Keleti-kőfejtő 12. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keleti-kőfejtő 12. sz. barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz 13 m
Mélység 0 m
Magasság 2 m
Függőleges kiterjedés 2 m
Tengerszint feletti magasság 224 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4763-30
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 12. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Keleti-kőfejtő 12. sz. barlang egy barlang, amely Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben található.

Leírása[szerkesztés]

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének a felső szintjén, a bányaudvar keleti, jobb oldalán, 224 méter tengerszint feletti magasságban, öt méter relatív magasságban van a természetes jellegű, de mesterségesen megnyílt, ovális, vízszintes tengelyirányú bejárata. 25 méterre, délkeletre van a beomlott Keleti-kőfejtő 11. sz. barlang. Tektonikus hasadék mentén, a mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt keletkezett. A 13 méter hosszú barlang egy vízszintes járatból áll. A könnyen járható, lezáratlan barlang engedéllyel és barlangjáró alapfelszereléssel látogatható.

Előfordul az irodalmában 12. barlang (Kárpát 1985), 12-es barlang (Acheron 1993), 12.sz. barlang (Kárpát 1989), 12.sz. munkahely (Kárpát 1985), Kaolinos-barlang (Acheron 1993), Keleti-kőfejtő 12. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995), Mátyás DK-i kőfejtő 12.sz.barlangja (Kárpát 1989), Mátyás-hegy DK.-i kőfejtő 12/b barlang (Kárpát 1985) és Mátyás-hegyi DK-i kőfejtő 12.sz. barlang (Kárpát 1989) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A helyi, idős emberek elmondása alapján a bányászatkor sok üreg volt a talpszinten. A felső bányaudvar falán található, sok kis barlang és a sok barlangindikáció, valamint képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagyméretű barlangot pusztított el, vagy a nagyméretű barlangnak a felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagyméretű barlangnak a maradványai. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a Mátyás-hegyi, nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki és egy helyszínrajzon be van jelölve a helyük. Az 1958-ban kiadott, „Budapest természeti képe” című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy délre néző, nagy kőfejtőjének a falában néhány, hévizes eredetű üreg van.

Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető a jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Körülbelül négy méter átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás. Az 1966-ban kiadott, „Budai-hegység útikalauz” című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen, a másik, délkeleti kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. Kilenc üreg vált ismertté a kőbányában. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban nincs említve a barlang. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen, a keleti kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként két–három méterrel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott, „Budai-hegység útikalauz” szerint a Mátyás-hegy keleti oldalának a kőbányájában néhány kis, hévizes eredetű üreg van.

A barlang bejárata

1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztett egy térképet a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjéről, amelyen a barlang nincs feltüntetve. Ebben az évben Kárpát József rajzolt egy topográfiai térképet, amelyen látható a Mátyás-hegyi-barlang és a délkeleti kőfejtő üregeinek az elhelyezkedése. A térképen nincs rajta a barlang. A térképen az üregek újra vannak számozva. Az 1983. évi, szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek a feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Az év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és a megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és a számait beazonosítani. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent egy jelentés a kőbánya kutatásáról és a topográfiai térkép.

Az 1984. évi, szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy délkeleti, már nem művelt kőfejtőjében. Eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 méter tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan a tektonikus előkészítés és a mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a kőbánya barlangjainak az általános leírása és az 1983-as topográfiai térkép. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában nem szerepel a barlang.

1985-ben a szakosztály tagjai folytatták az 1984-ben kezdett dokumentációs munkát a kőfejtőben és már feltáró kutatást is végeztek benne. Az előző évi vizsgálataik információi alapján választották ki azokat a helyeket, ahol elkezdték a feltáró munkát tavasszal. Az előző évben nem volt regisztrálva a 12-es számot viselő, új munkahelynek számító barlang. Ősszel kezdték a kőfejtőudvarból is jól látható, világos színű, kovás és kaolinos kitöltésanyagú hasadék bontását. A munkával egy oldott falú üreget tártak fel, amely később a Keleti-kőfejtő 12. sz. barlang nevet kapta. A bedobott kövek messzire gurultak az üregben és ezért remélték, hogy felfedezik az üreg járható folytatását. Vésőgépet használtak a munkához, az áramot aggregát biztosította. A kitöltés körülbelül 3,5 méter után váratlanul elfogyott. Egy beékelődött, nagy kövekkel elzárt, járható méretű hasadékot találtak, amelynek a mennyezetén nagy méretű, oldott formákat láttak. A járat fő iránya megegyezett a Mátyás-hegyi-barlang Mikulás-ágának a fő irányával. A hasadék lefelé szűkült, de nem záródott össze. A bedobott kő meglepően hosszú ideig gurult le és időnként nagy légmozgást figyeltek meg. Az előrejutás nagyon lassan ment, mert hátráltatta a nagy, beékelődött kövek eltávolítása. Az év végéig, az összes hétvégén dolgoztak a barlangban és a D repedés mentén három métert megint sikerült előbbre jutniuk, de továbbra is a nagy kövek szétdarabolása és kihordása akadályozta a gyors feltárást.

A barlang bejárata

1985 novemberében Berhidai Tamás rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet, egy hosszmetszet barlangtérképet és a bejáratról egy keresztmetszetet. 1985 decemberében Berhidai Tamás szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet és a bejáratáról egy keresztmetszetet, amelyeken jelölve vannak a jellemző törésirányok. Az 1985. évi, szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a kőfejtő keleti részén, 224 méter tengerszint feletti magasságban, a Keleti-kőfejtő 11. sz. barlangtól 25 méterre, északnyugatra van a bejárata. A kéziratba bekerültek Berhidai Tamás barlangtérképei és egy beszámoló a barlang kutatásáról. A jelentésben látható egy topográfiai térkép, amelyen a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtője van ábrázolva. A térképen jelölve van a munkahely. 1989-ben Kárpát József szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet három keresztmetszettel, amelyek 1:100 méretarányban készültek. Az 1989. évi, szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a szakosztály elkészítette az addig még felméretlen barlang barlangtérképét és a jelentésbe bekerült a barlangtérkép.

Az 1991. évi, szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a kőbánya legtöbb barlangjának a kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található, feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. Az 1993. évi, szakosztályi jelentés szerint hét méter hosszú és a jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak az elhelyezkedésével, amelyen ez a barlang is jelölve van.

Az 1995. évi Földtani Közlönyben megjelent tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban van egy leírás, amely a Keleti-kőfejtő 12. sz. barlangja nevű barlangról szól. A leírás szerint a kőfejtő déli peremén, öt méter magasan van az ovális bejárata. A barlang egy vízszintes, 10 méter hosszú járat. Vésőgéppel bontották ki 1985-ben. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak a helyszínrajza, valamint a kőfejtő barlangjainak a helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye.

1995-ben a Pagony Barlangkutató Csoport tagjai elkészítették a kőfejtő szpeleotopográfiai térképét, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza. A barlang DK/12 jelzéssel van jelölve a térképen. Az 1995. évi jelentésükben van egy helyszínrajz, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen a délkeleti kőfejtő fosszíliáinak a lelőhelyei vannak feltüntetve. A helyszínrajzon látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza, de fosszília nem került elő belőle. A jelentésben van egy vegetációtérkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza, valamint a jelentésbe bekerült az 1:1000 méretarányú, szpeleotopográfiai térkép.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]