Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz22 m
Mélység0 m
Magasság7 m
Függőleges kiterjedés7 m
Tengerszint feletti magasság235 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4763-28
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben található barlang.

Leírás[szerkesztés]

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének a felső bányaszintjén, az északi sziklafalnak a délkelet felé néző, keleti, jobb oldali részén, 15 méter relatív magasságban van a bejárata. A Keleti-kőfejtő 7. sz. barlangnak és a közeli Keleti-kőfejtő 6. sz. barlangnak körülbelül ugyanabban a magasságban, egymástól öt méterre vannak a bejáratai. A bejárata természetes jellegű, de bányászat miatt nyílt meg, szabálytalan alakú és vízszintes tengelyirányú.

A lezáratlan barlang tektonikus hasadék mentén, a mélyből feltörő hévizek oldóhatása miatt keletkezett. Engedéllyel és barlangjáró alapfelszereléssel látogatható.

Előfordul irodalmában 7-es barlang (Acheron 1993), 7-es sz. barlang (Fehér 1994), 7. sz. barlang (Kárpát 1984), 7.sz. barlang (Kárpát 1984), 7.sz.barlang (Kárpát 1984), 7. sz. objektum (Fehér 1994), 7. sz. üreg (Kárpát 1983), Keleti-kőfejtő 6-7. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995), Keleti-kőfejtő 7. sz. barlangja (Baja 1998), Kormos-barlang (Fehér 1994), Kürtős-barlang (Fehér 1994) és Mátyás-h. DK-i 7. barlang (Kárpát 1984) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A helyi, idős emberek elmondása alapján a bányászatkor sok üreg volt a talpszinten. A felső bányaudvar falán található, sok kis barlang és a sok barlangindikáció, valamint képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagyméretű barlangot pusztított el, vagy a nagyméretű barlangnak a felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagyméretű barlangnak maradványai. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki és egy helyszínrajzon be van jelölve helyük. Az 1958-ban kiadott, Budapest természeti képe című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy délre néző, nagy kőfejtőjének falában néhány hévizes eredetű üreg van.

Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Körülbelül négy méter átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás.

Az 1966-ban megjelent, Budai-hegység útikalauz című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen, a másik, délkeleti kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. Kilenc üreg vált ismertté a kőbányában. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen, a keleti kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként két–három méterrel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott, Budai-hegység útikalauz szerint a Mátyás-hegy keleti oldalának kőbányájában néhány kis, hévizes eredetű üreg van.

1983. február 6-án Kraus Sándor a kis kőfejtő felső pereménél, ott, ahol a hegyoldal véget ér két üreget sejtett a szálkőzetben. 1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztett egy térképet a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjéről, amelyen a barlang elhelyezkedése és alaprajza is látható. A térkép szerint 235 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Ebben az évben Kárpát József rajzolt egy topográfiai térképet, amelyen látható a Mátyás-hegyi-barlang és a délkeleti kőfejtő üregeinek elhelyezkedése. A térképen az üregek újra vannak számozva. Az 1983. évi szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Az év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és a megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és számait beazonosítani. A 7. sz. üreget nem tudták komolyan kutatni időhiány miatt. A jelentéshez mellékelve lett egy fénykép a kőfejtő topográfiai felméréséről és ezen a fényképen látható a barlang bejárata. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent egy jelentés a barlang kutatásáról és a topográfiai térkép.

A barlang bejárata belülről

Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában nem szerepel a barlang. 1984-ben Kárpátné Fehér Katalin mérte fel és a felmérés alapján szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet egy keresztmetszettel. Az 1984. évi szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy délkeleti, már nem művelt kőfejtőjében. Eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 méter tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan tektonikus előkészítés és mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. A 235 méter tengerszint feletti magasságban nyíló Keleti-kőfejtő 7. sz. barlanggal szemben található a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang. A Keleti-kőfejtő 7. sz. barlangnak megegyezik hasadékiránya a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang hasadékirányával és a két barlang valószínűleg egy rendszert alkotott. A bányafalba nyílik két kürtője, a harmadik kürtő egy felső járatba vezet. Hévizes eredetű barlang, amelyben kevés a képződmény. 12 méter hosszú és négy méter magas. A jelentésben található a kőfejtő homlokfaláról egy olyan fénykép, amelyen be van jelölve a barlang bejárata és egy olyan fénykép, amelyen közelről látható a barlang bejárata. Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a barlang leírása, alaprajzi barlangtérképe a keresztmetszettel és az 1983-as topográfiai térkép.

Az 1991. évi szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a kőbánya legtöbb barlangjának kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található, feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. Kraus Sándor 1992. november 7-i feljegyzése szerint a kőfejtő északkeleti sarkában, fent a falon, 235 méter tengerszint feletti magasságban található. Kovás. A barlangban vastag kalcittelérek vannak és a kalcitteléreken is egy–három centiméter vastag kéreg keletkezett kerítéskristályokból. Két rétegben vannak általában. A nagy breccsadarabok közti üregeket is ilyen jellegű anyag tölti ki. 1993-ban a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlangban felfedezett, új részben nadrágfoszlányokat találtak, amelyek valószínűleg a felette kezdődő Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang kitöltéséből kerülhettek be. Nem bontották össze a két barlangot, de pontosan felmérték az összefüggést. Az 1993. évi szakosztályi jelentés szerint 12 méter hosszú és a jelentésbe bekerült egy beszámoló a barlang kutatásáról, valamint egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak elhelyezkedésével, amelyen ez a barlang is jelölve van.

A barlang lezárt kürtője

1994 júliusában Fehér Katalin kapott engedélyt a barlang kutatására és dokumentálására. A Fehér Katalin vezette csoport megállapítása szerint a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlangban lévő Kormos-terem járatának kovás hasadéka tovább folytatódik a Keleti-kőfejtő 7. sz. barlangban, amelyet ezért nem kezeltek külön barlangként, hanem a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang részének tekintették. Fehér Katalin szerint az Acheron Barlangkutató Szakosztály az 1993. évi jelentésében hasonló megállapítást tett. 1994-ben fel lett mérve a barlang és 1994 augusztusában Fehér Katalin rajzolt egy alaprajzi barlangtérkép-vázlatot, amely 1:100 méretarányban készült. Az alaprajzi barlangtérkép-vázlatot tartalmazó térképlapon együtt van ábrázolva a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlanggal.

1995-ben készített a Pagony Barlangkutató Csoport egy 1:1000 méretarányú szpeleotopográfiai térképet, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és alaprajza. A barlang DK/6-7 jelzéssel van jelölve a térképen. A Pagony Barlangkutató Csoport 1995. évi jelentése szerint a Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang egy rendszert alkot a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlanggal. A Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang keleti végpontjának, amelyet omladék zár le, az átbontásával esély van a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlangban lévő Vau!-terem omladékzónájának megkerülésére. A Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang bejáratánál építettek egy standot, amely a Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang feltárása miatt készült. 1995. szeptember 23-án kezdték el a barlang bontását, amelyben Hertelendi Zoltán és a komoly gépparkot felvonultató Vass Imre Barlangkutató Csoport segített. Vésőgéppel tágították a barlang folyosójának felénél lévő, függőleges szűkületet. Majd a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang bejáratánál épült standról meghúzták csörlővel a végponti omladék első, körülbelül 1×1 méteres tömbjét. A kő 50 centimétert kijjebb csúszott, majd elfordulva keresztben beékelődött a folyosó falai közé. A munka folytatását két módon képzelték el. A tömböt felaprítják, vagy lesüllyesztik a járattalpat a kő alatt. Valószínűleg az első változat előnyösebb, mert a többi, hasonló omladéktömb kivontatását akadályozná a bent hagyott kő. A jelentésbe bekerült három színes fénykép, amelyeken a feltáró munka látható és a szpeleotopográfiai térkép. A kéziratban van egy helyszínrajz, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen a délkeleti kőfejtő fosszíliáinak lelőhelyei vannak feltüntetve. A helyszínrajzon látható a barlang elhelyezkedése és alaprajza, de fosszília nem került elő belőle. A jelentésben van egy vegetációtérkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és alaprajza.

Az 1995. évi Földtani Közlönyben napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti-kőfejtő 6-7. sz. barlangja a neve. A kőfejtő északi sarkában, 15 méter relatív magasságban van bejárata. A Keleti-kőfejtő 6. sz. barlangnak és a Keleti-kőfejtő 7. sz. barlangnak öt méterre van egymástól a bejárata. A barlangban egy jellegzetes, csőszerű, hévizes kürtő kapcsolódik egy lapos folyosóhoz. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye.

A barlang bejárata

1996-ban a Pagony Barlangkutató Csoport nem tudta eltávolítani, illetve szétverni kézi erővel a végponti kőtömböt. Vésőgépet nem tudtak szerezni ebben az évben és ezért nem tudtak eredményesen dolgozni ezen a munkahelyen. Az 1996. évi jelentésükben az olvasható, hogy a bányászat miatt szétválasztott barlangrendszer, azaz a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang és a Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang az északi fal keleti részén helyezkedik el. Egy letolódási zóna mentén keletkezett a barlangrendszer egy része. A valószínűleg jelentős vastagságú kitöltő üledéken kívül egy helyen kalcitlemez szinlők láthatók. A zónával párhuzamosan haladó járat nyugati végén egy északkeleti irányú járat kezdődik és ez a járat az oldásformáival, a borsókő kiválásaival emlékeztet a Szemlő-hegyi-barlang Hosszú-folyosójára. A különlegessége, hogy a járat egy lapos réteglap síkját követve, Bryozoa tartalmú márgában jött létre és iránya megegyezik az északi fal hasonló irányú kovazónájával. A járat szintesen haladva kifut a márgából és eléri a nummuliteszes mészkövet. A járat mennyezetében megtalálható a kovaanyag és tengelyét kipreparálódott kalcittelér-maradványok jelzik.

A barlangban, körülbelül 230 méteres szinten kiválási szinlő és kalcitlemezek vannak, amelyek 20 méterrel magasabban találhatók, mint a rózsadombi barlangokban eddig ismert, hasonló képződmények. Ezeknek a képződményeknek vagy a két mátyás-hegyi kőfejtő közötti, de a törmelék miatt nem kimutatható, tektonikus elmozdulás miatt eltérő az elhelyezkedése, vagy a 240 méteres, édesvízi mészkőszinthez kapcsolhatók. A letolódási sík zónájában elhelyezkedő, mészkő és márga érintkezésénél létrejött barlangokban, például a Keleti-kőfejtő 7. sz. barlangban, gázbuborék-áramlási csatornák mentén van még remény arra, hogy új barlangjáratok legyenek felfedezve. Lehetőség van az 5–15 méterrel mélyebben lévő mészkő elérésére tektonikai sík mentén lefelé haladva. Addig azonban nagy mennyiségű kitöltés eltávolítása szükséges. 1998 és 2002 között a csoport a járattalp süllyesztésével előkészítette a végponti kőtömb eltávolítását. A tilforral történő, többszöri próbálkozás ellenére nem sikerült a kő kihúzása és ezért kézzel darabolták fel. A feldarabolás a kevés hely miatt nehéz volt.

Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1998. évi jelentésében egy kissé át vannak fogalmazva a Pagony Barlangkutató Csoport 1996. évi jelentésében leírtak. Az egyesület jelentésében az olvasható, hogy a letolódási zónával párhuzamos járat nummuliteszes és bryozoás márga határán jött létre. A Keleti-kőfejtő 7. sz. barlang egy letolódási zóna mentén alakult ki. Érdekesség, hogy jelentős cseppkőképződés mutatható ki a barlangban, amelyet borsókőképződés követett. A járatba ezután került a törmelék. 1998-tól a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található barlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

1999-ben többször próbálkozott a Pagony Barlangkutató Csoport a végpontot elzáró kő eltávolításával, amely ősszel sikerrel járt. Ezzel lehetőség nyílt a részletes vizsgálatra és a bontómunkára. A csoport 2001. évi jelentésében az van írva, ha lehetőség van rá, akkor 2002-ben folytatja a csoport a barlang bontását. A 2003. évről szóló csoportjelentés szerint nem tudták elvégezni a barlangban a tervezett munkát. Kraus Sándor 2004. december 25-i feljegyzése szerint a kőfejtőt alaposabban kellene kutatni. 2005-ben az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület két tagja, Kovács Jenő és Szabó Evelin mérte fel, valamint a felmérés alapján, 2005. március 20-án Kovács Richárd szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet két keresztszelvénnyel. A felmérés szerint 22 méter hosszú és hét méter magas. 2005-ben a Pagony Barlangkutató Csoport nem végzett feltáró kutatást a barlangban.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]