Erdőhát úti-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Erdőhát úti-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz23 m
Mélység17 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés17 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 260 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4763-10
Elhelyezkedése
Erdőhát úti-barlang (Magyarország)
Erdőhát úti-barlang
Erdőhát úti-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 32′ 23″, k. h. 19° 00′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 23″, k. h. 19° 00′ 51″
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdőhát úti-barlang témájú médiaállományokat.

Az Erdőhát úti-barlang megkülönböztetetten védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai-hegységben található. Sokan ismerik, mivel turistaút mellett nyílik. Turista útikalauzokban is szerepel.

Leírás[szerkesztés]

Budapest III. kerületében, az egykori Mátyáshegy városrészben, a Mátyás-hegy nyugati gerincén, a csúcstól nem messze, az Erdőhát út végén nyílik. Az Országos Kéktúra kék sáv jelzéséből kiágazó kék kereszt jelzésen, a Fenyőgyöngye Vendéglő közelében van ez az elágazás, gyalogolva érhető el a legkönnyebben; vagy a Fenyőgyöngye felől, vagy a Bécsi út felől. A vaskorláttal elkerített természetes jellegű és majdnem függőleges tengelyirányú bejárata közvetlenül a turistaút mellett, azon nyílik.

A régebbi leírások szerint bejárati része felső eocén bryozoás márgában alakult ki, lejjebb mészkőben. Kraus Sándor 1983-as leírása szerint triász tűzköves mészkőben van. Kraus (1984, 1990) és Leél-Őssy Szabolcs (1995) szerint triász tűzköves dolomitban jött létre. Valószínűleg ez a befoglaló kőzete. A bejárat után egy terem következik. Hidrotermális eredetére utalnak a benne található gömbüstök. A barlang egy eltömődött, régi, hévizes forráskürtő. Nincs lezárva, de kötéltechnikai eszközökkel és engedéllyel látogatható.

További bontása az anyag kiszállítása miatt nehéz.

Előfordul irodalmában Erdőhát uti-barlang (Kraus 1984), Erdőhát-uti-barlang (Gazdag 1990), Erdőhát úti barlang (Tóth, Adamkó 1982), Erdőhát-úti-barlang (Kraus Sándor a Tábori tájékoztatóban), Mátyás-hegyi-dolomitüreg (Kordos 1984), Mátyáshegyi kőfülke (Kordos 1984), Mátyás-hegyi-sziklaüreg (Pápa, Dénes 1982), Mátyás-hegyi sziklaüreg (Pápa 1966) és Mátyás-hegyi üreg neveken is. Az Erdőhát úti-barlang név először Fleck Nóra és Vid Ödön 1982-es munkájában szerepelt.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1938-ban Horusitzky Henrik említett egy akkor még járatlan üreget a Mátyás-hegyen. A leírás szerint a Mátyás-hegy északi lejtője felső karni emeleti, szaruköves dolomitból áll, amelyben, annak a nyugati oldalán, kis pikkelyként alsó karni emelethez tartozó, szaruköves mészkő van beékelve. A dolomitban egy kicsi, még járatlan üreg is található. Valószínűleg ez az első nyomtatásban megjelent ismertetés a barlangról.

Az 1958-ban megjelent Budapest természeti képe című könyvben az van írva, hogy Horusitzky Henrik egyik térképe tüntet fel egy dolomitban lévő barlangot a Mátyás-hegy északnyugati oldalán, a nyereg környékén, 280 méter magasságban. Először a VMTE Barlangkutató Szakosztálya végzett bontást az üregben. Az 1966-ban kiadott Budai-hegység útikalauz megemlíti.

1981 nyarán vette észre a barlangot Papp János, a Rózsadombi Kinizsi Barlangkutató és Hegymászó Egyesület tagja és került az egyesület érdeklődési körébe. A kutatást azután ez a csoport folytatta. Az általuk végzett kutatás előtt csak a legfelső terem volt ismert. Sok háztartási szemetet és törmeléket kellett eltávolítaniuk az üregből. A feltárást Papp János, Onjestyák György és Maráczi József irányították.

1982-ben az Óbudai Szeszgyár Kinizsi Sportkör Barlangkutató Csoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az 1982-ben megjelent Pápa Miklós és Dénes György által írt útikalauzban meg van említve Mátyás-hegyi-sziklaüreg néven.

A barlang bejárata

1984-ben Kárpát József segítségével készítettek alaprajz térképet, hossz-szelvény térképet és keresztszelvényeket Papp János, Onjestyák György és Maráczi József. Feltételezésük szerint a barlang összeköttetésben van a Mátyás-hegyi-barlang még ismeretlen szakaszaival. 1984-ben Kraus Sándor szerkesztett alaprajz térképet, hossz-szelvény térképet és vízszintes szelvényeket, valamint kőzetét vizsgálta. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Mátyás-hegyi-dolomitüreg néven Mátyáshegyi kőfülke névváltozattal és térképen lett feltüntetve helye.

Az 1987-es MKBT kutatótábor egyik tervezett helyszíne volt. A Tábori tájékoztatóban megjelent egy rövid írás a barlangról és a Kraus Sándor által készített térképlap. 1989-ben az Erzsébet SC Barlangkutató Csoport a barlangban tisztítási és ácsolat-felújítási munkát végzett. Kraus Sándor ásványtani vizsgálatokat végzett benne és magnezit jelenlétét állapította meg, ezt az 1991-es tanulmányában közölte. 1990-ben a Styx Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához.

1995-ben Leél-Őssy Szabolcs írt róla bővebben és szerinte valószínű, hogy nem a Mátyás-hegyi-barlanggal van összefüggésben, hanem azzal nem egybekapcsolható, különálló rendszere van. 2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, Budai-hegységben elhelyezkedő, 4763/10 kataszteri számú Erdőhát úti-barlang. 2012. február 25-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 4763-10 kataszteri számú Erdőhát úti-barlang.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]