Nagykáta

Nagykáta
Nagykáta címere Nagykáta zászlaja
Becenév: A Tápiómente fővárosa
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Magyarország
Vármegye	Pest
Járás	Nagykátai
Jogállás	város
Alapítás éve	1219
Polgármester	Dorner Gábor (Fidesz-KDNP)
Irányítószám	2760
Körzethívószám	29
Testvértelepülései	Lista Alfonsine
Népesség
Teljes népesség	12 229 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	150,47 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	81,61 km²
Földrajzi nagytáj	Alföld
Földrajzi középtáj	Észak-alföldi-hordalékkúpsíkság
Földrajzi kistáj	Tápió-vidék
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagykáta Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 24′ 54″, k. h. 19° 45′ 02″47.4149, 19.7505
Nagykáta Pozíció Pest vármegye térképén
Nagykáta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykáta témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagykáta járásszékhely-város Pest vármegyében, a Nagykátai járásban.

Fekvése

S60-as személyvonat gyorsít ki Nagykátáról

Megközelítése

Nagykáta Pest vármegyei város, amely Budapest és Szolnok között körülbelül félúton helyezkedik el. Közúton könnyen megközelíthető a 31-es főúton, de legalább ugyanilyen fontos a Budapest–Újszász–Szolnok-vasútvonal is.

Elhelyezkedése

Területe 8161 hektár, ebből 646 belterület. Viszonylag kisszámú lakossága ellenére fontos központ a területen – gyakran a Tápió-vidék fővárosa címmel illetik -, hiszen a környező települések lakóit is ellátja adminisztratív, kulturális, egészségügyi és üzleti szempontból is, így a teljes kiszolgált lakosság 50-60 000 főre tehető. A vasútvonal miatt gyorsan elérhető Budapest, mellyel így jelentős kapcsolatot tart fent, illetve a szomszédos Jászberényhez is erős gazdasági és oktatási kapcsolatok kötik.

Története

A kezdetek

Nagykáta története egészen a 12. századig nyúlik vissza. A Káta nemzetség Pest vármegyei ága ekkor telepedett le ezen a vidéken a királytól kapott adománybirtokra.

A Káta név egyébként besenyő eredetű, és erődöt, földvárat jelent.

A Kenderhalmi részen végzett ásatások során előkerült egy 12. századi templom alapja, a körülötte feltárt 42 sír és a II. Géza (1141-62) idejéből származó pénzek a tárgyi bizonyítékai annak, hogy ezen a területen jelentős település volt már akkor is.

1221-ben már hiteles írott forrás, az ún. Váradi regestrum is említi a Káta falu nevét, II. András 1234-ben kiadott oklevele pedig név szerint is említi a Káta nemzetségből való Istvánt, aki ispán volt, vagyis a király embere, a vármegye kiemelkedő földbirtokosa.

A tatárjárás sajnos ezt a vidéket sem kerülte el. A pusztulásra közvetetten ugyan, de hitelesen utal az a 185 darab 13. századi dénár, amelyet az Öreg-Hajta mellett lévő egyik tanya közelében tártak fel, más korabeli tárgyakkal együtt. A tatárok kivonulása után azonban már 1259-ben kelt oklevélből értesülünk a Káta nemzetség birtokvásárlási ügyeiről, melyek során üzleti kapcsolatban kerültek a margitszigeti apácákkal is.

Ennél érdekesebb talán, hogy a Margit-legenda szerint Kátay Péter, aki Kátán lakott, de Pesten is volt háza, Boldog Margit közbenjárására meggyógyult. Ekkor 1276-ot írtak, és a nemzetség 18. századi befolyása arra utal, hogy 1271-ben a már említett Káta nemzetségbeli István ispán 25 társával együtt V. István kérésre országos ügyekben is hivatalosan járt el.

Kettősség

A 14. századra már kialakult a több ágra szakadt nemzetség címere, melynek hiteles ábrázolása 1439-ből fenn is maradt. A csekekátai ág kiválása a nemzetségből nehezen rekonstruálható, de tény, hogy a 14-15. század folyamán Csekekátát, Szentlőrinckátát, Boldogasszonykátát és Szentmártonkátát is birtokolták. A 15.-16. században számos oklevélben Csekekáta alakban fordult elő Nagykáta neve, a fennmaradt török adóösszeírások is így tüntetik fel, s csak a 17. század elejétől jelenik meg a Nagykáta elnevezés (1607, Nagykátai Biblia), és válik általánossá a 18. század elejére.

E kettős névhasználat sok félreértésre adott okot. A Csekekáta névhasználat valószínű magyarázata, hogy a Ceglédtől északra, Sőregpuszta és Cegléd között lévő Cseke nevű falu lakóinak egy része –mivel a falu kőtemploma 1368-ban már romos volt, a 16. század elejére pedig maga a falu is elpusztásodott - a közeli Kátán talált menedéket. Minden bizonnyal ezért kezdték a többi Káta megkülönböztető jelzőjének mintájára Csekekátának nevezni az addigi forrásokban egyszerűen csak Kátának nevezett települést. Egyébként arra vonatkozóan, hogy Nagykáta azonos volt-e Csekekátával, több bizonyíték is van. Az egyik egy 1661-ből származó portajegyzék (adóösszeírás), amelyben egy ’Nagy, azaz Csekekátai’ ember eskü alatt tesz vallomást, a másik pedig az ún. Pongrácz-féle Információ, amelyre a nagykátai egyházközség históriája is hivatkozik, s amelynek az eredeti szövege perdöntő bizonyíték Csekekáta és Nagykáta azonosságára. Nincs tehát, és nem is volt a Galgóczynál és a szóbeszédben is emlegetett hét Káta, hanem csak hat.

A török uralom

Az egész országra nézve katasztrofális következményekkel járó török uralom Nagykáta történelmében is több falupusztulással járt. Az egyik a Szolnokhoz vonuló Ali budai pasa 1552-es hadjárata idején, a másik a 15 éves háború következményeként, a harmadik pedig 1660-ban történt. Ez utóbbiról a már említett 1661-es portajegyzék számol be félreérthetetlenül: ’…ez a falu tavaly elpusztult volt…’. Amíg az ország három részre szakítva küzdött a fennmaradásért, addig a Káthay-család tagjai is- akárcsak a többi nemes- hol a Habsburgok, hol pedig Erdély pártján vélték megtalálni fennmaradásuk zálogát. A család legnevezetesebb tagja Káthay Mihály volt, 1606-ban Bocskai István erdélyi fejedelem kancellárja. Politikai ellenfelei –alaptalanul- a fejedelem megmérgezésével rágalmazták meg, s a felbőszített hajdúk 1607. január 12-én a kassai piac kőpellengérénél barbár módon felkoncolták. A zivataros idők végül is felőrölték a család anyagi és biológiai erejét, s így az utód nélkül maradt Káthay Ferenc eladta a még meglévő birtokait –így Csekekátát is- Keglevich Miklósnak. Úgy tűnik azonban, hogy az új földesúrnak gondja volt az adóbehajtással, mivel a csekekátai jobbágyok 1667. január 11-én levelükben esedezve kérik, hogy múljon el Keglevich Miklós haragja, amiért késedelmesen és csak nyomorúságuk árán tudják az adót megfizetni, hiszen nem csak ’nagyságod summájára volna gondunk…, de török urainktól szintén … nem nyughatunk …’ . Ez utóbbit erősíti meg egy 1668. évi Pest vármegyei vizsgálati jegyzőkönyv, amely szerint a török ’az paphoz is bészáll s komolyan gazdálkodhat véle’. Tehát Nagykátán 1668-ban is volt pap. A templom túlélte a török hódoltságot, noha romosan. Nem csoda, mert a Buda visszafoglalása utáni évtizedben a német seregek annyira tönkretették a környéket, hogy például 1686-ban a kecskeméti járás területén, ahová ekkor Nagykáta is tartozott, csupán két város, Kecskemét és Nagykőrös maradt meg, a többi 38 település pedig lakhatatlan pusztává vált. Pedig Nagykáta (Csekekáta) 1683-ban még két portával rendelkezett, de ettől kezdve egészen 1695-ig nem szerepelt az összeírásokban. A veszély elmúltával azonban visszaköltözött a lakosság, és 1695-ben már ½ portával írták össze. Az 1697-es hivatalos egyházmegyei vizsgálat szerint pap helyett világi személy, ún. szabadalmas látja el a katolikus híveket. 1698-tól ismét van a közösségnek plébánosa, és megkezdődött az anyakönyvek vezetése is. A lakosság folyamatosan növekedett, és 1703-ban már 135 adózó családfőt írtak össze.

Mezővárossá válás

A Rákóczi-szabadságharc újabb megpróbáltatást jelentett Nagykáta történetében. Rákóczi kurucai 1703-ban elfoglalták Szolnokot, Rákóczi 1705 júliusában a gyömrői táborban tartózkodott. Mindkét fél élelmet, fuvart, pénzt követelt a lakosságtól. Nem csoda, hogy a fosztogató német és rác csapatok elől ismét elmenekült a közösség népe. A szatmári béke utáni fél évszázadot az újjáépítés korszakának nevezi a történetírás. A benépesedés ütemét és mértékét szemléletesen tükrözik a korabeli összeírások, melyek szerint az adózó családok száma 1715 és 1760 között 62-ről 397-re emelkedett, csupán az 1730-as évek pestisjárványa okozott átmeneti visszaesést. Ebben az időben létesítették a ma is használt temetőt, mert a templommal szomszédos régi temető már elégtelennek bizonyult a holttestek befogadására. Ettől eltekintve ezek az évek a gazdasági fejlődést jelentették Nagykáta számára. Megindult a szőlőtermesztés és a nagyállattartás mint olyan gazdasági ágazatok, melyek ebben az időben döntő mezőváros-fejlesztő tényezők voltak. Nem elhanyagolhatók azonban bizonyos személyes vonatkozások sem, hiszen az a Keglevich Gábor kérte Mária Teréziától a mezővárosi kiváltságot, aki 1742 márciusában táborba szállt, hogy részt vegyen az osztrák örökösödési háborúban, ami tulajdonképpen megmentette Mária Terézia trónját. Az 1743. május 25-én kelt oklevél tanúsága szerint Nagykáta megkapta a mezővárosi rangot, s ezzel együtt királyi privilégium alapján évente három meghatározott napon országos vásárt is tarthatott: január 25-én, Szent Pál napján, április 24-én, Szent György napján és szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának napján.

Az országos vásárok serkentőleg hatottak a helyi kereskedelemre, amit 1736-ban egy bizonyos Görög Mihály, 1744-ben pedig Salamon Izsák és Salamon Márk bazárszerű épülete képviselt. Volt a városnak ekkor száraz- és vízimalma is, valamint a legkülönfélébb iparosok –lakatosok, vasművesek, kéményseprők, szabók, nyergesek, kötélgyártók, takácsok, csizmadiák, mészárosok, molnárok, kocsmárosok, pékek stb.- jelenléte tette lehetővé az élénk mezővárosi forgalmat.

A század hatvanas éveiben építtette Keglevich Gábor a temetőben lévő szép, barokk kápolnát, mely tetőszerkezete egyedi az országban. Ebben az időben tették le az ún. Bazársor alapjait is, mely a következő időszakban a kereskedelem központjává vált. Kultúrtörténeti jelentőségű, hogy 1716-ban már volt a közösségnek iskolamestere (tanítója), Budai István. 1744-ben Szabó György nevű tanító oktatott az iskolában, sőt: 1788-ban a város bírója, esküdtjei és az egész közösség felajánlotta kézi és szekeres munkáját, hogy a meglévő mellé még egy új tantermet építsenek, és még egy tanítót fogadjanak. A mezőváros földesura, gróf Keglevich Ádám azonban nem járult hozzá, hogy a nép ilyen jellegű új terheket vállaljon magára, ekkor ugyanis már folyamatban volt az 1770. március 20-án kihirdetett úrbérrendezés végrehajtása. Ennek részletes elemzése nem e rövid összefoglalás feladata, de néhány érdekes adatra érdemes felfigyelni: a 324 összeírt jobbágyból csak 15 volt egésztelkes (26 holdat bíró), egy jobbágy kettő, egy pedig másfél jobbágytelekkel rendelkezett. Legtöbb az ¼ telkes jobbágy, ami a parasztság differenciálódásának fokozódását jelzi. Figyelemre méltó specifikumok: erdő nincs, ezért a jobbágy 40 kéve náddal tartozik a földesúrnak; a dologidőben duplán kérhető robottal kapcsolatban a kapálás és az aratás mellett a szüret is fel van sorolva, tehát ekkorra a szőlőtermesztés jelentősége is megnőtt.

Az úrbérrendezés azonban nem jelenthetett végleges megoldást. A 19. század elejére tovább romlott a töredéktelkes jobbágyok helyzete, s noha a Duna-Tisza közének népe még ekkor is jobban élt, mint például a Felvidéké –ahol 1831-ben véres parasztfelkelés volt-, a harmincas években Nagykátán is voltak szolgálatmegtagadási és birtokháborítási mozgalmak. Különösen sok vitára, sőt perre is adott okot a határ tagosítása, amit Nagykátán az 1839-ben kötött egyezség alapján csak 1840-ben foganatosítottak. Eközben a növekvő népesség miatt többször is bővíteni kellett a templomot, ezt oldalhajó hozzáépítésével oldották meg.

Az ipar kezdetei

A céhes ipar fejlődése csak a 19. század első évtizedében indult meg Nagykátán. A mezőváros piaci körzete szűk, a helybeli iparosok főleg a szomszéd városok vásárait látogatták. Az 1839-es Pest megyei céhjegyzékben a következő nagykátai céhek szerepeltek: festő, asztalos, kalapos, lakatos, kerékgyártó, kovács, csizmadia, szabó, szűcs, molnár és takács. Ha lassan is, de megindult az iparosodás. A pozsonyi országgyűlésen már folyt a harc a reformokért, amelyeket Széchenyi István indított el, akinek –naplója tanúsága szerint- a baráti köréhez tartozott Keglevich Gábor, Nógrád vármegye főispánja, a magyar kamara elnöke, majd tárnokmestere. Pártfogolta a magyar színészetet, megépíttette az egreskátai klasszicista kastélyt, és a nagykátai kastélyában volt Görgey főhadiszállása 1849. április 4-én. E napon folyt le a város határában a dicsőséges tavaszi hadjárat egyik győztes csatája, amelyben Damjanich és katonái dicső tettükkel bevonultak a halhatatlanságba. Emléküket több emlékmű is őrzi.

A kiegyezés korában, a fejlődés folytatódott, 1880 és 1890 között került sor a Szolnok-Újszász-Nagykáta-Budapest vasútvonal átadására. A 20. századi háborúk szintén nagy pusztítást végeztek a városban, a lakosság száma is jelentősen csökkent –olyannyira, hogy a városi rangot is visszavették a várostól-, és a második világháború után újra a mezőgazdaság vált a vezető ágazattá. Az újjáépítés során elkezdődött az igazi iparosodás, ami elindította a települést a városiasodás útján. Ebben az időben telepedett meg a telefongyár, a Golka, a Sancella (SCA), a PEVDI, a Pannonia, a Gabonaforgalmi és Borgazdasági Vállalat, az Építőipari szövetkezet, és szélesítette tevékenységi körét az ÁFÉSZ. A város közepén található kastély kaszinóként üzemelt. A Hungária Szőlészet az ország egyik mintagazdasága. Közel 1500 fő dolgozott az iparban, és körülbelül ugyanennyien jártak Budapestre dolgozni. Segítette a várossá válást, hogy Nagykáta 1850-től járási székhely volt, 1984-től pedig városi jogú nagyközség, ezzel együtt a térség igazgatási, oktatási-kulturális és egészségügyi központja. 1989-re érett –az akkori követelményeknek megfelelve- várossá. Itt működött a járásbíróság, a gimnázium, a szakmunkásképző, a szakorvosi rendelőintézet, a tüdőbeteg-gondozó, és még sok más térségi feladatokat ellátó intézmény. Volt már iskola, bölcsőde, művelődési központ, könyvtár, mozi. A vízhálózat is működött, sőt a központban szennyvízcsatorna is üzemelt. A mezőgazdasági termelés visszazuhant ugyan, de a hatalmas magtározók még mindig tanúskodnak a termelés folyásáról. Nagykáta igen színes hely a vallások szempontjából jól mutatja ezt a Katolikus templom, a Református templom, a Zsinagóga és a Királyság terme.

Jelenkor

Nagykáta strandfürdője

Az 1990-es évek viszonylag gyér növekedése után az utóbbi években újra hatalmas lendületet vett a fejlődés a városban: rengeteg utat szilárd burkolattal láttak el, a Dózsa György utat a környék legszebb főutcájává varázsolták az Európa park megnyitásával és az utat övező részek regenerálásával. A kereskedelem vált a meghatározó és legfontosabb üzletággá, rengeteg bolt nyitott az elmúlt években. A fő kereskedelmi övezet átalakult, a már említett Bazársorról áttevődött a Dózsa György utcára, de folyamatosan terjeszkedik, hiszen a 31-es főútvonal mellett, és a Jászberényi úton is nyílnak egymás után az üzletek. A főbb intézmények szinte kivétel nélkül megújultak, és kicsit eltúlzott nagyságúak is lettek, hiszen sok környékbelit is el kell látniuk: a Rendőrkapitányság a kilencvenes évek közepén épült fel, a Tűzoltóságot 2000-ben adták át. A város életében igen fontos piacot teljesen felújították, és nagyobb volumenű szabadtéri rendezvények megrendezésére is alkalmassá tették. A Sancella megújult, SCA Packaging néven folytatja a gyártást és az ipari parkban megtelepült az egyik legfontosabb munkaadó, a Clarion. Az új helyre költözött gyógy- és strandfürdő rengeteg embert vonz, nem csak a közvetlen környékről, ráadásul tavaly újabb medencéket és élményfürdőt adtak át.

A kulturális intézmények is sokat fejlődtek, hiszen a Zeneiskola új felszerelést kapott, a Művelődési Központ teljesen megújult, és egy vadonatúj Könyvtár is megnyitott. Rég nem látott mértékben épülnek a központban a nagy társasházak, és sorra nyílnak az üzletek is. Ezeknek rendkívül fontos szerepe van a város gazdaságában, hiszen a boltok, üzletek meglepően magas számából is látszik, hogy manapság ez a fő húzóágazat. Épp most adták át a Városi Sportcsarnokot, mely betölti a rég óta tátongó űrt a város kulturális és sporteseményeivel kapcsolatban. Megvalósítása az egész térség érdeke volt, és mivel nemzetközi rendezvények lebonyolítására is alkalmas, újabb embereket vonz a településre. Ennek első példája a pár hete megrendezett Kárpátia-kupa, amely egy 7 országot felvonultató kézilabdakupa volt. A kulturális programok fejlődésének legjobb példája a Nagykátai Tánctalálkozó, mely több, mint 20 éves múltra tekint vissza, és Európa sok országából érkeznek rá mind fellépők, mind nézők. A másik komoly hagyományőrző esemény a tápióbicskei csata, illetve annak eljátszása (hadijáték), hiszen ez az ország legnagyobb volumenű ilyen eseménye.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Bodrogi Györgyné (nem ismert)
• 1994–1998: Bodrogi Györgyné (SZDSZ)
• 1998–2002: Bodrogi Györgyné (SZDSZ-MSZP-ENVP-ÉÉKLSZ)
• 2002–2006: Bodrogi Györgyné (SZDSZ-MSZP-1248-ENVP)
• 2006–2010: Kocsi János (független)
• 2010–2014: Kocsi János (Fidesz)
• 2014–2019: Dorner Gábor (Fidesz-KDNP)
• 2019-től: Dorner Gábor (Fidesz-KDNP)

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,2%-a magyarnak, 4,4% cigánynak, 0,4% németnek, 0,3% románnak mondta magát (13,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 56,1%, református 4,9%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 9,9% (26,6% nem nyilatkozott).

Nevezetességei

A római katolikus Szent György-templom

• A város legérdekesebb építészeti emléke a 18. században épült Keglevich-kápolna és a 16. században épült, és 1745 körül barokk stílusban újjáépített Szent György-templom.
• Jellegzetes és hangulatos épületegyüttes a bazársor, amely a közelmúltban történt felújítása után visszakapta századfordulós képét.
• A Tanyamúzeum a Nagykáta környéki tanyavilág tárgyi emlékeit mutatja be.
• A madárvilág rendkívüli gazdagságát jelzi, hogy a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (ICBP) a vidéket 1992-ben felvette az európai jelentőségű madárélőhelyek listájára.
• A Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Tápió–Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet egyik legérdekesebb része a Nagykáta határában található Nyík-rétje. Az itt elterülő szikesek, háborítatlan löszgyepek és nyílt vizű mocsarak együttese országosan is kiemelkedő természeti érték.
• Nagykátai Városi Gyógyfürdő
• Turul-szobor

Híres emberek

Itt születtek

• Mátray Gábor (1797–1875) zenetörténész, zeneszerző
• Elefánthy Sándor (1822–1896) királyi törvényszéki ügyész, Jászberény város polgármestere
• Mészáros Kálmán (1859–1922) író, titkár, az Országos Színészegyesület irodaigazgatója
• Barát Endre (1907–1976) író, újságíró
• Baksay Leona botanikus itt született 1915-ben. Apja gyógyszerész, édesanyja tanítónő volt Nagykátán.
• Lengyel Erzsi (1929–2012) színművésznő
• Fördős László (1938) ötvös, iparművész
• Nemeskövi Dénes (1945–2020) többszörös olimpiai és világbajnok mesterszakács
• Schmuck Erzsébet (1954) közgazdász, környezetvédelmi aktivista, politikus
• Orczi Géza (1955) ütő- és pengetős hangszeres művész, hangszerkészítő mester és restaurátor

Itt éltek

• Keglevich Gábor (1784–1854) politikus, nagybirtokos, az MTA tagja

Testvérvárosai

• Alfonsine, Olaszország
• Ozun, Románia
• Negotino, Észak-Macedónia

Külső hivatkozások

• Nagykáta honlapja
• A város sportélete
• A régió hírei
• Nagykáta.linkcenter.hu - Mindent Nagykátáról!
• Térkép Kalauz – Nagykáta
• Nagykáta.linkpark.hu - Nagykátai linkgyűjtemény
• Nagykáta a www.utikonyvem.hu oldalon
• Nagykáta.lap.hu - linkgyűjtemény