Ugrás a tartalomhoz

Sina György

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sina György
Született1783. november 20.[1]
Niš[2]
Elhunyt1856. május 18. (72 évesen)[1][3]
Bécs[4][3]
Állampolgársága
GyermekeiSina Simon
SzüleiSimon Georg Sina von Hodos und Kizdia
Foglalkozása
  • üzletember
  • diplomata
  • bankár
  • jótevő
  • filantróp
  • banki ügyintéző
  • politikus
Kitüntetései
SírhelyeRappoltenkirchen Castle[6][7][8]
A Wikimédia Commons tartalmaz Sina György témájú médiaállományokat.

Báró hodosi és kizdiai Sina György Simon, (Niš, 1783. november 20. – Bécs, 1856. május 18.) bankár, nagybirtokos, filantróp és mecénás. Az Osztrák Nemzeti Bank igazgatója, Görögország bécsi főkonzulja, az Athéni Nemzeti Obszervatórium megalapítója és a Lánchíd építésének legfontosabb finanszírozója volt.

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Görög vlach származású (cincár, aromán) családja Moschopolisból került a Habsburg Birodalomba. Apja, Sina Simon kereskedő volt.

A Sina család címere a Lánchídon, alul felirat a szalagon, a családi jelszó: „servare intaminatum” azaz „megmaradni feddhetetlennek”[9] olvasható

A Sina Simon által 1798-ban alapított családi cég – keleti kapcsolatai és a Franciaországba illetve Olaszországba irányuló export segítségével – jelentősen hozzájárult a hazai kereskedelem, ipar (pamutfonás és -szövés, dohányipar) fejlesztéséhez. Ezt elismerve 1818-ban Ferenc császár és király Sina Simonnak és fiainak, Sina György lovagnak és féltestvérének Jánosnak magyar nemességet adott „hodosi és kizdiai” előnévvel, majd 1832. március 29-én[10] az immár magyar nemes családot magyar báróságra emelte és Magyarország főrendjeinek és a felső tábla tagjainak sorába iktatta. Az apja által alapított kereskedőház irányítását Sina György 1822-ben vette át.[11]

Széchenyi Istvánnal együtt részt vett a Lánchíd megépítésében, a finanszírozást ő szervezte meg az ausztriai Rothschild bankház(wd) bevonásával, és ő adta hozzá a legtöbb pénzt. Ezen érdeme miatt neve – a királyéval és Széchenyi István gróféval együtt – a híd pesti hídfőjén arany betűkkel van gránitba vésve.

Sina támogatta Széchenyi vasútépítési- és folyamszabályozási vállalkozásait is. Az Osztrák Nemzeti Bank igazgatója, Görögország bécsi főkonzulja volt. 1850-ben vásárolta meg a gödöllői Grassalkovich-kastélyt (amit fia, Sina Simon 1864-ben eladott egy belga banknak).

Görögországban az athéni egyetemet, iskolákat és népjóléti intézményeket alapított.

György Simon Sina a román kultúra jelentős támogatója is volt. Pénzelte a bécsi, pesti és budai román újságokat.[12] Szoros kapcsolatot ápolt az Erdélyi Iskola képviselőivel, mint például Samuel Micu Klein, Petru Maior és Gheorghe Șincai.[13] Barátságban volt a későbbi metropolitával, Andrei Șagunával is, aki szintén aromán származású volt.[13] Egy újságcikkben Mihai Eminescu író a következőket írta György Simon Sináról: „A román Sina alapította a bécsi görög közösséget, és adományokat gyűjtött a görög felkeléshez, amihez nagy bátorság kellett, amikor még élt Metternich, aki azt 'a legméltatlanabb lázadásnak nevezte, melyet valaha is a nap megvilágított.'[14] Az 1847-es nagy bukaresti tűzvész után György Simon von Sina 20 000 lejt adományozott a város újjáépítésére.[13] Sina sok jótékony tettet hajtott végre a Temeskalácsa-i románokért, egy birtokon, mely a tulajdonában volt, és többek között egy román könyvtárat is létesített ott.[15]

Amikor meghalt, Derra Katalintól született egyetlenegy fiára, Simonra – aki folytatta emberbaráti és művészetpártoló tevékenységét – hozzávetőleg nyolcvanmillió aranyforintnyi örökséget hagyott.

Alakja a művészetben

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyomány szerint Jókai Mór róla mintázta Az arany ember című regénye egyes szereplőinek jellemvonásait. Fia is bőkezű mecénás volt.

Kastélyai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tepliczán[16] és Érden[17] is volt kastélya.

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 26.
  2. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 11.
  3. 1 2 Constant von Wurzbach (1856). "Sina, Georg Simon (sen.)". Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich (német nyelven). 34. Bécs: 351.
  4. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 30.
  5. ↑ "podebradskeosudy.cz/sina-jiri-simon-von/".
  6. ↑ "www.derstandard.at/story/1358304542492/griechisch-roemisch-durch-den-wienerwald".
  7. ↑ "www.alanier.at/Sina1.html".
  8. ↑ "neoclassicalgreece.blogspot.com/2014/11/4-5.html".
  9. ↑ Megmaradni feddhetetlennek!
  10. ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 65. kötet - 896 - 899. oldal
  11. ↑ Sulinet
  12. ↑ "Macedoromânul Gheorghe Simeon Sina", e-Bibliotheca septentrionalis, 2020. november 20., hozzáférés: 2025. december 10.
  13. 1 2 3 Romanintezet.hu/files/egyeb/familii_si_personalitati_macedoromane.pdf https://romanintezet.hu/files/Egyeb/Familii_si_personalitati_macedoromane.pdf, hozzáférés: 2025. december 10. {{citation}}: Missing or empty |title= (súgó)
  14. ↑ Https://independent. Academia. Edu/dandulciu, "Prezență românească în „Leopoldstadt" -Viena. Eminescu în legende urbane", Academia.edu/49614812/prezen%c8%9b%c4%83_rom%c3%a2neasc%c4%83_%c3%aen_leopoldstadt_viena_eminescu_%c3%aen_legende_urbane, hozzáférés: 2025. december 10. {{citation}}: External link in |author= (súgó)
  15. ↑ "165 de ani de la moartea lui Gheorghe Simeon Sina (18 mai 1856)", e-Bibliotheca septentrionalis, 2021. május 18., hozzáférés: 2025. december 10.
  16. ↑ Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben
  17. ↑ Középkori pincék a lerombolt kastély alatt

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Magyar Arisztokrácia
  • Deák Antal András, Amelie Lanier. "Széchenyi István és Sina György közös vállalkozásai". Hozzáférés: 2014. november 22.
  • Nikosz, Fokasz (2006). "Görögök Budapesten". Budapesti Negyed. 14 (4): –. ISSN 1217-5846. Hozzáférés: 2014. november 22. {{cite journal}}: Cite has empty unknown parameters: |quotes= és |month= (súgó); Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  • Az arany ember. A gödöllői kastély görög ura: Sina György és fia, Sina Simon. Kiállítás a Gödöllői Városi Múzeumban, 2003. március 1–szeptember 20.; szerk., tan. Kerényi B. Eszter; Gödöllői Városi Múzeum, Gödöllő, 2003
  • A Sina család Magyarországon. Tudományos konferencia, Gödöllő, 2003. április 26.; szerk. Kerényi B. Eszter; Gödöllői Városi Múzeum, Gödöllő, 2004 (Gödöllői múzeumi füzetek)
  • Deák Antal András–Amelie Lanier: Széchenyi István és Sina György közös vállalkozásai; L'Harmattan, Bp., 2005 (A múlt ösvényén)
Ez a magyar személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sina_György&oldid=28654710”