Remete-hegyi-kőfülke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Remete-hegyi-kőfülke
Remete-hegyi-kőfülke2.jpg
Hossz15 m
Mélység0 m
Magasság12 m
Függőleges kiterjedés12 m
Tengerszint feletti magasság331 m
Ország Magyarország
Település Remeteszőlős
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 4772-3
Elhelyezkedése
Remete-hegyi-kőfülke (Magyarország)
Remete-hegyi-kőfülke
Remete-hegyi-kőfülke
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 33′ 40″, k. h. 18° 55′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 40″, k. h. 18° 55′ 40″
A Wikimédia Commons tartalmaz Remete-hegyi-kőfülke témájú médiaállományokat.

A Remete-hegyi-kőfülke megkülönböztetetten védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Remete-szurdokban található. Felső pleisztocén őslénytani és középkori régészeti leletek kerültek elő belőle. Bejárata messziről látható és ezért a Remete-szurdok egyik jellegzetessége. A Budai-hegység egyik legtávolabbról észrevehető barlangja, a másik a Gellérthegyi-barlang.

Leírás[szerkesztés]

A Budai Tájvédelmi Körzetben, Remeteszőlős külterületén, fokozottan védett területen, erdőben, a Remete-szurdok északi oldalában, a szurdok nyugati bejáratánál, a Remete-hegy meredek, sziklás oldalában, a völgytalp felett 54 méterrel magasabban van a bejárat. A Nagykovácsi útról is látható, délkeletre nyíló, hatalmas méretű, íves, 12 méter magas és öt méter széles bejárata vízszintes tengelyirányú. A barlangot jelölik a turistatérképek a nevének a feltüntetésével. A Remete-szurdok középső barlangszintjében, a Remete-barlangtól északnyugatra van. Ugyanabban a szintben, amelyikben a Remete-völgyi Felső-barlang is található. A kőfülkétől szép a kilátás.

Triász, dachsteini mészkőben jött létre. A vízszintes kiterjedése 13 méter. A bejárati fülke két hasadék metszéspontján keletkezett, 216 köbméter térfogatú, körülbelül téglalap alaprajzú, öt méter széles, hét méter hosszú, amelynek a hátsó falából, két méter magasságban folytatódik a járat még körülbelül kilenc méter hosszan. A barlang belső részén egy kis méretű terem és egy abból induló kúszójárat található. Engedéllyel és barlangjáró alapfelszereléssel járható. Nincs lezárva.

1914-ben a kitöltéséből nagyon sok rágcsáló, madár és hal maradványa került elő. A madármaradványokon kívül, körülbelül 5000 csont, például barlangi medve, rénszarvas, barlangi hiéna, , sarki róka, coboly, hermelin, menyét, közönséges görény, vadmacska, mezei nyúl, szibériai örvöslemming és rozsomák csontok lettek gyűjtve, amelyeket Kormos Tivadar határozott meg. A barlangi hiéna meghatározása bizonytalan. A ragadozót csak egy ujjperc képviseli a gyűjteményben. A felső, pleisztocén rétegből került elő a szibériai örvöslemming egyetlen állkapcsa. A két pleisztocén rétegben 33 emlősfaj, 49 madárfaj, egy gyíkfaj, két békafaj és két csigafaj, valamint halmaradványok voltak.

A horgasszőrű denevér maradványát először ebben a barlangban találták meg Magyarországon pleisztocén rétegben. A meghatározása Méhelÿ Lajosnak köszönhető. A pocokformáknak több, mint 3200 állkapcsa és koponyája került elő a két pleisztocén rétegből és ennek körülbelül a fele közönséges kószapocok csont. Majdnem 1000 darab közönséges vakond maradvány látott napvilágot. A rozsomáknak ez a második, biztos lelőhelye Magyarországon, először a Puskaporosi-kőfülkében lett megtalálva. Az egyik fosszilis, majdnem teljes hermelinkoponya az addig előkerült legszebb és legépebb hermelinkoponya volt Magyarországon Kormos Tivadar szerint.

A Remete-hegyi-kőfülkén kívül rozsomákcsont eddig hét magyarországi barlangból került elő, a Király-kúti-zsombolyból, a Lengyel-barlangból, a Pes-kő-barlangból, a Pilisszántói-kőfülkéből, a Puskaporosi-kőfülkéből, a Remete-barlangból és a Suba-lyukból.

A kevés békacsontot Fejérváry Géza Gyula, a halmaradványokat Leidenfrost Gyula vizsgálta. A 49 madárfajhoz tartozó fosszilis csontokat Lambrecht Kálmán határozta meg. A napvilágra került nagy lilik, egerészölyv, karvaly, kis sólyom, kék vércse, héja, erdei fülesbagoly, hóbagoly, uráli bagoly, európai törpekuvik, dolmányos varjú, szajkó, sárgarigó, tövisszúró gébics, füsti fecske, fenyőpinty, északi süvöltő és csörgő réce csontok az első pleisztocén Magyarországon talált nagy lilik, egerészölyv, karvaly, kis sólyom, kék vércse, héja, erdei fülesbagoly, hóbagoly, uráli bagoly, európai törpekuvik, dolmányos varjú, szajkó, sárgarigó, tövisszúró gébics, füsti fecske, fenyőpinty, északi süvöltő és csörgő réce csontok.

A fütyülő réce csont a második pleisztocén Magyarországon talált fütyülő réce csont. Először a Balla-barlangból került elő, bár a Balla-barlang csontja nem biztos, hogy fütyülő réce csont. A cigányréce, a fürj, a guvat, a pettyes vízicsibe, az erdei szalonka, az örvös galamb, a nagy fakopáncs, keresztcsőrű, hósármány és a gatyás ölyv csontok a második pleisztocén Magyarországon talált cigányréce, fürj, guvat, pettyes vízicsibe, erdei szalonka, örvös galamb, nagy fakopáncs, keresztcsőrű, hósármány és gatyás ölyv csontok.

A kőfülke kitöltésének szelvénye

A halakat a fejes domolykó, egy Leuciscus faj, amely valószínűleg a bodorka, a szilvaorrú keszeg, a jászkeszeg és a csuka képviselik. Leidenfrost Gyula szerint a barlanghoz legközelebbi folyóvíz a Duna és ezért a leletek a Dunából kerültek a kitöltésbe.

Előfordul irodalmában Betyár-kőfülke (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Betyárodú (Jablonkay 1937), Kis-Remetebarlang (Thirring 1900), Kis-Remete barlang (Szabó 1879), Kőfülke (M. P. 1920), Kő-fülke (Horváth, Szunyogh 1971), ez az egyik neve a Sárkány-liknak is, Máriaremetei-sziklafülke (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Mörder-lücke (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Mőrderlücke (Jablonkay 1937), Remete-hegyi 1. sz. barlang (Kordos 1984), Remetehegyi 1. sz. barlang (Bertalan 1976), Remetehegyi-kőfülke (Éhik 1915), Remetehegyi Kőfülke (Földváry 1935), Remete-hegyi kőfülke (Horváth, Szunyogh 1971), Remetehegyi kőfülke (Kadić 1915), Remetehegyi sziklafülke (Leidenfrost 1915), Remetehegyi sziklaüreg (Kadić, Mottl 1938), Remetehegy kőfülkéje (Tasnádi Kubacska 1932), Remetei-kőfülke (Pápa, Dénes 1982), Remetei kőfülke (Barcza, Thirring 1920), Remete-kőfülke (Kordos 1977) és Remete-máriai felső-barlang (Kordos 1984) neveken is. 1971-ben volt először Remete-hegyi-kőfülke néven említve a barlang az irodalmában.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlang 1914 körül (Bekey Imre Gábor fényképe)

1879-ben megjelent tanulmányában Szabó József írta le. A leírás szerint két barlang volt a Remete-hegy oldalában, a kisebb, nyugati a kőfülke, a nagyobb, keleti a Remete-barlang. Az 1900-ban kiadott Budapest környéke című könyvben meg van említve, hogy a Remete-szurdokban két barlang van, amelyek közül a felső a Remete-hegyi-kőfülke, az alsó a Remete-barlang és a kőfülkének a nagykovácsi útról is látszik bejárata. 1913 őszén Éhik Gyula, Kadić Ottokár és Kormos Tivadar próbaásatással vizsgálták, hogy kitöltésében vannak-e őslénytani, vagy régészeti leletek. A próba jól sikerült, mert a pleisztocén üledék sok kistermetű gerinces állat csontját tartalmazta.

1914 tavaszán Kormos Tivadar végzett benne őslénytani ásatást, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtára 100 koronával támogatott és amelynek során régészeti leletek, tűzhelynyomok, cserépedény-töredékek és égetett csontok is előkerültek, például egy Spalax hungaricus félig elszenesedett felsőkarcsont-töredéke. A cserépedény-töredékeket Bella Lajos vizsgálta meg, amelyek szerinte korongon készültek és a 14. századból származnak, tehát középkoriak. A középkori eredetet a rétegben talált Numida meleagris és patkány maradványok is alátámasztják, mert ezek az állatok csak ekkoriban kerültek Magyarországra. Az ásatáskor teljesen el lett távolítva kitöltése.

1914 decemberében jelent meg egy tanulmány az ásatásról. A tanulmány részletesen ismerteti a barlangot, az ásatást és az előkerült leleteket. A publikációban látható két fénykép a barlangról, a kitöltés hossz-szelvény rajza és a Magyarországon előkerült legszebb és legépebb fosszilis hermelinkoponya fényképe. A 14. táblán a kőfülke holló csontmaradványai, a 15. táblán a kőfülke madárcsontjai figyelhetők meg. Az 1915. évi Barlangkutatás 2. füzetében Éhik Gyula közölte, hogy a kőfülke a harmadik hazai lelőhelye a Magyarországon kihalt keleti pézsmacickánynak és a cikkben ismertetve van a talált lábszárcsont-töredék. Az 1915. évi Barlangkutatás 3–4. füzetében Vogl Viktor ismertette Kormos Tivadar és Lambrecht Kálmán 1914-es tanulmányát.

Az 1919. évi Barlangkutatásban publikált és Kadić Ottokár által írt jelentésben meg van említve, hogy a Pál-völgyi-barlang kutatásának befejezése után 1919-ben a többi pál-völgyi és Budapest vidéki barlang, például a Remetehegyi kőfülke tanulmányozására és felmérésére került sor. A barlang felmérését a Pannonia Turistaegyesület Barlangkutató Szakosztály tagjai (Frölich Árpád, Bagyura János, Jilek Antal, Som Imre, Ruzitcska Gyula, Pürner József, Frei Hermán és mások) segítették. A barlangban a kutatás be van fejezve. Az 1919. évi Barlangkutatásban lévő Scholtz Pál Kornél beszámoló alapján Kadić Ottokárt Lóczy Lajos bízta meg, hogy a Budai-hegység barlangjait felmérje és ebben a munkában a Pannónia Turista-Egyesület Barlangkutató Szakosztálya támogatta Kadić Ottokárt. A távolabbi barlangok közül a Remetehegyi kőfülke is fel lett mérve.

A barlang 1914 körül (Kormos Tivadar fényképe)

Az 1920-ban megjelent Budapest Duna-jobbparti környéke című könyv szerint fülketípusú kis barlang, amelynek van egy körülbelül 12 méter magas kürtője és felül szabálytalanul záródik, valamint Kormos Tivadar 1913-ban eredményesen ásott benne. Az 1920. évi Turistaság és Alpinizmusban megjelent, a Budai-hegység 1:75 000 térképlapjának hibáit felsoroló közlemény szerint a barlang helye nincs jelölve, a Remete-barlangtól négy milliméterre, északkeletre található. Az 1920. évi Barlangkutatásban kiadott könyvismertetésben, amely a Budapest Duna-jobbparti környéke című könyvről szól, meg van említve, hogy a könyvben le van írva a Remetehegyi kőfülke. Az 1921. évi Turisták Lapja folyóiratban publikálva lett, hogy Kadić Ottokár beszámolt a főváros környéki barlang kutatásáról az 1919. évi Barlangkutatásban.

Az 1931-ben kiadott Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvben sok minden van írva a barlangról és kutatásáról. Bekey Imre Gábor 1931-ben közölt dolgozatában szó van arról, hogy a pilisi hegyvidéken befejezett ásatások után került a barlangkutatók figyelmének középpontjába a Máriaremete közelében lévő Remetehegyi kőfülke is, amelyet Kormos Tivadar ásott fel. Kormos Tivadar a magasan elhelyezkedő kőfülkében jelentékeny pleisztocén faunát talált. Az 1932. évi Földrajzi Közleményekben lévő és Bulla Béla által írt tanulmányban, amelyben röviden le van írva, látható egy távolról készült fénykép, amelyen bejárata figyelhető meg. Az 1932-ben megjelent Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben részletesen le van írva négy irodalmi hivatkozás feltüntetésével.

Az 1932-es tanulmányában Tasnádi Kubacska András említ egy olyan rágcsálótól származó törött hátulsó végtagcsontot, amelyik a kőfülkéből került elő. 1934-ben publikálva lett a barlang ismertetése a Budai hegyek részletes kalauza című könyvben. Az Erdészeti Lapok 1935. évi évfolyamában kiadott cikkben ismertetve van. Az 1937-ben napvilágot látott és Jablonkay István által írt kiadványban az van írva, hogy a szurdok bal oldali falában, a szurdok bejáratánál és körülbelül 50 méter magasságban található hatalmas kőfülke. A kőfülke egy forrásbarlang és a felső szintbe tartozó forrásbarlangok között a legszebb. A kiadványhoz mellékelve lett egy olyan fénykép, amelyen együtt látható a kőfülke és a Remete-barlang bejárata. A bölcsészdoktori értekezésbe bekerült a Kessler Hubert rajzán alapuló hosszmetszet térkép.

A barlang bejárata

Mottl Mária 1938-as A bükki mousterien európai vonatkozásban című tanulmányában a pleisztocén posztglaciális emeletének magdalenien II.-jébe sorolta a lelőhelyet előkerült leletek alapján. Az 1938. február 15-i Magyar Turista Életben, Pápa Miklós cikkében három remete-szurdoki barlang van említve név szerint, ezek egyike a Remete-hegyi-kőfülke. A cikk szerint tilos a völgy nyugati részén nyíló, a hegyoldalba mélyedő barlangba menni. Egy hatalmas barlang beszakadásával keletkezett a szurdok és ennek a hatalmas barlangnak maradványa a Remete-hegyi-kőfülke. Kadić Ottokár 1952-ben befejezett kéziratában össze lett foglalva addigi kutatása. A Leél-Őssy Sándor által írt és 1957-ben megjelent A Budai-hegység barlangjai című tanulmány szerint 2 m hosszú, bejárata kb. 6 m magas, messziről is jól látható nyílású forrásbarlang és helyszínrajzon be van jelölve a helye.

Az 1957-es Budai hegyek útikalauz című könyvben szó van arról, hogy a Remete-szurdok völgyének Ny-i végén (284 m tszf.) vége van az erdőnek, ahol jobbra meredek, görgeteges ösvény vezet a Remetei kőfülke fülketípusú kis üregéhez. A hegyoldalban, 338 m tszf. magasságban nyílik. Hatalmas, boltozatos tátongó bejárata már messziről látható. Egy nagy külső teremből és egy kisebb belső odúból áll. A fülke felül egy kb. 12 m magas kürtőben folytatódik és szabálytalanul záródik. 1914-ben Kormos Tivadar és Lambrecht Kálmán kutatta át. Az ásatásokkor 33 emlősfaj, 49 madárfaj, 1 gyíkfaj, 2 békafaj, 2 csigafaj és halmaradványok kerültek elő. Feltűnően nagy számban fordulnak elő benne víz környékét és nedves talajt kedvelő állatok. Ezért valószínű, hogy a posztglaciális kornak abban a szakában, amikor a Remetei kőfülke rétegei létrejöttek, Budapest környékén mocsaras, majd később szárazabbá váló pusztaság helyezkedett el.

Az 1958-ban kiadott Budapest természeti képe című könyvben a Remete-szurdok középső barlangszintjében kialakult, messziről is jól látható bejáratú, jelenleg száraz, régi forrásbarlangnak van leírva, amelynek állatcsontokat tartalmazó pleisztocén és holocén rétegeit feldolgozták. Az 1959-ben megjelent Budapest természeti földrajza című könyvben az olvasható, hogy két méter hosszú, száraz és pusztuló forrásbarlang, pleisztocén és holocén kitöltésében állati csontok lettek gyűjtve, valamint bejárata egy vakkürtő oldalfalának beomlása miatt keletkezett. Az 1960. évi Karszt- és Barlangkutatásban napvilágott látott tanulmányban az van írva, hogy az örvös lemming előfordulása a Tekeres-völgyben nem elszigetelt jelenség, mint a közép-franciaországi lelőhelyeken, mert a Budai-hegységben és a Gerecsében több barlangban, például (Remetehegyi kőfülke) is előfordult a faj.

A kőfülkéből előkerült hollócsontok

Az 1962-ben kiadott A barlangok világa könyvben röviden van leírva. A leírás szerint a Remete-hegyi-kőfülke, a Remete-barlang és a hegyoldalban nyíló kisebb üregek valószínűleg egykori forrásbarlangok voltak és lehet, hogy hidrológiai rendszerükhöz kapcsolódott a Hét-lyukból induló vízszintes barlang is. Az 1964-ben napvilágot látott Az országos kék-túra útvonala mentén című könyvben meg van említve, hogy a Remetei kőfülke és a Solymári-ördöglyuk őskori állatok (barlangi oroszlán, barlangi medve, egyéb emlősök és madarak) csontjainak lelőhelye volt.

Az 1964-es Geológiai kirándulások Budapest környékén című könyvben az olvasható, hogy a völgy nyugati bejárata felett már messziről is látható barlang a völgytalp felett 70 méterre nyílik, eredményes régészeti ásatást végeztek benne és lényegében egyetlen terme van, amelynek nagy méretű nyílása a bejárat mennyezetének beomlása miatt alakult ki. Az 1966-ban megjelent Budai-hegység útikalauz szerint egy vakkürtő oldalfalának beomlása miatt keletkezett és messziről látható bejárata 10–12 méter magas. Az útikalauzban olvasni lehet őslénytani és régészeti kutatásáról, valamint az előkerült leletekről is.

1970-ben az FTSK Barlangkutató Csoport mérte fel és a felmérés alapján Szunyogh Gábor szerkesztett egy alaprajz barlangtérképet és egy hosszmetszet barlangtérképet négy keresztszelvénnyel. Az 1971. évi Karszt és Barlangban publikálva lettek a barlangtérképek egy részletes barlangleírással és a szurdok barlangjait, köztük a kőfülkét is feltüntető helyszínrajzzal együtt. Itt az olvasható többek között a barlangról, hogy eredetileg valószínűleg zsomboly volt, melynek egyik oldala lepusztult és így nyitott lett a völgy felé.

A Karszt és Barlang 1971. évi évfolyamában található egy Bertalan Károly által készített összeállítás a remete-hegyi barlangok irodalmáról, amelyben ez a barlang is szerepel. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Budai-hegységben lévő barlang Remete-hegyi-kőfülke néven Máriaremetei-sziklafülke, Mörder-lücke és Betyár-kőfülke névváltozatokkal a barlangot említő 20 irodalmi mű megjelölésével.

A barlangból előkerült madárcsontok

A Bertalan Károly által írt és 1976-ban befejezett kéziratban a 24-es számú cédulán van ismertetve a Budai-hegyekben lévő Remete-hegyen található, nagykovácsi barlang Remetehegyi 1. sz. barlang néven Remetehegyi kőfülke és remete-máriai Felső barlang névváltozatokkal. A Remete-szurdok Ny-i végében, az É-i oldal I. sziklabordájában, 340 m tszf. magasságban van. Hatalmas bejárata, amely az út felett 50 m-re helyezkedik el, már az országútról is látható. A barlang 7+5 m hosszú, 12 m magas és 5 m széles. Lepusztult, félbevágódott zsomboly-talp és kitöltése ki van ásva. Az ismertetés két publikáció alapján lett írva. Az 1977-ben kiadott és Kordos László által írt tanulmányban lévő a keskenyfejű pocok és a mezei pocok M1 sisakmorfológiai variációinak gyakoriságát ábrázoló grafikonon az egyik szemléltetett felső pleisztocén magyarországi lelőhely a Remete-hegyi-kőfülke.

Az 1979. évi Turista Magazinban szó van arról, hogy a Remete-hegy D-i végénél, a Szurdoknál több barlang képződött a Remete-hegyben. A Remetei kőfülke a Remete-hegy oldalában, a középső szinten nyíló barlang, amelyben felfedezték az ősember nyomait is. Az 1982-ben napvilágot látott Budai-hegység útikalauz könyvben részletesen le van írva. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Remete-hegyi-kőfülke néven Remete-hegyi 1. sz. barlang és Remete-máriai felső-barlang névváltozatokkal, valamint térképen van helye feltüntetve. 2004-ben Kraus Sándor írta le a Beszámoló Kraus Sándor 2004. évi tevékenységéről című kéziratában. A 2004-ben megjelent Föld alatti Magyarország könyvben le van írva és az ismertetéshez egy színes fénykép van mellékelve.

A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Remete-kőfülke a Budai-hegységben található és megkülönböztetett védelmet igénylő barlang. A Remete-völgy középső barlangszintjén, 331 m tengerszint feletti magasságban, a völgytalp felett 50 m-re van a barlang bejárata. Bejárata íves, 12 m magas és 5 m széles, a szurdok É-i oldalának Ny-i végében messziről látható. A bejárati fülke 5×7 m-es, amelynek hátsó falában 2 m magasságban a járat még kb. 9 m hosszban egy 3,5 m hosszú, 2 m magas, 3 m magas teremmel és az abból kezdődő kúszójárattal folytatódik. Az 1914-ben végzett ásatásokkal nagyon sok rágcsáló-, madár- és halmaradványt találtak kitöltésében.

2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, Budai-hegységben elhelyezkedő, 4772/3 kataszteri számú Remete-hegyi-kőfülke. 2012. február 25-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 4772-3 kataszteri számú Remete-hegyi-kőfülke.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Csorba Csaba szerk.: Turista magazin útikalauza. 21. sz. 1974/1.
  • Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Budapest, 1932. 208–209. old.
  • Lambrecht Kálmán: Herman Ottó élete. Budapest, 1933.
  • Mottl Mária: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. (Hozzászólásokkal.) Beszámoló a Magyar Királyi Földtani Intézet vitaüléseinek munkálatairól, 1941. (3. évf.) 1. füz. 3–42. old.
  • Tamaskó Béla: A BETE 1943. évi működése. A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület beszámolója az 1943. évi működéséről. Budapest, 1944. 3–34. old.
  • Tompa Ferenc: Őskor. In: Szendy Károly szerk.: Budapest története. 1. köt. Budapest az ókorban. Első rész. Budapest, 1942. 3–134. old. (24 táblával)

További információk[szerkesztés]