Keleti-kőfejtő 14. sz. barlang
| Keleti-kőfejtő 14. sz. barlang | |
 | |
| A barlang bejárata | |
| Hossz | 6 m |
| Mélység | 1,5 m |
| Magasság | 0 m |
| Függőleges kiterjedés | 1,5 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Budapest |
| Földrajzi táj | Budai-hegység |
| Típus | hévizes eredetű, inaktív |
| Barlangkataszteri szám | 4763-19 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 14. sz. barlang témájú médiaállományokat. | |
A Keleti-kőfejtő 14. sz. barlang Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben található barlang.
Tartalomjegyzék
Leírás[szerkesztés]
A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének a felső szintjén, a bányaudvar nyugati, bal oldalán, egy szálkőzetből álló sziklapad alatt van a széles, természetes jellegű, de mesterségesen megnyílt, vízszintes tengelyirányú bejárata. A Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang és a Keleti-kőfejtő 16. sz. barlang közelében van a bejárata. Felső eocén mészkőben, Szépvölgyi Mészkő Formációban alakult ki a barlang. Tektonikus hasadék mentén, a mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt keletkezett. Az omladékos barlang lejt. A könnyen járható, lezáratlan barlang szabadon, barlangjáró alapfelszereléssel látogatható.
Előfordul az irodalmában 14-es barlang (Acheron 1993), 14. sz. barlang (Kárpát 1989), 14.sz. barlang (Kárpát 1989), 14.sz.barlang (Kárpát 1989), 14. sz barlang (Kárpát 1989), Cápaszája-barlang (Acheron 1993), Keleti-kőfejtő 14. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995), Mátyás DK-i kőfejtő 14.sz.barlang (Kárpát 1989) és Mátyás DK-i kőfejtő 14.sz.barlangja (Kárpát 1989) néven is, valamint lehet, hogy a Mátyáshegyi 9. sziklaüreg (Bertalan 1976) és a Mátyás-hegyi 9. sz. sziklaüreg (Kordos 1984) nevek ennek a barlangnak a névváltozatai.
Kutatástörténet[szerkesztés]
A helyi, idős emberek elmondása alapján a bányászatkor sok üreg volt a talpszinten. A felső bányaudvar falán található, sok kis barlang és a sok barlangindikáció, valamint képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagyméretű barlangot pusztított el, vagy a nagyméretű barlangnak a felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagyméretű barlangnak a maradványai. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a Mátyás-hegyi, nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki és egy helyszínrajzon be van jelölve a helyük. Az 1958-ban kiadott, „Budapest természeti képe” című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy délre néző, nagy kőfejtőjének a falában néhány, hévizes eredetű üreg van.
Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető a jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Körülbelül négy méter átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás. Az 1966-ban kiadott, „Budai-hegység útikalauz” című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen, a másik, délkeleti kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. Kilenc üreg vált ismertté a kőbányában.
Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban szereplő, a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjében lévő barlangok közül lehet, hogy ez a barlang van röviden leírva Mátyáshegyi 9. sziklaüreg néven. A Mátyáshegyi 9. sziklaüregnek Budapest III. kerületében, a délkeleti kőfejtőben, a bányaudvar nyugati oldalában van a bejárata. Körülbelül három méter hosszú, hévizes eredetű barlang. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része egy kézirat alapján íródott, de az említett kézirat már nem létezik. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen, a keleti kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként két–három méterrel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott, „Budai-hegység útikalauz” szerint a Mátyás-hegy keleti oldalának a kőbányájában néhány kis, hévizes eredetű üreg van.
1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztett egy térképet a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjéről, amelyen a barlang nincs feltüntetve. Ebben az évben Kárpát József rajzolt egy topográfiai térképet, amelyen látható a Mátyás-hegyi-barlang és a délkeleti kőfejtő üregeinek az elhelyezkedése. A térképen nincs rajta a barlang. A térképen az üregek újra vannak számozva. Az 1983. évi, szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek a feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Az év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és a megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és a számait beazonosítani. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent egy jelentés a kőbánya kutatásáról és a topográfiai térkép.
Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában lehet, hogy ez a barlang szerepel Mátyás-hegyi 9. sz. sziklaüreg néven és egy térképen van a helye feltüntetve. Az 1984. évi, szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy délkeleti, már nem művelt kőfejtőjében. Eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 méter tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan a tektonikus előkészítés és a mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a kőfejtő barlangjainak az általános leírása és az 1983-as topográfiai térkép.
1989-ben Kárpát József szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet és egy hosszmetszet barlangtérképet, amelyek 1:50 méretarányban készültek. 1989-ig a barlang csak négy méter hosszan volt bekúszható. 1989 tavaszán vették észre a barlang bal oldali végén érezhető huzatot. Megkezdték a bejárati rész tágítása után a járat bontását, amely különböző nagyságú omladéktömbökkel volt lezárva és a laza törmelék között körülbelül négy métert tudtak haladni benne. A kibontott anyagot az oldalüregekben helyezték el, de egy idő után szükséges lett, hogy az anyagot a felszínre szállítsák. A kedvező irányú, omladékos végponton lévő, az erős huzat útját követő kutatótáró az omlásveszély megszüntetése után valószínűleg biztató bontóhely lesz jövőre. Az 1989. évi, szakosztályi jelentéshez mellékelve lettek a barlangtérképek.
Az 1991. évi, szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a kőbánya legtöbb barlangjának a kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található, feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. Az 1992. évi, szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a szakosztály tagjainak az volt a fő terve, hogy a kőbányában lévő barlangokban minél jobban megközelítsék a közeli Mátyás-hegyi-barlangot, ezért a tagok elsősorban a kőfejtő nyugati oldalán nyíló barlangokban dolgoztak. A kutatást a Keleti-kőfejtő 14. sz. barlangban kezdték. A barlangban nem találhatók oldásformák és szálkőfalak, hanem inkább felszakadozott járat és réteglap mentén történt elválás fordul elő benne. Összetöredezett szálkőhomlok és nem omladékkitöltés van a végponton. Nem tudták a talpszintet süllyeszteni, mert előtte az omlásveszélyt kell megszüntetni a barlangban, biztonságosabbá kell tenni a barlangot. A kőfejtőtől nyugatra, a barlangtól délre, közel a kőbánya pereméhez egy friss beszakadást találtak. Azt tervezték, hogy a következő évben folytatni fogják a Keleti-kőfejtő 14. sz. barlang kutatását.
Az 1993. évi, szakosztályi jelentés szerint négy méter hosszú és a jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak az elhelyezkedésével, amelyen jelölve van a barlang helye. Az 1995. évi Földtani Közlönyben megjelent tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti-kőfejtő 14. sz. barlangja a neve. A kőfejtő nyugati oldalában, a 90–94-es számú barlangtól két méterre, egy szálkő pad kiugrása alatt van a bejárata. 10 méter hosszú, lejtő, omladékos barlang. 1986-ban és 1987-ben lett kibontva. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak a helyszínrajza, valamint a kőfejtő barlangjainak a helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye. 1995-ben a Pagony Barlangkutató Csoport elkészítette a kőfejtő szpeleotopográfiai térképét.
Irodalom[szerkesztés]
- Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. Megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.
- Fehér Katalin – Fritz Zsolt: Pagony Barlangkutató Csoport kutatási jelentés 1995. Kézirat. 52–56. old. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
- Fejes Imre – Badinszky Péter: Jelentés a BEAC Barlangkutató Csoportjának 1962. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. 3. füz. 47. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
- Házi Zoltán: A KPVDSZ Vörös Meteor TE Vass Imre Barlangkutató Csoportjának 1978. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1978. 223. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
- Házi Zoltán: A KPVDSZ Vörös Meteor TE Vass Imre Csoport 1978. évi jelentése. Kézirat. 3, 8. old. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
- Kárpát József szerk.: Acheron Barlangkutató Szakosztály. MKBT Beszámoló, 1983. 23, 45. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
- Kárpát József szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1983. évi jelentése. Kézirat. 3, 4, 6, 21, 76–77. oldalak és egy térképmelléklet. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
- Kárpát József szerk.: Acheron Barlangkutató Szakosztály. MKBT Beszámoló, 1984. 19, 22. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
- Kárpát József szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1984. évi jelentése. Kézirat. 8, 14, 19, 20. old. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
- Kárpát József szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1989. évi jelentése. Kézirat. 6, 18, 18–22, 22, 96. old. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
- Kárpát József – Sághi Imre szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1991. évi kutatási jelentése. Kézirat, 1992. február. 57. old. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
- Kárpát József szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1992. évi kutatási jelentése. Kézirat. Budapest, 1993. január 20. 38, 38–39, 39. old. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
- Kárpát József – Lóránt Zsolt – Lovász Andrea – Márkus Viktória – Szabó Ákos – Szabó Zoltán – Szin András szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1993. évi kutatási jelentése. Kézirat. 49, 51. old. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 277, 292. old.
- Láng Sándor: Budapest és környékének geomorfológiája. In: Pécsi Márton – Marosi Sándor – Szilárd Jenő (szerk.): Budapest természeti képe. Budapest, 1958. 165. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
- Leél-Őssy Sándor: A Budai-hegység barlangjai. Földrajzi Értesítő, 1957. (6. évf.) 2. füz. 157, 165. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
- Leél-Őssy Szabolcs: A budai Rózsadomb és környékének különleges barlangjai. Földtani Közlöny, 1995. (125. köt.) 3–4. sz. 365, 375, 414, 415. old.
- Leél-Őssy Szabolcs: A budai Rózsa-domb és környékének különleges barlangjai. Kézirat. 7–8, 8, 57. oldalak és az 1., 13. ábra. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
- Pagony Barlangkutató Csoport: A budai Barit-barlang természeti állapotfelmérése és leírása. Kézirat. Budapest, 2000. január 31. 11. old. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
- Pápa Miklós: Budai-hegység útikalauz. Budapest, Sport, 1966. 269. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
- Pápa Miklós – Dénes György: Budai-hegység útikalauz. Sport, Budapest, 1982. 243, 245. oldal ISBN 963 253 300 3 (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
- –: Tábori tájékoztató. Budapest, 1987. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat kiadványa. 21. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
További irodalom[szerkesztés]
- Bertalan Károly: Kézi jegyzetek. Kézirat. (1959-től íródott.)
