Galgagyörk
| Galgagyörk | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Közép-Magyarország | ||
| Megye | Pest | ||
| Járás | Váci | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Matejcsok Zsolt (független)[1] | ||
| Irányítószám | 2681 | ||
| Körzethívószám | 27 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1031 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 72,33 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 14,71 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Galgagyörk
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
| é. sz. 47° 44′ 28″, k. h. 19° 22′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 44′ 28″, k. h. 19° 22′ 32″ | |||
Galgagyörk
Pozíció Pest megye térképén
|
|||
| Galgagyörk weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Galgagyörk témájú médiaállományokat.
|
|||
Galgagyörk (1900 előtt Tótgyörk) község Pest megyében, a Váci járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[forrásszöveg szerkesztése]
Galgagyörk a Cserhátban, a Galga patak mellett, Budapesttől 50 km-re helyezkedik el. Az M3-as autópálya felől az Aszódot Balassagyarmattal összekötő közúton vagy vasúton – az Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonalon – érhető el a Galgamácsa és Püspökhatvan között fekvő település.
Története[forrásszöveg szerkesztése]
A községet 1484-ben említette először oklevél, Gerge néven. A falu eredetileg a Széchy család ősi birtoka volt, majd 1540 körül királyi adományként Werbőczy István tulajdonába került. A török megszállás alatt lakói elmenekültek és csak a 17. században tértek vissza. Az 1683-as esztendőben lakott helységek között írták össze. Az összeírások során az 1715-ös év nevezetes dátum, ugyanis a nyilvántartásban 18 szlovák vezetéknév is megjelent a magyar mellett. A szlovák ajkú lakosság betelepülése a Rákóczi szabadságharc után 1711-1723 között volt a legjelentősebb. Ennek köszönhető talán az is, hogy az 1720-as összeírásban Tót-Györkként a nemes községek között szerepelt a falu. Az 1754-es adatok szerint a település birtokosai Egry István, Horváth János, Jeszenszky Gábor, Darvas Gábor és Raicsán Sámuel. A falu lakossága 1760-ban 72 családra növekedett.
Galgagyörk néven 1900-tól ismert. A 19-20. században a megyére jellemző kis- és középnemesi családok birtokolták, mint a Tahy, Gosztonyi, Doblhoff, Kálnoki-Bedő család, akiknek kúriái a mai napig meghatározzák a település arculatát.
Nevezetességei[forrásszöveg szerkesztése]
Evangélikus templom: A 18. századi eredetű, barokk stílusú evangélikus templom tervezője, építője ismeretlen. Egyik legnagyobb értéke egy 15. századi kehely. Legutóbb 1986-ban újították fel.
Ibrányi-kastély: A 19. század második felében épült, földszintes, klasszicista stílusú kastély érdekessége az U-alakú, négyoszlopos portikusz, a timpanonban fekvő szoboralakok és a címer. Az épület belsejében figyelemre méltó a kályha, a falikút, a mázas padlóburkolat.
Jegyzőház: A volt jegyzőház a 18. század második felében épült barokk stílusban. Földszintes, kontyolt, magastetős épület.A jegyzőház enyhe kiülésű rizalittal tagolt utcai homlokzatát tükrök díszítik. A rizaliton két, ívesen záródó ablaknyílás van; díszes ráccsal és íves szemöldök-párkánnyal. A belsőben a csehsüveg- és teknőboltozatos szobák megőrizték eredeti beosztásukat. Egy része alatt valószínűleg még 17. századi pincerendszer van. Az épület körül egykor a mainál nagyobb kert volt.
Kálnoky-Bedő-kúria: A volt Ibrányi, majd Kálnoky-Bedő-kúria 1828-ban épült klasszicista stílusban, 1921-ben átalakították, majd irodai célokra használták.
Tahy-kúria: A földszintes, U alakú volt Tahy-kúria részben barokk, részben klasszicista elemeket ötvöz. Az épületben több felúíjtás és átalakítás után a polgármesteri hivatal, illetve művelődési ház kapott helyet.
Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ Galgagyörk települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
