Tengerszem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Nagy-Hincó-tó, a legnagyobb és legmélyebb tengerszem Szlovákiában

A tengerszem valamely hegységben kialakult, általában kis édesvizű tó. A tengerrel tiszta vize és emiatt gyakorta kék színe rokonítja. Nevét a Magas-Tátra lengyel oldalán található Halas-tó után kapta. Ennek lengyel neve Morskie Oko, aminek magyar tükörfordítása a Tengerszem.

Kialakulása[szerkesztés]

A holocénben alakult ki, amikor a felmelegedés hatására a gleccserek visszahúzódtak. Nyomukban a kárfülkékben és avégmorénák mögött összegyűlt a víz: ezek a negatív felszínformák lettek a a tengerszemek medrei.

Hasznosítása[szerkesztés]

Ezek a tavak nagyon fontos turisztikai célpontok és üdülőhelyek.

A hegyi falvak fontos ivóvíz ellátói a tengerszemek.

Előfordulása[szerkesztés]

Az egykori gleccserek kárfülkéit Európában az Alpokban, a Pireneusokban és a Kárpátok magashegységi részein, főleg a Magas-Tátrában és a Déli-Kárpátokban töltik ki tengerszemek. A Balkán-félszigeten a hóhatár közeléig emelkedő Rilában és Pirinben is gyakoriak az ilyen kártavak.

Források[szerkesztés]

  • Nemerkényi Antal – Sárfalvi Béla: Általános természetföldrajz (Nemzeti Tankönyvkiadó, 2007)
  • Jónás Ilona – Kovács Lászlóné Dr. – Vízvári Albertné: Földrajz 9. Természetföldrajzi környezetünk (Mozaik, Szeged, 2010)
  • Révai nagy lexikona XVIII. köt. (Tarján–Vár). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 161. o. (1925) 
  • Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 327. o. ISBN 963-9257-17-6  
  • Új magyar lexikon VI. (S–Z). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1962. 404–405. o.
  • Természettudományi lexikon VI. (Sz–Z). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1968. 354. o.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]