Imó-kői-forrásbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Imó-kői-forrásbarlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz85 m
Mélység18 m
Magasság5 m
Függőleges kiterjedés23 m
Tengerszint feletti magasság450 m
Ország Magyarország
Település Felsőtárkány
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus időszakosan aktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5343-38
A Wikimédia Commons tartalmaz Imó-kői-forrásbarlang témájú médiaállományokat.

Az Imó-kői-forrásbarlang megkülönböztetetten védett barlang, amely a Bükki Nemzeti Park területén található. A barlangból tör elő az Imó-forrás.

Leírás[szerkesztés]

Felsőtárkány központjától 7,4 kilométerre, Felsőtárkány közigazgatási területén, a Nagy-fennsík déli letörése alatt, a Lök-völgy felső végén, völgyfőben, az Imó-kő déli oldalában, fokozottan védett területen, sziklás terepen, erdőben, sziklafal tövében van a két bejárata. A bejáratok terepjáróval megközelíthetők. A barlangtól 1,4 kilométerre fekszik a Tamás-kúti vendégház. A 450 méter tengerszint feletti magasságban lévő főbejárat 70 centiméter széles, két méter magas, bontott jellegű, téglalap alakú és lejtő tengelyirányú. A másik bejárat 455 méter tengerszint feletti magasságban nyílik.

85 méter hosszan bejárható, 18 méter mélységig feltárt, középső triász mészkőben kialakult, szépen oldott barlang. A tektonika és a sztratigráfia volt az előkészítő tényezője a barlang keletkezésének. Tektonikus törésvonal mentén, normál karsztvízszint alatti oldódással és a kifolyó karsztvíz hatására jött létre. Időszakosan aktív forrásbarlang. Az elágazó, egyszintes barlang hasadék térformájú. Gömbüstök, mennyezeti csatornák, evorziós üstök, hullámkagylók és cseppkőbekérgezések figyelhetők meg benne. Az időszakos barlangi patak 7,8 és 8,2 °C közötti hőmérsékletű. Nem ismert a barlangban vízesés és szifon. A legnagyobb része könnyű mászással, a további részek nehéz mászással megtekinthetők. Barlangjáró alapfelszereléssel bejárható.

Az Imó-kői-forrásbarlang név 1970-ben bukkant fel az irodalomban. Előfordul az irodalmában Imó-barlang (Lénárt 1977), Imó-forrásbarlang (Lénárt 1979), Imó-forrás kürtője (Bertalan 1976), Imókői-barlang (Bertalan 1976), Imókői-forrásbarlang (Jakucs, Kessler 1962), Imókői forrásbarlang (Schőnviszky 1937) és Imókői forrás barlangja (Láng 1942) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1937. évi Turisták Lapjában publikálva lett, hogy az aktív forrásbarlang folyosószerű járata több ágra szakadva, 17 méter után járhatatlanná válik. Az 1942. március 6-i Országjárásban meg lett említve, hogy a Bükk egyik nevezetes barlangja az imó-kői, időszakos forrás barlangja. 1953-ban Szabadkai Béla mérte fel és a felmérés alapján rajzolva lett egy 1:100 méretarányú alaprajzi barlangtérkép. Az 1959. évi Karszt- és Barlangkutatásban az van írva, hogy alsó-ladini, sötétszürke és felső-ladini, világosszürke mészkő határán jött létre. Az időszakos forrás barlangjába körülbelül 70 méter hosszúságig sikerült bejutni. A járat több helyen tág, egy–két méter széles, öt–hat méter magas, más helyeken szűk. Az 1962-ben megjelent, „A barlangok világa” című könyv szerint a folyosószerű járata 17 méter után több, egyre elkeskenyedő ágra szakad.

1970 májusában a barlangból kilépő, időszakos patak vízhozama elérte a 220 litert percenként. Az 1970-ben napvilágot látott, „Bükk útikalauz” című könyvben az olvasható, hogy a Lök-völgy felső végén, az Imó-kő sziklafalának a tövében nyílik az időszakosan aktív, 70 méter hosszú, több ágra szakadó, befelé szűkülő barlang. A barlang száraz az év nagy részében, de a tavaszi hóolvadásokkor lökésszerűen nagy mennyiségű vizet vezet le. Valószínűleg ezért kapta a nevét az innen kiinduló Lök-völgy. Az Imó-kői-forrásbarlangtól négy kilométerre, délre található a Lök-völgyi-barlang. 1972 őszén a Nautilus Könnyűbúvár Barlangkutató Csoport felkereste a körülbelül 60–70 méter hosszú, szűkülettel végződő barlangot. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kézirat szerint Felsőtárkányon van a 70 méter hosszú barlang, amely az Imó-forrás fakadási pontja. A 456 méter tengerszint feletti magasságban lévő bejárata egy íves kapu. Vízkutatási hasznosítása van. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része egy publikáció alapján íródott.

Az 1977-ben napvilágot látott, Lénárt László által összeállított kiadványban publikálva lett az 1953-as barlangtérkép. Az 1977-ben kiadott, „Bükk útikalauz” című kiadványban az van írva, hogy egy vasajtó zárja le a vízhozammérések miatt. Az 1979-ben megjelent, „Barlangok a Bükkben” című könyvben az olvasható, hogy az őserdő és a Tar-kő között a zöld sáv, a kék kereszt, majd a kék kör jelzésen lehet elérni. Időszakos forrás. Amikor aktív, főleg tavasszal, eléri a 220 liter percenkénti vízhozamot. Száraz időszakban körülbelül 60 méteres barlangszakasz járható barlangkutatóknak. Felette két, néhány méteres, hasadékszerű üreg van.

A barlang bejárata

Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és két névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. A 2001-ben készült állapotfelvételi kézirat szerint a vázlatosan felmért, szabadon látogatható barlang 74 méter hosszú, 10 méter függőleges kiterjedésű, 50 méter vízszintes kiterjedésű, 50 köbméter térfogatú és 10 méter mély. Ezek becsült adatok. Egy jó állapotú depófogó van benne, amely a feltáró kutatást segíti. A 2002-ben kiadott könyvfejezetben az van írva, hogy az időszakos karsztforrás bejárata egy körülbelül 70 méter hosszú barlangba vezet. A könyvben publikálva lett Szitta Tamásnak egy színes fényképe, amely a forrást mutatja meg működés közben.

A vázlatos, alaprajz barlangtérképét 22 keresztmetszettel és a vázlatos, kiterített hosszmetszet barlangtérképét 2004. január 2-án Taskó Dániel rajzolta meg Szabó Gergő, Szántó Gyula és Taskó Dániel 2003. november 1–2-ai és 2003. december 1-jei felmérése alapján. A barlangtérkép-lap szerint 95 méter hosszú és 23 méter mély. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyv szerint 74 méter hosszú és 10 méter mély. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint.

Egyéb[szerkesztés]

Az Imó-forrás korábbi kitörési pontját keresve fedezték fel a Tar-kői-kőfülke sok pleisztocén kori csontmaradványt tartalmazó, belső üregét.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bárány László: Időszakos források a Bükk-fennsík D-i oldalán. Földrajzi Közlemények, 1926. (54. köt.) 225–226. old.
  • Bárány László: Az Egri-Bükk karsztos jelenségei. Ifjúság és Élet, 1931/1932. (7.) évf. 321–324. old.
  • Dancza János: A Bükkhegység rejtett cseppkőbarlangjai. Természetbarát, 1936. (24. évf.) 1. sz. 2, 4. old.
  • Erdey Gyula: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1956. 167–168. old.
  • Szmrecsányi Miklós: Eger és környéke részletes kalauza. Budapest, 1930. 73–74. old.
  • Tóth Géza: Az általunk kutatott Imó-kői karsztforrás adatai. Kézirat, 1976.
  • –: Imókő. Reggeli Hírlap, 1932. április 29. 6. old.

További információk[szerkesztés]