Piliscsaba

Piliscsaba
Római katolikus templom
Piliscsaba címere Piliscsaba zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Magyarország
Vármegye	Pest
Járás	Pilisvörösvári
Jogállás	város
Polgármester	Thumáné Kauzál Melinda (Fidesz-KDNP)
Jegyző	Dr. Juhász Andrea
Irányítószám	2081
Körzethívószám	26
Testvér­települései	Lista Möckmühl Nagylapás Cherasco
Népesség
Teljes népesség	8533 fő (2025. jan. 1.)
Népsűrűség	320,45 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	210 m
Terület	25,57 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 38′ 01″, k. h. 18° 49′ 37″47.633629, 18.826864
Piliscsaba Pozíció Pest vármegye térképén
Piliscsaba weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Piliscsaba témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Piliscsaba város Pest vármegyében, azon belül a Pilisvörösvári járásban, illetve a budapesti agglomerációban.

Fekvése

A megye északnyugati részén, Budapesttől 25 km-re, a Pilis, a Gerecse és a Budai-hegység által közrezárt Dorogi-medence délkeleti részén fekszik. Határos Pilisvörösvár, Piliscsév, Pilisjászfalu, Tinnye, Perbál, Nagykovácsi, Pilisszentiván és Pilisszántó településekkel.

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a településen végighúzódó 10-es főút; Tinnyével az 1133-as út köti össze.

A hazai vasútvonalak közül a Budapest–Esztergom-vasútvonal érinti, amely 2015-ben nagyszabású felújításon esett át, azóta különösen intenzív elővárosi forgalmat bonyolít le. A vonalnak Piliscsaba határai között négy megállási pontja is létesült: Budapest felől sorrendben Pázmáneum megállóhely, Klotildliget megállóhely, Piliscsaba vasútállomás és Magdolnavölgy megállóhely (Pázmáneum személyforgalma 2021 nyara óta szünetel).

Vasútállomás

A piliscsabai alagút régi levelezőlapon

A 210 méter magasan megtelepült várost északkeleten a Pilis hegység 400 métert meghaladó hegyei (Kopasz-hegy 448 m), délkeleten a Budai-hegység hasonló magasságú hegyei (Kis-Szénás 431 m, Csaba-hegy, Sós-hegy) délnyugaton a Gerecse keleti részét képező Zsámbék-Bajnai-dombvidék 200–250 méter magas agyagos dombjai határolják. A várostól délkeletre ered a Kenyérmezői-patak, amely északi-nyugati irányban halad a Dorogi-medence és a Duna felé. A településtől légvonalban 10 km-en belül helyezkedik el a Pilis-tető.

Nevének eredete

A rómaiak az „Ad lucum felicem” (Boldog-liget) nevet adták az erdős hegyoldalakkal körülvett helynek. A falu neve a Csaba – bizonyára török eredetű (caba: ajándék) – személynévből keletkezett. A „Pilis” előtag a Pilis-hegységre utal. A néphagyomány a község nevét Csaba királyfitól származtatja.

Története

Piliscsaba területéről őskori, késő bronzkori, római-kelta és középkori leletek ismeretesek. Hajdan erre vezetett keresztül az Aquincumot (Óbudát) Brigetióval (Újszőny) összekötő római hadi út.

Első írott emléke 1263-ból való, amikor a birtokosa Mois ispán és testvére, Sándor volt. 1274-ben Mois ispán hasonnevű fia a falut a nyulak-szigeti apácáknak adta (ugyanekkor említi egy oklevél a közelben, de már perbáli területen álló Aynard várát is). 1393-ban a pálosok is kaptak itt birtokot. 1409-ben a solymári várnagy az apácák csabai erdeinek nagy részét kivágatta, a falut elpusztította. 1451-ben Csaba prediumként szerepel, az apácák bérbe adták. A XV. század végén újra benépesült a falu, de a török hódoltság kezdetén elpusztult, és csak a XVIII. században települt újjá, mint a budai klarisszák birtoka.

1703-ban 13, 1715-ben 17 család lakta a falut. Az 1703-as összeírás szerint a lakosok állatállománya 38 marha, 6 ló, 25 juh volt. A termés pedig 8 pozsonyi mérő búzát, 12 mérő árpát és 17 mérő zabot tett ki. Az 1720-as évektől jelentősen gyarapodott a lakosság: 1728-ban 40, 1744-ben 57, 1760-ban 90 adózó szerepel az összeírásokban. 1800 körül József nádor vásárolta meg a birtokot.

A település első ismert pecsétje 1731-ből való, rajta a falu címerével. Az állított ovális gyöngysor- és vonal-gyűrűbe foglalt, körirat által határolt mezőben szántott talajból kinövő három gabonaszál van, melyek a két szélre hajlanak.

Az 1770-es úrbéri rendezéskor a 25 jobbágytelken 43 jobbágyot, valamint 104 házas és 4 házatlan zsellért írtak össze az akkori faluban. A birtokaprózódás következtében 1828-ra – a 35,5-re növekedett jobbágytelken – a jobbágyháztartások száma 65-re, a házas zselléreké 22-re növekedett.

Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után a falu birtokstruktúrájában meghatározó maradt a nagybirtok: 1935-ben az 5 hold alatti törpebirtok 10,9%-ot, az 5 és 100 hold közötti középbirtok 27,4%-ot, és a 100 hold feletti nagybirtok 61,7%-ot tett ki. A legnagyobb birtoka (1865 hold) József Károly főhercegnek volt. A tagosítás 1860-ban történt.

1925-ben Klotildliget néven kivált a községből a belterület északi részén kialakult, üdülőterületi jellegű településrész, amely 1949-ben a Pilisliget nevet kapta, de alig egy évvel később, 1950-ben visszacsatolták Piliscsabához. 1950-ben csatolták ide Tinnyétől Jászfalut (a mai Pilisjászfalut), 1951-ben pedig a szintén szomszédos Tinnyét.

Az 1945-ös földosztással létrejött (átlagosan 10 holdas) kisbirtokokat az 1950-es évek elejétől kezdték szövetkezetekbe (Új Barázda és Jókai) szervezni. Az 1960-1961-es kollektivizáláskor 1133 holdon és 729 taggal létrejött a Haladás nevű termelőszövetkezet (tsz), ami 1977-ben beolvadt a solymári székhelyű Pilisvölgye Mezőgazdasági termelőszövetkezetbe. Ez a szövetkezet pedig 1982-ben egyesült a nagykovácsi székhelyű Rozmaring Tsz-szel és így létrejött a solymári székhelyű Rozmaring Mgtsz, 4327 hektáron és 1327 taggal.

Az 1956-os forradalom idején kisebb harc tört ki a község határában, illetve több forradalmi cselekmény is érintette a települést (egyebek közt a piliscsabai vasúti alagútban is robbantást kíséreltek meg környékbeli fiatalok). 1956. november 28-án a Piliscsabától kb. 3 km-re lévő Janza-tanyánál az erdő átfésülése során egy szovjet katonai alakulat 8 főből álló fegyveres csoporttal került tűzharcba. Hét felkelő visszahúzódott az erdőbe, egy fogságba esett.

Városavató 2013. október 4-én: Gáspár Csaba polgármester átveszi a város jelképes kulcsát dr. Tarnai Richárd kormánymegbízottól

Az 1989-es rendszerváltozás után, Piliscsabán is demokratikusan megválasztották az önkormányzatot.

1990-ben vált le Tinnye, majd 1994. december 11-én szerveződött önálló községgé az 1950 óta Piliscsabához tartozott Pilisjászfalu.

Piliscsaba 2013. július 15. napján kapott városi címet, a városavató ünnepség 2013. október 4-én zajlott.

A piliscsabai zsidóság története

A településre a 18. században érkeztek az első izraelita vallású lakosok, a korábban már itt élt magyar és szlovák nemzetiségű lakosság mellé, körülbelül abban az időszakban, amikorra az első sváb telepesek érkezése is tehető. Egy Salamon nevű zsidóval kapcsolatos az első ismert piliscsabai vonatkozású adat, ő talán már az 1720-as években itt lakhatott. Egy Márkus Dávid nevű ember viszont már úgy szerepel egy 1744-es budai összeírásban, mint aki Csabáról érkezett oda és sokadalmak részére főzött.

Az 1860-as évek táján több olyan família költözött a községbe, melynek tagjai közül jó néhányan váltak az itteni zsidóság fontos alakjává: ilyenek voltak a Fürst, a Grünfeld és a Platschek családok. Más zsidó családok az esztergomi vasútvonal kiépítésének köszönhetően fedezték fel maguknak ezt a vidéket, közülük került ki például a vasútállomás egyik első elöljárója és egy-két tehetős villatulajdonos is. A 19-20. század fordulója körüli évekre így a közösség létszáma elérte a 100 főt, 1920-ra pedig ez az érték 131-re nőtt.

A csabai izraeliták foglalkozási mintázata változatos volt; még taxisofőr is akadt köztük, aki nyaranta rendszeresen végezte termények cséplését is. Természetesen többen is voltak, akik általánosságban a zsidókra jellemzőnek tekintett hivatásokat űztek – például kereskedők voltak –, de a legtöbben gazdálkodtak is, két család pedig kifejezetten földműves életvitelre rendezkedett be.

A csabai zsidók a pilisvörösvári anyahitközséghez tartoztak, de 1906-tól saját imaházuk is volt, mely az 1980-as évekig állt; helyén a következő időszakban modernebb lakóház épült. 1902 és 1907 között izraelita magániskola is működött a településen, az állami elemi iskolába pedig 1903–1944 között 120 zsidó fiatal járt, akiknek fele jeles vagy kitűnő rendű tanuló volt. A közösség temetőjét 1900 körül nyithatták meg, a Fürst család birtokában lévő területen, a mai Árok utca és a Kenyérmezői-patak keresztezésétől nem messze délre.

Közélete

Tanácselnökei 1950–1990 között

• 1950–1951: Platschek József
• 1950-es évek eleje: Czigány József
• 1959–?: Molnár Vince
• 1970-80-as évek: Gáspár Ferenc

Polgármesterei 1990 óta

• 1990–1994: Kasza Péter (MDF-FKgP)
• 1994–1998: Kasza Péter (FKgP-Fidesz-KDNP-MDF-PIFE)
• 1998–1999: Kasza Péter (Fidesz-MDNP-Céhegyesület)
• 2000–2002: Ifj. Hársvölgyi Albert (független)
• 2002–2006: Manek János (MSZP-SZDSZ)
• 2006–2009: Kasza Péter (2006 Szövetség)
• 2009–2010: Dr. Solti Gábor (Korona Csereklub Egyesület)
• 2010–2014: Gáspár Csaba (Fidesz-Együtt a Holnapunkért)
• 2014–2019: Farkas András Elek (Fidesz-KDNP)
• 2019–2024: Farkas András Elek (Fidesz-KDNP)
• 2024– : Thumáné Kauzál Melinda (Fidesz-KDNP)

A településen 2000. február 13-án időközi polgármester-választást tartottak, az előző polgármester lemondása miatt.

2009. május 10-én újabb időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) kellett tartani a nagyközségben, az előző képviselő-testület néhány hónappal korábban kimondott önfeloszlatása miatt. A választás hat polgármesterjelöltje között a hivatalban lévő településvezető is elindult, de csak a harmadik helyet sikerült megszereznie.

Demográfiai adatai

A település népessége az újratelepítés óta egyenletesen emelkedett az 1980-as évekig: 1785-ben 1075, 1850-ben 1174, 1870-ben 1375, 1910-ben 2374, 1941-ben 3285, 1949-ben 3618, 1980-ban 5227 fő volt a lakosság. Az utóbbi másfél évtizedben lassú népességfogyás tapasztalható (1990-ben 5201, 1995-ben 5044 fő). 1990-ben a nyugdíjasok, járadékosok aránya 22,7%, 1000 férfira 1012 nő jutott a településen. A családszerkezet – annak dacára, hogy alapvetően őrzi a tradicionális modelleket – jelzi azok fellazulását, az elöregedést. A 15 évnél idősebb népesség csaknem kétharmada (61,6%) él házasságban. Az átlagos családnagyság alig haladja meg a három főt, 100 családra 308 személy és csupán 123 gyermek jut.

A külterületi népesség nem jelentős; 1990-ben 1,2%. A lakosság már a 20. század közepén zömmel nem a mezőgazdaságból élt (1941-ben a keresők 26,0%-a a mezőgazdaságban, 16,6%-a az iparban, 57,4%-a a harmadik szektorban dolgozott). A legnagyobb társadalmi csoport (38,2%) a közszolgálatban foglalkoztatottaké volt. 1990-ig tovább csökkent a mezőgazdaságból élők aránya és növekedett az ipari dolgozóké; 17,8% dolgozott a mezőgazdaságban, 38,1% az iparban és 44,1% a harmadik szektorban. Jelentős az – elsősorban a fővárosba – ingázók aránya (az 1990-es években a dolgozók kétharmada ingázott, ennek több mint fele Budapestre).

1990-ben a munkanélküliek aránya 4,1% volt. A 18 éven felüli népességen belül legalább középiskolai végzettsége van 28,0%-nak és a 25 éven felüli népességen belül felsőfokú képzettsége van 8,6%-nak.

1990-től dinamikusan növekedett Piliscsaba lakossága. Lakóparkok létesültek, amelyek lassan benépesülnek.

1990-től 1996-ig Piliscsaba lakosságnövekedése évente 150-200 fő közötti volt. A következő három évben ez 200-300 közöttire nőtt. Az évi gyarapodás üteme ebben az évtizedben évi átlagban 6-7%-kal nőtt. 2000-től évente fokozatosan tovább emelkedett a Piliscsabát lakhelyül választók száma: 2004-ben például – egyetlen év alatt – közel tíz százalékkal: 533 fő telepedett le a faluban. A valóságban ennél is jóval többen élnek a városban, sokan ugyanis itt építkeztek, itt élnek, de nem itt vannak bejelentkezve. Ez azért is kedvezőtlen az önkormányzatnak, mert itt veszik igénybe a város nyújtotta szolgáltatásokat (pl. óvoda, iskola, egészségügyi, településtisztasági, üzemeltetési szolgáltatások), de a személyi jövedelemadójuk utáni normatámogatást nem az önkormányzat kapja. A város anyagi helyzetét, fejlesztési lehetőségeit jelentősen javítaná, ha az itt élők, az itt vállalkozók itt is fizetnének adót.

A lakóparkok beépített, illetve üres telekviszonyait tekintve 51%-os arányt mutatnak, egy 2006. november 7-i adat szerint.^[forrás?]

Lakóparkok 2011-ben:

• Magdolna-völgy I-II.
• Garancstető
• Garancsliget
• Csabagyöngye
• Fényesliget
• Álomvölgy I-II.
• Kenderesi-dűlő

Nemzetiségei

Az 1715-ben németekkel és szlovákokkal betelepített Piliscsaba lakossága a 20. század elejéig megőrizte német és szlovák jellegét. Bél Mátyás 1730 körül úgy jellemezte az akkori falut, mint a „szlávoknak egy új telepét”. Az 1850-es összeírás szerint teljesen német, 1870-ben és 1910-ben „német-tót község”-nek nevezett falu 1930-ban már csak 50%-ban volt német és 12%-ban szlovák. A többi lakos magyarnak vallotta magát.

Az 1941-es népszámláláskor tovább csökkent a német (43%) és a szlovák (11%) lakosság aránya. Ekkorra már a magyarok (44%) képviselték a községben a relatív többséget. A háború utáni ki- és áttelepítések, az ettől való félelmek és a felgyorsuló urbanizáció következtében 1990-re mindössze 2,3% vallotta magát nem magyar nemzetiségűnek.^[forrás?]

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2025 között:

Lakosok száma	7950	7982	8391	8772	8684	8612	8560	8533
	2013	2014	2018	2021	2022	2023	2024	2025

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,4%-a magyarnak, 4,1% cigánynak, 0,3% lengyelnek, 7,1% németnek, 0,2% románnak, 1,5% szlováknak mondta magát (13,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 44,7%, református 9,6%, evangélikus 1,7%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 13,8% (27,5% nem nyilatkozott).

2022-ben a lakosság 86,7%-a vallotta magát magyarnak, 5,5% németnek, 1,4% cigánynak, 1% szlováknak, 0,30,3% románnak, ukránnak és lengyelnek, 0,1-0,1% örménynek és horvátnak, 5,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 35% volt római katolikus, 8,2% református, 1,6% evangélikus, 1% görög katolikus, 0,1% ortodox, 1,3% egyéb keresztény, 0,6% egyéb katolikus, 13% felekezeten kívüli (38,8% nem válaszolt).

Mezőgazdasága

A 18. század végétől 1927-ig a környéken folyó fakitermelés következményeként a kivágott erdő helyén több száz hektár kiterjedésű dolomitkopáros maradt meg. Ekkor kezdte meg Dévényi Antal erdőmérnök a kopár hegyoldalakat betelepíteni erdeifenyővel és munkássága nyomán az egész országban itt hozta meg a legszebb eredményét a kopárfásítás. (A múlt században a források említenek akác- és más faültetvényeket is Piliscsabán, az „okszerű erdészeti szabályok szerint” kezelt főhercegi erdőbirtokon.)

A művelési ágak közül a legnagyobb arányú az erdő (a terület felén). A domboldalakon kialakított szántók, a rét-legelőterületek jóval kisebb jelentőségűek. Az utóbbi évtizedekben erősen lecsökkent a szőlő, növekedett a kert-gyümölcsösök, az üdülő telkek kiparcellázásával pedig a többszörösére emelkedett a nem mezőgazdasági terület aránya. A szántóföldi növénytermesztésben meghatározó a búza-, a kukorica- és a burgonyatermesztés.

Közlekedése

Közlekedési szempontból Piliscsaba viszonylag kedvező adottságokkal bír, mert amellett, hogy keresztülhalad a központján a 10-es főút, és végighalad rajta a Budapest–Esztergom-vasútvonal, itt ágazik ki a 10-esből az 1133-as (korábban 1104-es) számú mellékút, amelyen könnyen elérhető a Zsámbékon át Biatorbágy és az M1-es autópálya felé vezető 102-es főút is.

A 10-esen a Volánbusz több buszjárata is végighalad a településen (ezek budapesti végállomása az Árpád hídnál és Kelenföld vasútállomásnál található), a vasútnak pedig nem kevesebb, mint négy megállási pontja, pontosabban egy állomása és három megállóhelye (Budapest felől sorrendben: Pázmáneum, Klotildliget, Magdolnavölgy) található Piliscsaba közigazgatási területén.

Egyházak, felekezetek

A református templom Klotildligeten

A 2001-es népszámlálás szerint a település 61,3 százaléka római katolikus vallású. A római katolikusok aránya:

• 1836-ban 100%
• 1890-ben 96,8%
• 1941-ben 89,6%

A 20. században kisebb református (1941-ben 5,7%), evangélikus (1941-ben 2,8%) és izraelita (1941-ben 1,5%) közösségek is éltek Piliscsabán. Katolikus plébániája már 1711-ben újjáalakult. A 18. század első évtizedeiben középkori templomát használták. A klarissza apácák 1728-ban új templomot építtettek. Minthogy a gyarapodó népesség miatt ez szűknek bizonyult, 1778-ban új templom építésébe fogtak. A Szent Szűz születése tiszteletére szentelt templom 1781-ben készült el, egyhajós, homlokzati tornyos formában. Egységes barokk stílusát máig megőrizte. Berendezése a budai klarissza templomból – a rend felosztása után – 1783-ban került ide. A templomban egy 15. századi – minden valószínűség szerint ugyanonnan idekerült, fehér Madonna-faszobor van. 1903-ban a Szent Vince irgalmasrend kolostora, 1907-ben a lazarista kongregáció rendháza és temploma épült fel. Ez utóbbit József főherceg építtette.

Oktatás

Az általános iskola

Nagybaconi Nagy Vilmos sírja

A településen 1711-ben már működött katolikus kántortanító. Újabb katolikus elemi iskola 1779 körül épült. 1903-ban nyílt meg az állami óvoda és az állami elemi népiskola. Jelenleg több, mint ötszáz (1995-ben 545) általános iskolai tanulót oktat 50 nevelő (Jókai Iskola). A Templom téren található a Hauck János Német Nemzetiségi Iskola, a József Attila úton a Mezőgazdasági és Erdészeti Szakközépiskola, a Béla király úton pedig a Páduai Szent Antal (2013-ig Ward Mária) Katolikus Általános Iskola és Gimnázium. Az óvodások száma nagyobb mint kétszáz. 1994. szeptember 22-én nyílt meg Piliscsabán, a volt szovjet laktanyai épületek átalakításával és újak emelésével a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar campusa. A kar létszáma 1996-ban már meghaladta az ezret.

Építészete

A házak (1785-ben 181, 1910-ben 373, 1930-ban 446, 1960-ban 958, 1995-ben 1834) a 20. század derekáig főleg vályogból és sárból épültek, a század hetvenes éveiben a megyei monográfus szerint a falunak: „Nagyon emeli a tetszetősségét, hogy minden ház előtt kertecske van; – az országútmente jegenyefasorral van kiültetve; díszíti a templom körül lévő szabad tér. A csinos házak vagyonosságra mutatnak.” Az 1960-as évektől – a jelentős építkezések nyomán – emelkedett a házak komfortossága, 1990-ben a lakásoknak csaknem kétharmada (59,4%) összkomfortos, vagy komfortos volt. (1960-ban még csak a lakások 16,3%-ában volt fürdőszoba.) A vízvezetéket (1995-ben a lakások 56,3%-ában) zömében, a gázvezetéket (1995-ben a lakások 52,6%-ában) teljesen a rendszerváltás után építették ki a faluban.

Híres szülöttei, lakosai

Díszpolgárai

• 1921. Vitéz lovag spodalungai Metz Rezső altábornagy
• 1991. Dr. Kunszenti Imre körzeti orvos, Tóth Tamás református lelkész
• 1993. Csaba Tivadar, Pálos Antal
• 1994. Nagy Csete József plébános, Zsolnay Béla klotildligeti plébános
• 1995. Ruda Lajosné
• 1996. Hauck János, id. Lizicska József – posztumusz
• 1997. Malomvizi Schuster Ödön
• 2000. Hidas György (posztumusz), dr. Ruzsik Vilmos, id. Drevenka Antal, dr. Habsburg Mihály, vitéz nagybaconi Nagy Vilmos (posztumusz), Weisz Teréz (posztumusz), dr. Hunkár Dénes professzor
• 2004. Walter Ferenc
• 2005. Csíziné Varga Katalin tanárnő
• 2007. Bélik Jánosné született Piláth Katalin 100. születésnapja alkalmából
• 2009. Maróth Miklós
• 2011. Földes László (Hobo), Makovecz Imre építész
• 2012. Dr. Kocsis Kálmán (posztumusz)
• 2014. Kucsera Gyula (posztumusz)
• 2014. Gáspár Ferenc
• 2016. Solymosi János (posztumusz)

Itt született

• Varga Lajos építész, Kossuth-díjas

Itt éltek, élnek

• Bucsánszki Csaba tornász, feltaláló
• Bucsánszki Linda Európa-bajnok, vb II. helyezett sportaerobic versenyző
• Bucsánszkiné Szloboda Éva kétszeres Európa-bajnok, Világ Kupa és világbajnoki ezüstérmes tornász, sportaerobic versenyző, edző
• Hobo énekes
• Kállay Kotász Zoltán költő, író, könyvkiadó
• Marno János költő
• Metz Rezső altábornagy
• Nagybaconi Nagy Vilmos honvédelmi miniszter
• Pátzay Mária festőművész
• Radványi Béla (1975) helytörténész
• Szabadi Vilmos hegedűművész
• Vígh Zoltán 1956-os szabadságharcos
• Dévényi Antal erdőmérnök, erdész
• Gadó Pál fizikus, mozgássérült aktivista

Nevezetességei, látnivalók

• Római katolikus templom (1728, egyhajós, homlokzati tornyos, barokk stílusú, a budai klarissza templom berendezésével
• Csodásérmű Szűz Mária-kápolna, a katolikus templommal szemben, a lazarista rendháznál (1898)
• A templom előtt álló Nepomuki Szent János szobor a 19. század első éveiből való.
• A Tinnye felé vezető országút mellett található Ősök parkja.
• A Klotild téren áll II. Rákóczi Ferenc fejedelem bronz mellszobra, Kutas László alkotása.
• Református templom 1939-ben épült Kós Károly stílusában, Sorg Antal tervei szerint
• 1998-ban avatták fel a millecentenáriumra készült székelykaput a templom mellett
• A Dévényi Antal-kilátó a várostól északra emelkedő Nagy-Kopasz 447 méteres csúcsán

Egykori egyetem

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara 1994. szeptember 22-én költözött Piliscsabára, a volt szovjet (korábban Magyar Királyi) kaszárnya területére. Első lépésben a még hasznosítható volt laktanyaépületeket újították fel, majd újakat építettek. A Campus épületeit a Makovecz Imre nevével fémjelzett Makona csoport tervezte, a természeti környezethez illeszkedő organikus stílusban. Az egyetem központi épülete, a 10-es útról is jól látható Stephaneum 2001-ben épült Makovecz Imre tervei alapján. 2024. augusztus 23-tól műemléki védettséget kapott.

A kar létszáma 1996-ra meghaladta az ezret, 2005-ben pedig megközelítőleg 2500 fő volt. 2020 végéig a kar a piliscsabai kampuszból a fővárosba költözött, a tervek szerint a hátrahagyott épületekben tudásközpontot alakítanak ki.

Kirándulóhelyek

• Garancsi-tó (a település délnyugati határában, Tinnye felé)
• Csabai-torony (dolomitszikla)
• Gomba-szikla, a település határában található gomba alakú szikla
• Nagy-Szénás hegy (550 m)
• Iluska-forrás (piros kereszt jelzés mentén)
• Sós-hegyi-kőfülke, Piliscsaba egyetlen barlangja.

A település az irodalomban

• Piliscsaba az egyik helyszíne Mág Bertalan Két pisztolylövés című bűnügyi regényének, több regénybeli szereplő is ottani lakosként nyer említést és nyomozati cselekmények is zajlanak a történet szerint a településen.
• Szinte teljes egészében Piliscsabán – az egykori itteni laktanya és a volt katonai lőtér (részben kitalált) helyszínein, korábbi helyi kocsmákban és más civil helyszíneken – zajlik Cserhalmi Dániel Szibériai csapda című, az 1950-es koholt tábornokperek idején játszódó regénye.

Összefogás

• Piliscsaba – A nagyközség önkormányzata a nemzeti összetartozás napját, a trianoni békeszerződés kilencvenedik évfordulójától hivatalos települési emléknappá nyilvánította a rendkívüli testületi ülésén. A négy nemzetiségnek – magyar, szlovák, német, cigány – otthont adó település dr. Solti Gábor polgármester egyéni felajánlása nyomán a nemzetiségek egy-egy mesteremberének keze munkájával emlékhelyet létesítettek.

Partnertelepülései

• Möckmühl, Németország 2004
• Nagylapás, Szlovákia 2004
• Cherasco, Olaszország
• Kézdiszárazpatak, Erdély, Románia
• Aklihegy, Kárpátalja, Ukrajna

Források

• Radványi Béla: A Pilis fiai. című 2012-ben megjelent helytörténeti könyve
• Forrás a népességszámhoz: Piliscsaba weboldala – https://web.archive.org/web/20071024083850/http://www.piliscsaba.hu/piliscsaba/index.php?id=94

További információk

• Piliscsaba.lap.hu – linkgyűjtemény
• Kézdiszárazpatak Archiválva 2023. január 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
• piliscentrum Archiválva 2016. augusztus 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
• KATIMAVIK találkozó
• Magyarország vasútállomásai és vasúti megállóhelyei