János-hegyi-átjáró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
János-hegyi-átjáró
A barlang egyik bejárata
A barlang egyik bejárata
Hossz 18 m
Mélység 3,4 m
Magasság 4 m
Függőleges kiterjedés 7,4 m
Tengerszint feletti magasság 460 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Barlangkataszteri szám 4732-10
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz János-hegyi-átjáró témájú médiaállományokat.

A János-hegyi-átjáró egy dolomitban keletkezett átjáróbarlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai-hegységben, a János-hegy oldalában, Budapest XII. kerületében található.

Megközelítése[szerkesztés]

A Szépjuhásznétól a János-hegyre vezető piros sáv jelzésen kell elindulni a János-hegy irányába. Kétszer keresztezve a Jánoshegyi utat, amely egy aszfaltút, a harmadik keresztezésénél rá kell térni az aszfaltútra, amelyen balra kell menni. Az aszfaltúton haladva, körülbelül 250 méterre, az út mellett, az út jobb oldalán találhatók a bejáratai. A második bejárata az első bejárattól és az aszfaltúttól néhány méterre, magasabban nyílik.

Leírása[szerkesztés]

460 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. Dolomitban alakult ki. Az átjáró északra néző két méter széles és 1,8 méter magas, felül ív alakban hajló bejárata egy többször irányt váltó, lankásan felfelé menő folyosóba vezet. A négy méter hosszú, két méter széles és másfél méter magas, alsó szakasz vízszintesen, délkeleti irányban halad, a végén kissé kibővülve egy ugyancsak négy méter hosszú, másfél méter széles és átlagosan három méter magas, dél–délnyugati irányban, lankásan felfelé terjedő, középső szakaszba megy át. A folyosó itt újból kibővül és azután négy méter hosszan, kelet–északkeleti irányban vezet kifelé.

A barlang egyik bejárata

A kijárat felé a folyosó két méterre kiszélesedik, mennyezete pedig 4,5 méter magas, hegyes csúcsban végződő kupolává fejlődik, melyből két kis méretű, ablakszerű lyuk a hegy tetejére nyílik. Az átjáró kijárata két méter széles és ugyanolyan magas nyílás, melyből kilépve keskeny, rövid sétaúton a kocsiútra lehet menni. A bejárat és a kijárat közötti magasságkülönbség 2,4 méter. Az üreg teljes hosszúsága Kadić Ottokár 1919-es írásában 17 méter, az 1920-ban megjelent tanulmányában 14 méter, Földváry Miksa szerint 17 méter, Vajna György könyve alapján 15 méter, Pápa Miklós és Dénes György könyvében 16 méter, az Országos Barlangnyilvántartás szerint 18 méter. A barlang nincs lezárva és szabadon látogatható.

Előfordul az irodalmában Jánoshegyi átjáró (Kadić 1919), János-hegyi Átjáró-barlang (Szabó 1965), Jánoshegyi barlang (Barcza, Thirring 1920) és Jánoshegyi sziklaüreg (Kordos 1984) néven is. A János-hegyi-átjáró név először a Bibliographia spelaeologica hungarica című munka barlangnév mutatójában jelent meg.

Kialakulása[szerkesztés]

Kadić Ottokár vizsgálatai alapján természetes eredetű. A barlang erősen mállott dolomitban, három, a folyosó irányaival megegyező repedés mentén alakult ki. Mesterséges eredetre utaló jeleket nem fedezett fel benne. Vajna Györgyék viszont észrevették, hogy a falakon jól látható vésésnyomok figyelhetők meg, ugyanolyan profilú vésőé, amilyen a Bátori-barlang falán is néhány helyen látható. Pápa – Dénes azt írja ezzel kapcsolatban, hogy lehetséges a hévizes eredete, de mai formáját, a falon látható sok vésőnyomból ítélve, emberi kéz alakította ki.

Története[szerkesztés]

Bekey Imre Gábor fényképe a barlangról

Az első említője Thirring Gusztáv volt, aki az 1900-ban megjelent könyvében adott hírt róla. 1919-ben Kadić Ottokár a Magyar Királyi Földtani Intézet megbízásából és a Pannónia Turista Egyesület barlangkutató tagjai segítségével mérte fel és készített róla alaprajzi térképet, hosszmetszeti térképet és keresztmetszeteket. A felmérésben Som Imre is segédkezett neki. 1920-ban látott napvilágot a barlang részletes leírása, amelyet Kadić Ottokár írt. Kadić Ottokár azt publikálta, hogy az alja csupasz szikla és ezért ásatásra alkalmatlan. Az 1920-ban kiadott, „Budapest Duna-jobbparti környéke” című könyvben ismertetve van és az ismertetésben az olvasható, hogy egy kocsiút melletti dolomitsziklában található.

Az 1923-ban megjelent, „Budai hegyek részletes kalauza és térképe” című kiadvány szerint az északnyugatra néző, alsó bejárata ív alakú, az átjáróbarlang 16 méter hosszú, többször irányt változtató, átlagosan három méter magas és egy keskeny, lankásan felfelé menő folyosóba vezet. A folyosó felső része kissé kiszélesedik, a mennyezete pedig magas, hegyes csúcsban végződő boltozattá válik. A végéből két, kis méretű, ablakszerű lyuk nyílik a felszínre. Az 1934-ben kiadott, „Budai hegyek részletes kalauza” és térképe című könyvben található egy ismertetés a barlangról. 1943-ban a főváros elfogadta az Országos Természetvédelmi Tanács javaslatát, hogy a hegy északnyugati lejtőjén lévő átjáróbarlang természetes állapotban legyen hagyva.

Az 1954-ben kiadott, Páli Tivadar által írt útikalauzban meg van említve a barlang. 1964-ben a Fővárosi Tanács Barlangkutató és Könnyűbúvár Csoportjának a tagjai mégis sikeresen kutattak a barlangban. Ahol a barlang mennyezete nagyon meredeken ívelt alá és természetellenesen magas volt a talp, kutatóárkot mélyítettek a barlang aljába. Mintha azon a helyen lejtős vagy függőleges akna indult volna lefelé. A kiásott lyuk körülbelül egy méter mély volt és benne mikropikkelyes, kétökölnyi, tömör szövetű hematitrögöt találtak, amelynek a vastartalma körülbelül 90 százalékos volt. Ilyen minőségű ércrögöt még a Bátori-barlangban sem találtak, pedig onnan is előkerültek ehhez hasonló ércrögök. A kutatást viszont abba kellett hagyniuk, mivel a kitermelt meddőt nem tudták hova rakni az aszfaltút közelsége miatt. Ennek a járatnak a feltárása ezért későbbi feladat lesz.

Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve és két névváltozata, valamint egy térképen van feltüntetve a helye. 2005. február 19-én Gazda Attila a saját felmérése alapján szerkesztett egy alaprajzi térképet keresztmetszetekkel.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Eperjessy István: Zugliget és vidéke. Bp. 1906. 45. old.
  • –: Budai hegyek. (Turistatérkép.) Mérték 1:25.000. Tervezte és kiadja a M. kir. Állami Térképészeti Intézet, Bp. 1936. (Kirándulók térképe 1. sz.)
  • –: Új cseppkőbarlangot fedeztek fel a pelsőci Naphegyen. Magyar Futár, 1943. (3. évf.) 36. sz.

További információk[szerkesztés]