermelő vidék.[130] A pozsonyi fehér szőlőfajtát czétényinek is nevezték.[131] 1605-ben például a bajmóci Thurzó uradalomnak szállítottak bort.[132] Ennek történetét az újkori számadásokból is nyomon lehet követni. Nagycétényben is vezettek legalább a 19. század elejétől kezdve hegykönyvet, amely értékes forrása a szőlőműveléssel kapcsolatos történeti hagyományoknak és jogszokásoknak.[133] Régen jó minőségű dohányt is termesztettek a faluban.[134]

A második világháború után, az 1970-es évek elején létesült menyecskekórus alakult át hagyományőrző csoporttá. Ők ápolták a falu hagyományait, néptáncot és népdalokat adtak elő. 1974-ben járási első helyet szerzett a színjátszócsoport.[135] A Kadarka férfikórus mellett Kútyika Női Éneklőcsoport is működik a faluban.[136] Énekesei közül 2016-ban Presinszkyné Szőke Mónika szerzett kiváló minősítést Egerben.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Temploma 1307-ben épült, eredetileg gótikus stílusban. 1692-ben átépítették,[137] 1776-ban bővítették.[138] A plébánia könyvtárából a 18. században a Nagyváradi Székeskáptalan könyvtárába is került át könyv.[139] Az orgona az érsekújvári Tatinger gyárból került ide.[140]
  • Későbarokk Szent Orbán kápolnája 1766-ban épült. 1905-ben, 1937-ben és 1972-ben újították fel. Felmérésük 1959-ben történt meg.[141]
  • Ún. Bús Krisztus (Vir Dolorum) szobra 1772-ből[142]
  • Itt működik Zoboralja legnagyobb magyar általános iskolája, 2005-ben 156 tanulója volt.

Híres személyek[szerkesztés]

Képtár[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Bialeková, D. 1989 (szerk.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 231.
  3. Pesty Frigyes 1867: Magyarország vízhálózata a régi korban. Századok I, 73; Némethy Károly 1883: A Nyitra-folyó völgyének geographiája. Selmeczbánya, 19; Mártonvölgyi László 1941: Emlékek földjén. Nitra, 143.
  4. Dallos István 1933: A nyitra-barsi magyar-palóc félsziget. Magyar Írás 1933/5-6, 275-286; 1935: A nyitravidéki palócok. In: Nyitrai írók könyve. Nitra, 154, 381 nn.; Liszka József 1990: Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában (1918-1938). Martin, 56 158. jegyzet.
  5. Budapesti szemle 1896, 395, 401; Balogh Pál 1902: A népfajok Magyarországon, 410, 412, 625.
  6. Sándor Anna 2004: A Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások atlasza. Pozsony.
  7. A Magyar Nyelvtudományi Társaság 41. sz. kézirata a Nyelvtudományi Intézetben.
  8. 1910 Egy nyitramegyei nyelvjárás. A Szent László királyról címzett nyitrai r. kath. főgimnázium értesítője az 1909/10. tanévről. 10-38.
  9. adatbank.sk
  10. Nagy, J. 1861: A madár. Komárom, táblázat: Függő czinege (Parus pendulinus) Komjáthi, Nagy-Czétény, Szőllős, Tornócz vidékén a réterdőkben; ritka, télre tovább megy él felé. Nádi rigó (Sylvia turdoides) ritka, Nagy-Czétény körül és lejebb elterülő réterdőkben, nádasokban, Szarkahegy alatt.
  11. Kn. ZBG. XV, 157; August Neilreich 1866: Aufzählung der in Ungarn und Slavonien bisher beobachteten Gefässpflanzen. Wien, 268.
  12. Hreško et al. 2006: Krajina Nitry a jej okolia - Úvodná etapa výskumu. Nitra, 127, 131.
  13. Stanislav, Ján 1944: K južnej a východnej hranici slovenského osídlenia v stredoveku. Bratislava, 26.
  14. Virágh Róza 1931: Magyar helységnevek eredete. Szeged, 27 scseteni - kerülős; Szombathy: Turul VI, 82; Ján Stanislav 1948: Slovenský juh v stredoveku II, 94.
  15. Ján Stanislav 1944: K južnej a východnej hranici slovenského osídlenia v stredoveku. Bratislava, 26.
  16. Pongrácz et al. 2008: Pozsony vármegye nemes családjai. Debrecen, 99.
  17. Jozef Novák 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku. Krupina, I, 622, II, 447.
  18. Motesíky Árpád 1974: Nem kell a mammutcsont? Szabad Földműves 1974. március 16.
  19. Cheben/Ruttkay/Ruttkayová 1992; Fusek, G. 1994: Slovensko vo včasnoslovanskom období. Nitra, 257 No. 126.
  20. Nils Müller-Scheeßel – Jozef Bátora – Samantha Reiter – Kai Radloff – Peter Tóth 2016: Výsledky prospekcie v povodí rieky Žitava. Študijné zvesti 60, 80-81.
  21. Fügedi Erik 1938: Nyitra megye betelepülése. Századok, 298-299.
  22. Dávid, Z. - T. Polónyi, N. 1980: Az első magyar nyelvű leíró statisztika. Budapest, 60.
  23. Fügedi; Stanislav 1944, 36; Anton Števko 2013: Názvy obcí uvedených v Zoborskej listine z roku 1113. In: Zoborské listiny 1111 a 1113 a ich význam pre Slovensko. Nitra, 37.
  24. Kniezsa István: A zobori apátság 1111. és 1113. évi oklevelei, mint nyelvi (nyelvjárási) emlékek. In: Bárczi Géza (szerk.): Magyar Népnyelv VI. Debrecen, 27-28 Šmilauer személynévből eredeztette.
  25. "...et nostro quasdam terras seu possessiones nostras cum suis servitoribus condicionariis, retiferis scilicet et falconariis perpetuo et irrevocabiliter archiepiscopo et archiepiscopatui Strigoniensi, videlicet Poonh iuxta villam Chethen in comitatu Nitriensi..." (MOL DLDF, 25025; Prímási Levéltár, AR A. n. 17; Fejér, Georgius 1829: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis IV/1. Budae, 154; Knauz, N. 1874: Monumenta ecclesiae Strigoniensis I, 329; Szentpétery, I.-Borsa, I.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I. Budapest, 1923/1987, No. 660; Marsina, R. (Ed.) 1987: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae II. Bratislavae, 40/ No. 55: 35-37; Györffy, Gy. 1998: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. Budapest, 362-363, 443; Kis, P. 2004: A királyi szolgálónépi szervezetek. Doktori disszertáció, Szegedi Tudományegyetem, 96; Prokopp, Gy. 1966: Az esztergomi prímási levéltár XV. századi leltára, Levéltári Közlemények 37, 133 No. 175; Teleki József 1855: Hunyadiak kora Magyarországon. Oklevéltár XI, 108.).
  26. Georgius Fejér 1829: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis IV/2. Budae, 459; Vurum József 1835: Memoria episcopatus Nitriensis eiusque proesulum. Posonii, 196; Nagy József 1864: Nyitramegye helyírása I/3. Komárom, 104-108; Szentpétery Imre: Az árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I/2. Budapest, 266 No. 885; Fügedi 1938, 299; Fehér/ Száraz 2013, 113, 139.
  27. MOL, DLDF 68086; Fejér V/3, 297; Szöllősy Kálmán 1911: A felsőszöllősi Szöllősy-család krónikája. Budapest, 130-132.
  28. Ipolyi Arnold–Nagy Imre–Véghely Dezső 1880: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius VII. Budapest, 209 No. 166.
  29. 1308-ban még élt (Kristó 1992: Anjou-kori Oklevéltár II 1306-1310. Budapest - Szeged, 137 No. 306.); Almási Tibor 2001: Anjou–kori Oklevéltár XII. 1328. Budapest–Szeged, 267 No. 503.
  30. Fejérpataky, L. (Ed.) 1887: Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia I/1, Secen alakban; Győrffy, Gy. 1963: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest; Sedlák, V. 2008: Monumenta Vaticana Slovaciae I. 1332 – 1337. Trnavae-Romae, 96 No. 559.
  31. Piti Ferenc 1999: Anjou–kori Oklevéltár XXIII. 1339. Budapest–Szeged, 84-85 No. 154.
  32. Mályusz Elemér 1956: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) - Első rész (1400–1406). MOL kiadványai 2 - Forráskiadványok 3, 314 No. 2698-2699.
  33. DLDF 59010; Wenzel Gusztáv 1872: Nyitra vármegyének XV. századbeli vámhelyei. Pest; Zsigmondkori oklevéltár XI, 538 No. 1348.
  34. MOL DLDF 68110; 59586.
  35. Fejér, Georgius 1843: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis X/7. Budae, 686-688; Vágner József 1896: Adalékok a nyitrai székeskáptalan történetéhez. Nyitra, 102; Szerémi - Ernyey József 1912: A Majthényiak és a Felvidék I. Budapest, 484; MOL, DLDF 50570 (Q 374 Tagányi Károly gyűjteménye) Cétény és Kér birtokokat Árkos, Nagyberencs és Kisberencs felől lehatárolták. (Nyitrai káptalan másolata)
  36. Nyitrai káptalani magánlevéltár, F. X; Vágner 1896, 435.
  37. MOL, DLDF 59766.
  38. MOL, DLDF 59841.
  39. MOL, DLDF 59857 összesen 23 hordót, ára 50 és 58 Ft. A bort Visegrádra vihették.
  40. Ozorai József 1887: Esztergomi érsek praediális nemesei. Magyar Sion I, 106 3 nemesi "kúria"; 1510-ben Caspar Czeten a krakkói magyar bursa tagja volt (Fraknói 1873, 261).
  41. MNL, Magyar Kamara Archivuma, E 158, Conscriptio portarum, Comitatus Nitriensis, Connumeratio taxae 1531, pag. 17; Peter Keresteš 2015: V období osmanskej okupácie (1526-1711). In: P. Keresteš a kol.: Janíkovce - Dejiny Janíkoviec od najstarších čias až po súčasnosť. Nitra, 92.
  42. Országos Levéltár, Dicalis conscr. XXV. kötet; Karácsonyi János - Kollányi Ferenc 1909 (szerk.): Egyháztörténeti emlékek a magyarországi hitújítás korából IV. 1542–1547. Budapest, 405 No. 361 Felsew-Czethen, Alsoo-Czethen; 1545-ben Mutnaky Mihály Forgách Lászlóhoz írt levelében említi a cétényi jövedelem felét (MNy. LI, 358—361; LII, 224-226; Eckhardt Sándor 1956: Magyar levél a XVI. század első feléből. Magyar Nyelv LII, 500.)
  43. Karácsonyi - Kollányi 1909, 525 No. 499.
  44. Országos Levéltár, Dicalis Conscriptio, XXVII. kötet; Karácsonyi - Kollányi 1912 V, 268 No. 245; Maksay Ferenc 1990: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén 1. 553.
  45. Nyitrai káptalani országos levéltár, 14 Prot., 142; 5 Prot., 38; Vágner 1896, 129.
  46. Vojtech Bucko 1939: Reformné hnutie v arcibiskupstve ostrihomskom do r. 1564. Bratislava, 193.
  47. PLE, Protocollum E. Liber Sancti Adalberti folio 98; MOL Mf. 2582. 155. cím folio 98.
  48. UC 43:2, pag. 67.
  49. UC 43:3, pag. 208 (139).
  50. UC 100:52(a), 40.
  51. UC 43:3a, pag. 69.
  52. MOL, Expeditiones Camerae, 1582, fol. 33; Alžbeta Gácsova 1955: Dokumenty k protifeudálnym bojom slovenského l̕udu 1138-1848. Bratislava, 99-100 No. 47.
  53. UC Fasc. 45: 28, 41. oldal, 155-156. oldal.
  54. Buday - Csuthy - Fehér 2014, 25.
  55. Mária Kohútová 1990: Demografický a sídlištný obraz západného Slovenska. Bratislava, 38-41; Keresteš 2015, 96, 98.
  56. Frankl Vilmos 1869: Pázmány Péter és kora. Pest, II, 263.
  57. Nagy Jósef 1864: Nyitramegye helyírása I/3. Komárom, 11.
  58. UC 77:1, pag. 56.
  59. Nagy i. m. 17; Óváry Lipót: A nyitrai központi bizottság jelentése, Századok 1875, 529; Horváth Mihály 1861: Kismartoni regesták 1617–1645. Magyar Történelmi Tár 10, 45, 50; Hanuy Ferenc 1911: Pázmány Péter bíbornok, esztergomi érsek, Magyarország prímása összegyüjtött levelei II. Budapest, 233-234 No. 703.
  60. PLE, Acta Radicalia - Classis X 196, 12. csomó X.18, No. 511 1644. április 21.
  61. Nyitrai káptalani magánlevéltár, 72. Prot. 12; Vágner 1896, 226 3. jegyzet; Lósy Béla 1939: A Zobor történetéhez. Nyitravármegye 1939. szeptember 17, 4.
  62. PLE, Acta Radicalia - Classis X 196, 21. csomó, No. 207. 1654. június 31.
  63. Blaskovics, J. 1993: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 283.
  64. Thaly Kálmán (1873): Késmárki Thököly Imre naplói, leveleskönyvei és egyéb emlékezetes írásai II. Budapest, 5-6 No. 7.
  65. PLE, Acta Radicalia - Classis X 196, 51. csomó, No. 255-393, 396-399.
  66. ŠA Nitra, NŽ I, KS II, No. 901.
  67. Dóka Klára 1995: Az esztergomi érsekség birtokai 1726–1895. Levéltári Közlemények 66, 97, 109.
  68. Archivum Sala - Levéltári évkönyv I. 2004. Vágsellye, 190-192.
  69. Thaly Kálmán 1875: Archivum Rákóczianum IV. Székesi gróf Becsényi Miklós főhadvezér és fejedelmi helytartó levelei Rákóczi fejedelemhez. 1704-1712 I. Budapest.
  70. Sándor János 2009: Zoboralja dióhéjban. Kolon, 10.
  71. Thaly Kálmán 1905: Ocskay László II. Rákóczi Ferencz fejedelem brigadérosa és a felső-magyarországi hadjáratok 1703-1710. Budapest, I, 169; II, 253.
  72. Presinszky i.m. 42; Nyitra vármegye helyírása I/3, 32.
  73. UC 43:5, p. 126.
  74. Kurcsa 1999, 15; Vladimír Michalička 2009: Topografia dejín školstva na Slovensku - Od počiatkov do roku 1918 - Trenčiansky a Nitriansky kraj. Bratislava, 143.
  75. Mária Terézia úrbéri tabellák
  76. 1877 Postai Rendeletek Tára XI/20, 91 (1877. 8. 19.)
  77. Kovács Sámuel 1826: Értekezés a' Szelekről. Tudományos Gyűjtemény 10, 44-70 (56); Hazai 's Külföldi Tudósítások 1822/42.
  78. Buday - Csuthy - Fehér 2014
  79. Magyarországi Rendeletek Tára 1871/12
  80. 1886 Simor Album. Esztergom, 236.
  81. Alispáni jelentés; Nagy László 2007: Az 1876. évi árvizek. Budapest, 44.
  82. Drahosova, S. 2005: A szőlőfiloxéra járvány Nyitrán és környékén. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14, 118-126.
  83. Rendeletek Tára 1890/42 A földmívelésügyi m. kir. ministernek 11.650. szám alatt valamennyi törvényhatósághoz intézett rendelete, a phylloxera-zárlati csoportok 1889. évi összeállitása tárgyában. 237. oldal.
  84. Kurcsa i.m., borító, 13; Lásd Borovszky 1899.
  85. 1899 Erzsébet királyné emlékfái. Budapest, 155; Presinszky 2002, 343-344.
  86. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  87. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  88. A forrás keltezésének és nevének problematikájáról, ill. Cétény nevének formáiról lásd: Marek Púčik: The Supposed Register of the Archdiocese of Esztergom’s Parishes from 1397 - The Parishes of the Archdiaconates of Nitra and Tekov. Studia Historica Tyrnaviensia XVII, 125-147.
  89. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Nyitra vármegye, 97-98.
  90. Nyitramegyei Szemle 1916. október 22, 4; L. Juhász Ilona 2015: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz... Somorja-Komárom, 40-41.
  91. Noszák Andrásné Dudás Ágnes (november 4.), ifj. Bób István (november 24.), Megyház Ilona (november 7. Kiscétényben).
  92. K. Thúry 1940, 85-86.
  93. PMH 1931. augusztus 2.
  94. PMH 1934. szeptember 20.
  95. PMH 1936. január 21.; Nyitramegyei Szemle 1936; Popély Gyula 2017: Felvidék 1929-1939 - A második évtized csehszlovák uralom alatt.
  96. PMH 1937. június 13.
  97. Juraj Žudel 1991: Zmeny československo-maďarských hraníc v dôsledku viedenskej arbitráže. Slovenská archivistika XXVI/2.
  98. Mitáč, Ján 2011: Krvavý incident v Šuranoch na Vianoce 1938 v spomienkach obyvateľov mesta Šurany. In: Juh Slovenska po Viedenskej arbitráži 1938-1945. Bratislava, 139 12. jegyzet.
  99. Matolay Géza 1939 (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Budapest, 224; Janson Jenő 1940. In: K. Thúry György (szerk.) 1940: Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. Budapest, 13 1939 március 14-én Cseklész, Gány és Barakony Szlovákiához, Vága és Nagycétény Magyarországhoz került; Juraj Žudel 1991: Zmeny československo-maďarských hraníc v dôsledku viedenskej arbitráže. Slovenská archivistika XXVI/2, 42; Suba János 2004: Az első magyar-szlovák határ leírása. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII, 69.
  100. Ölvedi János: Üzenet a csonkaországi magyaroknak. In: 1939 A visszatért Felvidék adattára, 53.
  101. A gyermekek fahordását, még az országgyűlésen is felemlegették (Képviselőházi Naplók 1939/VIII/679, 1940. november 20.).
  102. MNL, Teleki Pál iratai, Hangulatjelentések, Nagycétény; Tilkovszky Loránt 1964: A csehszlovák földreform magyar revíziója. Agrártörténeti Szemle 6, 132; Tilkovszky Loránt 1967: Revizió és nemzetiségpolitika Magyarországon. Budapest, 85 76. jegyzet.
  103. Hetényi 1943, 148, 158.
  104. 1975 Szülőföldünk krónikája. Bratislava, 561.
  105. Új Szó 49/103, 3 (1996. május 4.)
  106. 2015 Cétényke V/3, 21-22
  107. Danyi Dezső - Dávid Zoltán 1960 (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás. Budapest, 110-111.
  108. Nagy Lajos 1828: Notitiae Politico-Geographico-Statisticae Inclyti Regni Hungariae, Partiumque Eidem Adnexarum I. Budae, 224
  109. Eredetileg 1730, de valószínűleg elírás (A Magyar Korona Országainak helységnévtára 1873, 199; Alois Vojtěch Šembera 1876: Mnoho-li jest Čechů, Moravanů a Slováků a kde obývají. Časopis Musea Království Českého L, 411.)
  110. A Magyar Korona Országainak helységnévtára 1892, 1384.
  111. Népszámlálási adatok 1910
  112. 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 49; Slovenský národopis 1992, 300.
  113. Kepecs, J. 1995: A Felvidék településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) megoszlása (1880-1941). 193 No. 31; Forrástól függően apró eltérések is ismertek.
  114. Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 46.
  115. Gyurgyík 2017, 104.
  116. Schram Ferenc 1982: Magyarországi boszorkányperek 1529-1768 III. Budapest, 450-454; Lengyel Tünde 2005: Nyitra és Pozsony megye boszorkányperei a 16-18. században. Archivum Sala II, 21; Nickel Réka Zsuzsanna 2008: "Reám vicsoritotta az fogait". Ethnographia 119, 299-322.
  117. Manga János 1943: Zoborvidéki lakodalmas énekek. In: Gunda Béla (szerk.): Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára. Budapest, 206; Kósa László 1979: Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete. Bratislava, 158-159 No. 18; Egyéb szokásokat lásd: Néprajzi Közlemények 1965, 82-83.
  118. A Magyar népdaltípusok példatárában 3 nagycétényi dallampéldát említenek.[1]
  119. Manga János: Házasság - Nagycétény. Néprajzi Múzeum - Etnológiai Adattár 516; Csáky Károly 1989: Szülőföldi vallomások. Bratislava, 100; Liszka József 1990: Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában (1918-1938). Martin, 58 162. jegyzet.
  120. 2011 Magyar Néprajz I.1, 503, 704-705
  121. Ernyey József felvétele, a ház előtt a helyiek népviseletben (1911. NM.F.12538; Cseri Miklós - Füzes Endre 2006 (szerk.): Ház és ember - A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. Szentendre-Győr, 147).
  122. Ján Mjartan 1960: Novšie príspevky k výskumu juhoslovenského domu. Slovenský Národopis 8, 400-430; Etnografický atlas Slovenska IX, 31; Balassa M. Iván 1990: Az Alsó-Garam menti magyar falvak települése, építkezése és lakásberendezése. In: Cseri Miklós - Füzes Endre (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. Szentendre, 30 35. jegyzet.
  123. Manga János 1940: A Felvidék népművészete. In: Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Budapest, 240-241.
  124. K. Gy. 1939: Kislapási Juhász. Nyitravármegye 1939. november 12., 4; december 3., 4; Mártonvölgyi 1941, 143-149. Ali kardja is ezt a nevet viselte és valóban volt a későbbiekben Zülfikár nevű török "birtokos" a környéken (Nagyemőke), ő azonban nehezen köthető össze a kislapási Juhász család 1622-es adományával.
  125. 1895 Ethnographia 6, 418; 1922 Ethnographia 33, 84-85; 1927 Ethnographia 38, 123; Bihari, A. 1980: Magyar hiedelemmonda katalógus. 39.
  126. Ujváry 1975, 119.
  127. Cs. Pócs Éva 1965: Néprajzi Közlemények 10/3-4. A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre. Budapest, 25, 30-31, 37, 41, 54, 59, 80, 84-85, 96; Bálint Sándor 2004: Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest.
  128. Lukács László 1981: Das Stäupen zu Ostern. Alba Regia 19, 266, 276-277.
  129. babamuzeum.sk
  130. 1931 Borászati Lapok 63/16, 118; 2011 Magyar Néprajz I.1, 503; Simor János aranymiséjére Beszédes Sándor által készített A prímási gazdatisztek albuma, melyben a cétényi szőlők is helyet kaptak (Esztergom és Vidéke VIII/103 1886. december 25, 2).
  131. Hajdu Edit 2013: Magyar szőlőfajták. 90-93; Fehér Kadarkaként is ismert (Pospíšilová, D. - Sekera, D. - Šimor, R. 2016: Dávno pestované odrody viniča Kadarka biela - Cetínske biele. In: 40. nagycétényi borkóstoló katalógus.)
  132. ŠA Bytča, Thurzó levelezés, II - T/21 1605. aug. 5. levél; Ján Kováč 1967 (zost.): Bojnice. Nitra, 67.
  133. Újváry Zoltán 1975: Szőlőhegyi jogszokások Nagycétényben. Varia Folkloristica. Debrecen, 125; Tárkány Szücs Ernő 1981: Magyar jogi népszokások. Budapest, 697.
  134. Takács Lajos 1959: A dohánytermesztés kibontakozása a jobbágykor végén a nyomásos gazdálkodású területeken. Ethnographia 70, 233; Práznovszky F. 1843: Az özdögei dohánytermesztés. Magyar Gazda IV/2, 426.
  135. Lacika Emil 1976: A kultúra közös ügy. Hét 21/7, 15.
  136. 2014 Cétényke IV/1, 16.
  137. Lehet erre utal Kovács János adata (Dávid/ Polónyi 1980, 60.
  138. Forster Gyula (szerk.) 1906: Magyarország műemlékei II. Budapest, 563; František Pížl 1962: Zoznam pamiatok (nehnuteľných kultúrno-historických) v Západoslovenskom kraji. Bratislava, 58 pontatlan.
  139. A Nagyváradi Székeskáptalan könyvtára a XVIII. században
  140. pamiatky.sk V 1451
  141. pamiatky.sk V 1452
  142. 1963 Pamiatky (nehnuteľné) Západoslovenského kraja v štátnych zoznamoch. Bratislava, 83; Buday - Csuthy - Fehér 2014, 87.
  143. Csősz 1879, 801.
  144. iranymagyarorszag.hu; kistelek.hu
  145. opac.pim.hu; Schematismus Cleris Archidiocesis; Presinszky 2002, 103.
  146. Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után. 200.
  147. Kurcsa 1999; Presinszky 2002, 104.
  148. Beke Margit 1989: Esztergomi kanonokok (1900-1985). Unterhaching, 156-157; Lénárd, Ö. - Tímár, Á. - Szabó. Gy. - Soós, V. A. 2009: Wege und Irrwege der katholischen Kirche Ungarns in der Zeit der Verfolgung durch die Kommunisten. Berlin, 515.
  149. Kurcsa 1999; Presinszky 2002, 103-104.
  150. Esztergom és Vidéke 2005. február 10, 3
  151. Magyar Katolikus Lexikon
  152. 2015 Cétényke V/3, 7.
  153. Szilárdfy Zoltán 2003: Ikonográfia, kultusztörténet, 122.

További információk[szerkesztés]

  • Szarka László - Sallai Gergely - Fedinec Csilla 2017: Az első bécsi döntés okmánytára - Diplomáciai iratok 1938. augusztus - 1939. június. Budapest, No. 236, 250, 260.
  • Pintérová, B. a kol. 2017: Podzoborské obce v období Rakúsko-Uhorska - Zobor-vidéki falvak az Osztrák-Magyar Monarchia idejében. Nyitra.
  • Jókai Mária 2016: Céheléstől öregkorig - A férfiviselet jelképei Zoboralján.
  • Buday et al. 2016: Nagycétény és Nemespann régészeti- és műemlékei.
  • Cétényi Lapok 2016/1
  • Jaroslava Ruttkayová 2016: Miniatúrne nádoby z pohrebiska vo Veľkom Cetíne. Zbor. SNM - Archeológia 26.
  • Peter Keresteš (zost.) 2015: Janíkovce - dejiny Janíkoviec od najstarších čias až po súčasnosť. Nitra, 52, 93-94, 98, 111, 128-129,.
  • Liszka József 2015: Szent Háromság egy Isten dicsőségére... Somorja.
  • Liszka József 2015: Csodálatos szent Háromság... Fórum Társadalomtudományi Szemle 2015/3.
  • Buday P. – Csuthy, A. 2015: Nagycétény és Nemespann szakrális kisemlékei és egyéb emlékjelei. Acta Ethnologica Danubiana - Az Etnológiai Központ Évkönyve 17, 169-204.
  • Popély Árpád 2015: A szlovák országgyűlés megválasztása és az Egyesült Magyar Párt. In: Makkai Béla (szerk.): A Felvidék krónikása. Budapest, 116.
  • Kövesdi Károly 2015: A megyeszékhely árnyékában. Vasárnap 2015. október 8.
  • Buday Péter - Csuthy, A. - Fehér Sándor 2014: A nagycétényi hegykönyv 1807-1922.
  • Motesíky, Á. 2014: Cétényke parti történetek és legendák. Kolárovo.
  • Popély Árpád 2014: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez II. 201-206.
  • Ruttkayová, J. 2014: Das Gräberfeld der jüngeren Römischen Kaiserzeit von Veľký Cetín. In: Komoróczy Balázs (ed.): Sociální diferenciace barbarských komunit ve světle nových hrobových, sídlištních a sběrových nálezů (Archeologie barbarů 2011). Brno.
  • Zilizi Zoltán 2013 (szerk.): Iskoláink - Jövőnk a Zoboralján. Szenc.
  • Szabó Viktória 2009: Zoboralji litera-túra : az SZMÍT kortárs irodalmat népszerűsítő találkozói. Új Szó 62/237, 9.
  • Kocsis Aranka 2007: Mesegyűjtők, fesztiválozók, kupagyőztesek- a Nagycétényi Iskolában. Tücsök 17/7, 12-13.
  • Gertrúda Březinová 2006: Sídliská a sídliskové nálezy z laténskej doby na juhozápadnom Slovensku. Študijné Zvesti 40, 9-50.
  • Koncsol László 2005: Szóbeli és írott névhasználatunk. Új Szó 58/91.
  • Vörös Ferenc 2005: Hely- és személynévi neologizmusok a Felvidéken Trianon után. In: Névtani Értesítő 27. Budapest.
  • Ruttkayová, J. 2005: Nitra a okolie v rímskej dobe. In: Matej Ruttkay (ed.): Dávne dejiny Nitry a okolia. Nitra, 45-54.
  • Vörös Ferenc 2004: Családnévkutatások Szlovákiában. Pozsony.
  • Patay Péter 2004: Templomok a Felvidéken. Remény 15/30, 7.
  • Balázsy Csilla 2004: Nagycétény község ragadványneveinek rendszere. Kézirat.
  • Vörös Ferenc 2003: Felvidéki magyar neveink sorsa a XX. században. Szőrös Kő 8/1, 24-40.
  • Oriskó Norbert 2003: Zoboralja - piros-fehér-zöldben - Nagycétény Generációk Találkozása. Szabad újság 11/30, 14.
  • Presinszky, L. 2002: Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Nagycétény történelméből. Somorja, FOTOS.
  • Presinszky Károly 2002: Kontaktusjelenségek a nagycétényi magyar nyelvhasználatban. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2002/3, 129–141.
  • Presinszky Károly 2002: Kontaktusjelenségek a nagycétényi magyar nyelvhasználatban. Szőrös kő 7/6, 48-53.
  • Benyák Mária 2001: A legfontosabb feladat. Tábortűz 51/2, 8.
  • Blažej Belák 2001: Katolícke Slovensko 2000 - panoráma Katolíckej cirkvi na Slovensku v Jubilejnom roku 2000. 55.
  • Vörös Ferenc 2001: Családnevek vizsgálata négy szlovákiai községben az 1896-1999 közötti időszakban. Fórum Társadalomtudományi Szemle 3/1, 83-120.
  • A. Kis Béla 2001: Családnevek vizsgálata nyomán "felekezetnév-vizsgálat". Fórum Társadalomtudományi Szemle 3/3, 161-165.
  • Zeman Elvira 2000: Ősi hagyomány Nagycétényben. Remény 11/25, 8.
  • Motesíky Árpád 2000: Emlékeztek, ünnepeltek a nagycétényi iskola tanítói és tanulói. Szabad újság 8/47, 3.
  • Kurcsa, M. É. 1999: Nagycétény - Veľký Cetín. Komárno.
  • Nagycétény 760 éves. Új Szó 1999. június 25, 3.
  • Petrovay, Gy. 1999: Veľký Cetín - Sakrálne pamiatky. Malá vlastivedná knižnica 98, Bratislava.
  • Ján Stanislav 1999: Slovenský juh v stredoveku I. 265.
  • Vrabec Mária 1999: Elszigetelten, de nem elhagyottan - A peremvidéken fokozott súlya és jelentősége van mindennek... Új Szó 52/114.
  • Tóth Erika et al. 1998: A szülőkön is múlik, van-e egy faluban magyar iskola. Szabad Újság 6/3, 4.
  • Blažová, E. - Kuzma, I. - Rajtár, J. 1998: Nové výsledky leteckej prospekcie na Slovensku. AVANS 1996, 32-36.
  • Ruttkay, M. – Ruttkayová, J. 1998: Záchranné výskumy vo Veľkom Cetíne. Archeologické výskumy a nálezy na Slovensku v r. 1996, 141-142.
  • Vondráková, M. 1998: Kostry z pohrebiska vo Veľkom Cetíne. AVANS 1996, 174-175.
  • Hajnalová, E. - Mihályiová, J. 1997: Archeobotanické nálezy v roku 1995. AVANS 1995, 62-69.
  • Ruttkayová, J. 1997: Tretia sezóna výskumu germánskeho žiarového pohrebiska vo Veľkom Cetíne. AVANS 1995, 161-162.
  • Samuel, Marián 1997: Neolitické nálezy z Veľkého Cetína. AVANS 1995, 163.
  • Cheben, I. - Ruttkay, M. - Ruttkayová, J. 1995: Veľký Cetín I. In: Archeológia a ropa. Nitra, 38-41.
  • Cheben, I. - Ruttkayová, J. - Ruttkay, M. 1995: Veľký Cetín II. In: Archeológia a ropa. Nitra, 42-45.
  • Cheben, I. - Ruttkayová, J. - Ruttkay, M. 1995: Veľký Cetín III. In: Archeológia a ropa. Nitra, 46-48.
  • Cheben, I. - Ruttkayová, J. - Ruttkay, M. 1994: Výskumy na trase ropovodu vo Veľkom Cetíne. Študijné Zvesti AÚ SAV 30, 177-241.
  • Ruttkayová, J. 1993: Záchranný výskum vo Veľkom Cetíne. AVANS 1992, 113-114.
  • Tirpák, J. 1993: Geophysical prospecting at three archaeological sites in Slovakia. In: Geophysical exploration of archaeological sites. Braunschweig – Wiesbaden, 315–321.
  • Brogyányi Judit 1993: A kétnyelvűség mint tevebőr - A nagycétényi óvoda esete. Új Szó 46/56, 5.
  • Jókai Mária 1993: Nagycétény és környékének viselete. Tábortűz XLII/ 3, 12-13.
  • György Ferenc 1993: Kánai menyegző Nagycétényben. Remény 4/8, 6.
  • Motesíky Árpád 1993: A nagycétényi templom. Vasárnap 26/31, 10.
  • Cheben, I. - Ruttkay, M. - Ruttkayová, J. 1992: Záchranné výskumy na trase výstavby ropovodu. AVANS 1991, 64-68.
  • Motesíky Árpád 1992: A nép nyelvén mindörökké... Hét 37/5, 9.
  • Motesíky Árpád 1992: Hídavatás Nagycetényben. Hét 1992/40, 8. (1992. október 2.)
  • Motesíky Árpád 1992: Településlexikon. Magyarok nyomában. Nyitrai járás - Ghymes, Kalász, Kiscétény, Kolon, Menyhe, Nagycétény, Nagyhind. Hét 1992/18. sz.
  • Milan Hanuliak 1991: K súčasnému stavu poznatkov a problémov osídlenia Nitrianska v 9.-13. storočí. Archaeologia historica 16, 85-100 (86, 92 obr. 3).
  • Kopecký, M. - Kuzma, I. - Rajtár, J. 1990: Výsledky leteckej prospekcie. AVANS 1988, 100-102.
  • Poľnohospodárstvo 1989, 667-668, 672.
  • Vojtech Borbély 1989: Pestovanie obilnín v JRD Dolná Nitra vo Veľkom Cetíne. Mechanizácia zberu obilnín.
  • Ozsvald Árpád 1988: Mi van a hegykönyvben? A Hét 33/42 , 10-11. (október 14.)
  • Ján Homola - A. Stachová 1988: Ocenenie výsledkov práce. Ekonomika poľnohospodárstva 27/8, 356-358.
  • Agroekonomika 1986, 480.
  • Kročka, G. 1984 (red.): 10 rokov JRD Dolná Nitra vo Veľkom Cetíne. Martin.
  • Jókai Mária 1982: Párták. A Hét 27/18; 27/20. (1982. május 1. és 15.)
  • Anton Točík 1981: Prieskumy a záchranné výskumy na juhozápadnom Slovensku v roku 1980. AVANS 1980, 296-311. (298-299)
  • 1981 Nadišiel čas žatvy. Nitriansky hlas XXII/26 (30. júna 1981)
  • 1980 Protifašistický odboj na Slovensku v rokoch 1938-1945. 121.
  • Dávid, Z. - T. Polónyi, N. 1980: Az első magyar nyelvű leíró statisztika. Budapest, 60.
  • Vörösmarty Géza 1976: Nyitra megyei présházak és pincék. Irodalmi Szemle XIX/2, 158-161.
  • Ujváry Zoltán 1975: Varia Folkloristica. Debrecen, 33-35.
  • A Hét 17/31, 7. (1972. augusztus 4.)
  • Lovicsek Béla 1970: Nagycétényi intermezzo. Hét 1970/4, 6-7.
  • Ch. A. 1966: A Nyitrai járás községei. Hét 1966/ 29, 5-6.
  • Duba Gyula 1965: Szálak Nagycétény és Zsolna közt. Hét 1965/28, 6—7.
  • Motesíky Árpád 1960: Kulturális élet Nagycétényben. Új Szó 1960. március 4., 5.
  • 1959: Magasabb feladatokat vállalnak. Život Družstevnej dediny (Roľnícke Noviny okresu Nitra) IX/ 40, 2 (1959. október 5.)
  • 1959: A Veľ. Cetín-i EFSZ versenyfelhívása. Život Družstevnej dediny (Roľnícke Noviny okresu Nitra) IX/ 32, 2 (1959. július 26.)
  • Ľ. Dušek 1959: Melyik utat választják Veľ. Cetínen? Život Družstevnej dediny (Roľnícke Noviny okresu Nitra) IX/ 25-26, 4 (1959. június 24.)
  • Ľ. Dušek 1959: Ako môžu zlepšiť živočísnu výrobu v JRD Veľký Cetín. Život Družstevnej dediny (Roľnícke Noviny okresu Nitra) IX/ 25-26, 2 (1959. június 24.)
  • Ľ. Dušek 1959: Ktorou cestou ísť vo Veľkom Cetíne? Život Družstevnej dediny (Roľnícke Noviny okresu Nitra) IX/ 22, 1 (1959. június 2.).
  • 1959 Vo Veľkom Cetíne brieždi? Život Družstevnej dediny (Roľnícke Noviny okresu Nitra) IX/ 16-17, 3 (1959. május 1.).
  • Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943. Budapest, 153.
  • Manga János 1941: A kánai menyegző Nagycétényben. Ethnographia LII, 139–140.
  • Szeghalmy, Gy.: Felvidék. 1940 Budapest.
  • O triede maloroľníkov-vinárov. Slovenské zvesti 3/21, 3 (1938. január 30.)
  • Eisner et al. 1933: Nitra - Dejiny a umenie nitrianskeho zámku. Trnava, 25.
  • Antonín Boháč 1926: Národnostní mapa Republiky Československé. 116.
  • 1910 Egy nyitramegyei nyelvjárás. A Szent László királyról címzett nyitrai r. kath. főgimnázium értesítője az 1909/10. tanévről. 10-38.
  • Urbaria et Conscriptiones 224:25/5, 126-162, 224-225.
  • Honlap
  • Magyar katolikus lexikon
  • Községinfó
  • Nagycétény Szlovákia térképén
  • Travelatlas.sk
  • E-obce.sk
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagycétény témájú médiaállományokat.