Remete-hegyi 8. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Remete-hegyi 8. sz. barlang
Az alsó bejárata
Az alsó bejárata
Hossz76 m
Mélység18 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés18 m
Tengerszint feletti magasság361 és 363 m
Ország Magyarország
Település Nagykovácsi
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus korróziós eredetű
Barlangkataszteri szám 4772-15
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Remete-hegyi 8. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Remete-hegyi 8. sz. barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Remete-szurdokban található barlang. A Remete-szurdok leghosszabb barlangja.

Leírás[szerkesztés]

A Budai Tájvédelmi Körzetben, a Remete-szurdok északi oldalán, a Remete-hegy délkeleti oldalán, Nagykovácsi külterületén, Budapest határához közel, fokozottan védett területen, cserjésben, sziklakibúvásban nyílik a két bejárata. A barlang felső bejáratától a Hét-lyuk legnyugatibb bejárata körülbelül 10 méterre, délnyugatra van. Az alsó bejárat 80 centiméter széles, természetes jellegű, szabálytalan kör alakú és függőleges tengelyirányú. A szűkebb, felső bejárat 70 centiméter széles, 35 centiméter magas, természetes jellegű, ovális alakú és lejtő tengelyirányú. A felső bejárat az alsó bejárat felett körülbelül két méterrel magasabban és 6–7 méter vízszintes távolságra található.

Felső triász, dachsteini mészkőben, gyakorlatilag egy észak–déli irányú, meredek, tektonikus törés mentén, korrózió hatására, karsztvízszint alatti oldódással jött létre. Függőleges jellegű, többszintes barlang. A járataira a hasadék szelvénytípus a jellemző. A morfológiai nagyformái az akna és a gömbfülke. A morfológiai kisformák közül gömbüst keletkezett benne. A barlangban megfigyelhető breccsazóna, ősmaradványok, szalmacseppkő, cseppkőléc, cseppkőbekérgezés, mikrotetaráta, hegyitej, borsókő és a kiválások visszaoldódása is.

Az alsó bejárat egy lefelé táguló, 11–12 méter mély aknába vezet, amely traverzálva járható a gyakorlott barlangjárók számára, de mivel az akna alsó részének nyirkos, nedves a fala, így is javasolt egy kapaszkodókötél használata. Az aknában ujjbegykarrok képződtek. A felső bejáraton át kötél és technikai eszközök nélkül is le lehet jutni a barlang aljára. Az alsó bejárattól déli irányban helyezkedik el egy terem, amelynek a falait nagy mennyiségben borítják barnás és feketés színű, visszaoldott felületű kalcitkérgek, valamint cseppkőlefolyások. A felső bejárattól levezető hasadéknak a felső szinten a főtéje nagy méretű omladéktömbökből áll és a sziklatömbök között a fák hajszálgyökerei a barlangba behatolnak. A lezáratlan barlang vízszintes kiterjedése 20 méter. Engedéllyel és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával látogatható.

A Remete-hegyi 8. sz. barlang név 1984-ben jelent meg az irodalmában. Előfordul az irodalmában 8. számú barlang (Horváth, Szunyogh 1971), Nyolcadik-lyuk (Horváth, Szunyogh 1971), Nyolcadik lyuk (Bertalan 1976), Remete-hegyi 8.sz. barlang (Gazda 2004), Remetehegyi 8. sz. barlang (Bertalan 1976) és Zinner Károly-barlang (Bertalan 1971) néven is. A Zinner Károly-barlang nevet az FTC Barlangkutató Szakosztály tagjai szerették volna adni a barlangnak 1964-ben.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1964. évi Karszt és Barlangban kiadott, Stefanik György által írt ismertetésben az olvasható, hogy az FTC Barlangkutató Szakosztály tagjai 1964-ben átkutatták és pontosan felmérték a Hét-lyuk nyílásaitól körülbelül 20–25 méterre található, addig névtelen, tektonikus aknabarlangot a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Dokumentációs Szakosztályának, Bertalan Károlynak a kérésére. A barlang annak a litoklázis rendszernek a folytatása, amelyhez a Hét-lyuk is tartozik. Valószínűleg 1937 előtt ismert volt, mert a falán az 1937-es évszámmal a Gy. J., a H. L. és a B. L. monogramok láthatók. A felmérés alapján a hágcsóval járható bejárati zsomboly mélysége egy törmelékkúp tetejéig 11,2 méter, a barlang mélysége 16,1 méter és 19,4 méter a hosszanti kiterjedése a barlang alsó részének, valamint körülbelül 51 méter hosszú a barlang. Már majdnem eléri a felszínt egy magasra nyúló kürtő úgy, hogy akármikor létrejöhet egy új zsombolybejárat.

Az alsó részén, egy szűk járat végén, az omladékból huzat áramlik, amely arra utal, hogy erre még ismeretlen barlangrész található és valószínűleg valahol itt függ össze a Hét-lyukkal. Úgy tudták, hogy a barlangnak nincs neve, ezért javasolták, hogy Zinner Károlyról legyen elnevezve. A publikációhoz mellékelve lett egy fénykép a szűk bejáratáról és egy alaprajzi barlangtérkép kilenc keresztmetszettel, amelyek közül az egyik keresztmetszet a felfelé harapódzó kürtők függőleges hosszmetszet barlangtérképe is, valamint a kiadványban látható egy hosszmetszet barlangtérkép a barlangról és egy keresztmetszet barlangtérkép a felfelé harapódzó kürtőkről.

Az 1965. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban szintén megjelent a jelentés fénykép, valamint barlangtérképek nélkül és a szerzője Balázs Dénes volt. Az 1966-ban napvilágot látott, „Budai-hegység útikalauz” című könyvben meg van említve, hogy Bertalan Károly szerint a Hét-lyuktól délnyugati irányban 10–15 méterre van egy nyolcadik járat, amely egy egy méter átmérőjű nyílás.

A felső bejárata

1970-ben a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Barlangkutató Csoportjának öt tagja, Szunyogh Gábor, Frecska József, Kelenc Béla, Ferber László és Horváth Ferenc felmérte. A felszínét Vukov Péter mérte fel. A felmérések alapján Horváth János ellenőrző mérést végzett és szerkesztett egy térképet a felszíni környezetéről, amelyen a bejárat rajza is látható, egy alaprajzi barlangtérképet hat keresztszelvénnyel, egy hosszmetszet barlangtérképet és a bejárati részéről egy hosszmetszet barlangtérképet. A hosszmetszet barlangtérképek alapján egy bejárata van, amely körülbelül három méter hosszú.

A Karszt és Barlang 1971. évi évfolyamában kiadott, a Horváth János és Szunyogh Gábor által írt, az 1970. évi térképezésről szóló beszámolóban az olvasható, hogy a Nyolcadik-lyuk első barlangtérképe 1964-ben készült el és a Hét-lyukat és a Nyolcadik-lyukat különálló barlangokként kezelték az 1970. évi felméréskor, valamint a publikációban megjelentek az 1970-ben készült barlangtérképek. A Remete-szurdok térképvázlatán meg van jelölve a helye és a neve is szerepel a helyszínrajzon. A szöveges rész szerint a dombgerincet alkotó III. sziklaborda keleti oldalában, körülbelül 380 méter tengerszint feletti magasságban, a hegytetőhöz közel, a Hét-lyuk nagy felszakadásától kissé lejjebb, 20 méterre, déli irányban, egy fa gyökérzete mellett nyílik és a Hét-lyukkal együtt a Remete-hegy addig ismert, legmagasabban nyíló barlangrendszerét alkotják.

A III. kőborda 8. számú barlangja. A folyosójának biztos a szerkezeti összefüggése a Hét-lyuk rendszer alsó, még ismeretlen járataival, de a két barlangnak a legközelebbi, ismert járatai 11 méterre vannak egymástól és a Nyolcadik-lyuk felszakadása, valamint a felfedezése nemrég történt, ezért különálló barlangokként kezelték a Hét-lyukat és a Nyolcadik-lyukat. Az emberderéknál alig szélesebb, függőleges, bejárati akna 11 méter mély és kitágul az alsó részén. A keskeny, agyagos aljzatú folyosó a domblejtő felé, délnyugati irányban hat méter hosszú és gyökérzet figyelhető meg a végének a felső részén.

Az aknától egy szűk kúszójárat vezet északi irányba, az alsó járatrészbe. Ez a rész 7,5 méter hosszú, átlagosan másfél méter széles és a falain korróziós formák figyelhetők meg, valamint a nyugati oldalán lévő hasadékkal néhány kis ablak köti össze. A másik oldalán egy oldott, kis fülkéből egy három méter magas és szűk kürtő emelkedik. A járatrész felső végének a legmagasabb pontja 11 méter magasan van a talp felett, kétszintes és nyolc méterre közelíti meg a felszínt. Ez alatt a keskeny hasadék alatt, a talpszinttől, amely durva omladékkal kitöltött egy sáros és szűk kúszóág vezet egy kis méretű, agyagos és alacsony fülkébe. A fülke a járatnak az a része, amely a Hét-lyukat a legjobban megközelíti. A fülkében huzat érezhető és ez alapján a hasadékrészek, vagy szabad folyosó közelsége feltételezhető. A Karszt és Barlang 1971. évi évfolyamában található egy Bertalan Károly által készített összeállítás a remete-hegyi barlangok irodalmáról, amelyben ez a barlang is szerepel.

A Bertalan Károly által írt, 1976-ban befejezett kézirat szerint a Remete-hegyen, 380 méter tengerszint feletti magasságban, a Hét-lyuk felszakadásától 20 méterre, déli irányban nyílik. A szűk aknanyílása egy ösvény mellett, egy fa gyökerei között van és csak közelről vehető észre. Az aknabarlang 11 méter mély. Hét és fél méteres hasadék északi irányban. Egy kürtőrendszer, amely nyolc méterre közelíti meg a felszínt és a Hét-lyuk felé huzat érezhető. Nem járható felszerelés nélkül, életveszélyes. Az ismertetés két publikáció alapján íródott.

Az 1982-ben megjelent, „Budai-hegység útikalauz” című kiadványban az olvasható, hogy a felszínről lefelé menő, nyolc kürtőből áll a Hét-lyuk barlangcsoport, amelynek hét nyílása volt korábban ismert. Nem mindegyik üregéből lehet átmenni a másikba, de a barlangcsoport üregei ugyanahhoz a nagyon lepusztult rendszerhez tartoznak, valamint az egyik legösszetettebb karsztjelensége a Remete-szurdoknak a barlangcsoport. A Hét-lyukról szóló leírás további részében a Hét-lyuk barlangcsoport hét kürtője van ismertetve, a nyolcadik nincs.

Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és két névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. A 2004. augusztus 25-én készült, Gazda Attila által írt barlang nyilvántartólapjában részletesen le van írva. A leírás szerint 76 méter hosszú, 18 méter függőleges kiterjedésű, 18 méter mély, nincs magassága, 20 méter vízszintes kiterjedésű, amelyek becsült adatok és szabadon látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]