Haggenmacher-villa
| Haggenmacher-villa | |
 | |
| Korábbi nevek: Istenszeme vendégfogadó | |
| Cím | 1121 Budapest, Szilassy út 3. |
| Építési adatok | |
| Megnyitás | 1760-as évek |
| Hasznosítása | |
| Tulajdonos | Fővárosi Önkormányzat |
| Elhelyezkedése | |
 Haggenmacher-villa
Pozíció Budapest térképén
| |
| é. sz. 47° 30′ 44″, k. h. 18° 57′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 44″, k. h. 18° 57′ 48″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Haggenmacher-villa témájú médiaállományokat. | |
A Haggenmacher-villa, vagy Istenszeme vendégfogadó egy egykori vendégfogadó, majd családi villa és végül gyermekotthon Budapesten, a XII. kerületben, amit az évszázadok során többször is átalakítottak. A műemlék épület ma üresen áll, őrzés és karbantartás híján pedig állapota gyorsan romlik.[1]
Építészeti stílusa és értéke alapján a kezdeti magyar modern építészet emlékeként kutatása és jegyzékbe vétele kívánatos.
Története[szerkesztés]
Istenszeme-fogadó[szerkesztés]
Ezen a területen volt a 18. században a budai hegyek legnagyobb földbirtokosának, Johann Karl von Stettner udvari tanácsosnak a majorja. A majorságban, az 1760-as években már vendégfogadó működött, aminek a többször is átépített épülete látható ma is.
A fogadó nevének eredetét illetően a szájhagyomány három változatot ismer. Mivel a klasszicista stílusú épület timpanonjában óriási szem (Isten szeme) volt látható, Istenszeme vendéglő néven csábította a gyönyörű vidékre a budai polgárokat. A második magyarázat szerint a fogadó a felső szintjén lévő teraszról és a felette elterülő réttől kölcsönözte nevét, amit ma is Istenszeme-rétnek hívnak. Innét látni lehetett az egykori Pest és Buda városát is. A harmadik magyarázat szerint a hatalmas kertben található, tengerszemre hasonlító tavacskáról, azaz az Istenszeme-tóról kaphatta nevét.
1837-ben Kossuth Lajos gyógyulást keresve családjával együtt költözött pár hétre az Istenszeme fogadóba, ami mai értelemben akkor hegyvidéki üdülőnek volt tekinthető. Vele együtt pihent itt a neves irodalomtörténész Toldy Ferenc is, aki tanúja volt, amikor Kossuth Lajost e házban elfogták a betiltott Törvényhatósági Tudósítások szerkesztése és terjesztése miatt.
Az eredeti épület kőalapokra épült, faoszlopos tornáccal díszített ház volt, homlokzatán napsugarakkal körülvett háromszögben egy szemmel. Ez az épület 1846-ban leégett, de hamarosan újjáépítették és a szimbólum is visszakerült a homlokzatra.
Haggenmacher-villa[szerkesztés]
A 19. század közepén Haggenmacher Károly szerezte meg a zugligeti uradalom tulajdonát, ahol még 1864-ben is vendégfogadó üzemelt. Az épületet neves építészekkel építtette át és Svájcból hozott üvegablakokkal, díszkályhákkal díszítette. Az átalakítás során ügyeltek rá, hogy az Isten szeme a homlokzaton megmaradjon.
Haggenmacher Károly gyönyörű kertté varázsolta a tóra néző épület környékét, felismerve, micsoda természeti kincs ez a tengerszemre hasonlító tavacska. Partjára szelídgesztenyefákat ültettetett, azóta csak itt találhatók ilyenek a budai hegyekben. Ezért, és mert a tó különleges elhelyezkedése okán különleges a terület mikroklímája is, élvez papíron ma is kiemelt védettséget a budai parkerdő természetvédelmi övezetén belül. Sajnos azonban a rendszerváltást követően a park gazdátlanná vált és az erdő lassan visszafoglalja a területet.
Haggenmacher Károly 1921-ben itt lett öngyilkos, talán megvakulása miatt. Gyermektelenül hunyt el. Végrendeletében az olvasható, hogy "...Budapesten a Zugligetben fekvő ingatlana, a »Disznófői« épületek és »Isten Szeme« nevű villa Henrik fivérének, illetve leszármazóinak jusson olyképp, hogy a villa és villatelek holtiglani haszonélvezete feleségét, született Szalay Gizellát illesse..." Holtig tartó haszonélvezet jogán Haggenmacher Károly felesége, Szalay Gizella 1929-ig lakta a helyet. A további örökösök halála után azonnal árulni kezdték a villát, 1.170.000 pengőért ajánlották eladásra az ingatlanokat a székesfővárosnak, ám az üzlet sokáig nem valósult meg. A végrendeletben számos örökös van megemlítve, így az a legenda, hogy Dreher Jenőné a fővárosnak ajándékozta gyermekotthon céljából hamis. Dréher Jenőné csak 10/70-ed részben volt tulajdonosa az örökölt ingatlannak, így ő egyedül nem rendelkezhetett vele. A Haggenmacher családdal folytatott tárgyalások során 1940-ben a X. kerületben fekvő 32 darab és a II. kerületben fekvő egy ingatlanrésszel való kártalanítás módja került szóba. Ezek együttes értéke 942.500 pengő volt, ami közel megfelelt a Haggenmacherek által átadandó ingatlanok becsértékének. A döntés értelmében 1941. október 24-én kerültek az ingatlanok és a területek a fővárosi önkormányzat tulajdonába, csere jogcímen. Ahogy tehát a levéltári dokumentumok alátámasztják, a család nem elajándékozta, hanem elcserélte a telket, és nem volt semmilyen feltétele, hogy mire használhatja a főváros az ingatlant, így még szomorúbb, hogy azóta romlik az állapota.[2]
Kossuth Lajos Gyermekotthon[szerkesztés]
A villát a várostól bérlő gróf Andrássy Gyuláné 1945-ben elhunyt, de az épületet csak 1949-ben vehették birtokba a gyerekek. Ekkor nyílt meg az épületben a Kossuth Lajos Gyermekotthon és Általános Iskola. Nehezen kezelhető gyerekek laktak és tanultak benne, összesen mintegy 40-50 fő. A gyermekotthonban lakó felső tagozatosok a közeli Zugligeti iskolában végezték tanulmányaikat. 1955-ben emléktábla került az épület falára és kis Kossuth Múzeum is nyílt az épületben, amely szabadon látogatható volt. Telente nem csak a gyermekotthon lakói, hanem a környék lakossága is jégpályaként használta a befagyott tavat.
A rendszerváltás megpecsételte a gyönyörű kert és a műemlék épület sorsát. Az 1990-es évek elején az Istenszeme-forrás és vele együtt a Disznófő-forrás vizét is közvetlenül bekötötték a csatornába, ezzel megszűnt a tó vízellátása.
Az 1990-es évek elején megszűnt a kis múzeum és eltűnt a Kossuth elfogására emlékező emléktábla is. Ezt a táblát egy felbuzdulással a XII. kerületi önkormányzat és a Zugligeti Egyesület 1999-ben pótolta, ami ma is látható az épület keleti falán (Varga Tamás alkotása). A gyermekotthont szintén ebben az évben zárták be.
A fővárosi önkormányzat tulajdonában maradt épület azóta üresen, kihasználatlanul áll. Őrzéséről a 2010-es választásokig gondoskodott a város, azóta viszont őrizetlenül áll. A telket lassan visszahódítja a természet, míg az épület felügyelet híján mára hajléktalanok tanyájává vált.
Még a lovakat is…
…"a gyermekotthon igazgatója. Sietett megnyugtatni a lovarda sorsáért aggódókat is: egyelőre nem költöznek a lovak, az istálló biztonságos. A Magyar Nemzetben korábban már beszámoltunk arról a civil kezdeményezésről, amely létrehívta a Nemzetközi Kossuth Lajos Gyermekalapítványt, amelynek keretében sérült gyerekek lovagoltatását szervezte meg két éve és irányítja azóta is néhány lelkes pedagógus a villa parkjában. Félszáznál több mozgássérült, vak, siket, Down-kóros, valamint enyhe értelmi fogyatékos és viselkedészavarral küszködő gyerek vesz részt a terápiás lovagláson az intézményből és más iskolákból. A fedett lovardában öt ló várja őket felszereléssel együtt, a tizenkét önkéntes terapeuta ingyen vezeti a foglalkozásokat. Szponzorok segítségével szerzik be a takarmányt, az állatok fenntartása adományokból történik.A védett épület és a 3,3 hektáros park tulajdonosa a főváros, a természetvédelmi terület a hivatalos besorolás szerint turisztikai erdőnek minősül. Az értékbecslése most folyik, majd eladásra kínálja föl a főváros drága jószágát. Szigorúak a kikötések, mind a ház külsejének megőrzése, mind a telek beépíthetősége miatt, az értékelésben csak óvatos számokat tudott mondani Varga Péter. Hozzávetőlegesen háromszázmilliót ér mostanság az ingatlan, de ez csak becslés. A lovardának az iskola igazgatója és a főváros képviselője együttes erővel keresi a megfelelő helyet Budapest határában és környékén."…
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Haggenmacher-villa, egykori Istenszeme fogadó és parkja (műemlék.hu)
- ↑ Önkormányzata, XII kerület Hegyvidék: Hegyvidék újság | Az Istenszeme villa hiteles története (2.) (magyar nyelven). www.hegyvidekujsag.hu, 2019. január 16. (Hozzáférés: 2020. február 25.)
Források[szerkesztés]
- Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 328–329. o. ISBN 963-05-6410-6
- Salamin András: Buda-hegyvidéki vasutak. Infotop Kft. 2003 ISBN 963 00 9310 3
- Szatucsek Zoltán: Hegyvidéki olvasókönyv. Hegyvidéki millennium. 2000 ISBN 963 00 3243 0
- Dr. Eperjessy István: Eltemetett források. Budai Napló 1928. ápr. 29.
- Kossuth Lajos egykori hajléka ma üresen áll (múlt-kor, 2005. szeptember 6.)
- Istenszeme a Svábhegyen (Népszabadság, 2001. szeptember 26.)