Jegenye-völgyi vízesés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jegenye-völgyi vízesés
Solymári-vízeseés.jpg
Országok Magyarország
Folyó Paprikás-patak
Elhelyezkedése
Jegenye-völgyi vízesés (Pest megye)
Jegenye-völgyi vízesés
Jegenye-völgyi vízesés
Pozíció Pest megye térképén
é. sz. 47° 34′ 47″, k. h. 18° 56′ 24″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 47″, k. h. 18° 56′ 24″

A Jegenye-völgyi vízesés egy vízesés Solymár területén, a Paprikás-patakon. Ez a Budai-hegység legnagyobb vízesése, a főváros környékének népszerű kirándulóhelye.

Leírása[szerkesztés]

A Budai-hegységben található, Solymár közigazgatási területén, nem messze Budapest határától, a Les-hegy és Felső-patak-hegy lábainál húzódó Jegenye-völgy alsó szakaszán. 5 méteres magasságával az egész Budai-hegység legmagasabb vízesésének számít. Több turistajelzés is húzódik a közelében, egy kiépített lépcsős útvonalon egészen a felső szintjéig kényelmesen el lehet jutni. Legkönnyebben a BKV 64-es buszcsaládjának járataival közelíthető meg, a buszok Solymár, Kökörcsin utca megállóhelyétől mintegy tíz perces sétával érhető el.

A vízesés kialakulása annak köszönhető, hogy a Paprikás-patak medrében a Felső-patak-hegy lábánál egy igen kemény anyagú homokkő gát húzódik keresztül. A patak vizének ereje már meglehetősen lepusztította ezt a kőpadot, de teljesen áttörni még nem tudta, így még jelenleg is mintegy 5 méteres zuhatag ékelődik a patak folyásába. Hasonló, jóval kisebb kőgát állja a patak útját kb. 450 méterrel lejjebb is, de ott csak egy kisebb zúgó jött létre emiatt.

Az 1930-as években a vízesés alsó oldalán az akkori solymári körzeti orvos, dr. Tarpay-Nagy Miklós kezdeményezésére egy strandfürdőt hoztak létre, egy íves kiképzésű völgyzáró gát építésével, így a vízesés és a gát között egy kb. 100 méter hosszú medence alakult ki. A strand működésének a második világháború vetett véget, ma már csak a gát romjai láthatók a vízesés közelében.

Képgaléria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Jablonkay Pál: Solymár földrajza. Budapest, 1935.
  • Seres István: Solymár története és néprajza. Solymár, 1993.
  • Seres István: Adalékok Solymár történetéhez, Solymár, 2002.