Aranyhegyi-patak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Aranyhegyi-patak
Az Aranyhegyi-patak Solymár alatt
Az Aranyhegyi-patak Solymár alatt
Közigazgatás
Országok Magyarország Magyarország
Földrajzi adatok
Hossz23 km
Forrásszint300 m
Vízgyűjtő terület120 km²
Forrás Pilisszentivántól délnyugatra, Pest megye, Magyarország
Torkolat Duna Budapestnél
é. sz. 47° 34′ 00″, k. h. 19° 03′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 00″, k. h. 19° 03′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyhegyi-patak témájú médiaállományokat.

Az Aranyhegyi-patak a Pilisben eredő és a Dunába torkolló vízfolyás. Hossza 23 km.

Vízgyűjtő területe[szerkesztés]

Aranyhegyi-patak Budapesten a 2002-es árvíz idején

Az állandó jellegű vízfolyások közül a budai oldalon az Aranyhegyi-patak a legnagyobb, mely a Pilis hegységben ered több forráságból (Szántói-, Háziréti-, Rétvölgyi-, Solymári-patak). Vízfolyása a Budai-hegységet és a Pilist elválasztó Vörösvári-árokban halad, s Budapest területén torkollik a Dunába. Vízgyűjtő területe 120 km², kiterjed a Pilisvörösvári(Solymári)-völgyre, valamint északról a Pilisszántói- és délről a Pesthidegkúti-medencére. Északkeletről a Róka-hegy, Nagy-Kevély, Hosszú-hegy és a Pilis, délnyugatról a Nagy-Kopasz, Fehér-hegy, Nagy-Szénás, Remete-hegy, Kecske-hegy, Hármashatár-hegy csoportja határolja. A hegyeket alkotó dolomit, dachsteini mészkő, nummulinás mészkő gazdag járatrendszereik révén vízáteresztők, de erre hajlik a likacsos hárshegyi homokkő és a fiatalabb miocén mészkő is. Ezek azonban együtt sem tesznek ki többet 1,5 km²-nél. A medencék és völgyek lösztölteléke és a Pilisvörösvár környéki homokfelszínek is vízátbocsátók.

Aranyhegyi-patak Solymárnál

A terület vízhálózatát főleg szerkezeti megoldások alakították ki. A vízfolyások merev északnyugati-délkeleti futása világosan jelzi, hogy tektonikus vonalakat követnek. A patak főforrása Pilisszántó felett van, a Pilis-hegy délkeleti lejtőjén. Rövid úton egyesül a medence déli oldalának vízfolyásával. Pilisvörösvártól északra a Köves-árok tart feléje. Ettől kezdve a Vörösvári-völgy fenekén folyik a Duna felé. A bécsi műút átlépése után egyesül a solymári Jegenye-patakkal, az már a Pesthidegkúti-medence vizét is magával hozza. Az ürömi vasútállomás előtt a pilisborosjenői időszakos patakot is felveszi. A korábbi századokban innen a patak dél-délkeletnek fordult és a Hajógyár felett érte el az Óbudai-Duna-ágat. Torkolatára 1882-ben zsilip épült, de azt tavaszi hóolvadáskor nem lehetett lezárni. Emiatt Óbuda patakmenti területeit többször elöntötte a víz. Ezért 1919-1921 között a patakot új mederbe terelték. Ma az óbudai vasútállomástól az esztergomi vasútvonal mellett, az Újpesti vasúti híd mellett fut a Dunába. A patak teljes hossza 23 km. Vízgyűjtőjének felépítése és 610 mm-es évi csapadéka miatt árvizei tekintélyesek. Átlagos vízhozama csak 0,3 m³/s, de nagy árvízkor 44 m³/s vízhozamot is várhatunk. Árvizeket a fagyott felszínen bekövetkező hóolvadás vagy nagy nyári zivataros esők váltanak ki, mert ilyenkor a vízgyűjtő hosszú teknőre emlékeztető területén a közeli magas peremek lefolyó vize egyszerre zúdul a patakba.[1]

Az Aranyhegyi-patak szennyezői[szerkesztés]

A patak az 1950-es évek elején még tiszta volt, mind a budai, mind pedig a városon kívüli szakaszát tekintve. Ezt a helyzetet azonban fokozatosan megváltoztatta „betelepülés” és az emberi tevékenység úgy a pilisi, mint a budapesti részen. Pilisen emberek költöztek a hegyvidéki részekre, közel a patakhoz a szép környezet miatt. Választásukat elősegítette a vasút közelsége is. Nem utolsó szempont volt a jó levegő és a festői környezet szépsége. Budapesten a bolgárkertészet helyére családi házakat építtettek. A környékre is szívesen költöztek a Duna-part közelsége miatt, ahol fellendült a sporttevékenység. Ezzel párhuzamosan megváltozott a patak minősége.

A Paprikás-patak torkolata után a Pilisből még természetes mederben folyik Solymárig, de a torkolat után mesterségesen folytatja az útját. Abban az időben még a körszerű csatornázottság nem volt elterjedt a térségben. Így a házi szennyvizet a patakba vezették. Ezáltal a patak Pilistől Budapesten keresztül sok szennyvizet vett fel. A 80-as évek közepén, a kaszásdűlői és a Pók utcai két nagy lakótelep megépítésével változott a helyzet. Ekkor a lakótelepnek megfelelő csatornahálózatot alakítottak ki, és a kommunális szennyvíz a Pók utcai átemelőbe került. A két lakótelep mentén a bűzhatás miatt az itt lakók az Aranyhegyi-patakot csak Büdös-pataknak hívták.

Aranyhegyi-patak Budapestnél

Ez a jelenség a 90-es évek végére megszűnt.

A nyolcvanas években állt már itt egy kisebb szennyvíztisztító, ami az ideszállított szennyvíz megtisztítására szolgált. A Pilisben a 80-as évek végén, de inkább a 90-es évek elején nagy ütemben megkezdődött a csatornázás. A környező települések, családi házak tulajdonosai rácsatlakoztak a csatornahálózatra. 1995-ben Pilisvörösváron egy korszerű szennyvíztisztító telepet építettek, az Aranyhegyi-patak jobb oldalán, a Cigány-tó alatt.

Jelenleg a környék szennyvizét a szennyvíztisztító telepre szállítják, ahol mechanikai tisztításon kívül biológiai és kémiai tisztítási folyamatok működnek. A megtisztított szennyvizet az Aranyhegyi-patak vezeti el.

A patak korábbi legnagyobb helyi szennyezőjét, a Budai Nagy Antal laktanyát 1991-ben felszámolták, a Solymár térségi szennyvízterhelés csökkent.

A solymári szennyvíztisztítót az Auchan áruház megépülése után bővítették. A telep kapacitását 900 m³-rel megnövelték. A telep próbaüzem alatt áll, de jól működik. A tisztított szennyvíz minőségére nincs panasz.

Azt gondolnánk, hogy az Aranyhegyi-patak szennyezettsége fokozatosan megszűnik. Ám annak, hogy a vízfolyás Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Solymár felől szennyezetten lép a főváros területére, az Üröm felől a vasúti megállónál betorkolló mellékága, a Cigány-árok is hozzájárul. A 60-as évek végéig a kommunális, az ipari és a mezőgazdasági eredetű szennyvizek bevezetésének hatásait ellensúlyozták a pilisszentiváni szénbányákból származó, 4,5–5,2 m³/perc évi átlagos karsztvíz-hozamok hígító hatásai. A bányavíz-bevezetések megszűntek, regionális ivóvíz-használatot is kiépítettek a Dunakanyarhoz kapcsolódva.

A fentebb említett két szennyvíztisztítón kívül már csak az óbudai autóbuszgarázs enged a patakba vizet, ez utóbbi is már csak csapadékvizet, mert kialakították a garázs korszerű szennyvízelvezetését.

A patak vízjárása heves, időnként igen sok hordalékot szállít, ezért a Bécsi út feletti burkolatlan medre gyakran feliszaposodik. A kerületből a Csúcshegyi-dűlő, illetve az Aranyhegyi- és az Ürömhegyi-dűlők szennyezett csapadékvizei, a Mocsáros-dűlő belvízcsatornái és a Római-fürdő elvezető csatornájának vizei jutnak a patakba.

A Mocsáros-dűlő területén azonban olyan tanyaszerű házakat találunk, melyeknek nincs megfelelő csatornázottsága. Így a kommunális szennyvizük és a birkafekália egyenesen a patakba ömlik. Sajnos ez a környék tele van illegálisan lerakott hulladékkal, ami néha a patakba kerül. Nem meglepő az állattetemek látványa a patakban. A patak itt már nem tud megtisztulni, mert a Szentendrei út alatt, illetve a torkolat előtt 3 méterre naponta ömlik bele illegális úton a szennyvíz.

Aranyhegyi-patak Ürömnél

A vezetékes vízellátás kiépítése után az egyes porták ásott kútjait már csak a kertek locsolására használták, majd – a régi „földszintes Óbuda” eltűnésével – nem csak az egyedi vízkivételek szűntek meg, de csökkentek a zöldterületek, és egyre növekedtek a különféle burkolatok a felszínen, ami a talajvíz párolgását korlátozza. Az utóbbi másfél évtizedben sorra megszűntek a különféle ipari üzemek talajvízhasználatai is, legtöbbször jóval az üzemek végleges megszűnése, felszámolása előtt. A megemelkedett talajvízszintek káros hatásai elleni védelmet is szolgálhatja a zöldterületek fejlesztése, sivár lakótelepeink minél nagyobb mértékű fásítása. A vezetékes vízellátás kiépülésével a lejtős területen a szennyvizek elhelyezése (illegális elszikkasztása) növeli a problémákat: fokozódik a csúszásveszély és a megmaradt foglalt források (Római-kút az Aranypatak utcában) vize is egyre jobban elszennyeződhet. A vizsgálatok szerint az összes forrásnál növekedett a nitrát-, ammóniumion-, szulfát- és az összes sótartalom.[2]

Az Aranyhegyi-patak élővilága[szerkesztés]

Tegzes

A városhatárig a pataknak még viszonylagos élővíz-jellege van, hiszen szennyvíztűrő állatfajok – piócák, szúnyog- és kérészlárvák, bolharákok, csigák – változatos élővilága található bennük.

A biológiai sokféleség a dunai torkolatig leszűkül: már csak olyan fajok – gyűrűs férgek, szúnyoglárvák – maradnak fenn, amelyek kevés oxigénnel is beérik. A csekély faj-, ugyanakkor magas egyedszám jelzi: a víz erősen szennyezett. Az olyan „kibetonozott” vizekben, mint az Aranyhegyi-patak, a Rákos-patak és a Szilas-patak, szegényes az élővilág, ezért az öntisztulásuk is csekély.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dr. Pécsi Márton: Budapest természetföldrajza. Akadémia kiadó, Budapest, 1959.
  2. Bánhidi Viktória: Az Aranyhegyi-patak vízgyűjtő területének vizsgálata 2004-2005 között. Szakdolgozat, BMF-RKK, 2007. (D-12187)
  3. Népszabadság.hu-n