Keleti-kőfejtő 14. sz. barlang

Keleti-kőfejtő 14. sz. barlang
A Keleti-kőfejtő 14. sz. barlang bejárata
Hossz	6 m
Mélység	1,5 m
Magasság	0 m
Függőleges kiterjedés	1,5 m
Ország	Magyarország
Település	Budapest
Földrajzi táj	Budai-hegység
Típus	hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám	4763-19
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 14. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Keleti-kőfejtő 14. sz. barlang Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Budai Tájvédelmi Körzetben található egyik barlang.

Leírás

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének a felső szintjén, a bányaudvar nyugati, bal oldalán, egy szálkőzetből álló sziklapad alatt van a széles, természetes jellegű, de mesterségesen megnyílt, vízszintes tengelyirányú bejárata. A Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang és a Keleti-kőfejtő 16. sz. barlang közelében van a bejárata. Felső eocén mészkőben, Szépvölgyi Mészkő Formációban alakult ki a barlang. Tektonikus hasadék mentén, a mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt keletkezett. Az omladékos barlang lejt. A könnyen járható, lezáratlan barlang szabadon, barlangjáró alapfelszereléssel látogatható.

Előfordul a Keleti-kőfejtő 14. sz. barlang az irodalmában 14-es barlang (Acheron 1993), 14. sz. barlang (Kárpát 1989), 14.sz. barlang (Kárpát 1989), 14.sz.barlang (Kárpát 1989), 14. sz barlang (Kárpát 1989), Cápaszája-barlang (Acheron 1993), Keleti-kőfejtő 14. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995), Mátyás DK-i kőfejtő 14.sz.barlang (Kárpát 1989) és Mátyás DK-i kőfejtő 14.sz.barlangja (Kárpát 1989) neveken is, valamint lehet, hogy a Mátyáshegyi 9. sziklaüreg (Bertalan 1976) és a Mátyás-hegyi 9. sz. sziklaüreg (Kordos 1984) nevek a Keleti-kőfejtő 14. sz. barlang névváltozatai.

Kutatástörténet

Közelben lakó, idős emberek elmondása alapján sok üreg volt a kőfejtő talpszintjén akkor, amikor működött a kőbánya. A felső bányaudvar falán található sok kis barlang és a sok barlangindikáció, képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagy barlangot pusztított el, vagy a nagy barlang felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagy barlangnak a maradványai. Az 1943. évi Barlangvilágból megtudható, hogy Bertalan Károly a Buda környéki barlangok rendszeres feldolgozásakor a Mátyás-hegy és a Kecske-hegy kőfejtőiben Albert Bélával 14 kis üreget átkutatott. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott és Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki. Az említésen kívül a Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató helyszínrajzon megfigyelhető a hévizes barlangokhoz sorolt mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregeinek földrajzi elhelyezkedése.

Az 1958-ban kiadott Budapest természeti képe című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy délre néző, nagy kőfejtőjének falában néhány hévizes eredetű üreg van. Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Körülbelül négy méter átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás.

Az 1964. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban szó van arról, hogy a Budapest III. kerületében elhelyezkedő Mátyás-hegy Dunára tekintő kőfejtőjében régóta ismert üregmaradványok találhatók. Nagyon fel van töltődve a gömbfülkékből és hidrotermális hasadékokból álló üregrendszer. 1962-től a kőfejtőben néhány helyen feltáró munkát végeztek a csoport tagjai. 1963-ban kb. 200 óra munkával több helyen előre tudtak haladni. Úgy látták, hogy a helyzet biztató, de csak sok munkával érhetnek el eredményt. Tervezték, hogy 1964-ben folytatják itt a feltáró munkát. Elkezdték a hely kőzettani és ásványtani feldolgozását, a terület pontos felmérését, beszintezését és feltérképezését. Minden bizonnyal tavasszal befejezik a térképkészítő munkát.

Az 1966-ban kiadott Budai-hegység útikalauz című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen, a másik, délkeleti kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. Kilenc üreg vált ismertté a kőbányában. Az 1972. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy 1972. április 24-én a Budapesti Rendőrfőkapitányság kérésére a Barlangi Mentőszolgálat tagjai átvizsgálták a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjének üregeit eltűntek megtalálása miatt.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban szereplő, a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjében lévő barlangok közül lehet, hogy ez a barlang van röviden leírva Mátyáshegyi 9. sziklaüreg néven. A Mátyáshegyi 9. sziklaüregnek Budapest III. kerületében, a délkeleti kőfejtőben, a bányaudvar nyugati oldalában van bejárata. Körülbelül három méter hosszú, hévizes eredetű barlang. A kézirat barlangra vonatkozó része egy kézirat alapján íródott, de az említett kézirat már nem létezik. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen, a keleti kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként két–három méterrel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott, Budai-hegység útikalauz szerint a Mátyás-hegy keleti oldalának kőbányájában néhány kis, hévizes eredetű üreg van.

1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztett egy térképet a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjéről, amelyen a barlang nincs feltüntetve. Ebben az évben Kárpát József rajzolt egy topográfiai térképet, amelyen látható a Mátyás-hegyi-barlang és a délkeleti kőfejtő üregeinek elhelyezkedése. A térképen nincs rajta a barlang. A térképen az üregek újra vannak számozva. Az 1983. évi szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Az év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és a megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és számait beazonosítani. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent egy jelentés a kőbánya kutatásáról és a topográfiai térkép.

A barlang bejárata

Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában lehet, hogy ez a barlang szerepel a Budai-hegység barlangjai között Mátyás-hegyi 9. sz. sziklaüreg néven. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen az említett barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1984. évi szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy délkeleti, már nem művelt kőfejtőjében. Eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 méter tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan tektonikus előkészítés és mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a kőfejtő barlangjainak általános leírása és az 1983-as topográfiai térkép.

1989-ben Kárpát József szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet és egy hosszmetszet barlangtérképet, amelyek 1:50 méretarányban készültek. 1989-ig a barlang csak négy méter hosszan volt bekúszható. 1989 tavaszán vették észre a barlang bal oldali végén érezhető huzatot. Megkezdték a bejárati rész tágítása után a járat bontását, amely különböző nagyságú omladéktömbökkel volt lezárva és a laza törmelék között körülbelül négy métert tudtak haladni benne. A kibontott anyagot az oldalüregekben helyezték el, de egy idő után szükséges lett, hogy az anyagot a felszínre szállítsák. A kedvező irányú, omladékos végponton lévő, az erős huzat útját követő kutatótáró az omlásveszély megszüntetése után valószínűleg biztató bontóhely lesz jövőre. Az 1989. évi szakosztályi jelentéshez mellékelve lettek a barlangtérképek.

Az 1991. évi szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a kőbánya legtöbb barlangjának kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található, feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. Az 1992. évi szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a szakosztály tagjainak az volt a fő terve, hogy a kőbányában lévő barlangokban minél jobban megközelítsék a közeli Mátyás-hegyi-barlangot, ezért a tagok elsősorban a kőfejtő nyugati oldalán nyíló barlangokban dolgoztak. A kutatást a Keleti-kőfejtő 14. sz. barlangban kezdték. A barlangban nem találhatók oldásformák és szálkőfalak, hanem inkább felszakadozott járat és réteglap mentén történt elválás fordul elő benne. Összetöredezett szálkőhomlok és nem omladékkitöltés van a végponton. Nem tudták a talpszintet süllyeszteni, mert előtte az omlásveszélyt kell megszüntetni a barlangban, biztonságosabbá kell tenni a barlangot. A kőfejtőtől nyugatra, a barlangtól délre, közel a kőbánya pereméhez egy friss beszakadást találtak. Azt tervezték, hogy a következő évben folytatni fogják a Keleti-kőfejtő 14. sz. barlang kutatását.

Az 1993. évi szakosztályi jelentés szerint négy méter hosszú és a jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak elhelyezkedésével, amelyen jelölve van a barlang helye. Az 1995. évi Földtani Közlönyben megjelent tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti-kőfejtő 14. sz. barlangja a neve. A kőfejtő nyugati oldalában, a 90–94-es számú barlangtól két méterre, egy szálkő pad kiugrása alatt van a bejárata. 10 méter hosszú, lejtő, omladékos barlang. 1986-ban és 1987-ben lett kibontva. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak helyszínrajza, valamint a kőfejtő barlangjainak helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye. 1995-ben a Pagony Barlangkutató Csoport elkészítette a kőfejtő szpeleotopográfiai térképét.

Irodalom

• Bertalan Károly: A Budapesti Egyetemi Turista-Egyesület Barlangkutató Szakosztálya... Barlangvilág, 1943. (13. köt.) 3–4. füz. 63. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Dénes György: Mentési krónika 1972. Karszt és Barlang, 1972. 1–2. félév. 57. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Fehér Katalin – Fritz Zsolt: Pagony Barlangkutató Csoport kutatási jelentés 1995. Kézirat. 52–56. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Fejes Imre – Badinszky Péter: Jelentés a BEAC Barlangkutató Csoportjának 1962. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1963. 3. füz. 47. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Házi Zoltán: A KPVDSZ Vörös Meteor TE Vass Imre Barlangkutató Csoportjának 1978. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1978. 223. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Házi Zoltán: A KPVDSZ Vörös Meteor TE Vass Imre Csoport 1978. évi jelentése. Kézirat. 3., 8. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Kakas Kristóf: Jelentés a BEAC Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Csoportjának 1963. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 2–3. füz. 51. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Kárpát József szerk.: Acheron Barlangkutató Szakosztály. MKBT Beszámoló, 1983. 23., 45. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Kárpát József szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1983. évi jelentése. Kézirat. 3., 4., 6., 21., 76–77. oldalak és egy térképmelléklet. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Kárpát József szerk.: Acheron Barlangkutató Szakosztály. MKBT Beszámoló, 1984. 19., 22. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Kárpát József szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1984. évi jelentése. Kézirat. 8., 14., 19., 20. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Kárpát József szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1989. évi jelentése. Kézirat. 6., 18., 18–22., 22., 96. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kárpát József – Sághi Imre szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1991. évi kutatási jelentése. Kézirat, 1992. február. 57. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Kárpát József szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1992. évi kutatási jelentése. Kézirat. Budapest, 1993. január 20. 38., 38–39., 39. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kárpát József – Lóránt Zsolt – Lovász Andrea – Márkus Viktória – Szabó Ákos – Szabó Zoltán – Szin András szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1993. évi kutatási jelentése. Kézirat. 49., 51. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 277., 292. old.
• Láng Sándor: Budapest és környékének geomorfológiája. In: Pécsi Márton – Marosi Sándor – Szilárd Jenő (szerk.): Budapest természeti képe. Budapest, 1958. 165. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Leél-Őssy Sándor: A Budai-hegység barlangjai. Földrajzi Értesítő, 1957. (6. évf.) 2. füz. 157., 165. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Leél-Őssy Szabolcs: A budai Rózsadomb és környékének különleges barlangjai. Földtani Közlöny, 1995. (125. köt.) 3–4. sz. 365., 375., 414., 415. old.
• Leél-Őssy Szabolcs: A budai Rózsa-domb és környékének különleges barlangjai. Kézirat. 7–8., 8., 57. oldalak és az 1., 13. ábra. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Pagony Barlangkutató Csoport: A budai Barit-barlang természeti állapotfelmérése és leírása. Kézirat. Budapest, 2000. január 31. 11. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Pápa Miklós: Budai-hegység útikalauz. Budapest, Sport, 1966. 269. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Pápa Miklós – Dénes György: Budai-hegység útikalauz. Sport, Budapest, 1982. 243., 245. oldal ISBN 963 253 300 3 (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• –: Tábori tájékoztató. Budapest, 1987. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat kiadványa. 21. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)

További irodalom

• Bertalan Károly: Kézi jegyzetek. Kézirat. (1959-től íródott.)

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás