Galgagyörk
| Galgagyörk | |||
 | |||
| Tahy-kastély | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Magyarország | ||
| Megye | Pest | ||
| Járás | Váci | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Matejcsok Zsolt (független)[1] | ||
| Irányítószám | 2681 | ||
| Körzethívószám | 27 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1041 fő (2018. jan. 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 69,9 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 14,72 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Galgagyörk
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 47° 44′ 28″, k. h. 19° 22′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 44′ 28″, k. h. 19° 22′ 32″ | |||
Galgagyörk
Pozíció Pest megye térképén
| |||
| Galgagyörk weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Galgagyörk témájú médiaállományokat. | |||
Galgagyörk (1900 előtt Tótgyörk, szlovákul: Ďurka) község Pest megyében, a Váci járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Galgagyörk a Cserhátban, a Galga patak mellett, Budapesttől 50 km-re helyezkedik el. Az M3-as autópálya felől az Aszódot Balassagyarmattal összekötő közúton vagy vasúton – az Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonalon – érhető el a Galgamácsa és Püspökhatvan között fekvő település.
Története[szerkesztés]
A községet 1484-ben említette először oklevél, Gerge néven. A falu eredetileg a Széchy család ősi birtoka volt, majd 1540 körül királyi adományként Werbőczy István tulajdonába került. A török megszállás alatt lakói elmenekültek és csak a 17. században tértek vissza. Az 1683-as esztendőben lakott helységek között írták össze. Az összeírások során az 1715-ös év nevezetes dátum, ugyanis a nyilvántartásban 18 szlovák vezetéknév is megjelent a magyar mellett. A szlovák ajkú lakosság betelepülése a Rákóczi szabadságharc után 1711-1723 között volt a legjelentősebb. Ennek köszönhető talán az is, hogy az 1720-as összeírásban Tót-Györkként a nemes községek között szerepelt a falu. Az 1754-es adatok szerint a település birtokosai Egry István, Horváth János, Jeszenszky Gábor, Darvas Gábor és Raicsán Sámuel. A falu lakossága 1760-ban 72 családra növekedett. A helyi lakosság nagy része szlovák ajkú volt.
Galgagyörk néven 1900-tól ismert. A 19-20. században a megyére jellemző kis- és középnemesi családok birtokolták, mint a tahvári és tarkeői Tahy, Gosztonyi, báró Doblhoff, Kálnoki-Bedő család, akiknek kúriái a mai napig meghatározzák a település arculatát.
Tahy-kastély melletti romos kúriába, nem lakott a faluban nemesi család már ötvenhat éve. Az épületből amely a negyvenes években Doblhoff báró tulajdona volt
Napjainkban elsődleges fontosságú a helyi szlovák nyelv és népi kultúra megőrzése. Az idősebb generáció tagjai még ma is a hagyományos viseletet hordják, a magánéletben tótul beszélnek. A fiatalok számára a helyi iskola biztosít hagyományőrző foglalkozásokat és szlovák nyelvórákat.
Közélete[szerkesztés]
Polgármesterei[szerkesztés]
- 1990–1994:
- 1994–1998: Matejcsok János (független)[3]
- 1998–2002:
- 2002–2006:
- 2006–2010:
- 2010–2014: Matejcsok Zsolt (független)[4]
- 2014–2019: Matejcsok Zsolt (független)[1]
- 2019-től:
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,2%-a magyarnak, 9,3% cigánynak, 5,9% németnek, 11,2% szlováknak mondta magát (15,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 29,8%, református 2,5%, evangélikus 39,2%, felekezeten kívüli 4,3% (21,3% nem nyilatkozott).[5]
Nevezetességei[szerkesztés]
Evangélikus templom: A 18. századi eredetű, barokk stílusú evangélikus templom tervezője, építője ismeretlen. Egyik legnagyobb értéke egy 15. századi kehely. Legutóbb 1986-ban újították fel.
Ibrányi-kastély: A 19. század második felében épült, földszintes, klasszicista stílusú kastély érdekessége az U-alakú, négyoszlopos portikusz, a timpanonban fekvő szoboralakok és a címer. Az épület belsejében figyelemre méltó a kályha, a falikút, a mázas padlóburkolat.
Jegyzőház: A volt jegyzőház a 18. század második felében épült barokk stílusban. Földszintes, kontyolt, magastetős épület.A jegyzőház enyhe kiülésű rizalittal tagolt utcai homlokzatát tükrök díszítik. A rizaliton két, ívesen záródó ablaknyílás van; díszes ráccsal és íves szemöldök-párkánnyal. A belsőben a csehsüveg- és teknőboltozatos szobák megőrizték eredeti beosztásukat. Egy része alatt valószínűleg még 17. századi pincerendszer van. Az épület körül egykor a mainál nagyobb kert volt.
Kálnoky-Bedő-kúria: A volt Ibrányi, majd Kálnoky-Bedő-kúria 1828-ban épült klasszicista stílusban, 1921-ben átalakították, majd irodai célokra használták.
Tahy-kastély: A földszintes, U alakú volt Tahy-kastély részben barokk, részben klasszicista elemeket ötvöz. Az épületben több felúíjtás és átalakítás után a polgármesteri hivatal, illetve művelődési ház kapott helyet.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Galgagyörk települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 18.)[halott link]
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 3. (Hozzáférés: 2018. szeptember 4.)
- ↑ Galgagyörk települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
- ↑ Galgagyörk települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)[halott link]
- ↑ Galgagyörk Helységnévtár
