Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet
Svábhegyi Obszervatórium
A 60 cm-es reflektor kupolája
A 60 cm-es reflektor kupolája
Település Budapest
Cím 1121 Budapest, Konkoly Thege Miklós út 15–17.
Építési adatok
Építés éve 19211928
Megnyitás 1922
Tervező Sváb Gyula
Építész(ek)
Hasznosítása
Felhasználási terület obszervatórium
Tulajdonos Magyar Kutatási Hálózat
Tszf. magasság474 m
Elhelyezkedése
HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet (Budapest)
HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet
HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 60″, k. h. 18° 57′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 60″, k. h. 18° 57′ 44″
Térkép
HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet weboldala
SablonWikidataSegítség

A HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet (2019. szeptember 1-jéig a Magyar Tudományos Akadémia Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete, 2023. augusztus 31-ig pedig ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet, angol nevén: Konkoly Thege Miklós Astronomical Institute, Research Centre for Astronomy and Earth Sciences vagy egyszerűen Konkoly Observatory) a Földrajztudományi Intézettel és a Földtani és Geokémiai Intézettel közösen alkotja a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontját (CSFK). A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközponthoz tartozott 2021-ig a Geodéziai és Geofizikai Intézet is, amely kiválása után Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézetté (FI) alakult.

Története[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

1777-ben a Nagyszombati Egyetemet Budára, majd 1784-ben Pestre költöztették, és egyúttal berendeztek egy csillagászati obszervatóriumot is. Mivel ez az obszervatórium a 19. század elejére eléggé leromlott állapotba került, döntés született arról, hogy a Gellért-hegyen, a mai Citadella helyén egy önálló egyetemi csillagdát hozzanak létre. A tudományos munka elősegítésére Pollack Mihály tervei alapján 1815-ben felépült az új és biztonságos Gellért-hegyi Csillagvizsgáló. A „Csillagdát” 1815-ben avatták fel három európai uralkodó – I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király valamint III. Frigyes Vilmos porosz király – jelenlétében, akik a napóleoni háborút lezáró Szent Szövetség megkötésére gyűltek össze, és utaztak Budára a létesítmény megnyitására.[1] A számos létesítményből álló épületegyüttes az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején súlyosan megsérült. A Bach-korszakban a felépítendő Citadella helyét az 1849-ben elpusztított Csillagda[2][3] és a körülötte lévő virág- és szőlőskertek területén jelölték ki. A csillagda romjait felrobbantották.

A budapesti Asztrofizikai Obszervatórium a debreceni Napfizikai Obszervatóriummal közösen alkotja a HUN-REN CSFK Csillagászati Intézetét. A Csillagászati Intézet működteti az ELTE Asztrofizikai Laboratóriumát, és együttműködik a Debreceni Egyetemmel, illetve a Szegedi Tudományegyetemmel.

Kezdetek [4][szerkesztés]

1922 és 1929 között a Svábhegyen építették fel az új csillagvizsgáló központi irodaépületét és három új kupoláját. Itt állították fel az Ógyalláról, a Konkoly Thege Miklós igazgatása alatt álló Asztrofizikai Obszervatóriumból mentett két távcső mellett a 60 cm-es Cassegrain–Newton rendszerű távcsövet. Tass Antal, az intézet vezetője az ógyallai megfigyelési anyagokat is Budapestre költöztette, és az intézet tudományos programja folytatta a korábban megkezdett munkát. 1929-ben az egykori Gellérthegyi Obszervatórium könyvállományának nagy része az intézetbe került. Lassovszky Károly 1938-ban vette át a csillagvizsgáló vezetését. 1939-ben az intézet tudományos személyzetét egy megfigyelő csillagász, egy asszisztens, két egyetemi gyakornok, egy vendégkutató, egy egyetemi hallgató és egy önkéntes munkatárs alkotta. A csillagvizsgáló a derült éjszakák többségét bemutatásokra szánta: évente több ezer érdeklődő látogatott fel a Svábhegyre.[5]

A második világháború alatt[5][szerkesztés]

A második világháború idején egészen 1944. december 5-ig folyt az észlelési munka. 1944. december 25-én bevonultak az intézet területére a szovjet csapatok. A beszállásolás csak a könyvtárat, a fotólabort, a múzeumot és egy-két szobát nem érintette, de az intézet többi helyiségében is viszonylag kevés kár esett. Mindössze a bútorzat semmisült meg, mert elfűtötték. A világháborút követően már 1945. július 14-től folytak az észlelések a 6”-es asztrográfon.

Az MTA Csillagvizsgáló Intézete[5][szerkesztés]

Az intézet kezdetben a Kultuszminisztériumhoz, majd a Gyűjteményegyetemhez tartozott. 1934-ben a Pázmány Péter Tudomány Egyetem, majd 1948-ban ismét a Kultuszminisztérium vette át, ezután döntöttek egy egyetemektől független kutatóintézet-hálózat létrehozásáról, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia keretei között szerveztek meg. Az Akadémia 1951. február 1-jével vette át az intézetet az MTA Csillagvizsgáló Intézete néven. Ekkor a csillagvizsgálónak két tudományos osztálya volt: az általános asztrofizikai osztály öt kutatóval, valamint a napfizikai osztály két kutatóval. Az 1940-es évek végén és az ’50-es évek elején az intézetben főként a változócsillagok fotometriai vizsgálatával foglalkoztak. A második világháborút követő évtizedekben a rádiócsillagászattal és az optikai fotometriával teljesen átalakult a csillagászati észlelőtechnika, és az intézet nemzetközi kapcsolatai is átalakultak.

1958-ban a Minisztertanács 9 millió forintos fedezetet hagyott jóvá egy új, piszkés-tetői létesítmény felépítésére. A piszkéstetői megfigyelő állomás első távcsöve, a Schmidt teleszkóp 1962-ben kezdte meg működését. 1967-ben egy új 50 cm-es Cassegrain-teleszkóppal is megkezdődtek az észlelések, aztán 1974-ben felavatták az 1 méteres tükrű RCC-teleszkópot is. A növekvő budapesti fényszennyezés miatt az észlelőmunka Piszkéstetőre helyeződött át.

1982-től 2021-ig az intézethez tartozott a debreceni Napfizikai Obszervatórium.

Napjainkban[szerkesztés]

2019. szeptember 1-je óta az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjaként, 2023. szeptember 1-je óta pedig HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontként működik, amelynek részei a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet, a Földrajztudományi Intézet, valamint a Földtani és Geokémiai Intézet. A normafai telephelyen 2019-ben nyílt meg a nagyközönség számára Svábhegyi Csillagvizsgáló látogatóközpont.

A Csillagászati Intézetben több mint hatvan kutató dolgozik, a kutatóközösség negyede külföldi. Az Intézet kutatócsoportjai a csillagászat és az asztrofizika számos területével foglalkoznak. Az Intézetnek saját műholdja is van.[6]

A Piszkéstetői Obszervatórium[7][szerkesztés]

A CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének mátrai telephelye, a Piszkéstetői Obszervatórium a Mátra 944 méter magas Piszkés-tető csúcsán, Galyatető és Mátraszentimre között kapott helyet. Az obszervatórium építkezési munkálatait 1958-ban kezdték meg. Elsőként a csillagászok lakhelyéül szolgáló főépület készült el, amelyet Szrogh György Ybl-díjas építész tervezett. 1962-ben adták át a 60/90 cm-es Schmidt-távcső kupoláját. Ezt követte az 50 cm átmérőjű Cassegrain-távcső kupolája, amely 1966-ban készült el. Ebben a kupolában jelenleg egy 80 cm-es altazimutális robottávcső dolgozik. Az ország legnagyobb távcsöve is a Piszkéstetői Obszervatóriumban működik: az 1 méter átmérőjű RCC-távcső kupoláját és kiszolgáló épületét Csontos Csaba Ybl-díjas építész tervezte.

Az intézet vezetősége[szerkesztés]

Korábbi igazgatói[szerkesztés]

Jelenlegi vezető[szerkesztés]

Volt és jelenlegi munkatársak[szerkesztés]

Kutatási területek[szerkesztés]

Kutatócsoportok[8][szerkesztés]

  • Csillagpulzáció, Űrfotometria, Exobolygók Kutatócsoport (SPEX) (Szabó Róbert)
  • ERC RADIOSTAR kutatócsoport (Maria Lugaro)
  • Konkoly Űrcsillagászat, Bolygó- és Csillagkeletkezési Csoport (Ábrahám Péter - Kóspál Ágnes)
  • STARK: Csillagaktivitás kutatócsoport (Kővári Zsolt)
  • Naprendszerkutató Csoport (Kiss Csaba)
  • Asztrofizikai és Geokémiai Laboratórium (Keresztúri Ákos)
  • Nagyskálás struktúra MTA Lendület kutatócsoport (Kovács András)
  • Extragalaktikus Asztrofizika Kutatócsoport (Vinkó József)
  • Műszer- és Műholdfejlesztő Kutatócsoport (Pál András)
  • Origins Kutatócsoport (Stephen Mojzsis)

Források[szerkesztés]

  1. Balázs Lajos: Egy centenárium margójára. [2020. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 15.)
  2. Gellért-hegyi Csillagda. [2015. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 18.)
  3. A gellérthegyi csillagda 1849. évi pusztulása
  4. Domokosné, Vargha. A Konkoly-obszervatórium krónikája. MTA (2001). ISBN 9638361492 
  5. a b c Balázs Lajos: Az MTA Csillagászati Kutatóintézete rövid története. (Hozzáférés: 2021. január 27.)
  6. Intézetünk tevékenysége (magyar nyelven). https://konkoly.hu. (Hozzáférés: 2023. október 20.)
  7. Piszkéstetői Obszervatórium. piszkesteto.konkoly.hu. (Hozzáférés: 2022. december 12.)
  8. Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete (magyar nyelven). https://konkoly.hu. (Hozzáférés: 2023. október 20.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]