Agglomeráció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tokió rendelkezik a világ legnagyobb agglomerációjával, a városban és szűkebb vonzáskörzetében mintegy 35 millióan élnek

Az agglomeráció olyan egy vagy többközpontú urbanizált településrendszer, amelyben a központot és a közvetlen vonzáskörzetébe tartozó településeket szoros kulturális, gazdasági, kommunális és szolgáltatási kapcsolatok jellemzik.[1]

Kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agglomerációról először a 20. század elején beszéltek: az iparosodás révén megindult a városok növekedése: Európában és Amerikában kialakult a városokat körülvevő falvakból és kisvárosokból álló településgyűrű, mely elválaszthatatlan napi kapcsolatba került a nagyvárosokkal.[1]

Ténylegesen azonban sokkal korábban, a középkor végén a falakkal körülvett városok mentén kezdődött az elővárosiasodás. A Szuburbia (sub – valami alatt urbis – város szavak összetételéből) a városfalak látványos lebontásával vált a városok részévé, majd néhány száz évvel később a városok egyre intenzívebb növekedésével egyre kijjebb jöttek létre elővárosi települések.

Szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az agglomeráció túl azon, hogy felszippantja a városba érkező, ott munkát kereső tömegek egy részét, magába olvaszthatja azokat a létesítményeket is, melyeket a városban – anyagi vagy várospolitikai okokból – nincs lehetőség létrehozni. Az agglomerációba költözhetnek például ipari üzemek, raktárak, vágóhidak, de ugyanebben a gyűrűben jöhet létre a városlakók pihenőövezete, hétvégi házakból álló településrésze is.

Az agglomeráció lakói a városba jártak dolgozni, vásárolni, szórakozni – azaz életük javarészét a városban töltik. A kapcsolat olyannyira szoros, hogy csupán idő – és politikai akarat – kérdése, hogy mikor válik a város és agglomerációja egy közös várossá.

Típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha nem is mindenütt, de Európában jellemzőbb volt, hogy az elővárosi települések nagyvárosba tagozódása a közigazgatásba való integrálódást is jelentette. Példa lehet erre a hitleri Németország, vagy éppen az 1950. január 1-jén létrejött Nagy-Budapest. Az Egyesült Államokban jellemzőbb volt, hogy meghagyták az elővárosok önállóságát, nem vonták a központi igazgatás alá őket.

A városok népességadatainak megadásakor jellegzetes, hogy elővárosokkal együtt és anélkül is közölnek számokat. Ez azonban csak azoknál a városoknál lehetséges, ahol közigazgatásilag némi önállóságot élveznek az elővárosok. Ilyen lehet például Párizs és környéke, de tipikusan nem ilyen a budapesti agglomeráció.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Pécs Lexikon  I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 24. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]