Óbuda (városrész)
Óbuda | |
A városháza a Fő téren | |
Közigazgatás | |
Település | Budapest |
Kerület | III. kerület |
Városhoz csatolás | 1873 |
Korábbi rangja | rendezett tanácsú város |
Népesség | |
Teljes népesség | 33 836 fő (2001)[1] +/- |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 32′ 54″, k. h. 19° 02′ 33″47.548333°N 19.042500°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 54″, k. h. 19° 02′ 33″47.548333°N 19.042500°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Óbuda témájú médiaállományokat. |
Óbuda Budapest városrésze a III. kerületben. A jelenlegi városrész területe az egykori, Budával és Pesttel 1873-ban Budapest néven egyesített Óbuda városának csak egy kis részét foglalja magába.
Óbuda egyesítés előtti területe kiterjedt a mai III. kerületben található városrészek majdnem mindegyikére, kivéve Békásmegyert és Csillaghegyet, melyek Békásmegyer községet alkották, illetve Újlakot és Mátyáshegyet, melyek Budához tartoztak. A jelenlegi Óbuda városrész területe csak az egykori város 19. század végi belterületével egyezik meg.
Fekvése
[szerkesztés]Határai: a Duna folyam a Nagyszombat utcáig – Nagyszombat utca[2] – Bécsi út – Vörösvári út – Hévizi út – Bogdáni út a Duna folyamig.
A szomszédos városrészek északon Kaszásdűlő és Aquincum, keleten a Duna-ág túloldalán Óbudaisziget, délebbre a külön városrészt alkotó Margit-sziget. Délen Újlak, nyugaton pedig Óbuda hegyvidéke található.
Története
[szerkesztés]A rómaiak a mai Dunántúl területén kialakított Alsó-Pannonia tartományuk északkeleti központját, Aquincumot e térségben alakították ki. A katonai tábort Óbuda területén létesítették, míg a kapcsolódó polgári város ettől északra, Aquincum városrész területén volt. A katonai amfiteátrumot a honfoglalás után valószínűleg Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán használta. Ezzel a szakirodalomban széles körben elterjedt véleménnyel szemben Kristó Gyula szerint a középkori Óbuda területén található Kurszán vára helynévnek semmi köze nincs a honfoglaló fejedelemhez, akit Kuszálnak vagy Kuszánésznek neveztek, hanem a középkorban a környéken birtokos Kurszán-Kartal nemzetség névadó ősét kell a név mögött keresnünk.[3]
1189-ben az óbudai királyi curiában látta vendégül III. Béla király a keresztes hadjáratra vonuló I. (Barbarossa) Frigyes császárt.
A királynéi vár építését vélhetően a 13. század második évtizedében kezdte meg II. András király.[4] III. András 1290-ben itt tartotta az országgyűlést, amelynek következménye volt az óbudai program kiadása.
1343-ban I. (Nagy) Lajos az óbudai várat édesanyjának, Erzsébetnek adományozta. Vélhetően ez a lépés vezetett Óbuda 1355-ben történő kettéosztásához, mivel addig az óbudai káptalannak a király évente egy márka aranyat fizetett. A város felosztásakor született határjárás Óbuda középkori topográfiájának egyik legfontosabb forrása.[5] A város északi része a káptalan birtokában maradt. A déli fele, óbudai királyi várral együtt Erzsébet anyakirályné, majd a mindenkori magyar királynék birtoka lett. A 14. század második felétől ismert városi pecséten vélhetően a királynéi vár és a Piast-ház sasa látható, amely Erzsébet szerepére utalt. A közeli Buda jelentőségének megnövekedése miatt Óbuda nem tudott országos jelentőségű várossá válni a késő középkorban.
A 14. század végén Zsigmond király egyetemet alapított a káptalani városrészben.
1526-ban a mohácsi csatában győztes oszmán-török sereg elfoglalta Budát. A sereg Óbuda közelében vert tábort, a várost felgyújtották. Buda 1529-es ostroma során ismét Óbuda közelében táborozott le az oszmán-török haderő, amely újra kifosztotta a várost. Véglegesen 1541-ben került török kézre Buda elfoglalásával együtt.
A város a török hódoltság alatt is – 1596–1606 és 1684–88 kivételével – folyamatosan lakott volt, azonban ettől kezdve nem városnak (civitas), hanem mezővárosnak (oppidum) vagy falunak (possessio) számított.[6]
A települést 1659-től 1765-ig a Zichy család (1671-ig id. Zichy István, 1700-ig ifj. Zichy István, 1726-ig Zichy Péter, 1745-ig Bercsényi Zsuzsanna, 1758-ig Zichy Miklós, végül Berényi Erzsébet) birtokolta, ezt követően ismét a kamaráé lett.[7]
A török uralom megszűnése utáni újratelepülés során a település számos barokk épülettel gazdagodott. Ekkor alakult ki a keskeny, kanyargós utcákból álló korabeli településszerkezet.
Az 1838-as árvízben a lakóházak több mint fele összedőlt, további 40%-uk pedig különböző mértékben sérült, viszont halálos áldozat nem volt. (Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy a piacokra járáshoz sok lakosnak volt csónakja.) Az ezt követő újjáépítés során a város központi részén fésűs helyett sorházas beépítés vált jellemzővé, és megjelentek az emeletes házak is.[8]
Óbuda 1872-ig önálló mezőváros maradt (1849–1861 kivételével, amikor rendeleti úton Budához csatolták), ekkor az 1871-es községi törvény szabályai szerint rendezett tanácsú várossá alakult. 1872-ben a Budapestről szóló törvény egyesítette Budát, Pestet és Óbudát.[9] A mai városrész határai nagyjából a beltelkek 19. század végi határait követik.
A városközpontban 1969-1984 között tartott a panelházas lakótelep felépítése, amely szinte teljesen megváltoztatta a Flórián tér környékének addigi jellemzően kisvárosias arculatát. Összesen 13 ezer lakás készült el.[10][11] Az eredeti "földszintes" Óbudából a Fő tér és a Szentlélek tér, illetve a Korona tér környékén maradt meg néhány utcányi házsor, melyeket azóta felújítottak. A Flórián tér legismertebb épülete az 1973-1976 között felépült Flórián üzletközpont. A tér helyén korábban az Aquincumi római tábor bejárata volt. Az 1950-ben átadott és 1984-re kiszélesített Árpád híd felüljárói alatt, a gyalogos aluljáróban őrzi a római kori emlékeket a Fürdőmúzeum.
Alternatív elméletek Ősbudáról
[szerkesztés]Az Árpád-kori Budának a mai Óbudával való azonosítása egyesek szerint nem bizonyított. Az elmélet követői szerint valahol a Pilisben található az igazi Óbuda, amelyet Ősbudának szoktak nevezni, megkülönböztetendő a mai Óbudától.[12] Régészek és történészek ezt az elképzelést nem tartják megalapozottnak.[13]
Műemlékek, múzeumok
[szerkesztés]- Római katonai amfiteátrum
- Táborvárosi Múzeum
- Óbudai Múzeum
- Goldberger Textilipari Gyűjtemény
- Vasarely Múzeum
- Budapest Galéria – kiállítóház
- Budapest Galéria Varga Imre Gyűjteménye
- Kassák Lajos Emlékmúzeum
- Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
- Zichy-kastély
- Goldberger Textilgyár
- Selyemgombolyító
- Hercules-villa
- Szent Péter és Pál-főplébánia-templom
- Óbudai református templom
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1759-ben Österreicher Manes József orvos
- Itt született 1808-ban Finály Zsigmond orvos
- Itt született 1829-ben Harrer Pál polgármester
- Itt született 1902-ben Orován Egon fizikus, metallurgikus
- Itt született 1913-ban Földes Andor zongoraművész, zeneszerző
- Itt élt Fischer Ágoston hitoktató
- Itt élt Foerk Ernő építész
- Itt élt Gelléri Andor Endre író, novellista
- Itt élt Gruber Béla festő
- Itt élt Halász Gábor író, kritikus
- Itt élt Homoródi Lajos földmérő mérnök, geofizikus
- Itt élt Kállai Ernő művészettörténész, kritikus
- Itt élt Kassák Lajos író, költő, műfordító
- Itt élt Kerényi Grácia költő, műfordító
- Itt élt Kiss Károly költő, „Óbuda szerelmese”
- Itt élt Krúdy Gyula író
- Itt élt Merényi Gusztáv orvos vezérőrnagy
- Itt élt Peterdi Pál humorista, újságíró
- Itt élt Sinkovits Imre színművész
- Itt élt Sinkó László színművész
- Itt élt Tamkó Sirató Károly költő, műfordító
- Itt élt Tobak Tibor vadászpilóta
- Itt élt Ugray György szobrász
- Itt él Udvaros Dorottya színművész
- Itt él Zeffer András rockzenész (P. Mobil, Mobilmánia)
Óbuda a művészetekben, irodalomban
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- Óbuda a címadó helyszíne Örkény István Az óbudai ikrek című egyperces novellájának.
Zene
[szerkesztés]- Bilicsi Tivadar Jöjjön ki Óbudára című operettje Óbuda remek hangulatáról és vendéglátásáról tesz említést.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a KSH 2001-es népszámlálási adatai
- ↑ Neve a XVIII. században Schneidungs gasse [Határ utca], majd 1874 és 1929 között Határ utca, mivel itt volt a történelmi Óbuda és Buda (Újlak) határa.
- ↑ Kristó Gyula: Honfoglalás és társadalom. Társadalom, és Művelődéstörténeti Tanulmányok 16. Budapest. 1996. MTA Történettudományi Intézete. 89-109.
- ↑ Spekner Enikő: Hogyan lett Buda a középkori Magyarország fővárosa? A budai királyi székhely története a 12. század végétől a 14. század közepéig. (Budapest, 2015. Budapesti Történeti Múzeum)
- ↑ Kumorovitz L. Bernát: Óbuda 1355. évi felosztása. (I. Lajos király és Erzsébet anyakirályné 1355. augusztus 17-i és 1356. október 17-i oklevele). Budapest Régiségei 24/1. (1976) 279-302.
- ↑ Óbuda évszázadai 225., 227., 228–229. o.
- ↑ Óbuda évszázadai 230., 231., 233., 234., 245. o.
- ↑ Óbuda évszázadai 255. o.
- ↑ Óbuda évszázadai 259. o.
- ↑ Branczik Márta - Minden az Árpád híd megnyitásával kezdődött / Óbuda központjának kialakulása az 1960-as években (Óbudai anziksz, 2016)
- ↑ Iván László: Budapesti falanszterek: A tömeges lakásépítés térbeli konzekvenciái. Földrajzi Értesítő, XLV. évf. 1–2. sz. (1996) 73–99. o. Hozzáférés: 2017. június 30. ↑ 1. melléklet. Budapest 1945 után épült jelentősebb lakótelepei:
- ↑ Kanyó Ferenc: Óbudától Ősbudáig. Egy mítosz historiográfiája.
- ↑ "A castle once stood, now a heap of stones..." The site and remains of Óbuda in medieval chronicles, national epics, and modern fringe theories, Medieval Buda in Context. Leiden: Brill, 92-114. o. (2016. szeptember 11.)
Források
[szerkesztés]- Buza Péter, Ráday Mihály.szerk.: Mészáros György: Budapest teljes utcanévlexikona. Budapest: Dinasztia Kiadó – Gemini Budapest Kiadó [1998]. ISBN 963-657-176-7
- ↑ Óbuda évszázadai: Óbuda évszázadai. Főszerk. Kiss Csongor. 2., jav. és bőv. kiad. Budapest: Better. 2000. ISBN 963-86040-5-0
További információk
[szerkesztés]- Kolozsi Ádám, Ajpek Orsolya - A túrós csuszát kicsinálta a buldózer (Index.hu, 2014.12.04.)
- Óbudai Blog
- Óbuda – Történeti áttekintés[halott link]
- 360 fokos panoráma a Főtérről
- Óbuda.lap.hu – linkgyűjtemény
- Óriáspanoráma: kilátás a kerületre a Hármas-Határ hegyről
- Óbuda története. Tanulmánykötet; főszerk. Népessy Noémi, szerk. Láng Orsolya, Viszket Zoltán; Óbudai Múzeum, Budapest, 2020