Garancs-tó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Garancsi-tó szócikkből átirányítva)
Garancs-tó
Országok  Magyarország
Hely Pest megye
Települések Piliscsaba, Tinnye
Elhelyezkedése
Garancs-tó (Magyarország)
Garancs-tó
Garancs-tó
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 24″, k. h. 18° 48′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 24″, k. h. 18° 48′ 25″
Garancs-tó (Pest megye)
Garancs-tó
Garancs-tó
Pozíció Pest megye térképén

A Garancs-tó Piliscsaba és Tinnye között található, gyönyörű környezetben. A térség egyetlen természetes tava kedvelt kirándulóhely. A tó és környéke helyi védettségű természetvédelmi terület. A fővárosiak kedvelt kirándulóhelye és horgásztava is.

A tó története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A "regényes fekvésű"[1] tó a Piliscsabától délre elhelyezkedő alacsony hegyek által közrefogott völgykatlanban, természetes körülmények között alakult ki; a tó környékével kapcsolatban a környező településeken több legenda, népmonda is kialakult.

A tó 1970 előtti hasznosításáról eddig nem került elő adat. 1970-től 1973-ig a Magyar Távirati Iroda bérelte a Töki Tsz-től. A tó akkor nagyon hínáros volt, ezért több mázsa amurt (növényevő halat) telepítettek ide. A termelőszövetkezet dolgozói töki, perbáli, tinnyei és piliscsabai horgászokkal 1973-ban alakították meg a Töki Egyetértés Horgászegyesületet, amelynek nevét a rendszerváltozás után Garancs-tó Horgászegyesület névre változtatták meg; az egyesület taglétszáma 160 és 250 fő között ingadozott.

A vízfelület nagysága eredetileg 4 hektár volt, de már a nyolcvanas évek közepén apadni kezdett, és az iszap vastagsága is számottevően nőtt. A termelőszövetkezet és az akkori piliscsabai tanács 1987-ben tervet készíttetett a tó medrének kotrására. Az 1988 végére elkészült tervek szerint a kotrás a partrendezéssel együtt körülbelül hétmillió forintba került volna, de mivel a rendszerváltás után a Töki Tsz. megszűnt, és a tó tulajdonjoga a Piliscsabáról levált Tinnye községhez került, a kotrás elmaradt.

Az 1990-es évektől a tó felülete rohamosan csökkenni kezdett, s ezzel párhuzamosan – a horgászati lehetőségek visszaesése miatt – az egyesület taglétszáma is erős apadásnak indult. Az egyesület vezetői és tagjai ezzel együtt folyamatosan igyekeztek gondozni és kezelni a tavat: a rendszeres haltelepítések mellett minden évben végeztettek vízvizsgálatokat és karbantartották a partot, de mivel a tó új tulajdonosával, Tinnye önkormányzatával nem tudtak megállapodni, és számukra elfogadható bérleti vagy használati szerződést kötni, így pályázni sem tudtak a további fejlesztésre. A horgászegyesület egyebek közt a Magyar Országos Horgász Szövetségtől, a Földművelésügyi Minisztériumtól, illetve a környezetvédelmi és vízügyi szakhatóságoktól is próbált segítséget kérni, de sajnos anyagi támogatást semelyik forrásból nem tudtak szerezni, így a témában született több napilapcikk és a televízió nyilvánossága ellenére sem sikerült a tó és környezetének rehabilitációja.

A tó vízfelülete jelenleg 2-2.5 ha között ingadozik, az iszap vastagsága pedig helyenként eléri az 1 méter vastagságot. A tavat az elmúlt években különböző vállalkozások bérelték, de mindegyikük megtűrte az egyesület horgászait. 2009-ben rehabilitációs munkák is kezdődtek a tavon, a tinnyei Önkormányzat beruházásában, pályázati támogatással.

A tó kultúrtörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001 nyarán részben itt forgatták az Üvegtigris című filmet, majd később a film második és harmadik folytatását is. A forgatásnál használt büfékocsi a tó partján hagyva azóta idegenforgalmi látványosság lett.

Paraméterei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vízterülete: 2-3 hektár
  • Típusa: természetes víz
  • Jellemző halfajták: ponty, keszeg, amur, csuka
  • Horgászati módok: természetes part, stég
  • Horgászati időszak és nyitva tartás: Szezon I: minden nap napkeltétől napnyugtáig
  • Tilalmi időszak: változó az általános tilalmi időben.
  • Horgászati feltételek: megjelölt horgászati időszakban, szabadon (bejelentkezés nélkül) látogatható

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vásárhelyi Géza: Néhány szó Piliscsaba múltjáról. Vasárnapi Újság, 45. évfolyam 25. szám, 1898. június 19., p424-426. http://epa.oszk.hu/00000/00030/02314/pdf/02314.pdf