Remete-barlang (Remeteszőlős)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Remete-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz44 m
Mélység4 m
Magasság11 m
Függőleges kiterjedés15 m
Tengerszint feletti magasság286 m
Ország Magyarország
Település Remeteszőlős
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 4772-1
Lelőhely-azonosító 10809
Elhelyezkedése
Remete-barlang (Magyarország)
Remete-barlang
Remete-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 33′ 37″, k. h. 18° 55′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 37″, k. h. 18° 55′ 44″
A Wikimédia Commons tartalmaz Remete-barlang témájú médiaállományokat.

A Remete-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai-hegységben, Remeteszőlős külterületén, a Remete-szurdokban található. Régészeti jelentősége miatt fokozottan védett barlang, de nemcsak régészeti, hanem őslénytani leletek is előkerültek belőle. Turista útikalauzokban is ismertetve van.

Leírás[szerkesztés]

Remeteszőlős külterületén, a Remete-szurdok É-i oldalában található. A Remete-völgyi Felső-barlang alatt nyílik. Budapest közigazgatási határától nincs messze. Közel van a szurdok Nagykovácsi útra nyíló kijáratához. Megközelíteni a szurdokban haladó Országos Kéktúra kék sáv jelzésű útvonalából kiágazó kitaposott ösvényen lehet. Az egykori kőbányával szemben, erdőben, sziklafal tövében, a völgytalp és a patak szintje felett kb. 10 m-re van az 5,5 m magas, 3 m széles, természetes jellegű, vízszintes tengelyirányú, lezáratlan bejárata. A turistaútról látható a bejárat, bár néha a lombok takarják. Helyét jelölik a turistatérképek nevének feltüntetésével. Szabadon látogatható, legfeljebb lámpa szükséges a bejárásához.

Ez a legismertebb barlang a környéken a turistaúthoz való közelsége miatt. Nevét a pálos rend 1782. évi feloszlatását követően ide költöző remete után kapta. Bereghy E. szerint a remete itt élt és itt is halt meg. De elképzelhető az is, hogy a középkorban már használták remeték. Tektonikus törésvonal mentén triász dachsteini mészkőben alakult ki a jelenleg már nem működő forrásbarlang. Nagyon repedezett kőzetben jött létre és falain sok helyen oldásnyomok figyelhetők meg. A szurdok É-i oldalának három, jól elkülöníthető barlangkialakulási szintje közül a legalacsonyabban lévőben keletkezett, tehát a legfiatalabb szintben. Tulajdonképpen csak egy nagy, 25 m hosszú, 6–7 m magas és széles bejárati csarnokból, valamint egy abból nyíló korrodált és alacsony teremből áll. Bejáratán kívül van egy másik, a bejárati teremből a felszínre nyíló járata is. 32 m vízszintes kiterjedésű, 230 m² alapterületű és térfogata 796 m³. Időnként hajléktalanok laknak benne.

Az 1949-ben kezdett kutatása során 13 réteget különítettek el kitöltésében. A felső kilenc réteg leletei sajnos keveredtek, mivel nem pontosan végezték a kutatásokat. Összevonva készítette el értékelésüket Gábori Miklós. A 10. rétegből került elő a legrégibb eszköz, amely egy pilisszántói kultúrához sorolható mikrolit penge. Sok őskőkorszaki leletet kiástak, például pattintott kőeszközöket, kőbaltát és dörzsölőkövet. Találtak egy 7 cm átmérőjű bronz mérlegserpenyőt, amelyik vagy római kori, vagy középkori eredetű.

A cserepeken kívül számos csonteszköz is előkerült, pl. nyílhegy, árak, agancskapák és vadkanagyar nyakék. Valószínűleg ez a barlang volt a lelőhelye egy 1113. századi díszítetlen, nyitott, bronz pántkarperecnek. Érdekesség, hogy állítólag itt találták meg a Kuzsinszky Bálint által a terület tiszttartójánál fellelt, 74 cm hosszú, 63 cm magas, 11 cm vastag, mészkőből faragott, Mithrászt bikaölés közben ábrázoló táblát is.

Ebben a barlangban tárták fel a régészek hazánkban a legteljesebb rétegsort, amelynek leletei az őskőkorszaktól a bronzkoron, a vaskoron, a római koron és a középkoron át napjainkig szinte minden, ezen a tájon élt embercsoport kultúrájának emlékét megőrizte.

A barlangban találtak többek között rozsomák, őstulok, barna medve, szürke farkas, orrszarvú, rénszarvas és barlangi medve csontokat is. Rozsomákcsont eddig csak hét magyarországi barlangból került elő, a Király-kúti-zsombolyból, a Lengyel-barlangból, a Pes-kő-barlangból, a Pilisszántói-kőfülkéből, a Puskaporosi-kőfülkéből, a Remete-hegyi-kőfülkéből és a Suba-lyukból.

Előfordul irodalmában 5. számú barlang (Horváth, Szunyogh 1971), Máriaremete-barlang (Kadić 1952), Nagy-Remetebarlang (Thirring 1900), Nagy-Remete-barlang (Bertalan 1976), Nagy-Remete barlang (Szabó 1879), Remetebarlang (Thirring 1900), Remete barlang (M. P. 1920), Remete-hegyi 5. sz. barlang (Kordos 1984), Remetehegyi 5. sz. barlang (Bertalan 1976) és Remetehegyi-Alsó-barlang (Szablyár 2004) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1879-ben megjelent tanulmányában Szabó József írta le. A leírás szerint két barlang van a Remete-hegy oldalában, a nagyobb, K-i a Remete-barlang, a kisebb, Ny-i a Remete-hegyi-kőfülke. A Remete-barlang majdnem 8 m mély és kb. 5 m magas. Az 1899-ben napvilágot látott könyvben, amely a máriaremetei kápolnáról szól, az olvasható, hogy a kápolna mögött emelkedő hegy oldalában egy vájt remetebarlang van és a Máriaremetéhez közeli barlang kapcsolatban van a Mária-Remete szóval.

A barlang bejárata 1912-ben Kadić Ottokárral Bekey Imre Gábor fényképén

Az 1900-ban kiadott Budapest környéke könyvben az van leírva, hogy bejárata hatalmas kőkapu, belseje tág csarnok, amelynek falai felfelé csúcsalakban futnak össze. Hossza 8 m és magassága 5 m. Az is megtudható a könyvből, hogy a barlangban Tisza Lajos évekkel azelőtt fényes éjjeli ünnepélyt rendeztetett, valamint a barlang el van zárva, sőt tulajdonosa, Steinbach Ervin az egész völgyet lezáratta és attól a kirándulókat távol tartja. A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának 1911. évi jelentésében Scholtz Pál Kornél ismertette a barlangot.

Az 1915. évi Barlangkutatásban az olvasható, hogy a Remete-hegy D-i alján nyíló Remete-barlang próbaásatásával Kadić Ottokár lett megbízva. 1914-ben a barlang közepén 2 m mélyre ásott próbagödör sok egymás fölé települt alluviális tűzhelyet tárt fel, melyekben sok prehisztorikus konyhahulladékot, cserépedény-töredéket és néhány újkőkorszaki kőpengét talált Kadić Ottokár. Az ásatást mindenképpen folytatni kell a barlang fenekéig, ahol talán pleisztocén rétegek vannak. A barlang gróf Tisza István miniszterelnök úr nagykovácsi birtokán helyezkedik el. Tisza István az ásatást megengedte. Engel András és Marsthal Rezső nyújtottak elsősegélyt a munka közben történt balesetkor. Az ásatás 200 koronás költsége a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának segélyéből lett fedezve.

A Turisták Lapja 1915. évi évfolyamában található publikációban közölve lett, hogy a pálos rend 1782-ben történt eltörlése után a Nagykovácsi út melletti barlangba egy pálos remete vonult el és itt élte le élete hátralévő részét. Róla nevezték el a barlangot és a vidéket Máriaremetének. A K. J. barlang (1. sz. barlang) megtalálásához legjobb útbaigazító a Remetebarlang és az azzal szemben lévő mészégető kéménye. A K. J. barlang úgy helyezkedik el, hogy a hegytetőről lefelé haladva tőle a Remete-barlang balra, K felé, a mészégető kéményének irányában, kb. 20°-ra van. Ez a barlang nem olyan nagy, mint a Remetebarlang, de ha a bejáratából el lenne hordva a föld, nem lenne csúnyább a Remete-barlangnál. Kazay Endre és társa elhatározta, hogy a K. J. barlang megtekintése után megkeresik a Remetebarlangot.

A 3. számú barlangot magába foglaló sziklatömbre felmászva vette észre Kazay Endre a völgyben, bal oldalon lévő és a Remetebarlanghoz vezető kitaposott utat. A Remetebarlangnak a patak medréhez közel, kényelmetlen sziklakapaszkodó felett helyezkedik el a D felé néző bejárata, amelyet K-ről eltakar egy sziklagerinc. A bejárathoz 4 m hosszú, 2 m széles, nyitott sziklafolyosó vezet, melyben a barlangbejárat előtt egy sziklatömbből kialakított ülőke van. Ezen a kövön ülve tölthették el imáikba merülve napjaikat a barlang remetéi. A bejárat csak 2 m széles és 2 m magas, de tojáshoz hasonló alakú belseje majdnem 20 m hosszú, 7 m széles és 8 m magas.

A Remete-szurdok térképe (Kazay Endre rajza)

Hatalmas kőkockák lógnak a mennyezetről, melyeken rengeteg név és évszám feketéllik. Más különlegessége nincs a barlangnak. A barlang belsejének Ny-i oldalán egy alacsony bejáratú, 12 m hosszú, néhány helyen 2 m magas és 6 m széles elágazás van, amelynek végén ÉNy és DNy irányban elágazó két szűk, nem kidolgozott üreg található. Kedvező fekvése és tágassága miatt vitathatatlan, hogy a barlang az ősembernek is lakóhelye lehetett, de ehhez bizonyítékot csak szakszerű ásatás szolgáltathat. A publikációban látható a barlang alaprajzi térképvázlata 3 keresztmetszettel és a máriaremetei barlangvidék helyszínrajza, amelyen be van jelölve a barlang helye. A helyszínrajzot és a térképvázlatot Kazay Endre rajzolta.

Az 1919. évi Barlangkutatásban lévő Scholtz Pál Kornél beszámoló alapján Kadić Ottokárt Lóczy Lajos bízta meg, hogy a Budai-hegység barlangjait felmérje és ebben a munkában a Pannónia Turista-Egyesület Barlangkutató Szakosztálya támogatta Kadić Ottokárt. A távolabbi barlangok közül a Remete-barlang is fel lett mérve. Az 1919. évi Barlangkutatásban megjelent és Kadić Ottokár által írt beszámolóban meg van említve, hogy 1919-ben tanulmányozva lett és fel lett mérve a Budapest környékén elhelyezkedő Remete-barlang. A barlang felmérését a Pannonia Turistaegyesület Barlangkutató Szakosztály tagjai segítették. Ebben a barlangban be lett fejezve a kutatás.

A barlang alaprajz térképe (Kazay Endre rajza)

Ebből a jelentésből az is megtudható, hogy a barlang a fővároson kívül, de határához közel, az Ördög-árok szurdokának Ny-i végén és a Remete-hegy É-i lejtőjén található. 12 m relatív magasságban van a bejárata, amely sziklákkal körülzárt udvarral kezdődik, és ebből széles, alacsony kapun át lehet az üreg tág részébe jutni. Ez egy D–É irányú, helyenként 8 m magas, 20 m hosszú és 6 m széles terem, amelynek hátsó részéhez alacsony, szűk lyukon keresztül egy belső terem csatlakozik. Kőtörmelékes humusz tölti ki a barlang fő termét és hátsó termét. 1914-ben próbaásatást végzett a külső terem elülső részében Kadić Ottokár, amelynek kielégítő volt az eredménye.

A 2 m mélyre leásott próbagödör sok egymás fölé települt tűzhelyt tárt fel, melyekből sok prehisztorikus konyhahulladék, cserépedény töredék és néhány neolit kőpenge került elő. Az ásatást mindenképp a barlang fenekéig kell folytatni, ahol esetleg diluviális rétegek is vannak. A Remete-hegyi-kőfülkének a Remete-barlang mellett, attól ÉNy-ra van a bejárata. Az 1920-ban napvilágot látott Budapest Duna-jobbparti környéke könyvben egy részletes leírás található róla. Az 1920. évi Turistaság és Alpinizmusban megjelent és a Budai-hegység 1:75 000 térképlapjának hibáit felsoroló közlemény szerint a barlang helye hibásan van jelezve, mert a térképen 2 mm-rel É-abbra van jelölve. A Turisták Lapja 1921. évfolyamában publikálva lett, hogy Kadić Ottokár beszámolt a főváros környéki barlang kutatásáról az 1919. évi Barlangkutatásban.

Bekey Imre Gábor 1931-ben közölt dolgozatában szó van arról, hogy a pilisi hegyvidéken befejezett ásatások után a barlangkutatók figyelme a Máriaremete közelében lévő Remetebarlangra is kiterjedt, amelyet Kadić Ottokár felásott. Az alacsonyan elhelyezkedő barlangban csak újabbkori leletek voltak. Az 1934-ben kiadott Budai hegyek részletes kalauza című könyvben ismertetve van. Az 1937-ben megjelent Jablonkay István által írt kiadványban az van írva, hogy a szurdok felső szintjébe tartozó forrásbarlangok alatt, a patak szintje felett kb. 10 m-re nyílik. Egy hatalmas forrásbarlang, amelynek szintje a hirtelen bevágódott patak új mederszintjében alakult ki. A kiadványhoz mellékelve lett egy fénykép, amely bejáratát örökíti meg és egy olyan fénykép, amelyen együtt látható bejárata a Remete-hegyi-kőfülke bejáratával. A bölcsészdoktori értekezésbe bekerült egy alaprajz térkép és egy hosszmetszet térkép, amelyek Kessler Hubert rajzán alapulnak.

A barlang belseje

Az 1938. február 15-i Magyar Turista Életben kiadott és Pápa Miklós által írt cikkben három remete-szurdoki barlang van említve név szerint, ezek egyike a Remete-barlang. A cikk szerint tilos a völgy Ny-i részén nyíló, a hegyoldalba mélyedő barlangba menni. Egy hatalmas barlang beszakadásával keletkezett a szurdok és ennek a hatalmas barlangnak maradványa a Remete-barlang. A barlanghoz nagyon közel egy kőfejtő lett létesítve és elképzelhető, hogy a barlang kőbányászat áldozata lesz. Ez természetvédelmi és tudományos szempontból is nagy veszteség lenne, mert a barlang lakóhelye volt az ősembernek és a benne végzett ásatáskor előkerült sok cserépedény-töredék és kőpenge. Pápa Miklós javasolta, hogy a barlang legyen megmentve.

Az 1939. évi Barlangvilágban napvilágot látott és Kadić Ottokár által írt cikk szerint az egyik jelentős barlang a Budai-hegységben a Remete-barlang. Az 1939. évi Barlangvilágban kiadott és Pápa Miklós által írt tanulmányban az van írva, hogy nem kerülte el a pusztítás Budapest közvetlen környékét sem, mert a múlt év őszén kőbánya lett nyitva a máriaremetei szurdokvölgyben, a Remete-barlang közvetlen közelében. Ez az új kőfejtő, amellett, hogy tönkretette a völgy tájképi szépségét, veszélyezteti a közelében lévő (ősleleteiről is nevezetes) barlangot. Az 1943. évi Barlangvilágban lévő és Pápa Miklós által írt összeállításban meg van említve, hogy valószínűleg a Máriaremete közelében található Remete-barlanghoz is kapcsolódik valamilyen történet, de a történet el lett felejtve.

A barlang egy régi képeslapon

Az 1954-ben kiadott és Páli Tivadar által írt útikalauzban az olvasható, hogy a Remete-völgy Ny-i végén, meredek völgyoldalban, 12 m magasan, a patak felett van bejárata és a barlangból régészetileg jelentős kőeszközök kerültek elő. A kiadvány térképmellékletén meg van jelölve a barlang helye barlangjellel. Leél-Őssy Sándor 1957-ben napvilágot látott A Budai-hegység barlangjai című tanulmánya szerint egyetlen nagy méretű, 12 m hosszú, 7 m széles és 6 m magas teremből áll, amelyhez Ny-ról egy alacsony oldalág kapcsolódik. Tektonikus hasadék mentén kialakult inaktív és száraz forrásbarlang, amelynek cseppkövei jelentéktelenek és az akkoriban befejezett eredményes ásatások miatt majdnem járhatatlan. A részletes leíráson kívül egy helyszínrajzon be van jelölve helye.

Az 1957-es Budai hegyek útikalauz című könyvben részletesen ismertetve van és a kiadványban az olvasható, hogy a sziklák által körbezárt, keskeny udvarból jobbra egy alacsony, széles kőfülkébe, az udvarból É-ra széles, alacsony nyíláson át a barlang fő üregébe lehet jutni, amely D–É irányú és 20×6×8 m-es, valamint a 2 m magas belső terem 14 m hosszú és 5 m széles. A barlang keletkezéséről és a benne végzett régészeti ásatásról is szerepel benne egy összefoglaló. Az 1962-ben kiadott A barlangok világa című könyv szerint egy 20×6 m-es külső teremből és egy 14×5 m-es belső teremből áll, valamint Kadić Ottokár 1914-ben próbaásatást végzett a barlangban.

A barlang bejárata egy régi képeslapon

A Remete-barlang, a Remete-hegyi-kőfülke és a hegyoldalban nyíló kisebb üregek valószínűleg egykori forrásbarlangok voltak és lehet, hogy hidrológiai rendszerükhöz kapcsolódott a Hét-lyukból induló vízszintes barlang is. Az 1964-ben megjelent Geológiai kirándulások Budapest környékén című könyvben az olvasható, hogy egy leszakadások miatt megnagyobbodott nagy teremből és szűk kis oldalágakból áll, amelyekben nagyon sok az agyagos és törmelékes kitöltés, valamint a barlangban eredményes régészeti ásatás volt. Az 1964-ben napvilágot látott Az országos kék-túra útvonala mentén című könyvben meg van említve, hogy a kőkorszaki ősember lakóhelye volt a Remete barlang.

Vértes László 1965-ben kiadott könyve szerint úgy tűnik, hogy a pilisszántói kultúra barlangi eszkimói sem tűntek el a beerdősödés és a tarándszarvas csordák északra vonulása után. Vértes László 1949-ben a Budapesten található Remete barlangban ásatást végzett. A 10 m-nél vastagabb kitöltés holocén szakasza alatti vörösbarna rétegben (10. réteg) egyetlen obszidiáneszközt: egy retusált törpepengét talált, amely azonos jellegű a pilisszántói kultúra típusaival. A Remete-barlangban ezt az eszközt a posztglaciális boreális időszakra utaló lombosfák (Corylus, Quercus és Fraxinus stb.) szenei, a faunában már a csíkos egér és az erdei egér, de még a füttyentő nyúl, a szibériai pocok és két Lagopus faj kísérte. A flóra-képhez hasonlóan lehet értékelni ezt a tényt.

Megint mezolit-szegénységünket bizonyítja a sovány lelet, de a vörösbarna réteg a mély ásatási gödör miatt csak kis felületen lett feltárva. Ha ebből az egyetlen tárgyból le lehet vonni következtetést, akkor valószínűleg a törpe penge a pilisszántói kultúra jégkorszak végét túlélő utódának eszköze. Az a körülmény is alátámasztja a feltevést, hogy a Jankovich-barlangban sem sokkal idősebbek ennél a legfelső kultúrahordozó rétegek. Azonban itt is megszakad a fejlődési sor: a további sorsa nem ismert ennek a speciális barlangi kultúrának. Nincsenek kitöltéstani adatai a Remete barlangnak. Jánossy Dénes összegezte a kitöltés faunisztikai adatait (a = a holocén rétegsor fekvőjében lévő vörösbarna réteg; b = sárga, löszös agyag; c = rozsdavörös pleisztocén agyag. Az a rétegből került elő az egyetlen obszidián törpe penge).

Aves az a és a b rétegből, Lagopus lagopus az a rétegből, Lagopus mutus az a rétegből, Myotis nattereri az a rétegből, Talpa europaea az a rétegből, Lepus europaeus az a rétegből, Ochotona pusilla [36] az a és a b rétegből, Sicista subtilis [11] az a rétegből, Apodemus sylvaticus az a rétegből, Cricetus cricetus az a és b rétegből, Dicrostonyx torquatus a b rétegből, Arvicola az a rétegből, Clethrionomys glareolus az a rétegből, Microtus arvalis-agrestis az a és b rétegből, Microtus nivalis [18] a b rétegből, Microtus gregalis az a rétegből, Mustela erminea az a rétegből, Ursus spelaeus a c rétegből, Vulpes vulpes a b rétegből, Felis silvestris [33a] a b rétegből, Equus a b rétegből, Rhinoceros antiquitatis [38] a b rétegből, Cervus elaphus a c rétegből, Rangifer tarandus a b rétegből, Rupicapra rupicapra a c rétegből, Bison priscus a c rétegből került elő.

A barlang bejárata egy régi képeslapon

Jánossy Dénes későbbi publikációjában kiegészítette a faunalistát a Spalax-szal, amely a 11. (rozsdavörös) rétegben lett találva. Sárkány Sándor és Stieber József vizsgálták a kitöltést botanikai szempontból. A kultúrrétegből (a) meg lettek határozva az alábbi szenek: Quercus robur (6 db), Quercus petraea (3 db), Quercus sp. (2 db), cf. Quercus (1 db), cf. Corylus (2 db), cf. Crataegus (1 db), cf. Fraxinus (1 db), lombosfa (2 db) és fenyő? (1 db). 1969-ben Gáboriné Csánk Vera a Remete-barlang ásatásainak eredményei miatt kezdte el a Remete-völgyi Felső-barlang régészeti feltárását. 1970-ben Szunyogh Gábor és Balázs Dénes mérték fel, valamint a felmérés alapján Horváth János ellenőrzőmérést végzett és rajzolt 1970-ben alaprajz térképet 9 keresztmetszettel, valamint hosszmetszet térképet. A Karszt és Barlang 1971. évi évfolyamában található egy Bertalan Károly által készített összeállítás a remete-hegyi barlangok irodalmáról, amelyben ez a barlang is szerepel.

1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette fénykép-dokumentációját. A Bertalan Károly által írt és 1976-ban befejezett kéziratban a 28-as számú cédulán van ismertetve a barlang, amely a kézirat szerint a II. sziklaborda aljában, a leállított kőbányával szemben nyílik és két nagyon korrodált terme, valamint két kijárata van és ásatása nincs befejezve. Az ismertetés két publikáció alapján lett írva. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Budai-hegységben lévő máriatemetei barlang Remete-barlang néven a barlangot említő 20 irodalmi mű megjelölésével. A bibliográfiában szereplő és a barlanggal kapcsolatba hozott, Péchy-Horváth Rezső által írt cikkben nincs említve a barlang.

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4700-as (Budapest és Budai-hegység) barlangkataszteri területen lévő, nagykovácsi Remete-barlang. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Budai-hegységben, Nagykovácsin található barlang Remete-barlang néven. Az 1977. évi Karszt és Barlangban lévő és Jánossy Dénes által írt áttekintésben szó van arról, hogy a pilisi Remete-barlang azok között a felső pleisztocén–holocén üledékeket tartalmazó dunántúli barlangok között van, amelyek nem adtak jelentős újdonságot. A publikációban van egy térkép, amelyen az őslénytani leleteik miatt ismert magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Remete-barlang földrajzi elhelyezkedése.

A barlangbejárat 1924-ben

A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült az áttekintés angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Remete Cave a barlang neve. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és Bajomi Dániel által írt tanulmány szerint Lithobius stygius infernus nevű százlábú előfordul a budai Remete-barlangban. A tanulmányban van egy térkép, amelyen a biológiailag kutatott magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag feldolgozás alatt álló Remete-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Remete a barlang neve.

Az 1977. évi MKBT Beszámolóban kiadott és Kordos László által írt jelentés szerint a Pilis hegységben elhelyezkedő Remete-barlangban Schindler László 1974-ben csontokat gyűjtött és azokat 1977-ben a MÁFI gyűjteményébe vitte. A leletek a bejárattal szemben, jobbra lévő üregben (Kuszoda) voltak. A csontok hosszúszárnyú denevér, közönséges denevér, denevér, mezei nyúl és kutyaféle csontok. Ugyanonnan 1976 márciusában is gyűjtött és 1977-ben jelentette a leleteket. Ezek a csontok vakond, menyétféle és kutya csontok.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban lévő és Gábori Miklós által írt összefoglalásban az van írva, hogy a Dunántúlon végzett régészeti feltárások között új a Bivak-barlangban, a Budapest melletti Remete-barlangban és a Remete-völgyi Felső-barlangban történt ásatás. A Remete-barlangban a barlangi gravettien kultúra anyaga lett feltárva, ahol 11 m mélységben csak a posztglaciális réteget sikerült elérni jelenleg. Inkább azért jelentős a barlang, mert itt megtalálható Budapest környékének régészeti és történeti majdnem páratlan keresztmetszete. 12 kultúra leletei láttak napvilágot belőle a holocéntól kezdve. Alulról felfelé egymást követik az újkőkorszak, a rézkor, a bronzkor több periódusának, valamint kultúrájának, a kelta-eraviszkusz népességnek a leletei, majd pedig római kori és középkori alkalmi lakás nyomok kerültek elő a 13–14. századig.

A publikációban van egy térkép, amelyen a régészetileg kutatott magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Remete-barlang földrajzi elhelyezkedése. A dolgozatban van egy fekete-fehér fénykép, amelyen megfigyelhető a Remete-szurdok két kutatott barlangjának, a Remete-barlangnak és a Remete-völgyi Felső-barlangnak az elhelyezkedése a szurdokban. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült az összefoglalás angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Remete Cave a barlang neve. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Remete-barlangnak 4772/1. a barlangkataszteri száma. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Budai-hegységben lévő Remete-barlang fokozottan védett barlang.

A barlang bejárata 2011-ben

Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Remete-barlang néven Remetehegyi 5. sz. barlang és Nagy-Remete-barlang névváltozatokkal együtt, valamint térképen van helye feltüntetve. Ott van a biológiai szempontból feldolgozás alatt álló magyarországi barlangok között. A régészeti szempontból kutatott jelentősebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedését mutató térképen jelölve van a helye. Az őslénytani leletekről legismertebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedését mutató térképen látható földrajzi elhelyezkedése. Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő tanulmányban van egy térkép, amelyen a régészeti leletek miatt ismert jelentősebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Remete-barlang földrajzi elhelyezkedése.

A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Remete Cave a barlang neve. Az 1991. évi Földrajzi Közleményekben publikált Hevesi Attila által írt tanulmány szerint az Ördög-árok szorosának sziklafalaiban és felső peremén van bejárata a hegység legtöbb, leszálló hidegvizek által kialakult üregének, például a Remete-barlangnak is. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Budai-hegység területén lévő Remete-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A barlang bejáratának fényképe, amelyet Bekey Imre Gábor fényképezett

A 2003-ban napvilágot látott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint a 4772/1 barlangkataszteri számú Remete-barlang további nevei Remete-hegyi 5. sz. barlang és Nagy-Remete-barlang. A Budai-hegységben, a Pest megyében lévő Nagykovácsin helyezkedik el. A Remete-szurdok É-i oldalában lévő 12 barlang közül az egyik. A régészeti értékei miatt 1982-től fokozottan védett Remete-barlang a Remete-szurdok É-i oldalának alsó, legfiatalabb barlangszintjén, 286 m tszf. magasságban nyílik. Ennek a barlangszintnek az egyetlen barlangja. A völgy Ny-i, nagykovácsi úthoz közelebbi végén, szemben a felhagyott kőfejtővel, a pataktól 10 m-rel magasabban van a D felé néző, 6 m magas és 4 m széles bejárata. Minden bizonnyal ez a legismertebb és leglátogatottabb barlang a terület barlangjai közül, mert közel van a turistaúthoz. Nagyrészt takarják a lombok a bejáratát, de a turistaútról könnyen meg lehet látni a hozzá vezető széles ösvényt.

Ahhoz a pálos szerzeteshez köthető nevének eredete, aki a rend 1782-ben történt feloszlatása után életét itt élte le. A barlang 44 m hosszú, 11 m magas, 4 m mély, 15 m függőleges kiterjedésű és 32 m vízszintes kiterjedésű. Tektonikus törésvonal mentén jött létre a jelenleg már inaktív forrásbarlang. A külső terem mennyezetén lévő magas és keskeny hasadék folytatódik a terem végén is, de néhány méter után ember számára járhatatlanul szűk lesz. Nagyon repedezett a befoglaló kőzet, főként a mennyezeti hasadék közelében. Sok helyen nedvessé válik a fal a repedéseken beszivárgó víz miatt. Télen a bejárat közelében jégcsapok képződnek a becsöpögő vízből. A bejáratból nézve a barlang egyetlen hatalmas (25 m hosszú és 6–7 m széles) csarnoknak látszik, amelynek mélyen a bejárat szintje alatt van a közepe. Itt láthatók egy mostanában kialakított tűzrakóhely nyomai.

A terem falán sok helyen olvashatatlan koromfeliratok vannak, amelyek valószínűleg az ásatások előtt kerültek oda, amikor magasabb volt a kitöltés. Mindjárt a bejárat után jobb oldalon egy oldalfülke található az aljzatnál magasabban. A fülkéből nagyon keskeny, 4–5 m hosszú hasadék 0,5×1,5 m-es nyílással halad a felszínig. A terem belső végéből balra egy kb. 12 m hosszú és 2 m magas oldaljárat indul, mely a végén belógó gyökerekből következtetve, szintén megközelíti a felszínt. Nagyon oldottak falai, főként a mennyezetén találhatók korrodált, felszabdalt felületek. Először 1914-ben Kadić Ottokár végzett próbaásatást a barlangban, amelynek során néhány egymás fölé települt tűzhelyet, sok állatcsontot és kevés cserepet talált. 1949-ben Vértes László megbízásából volt próbaásatás benne, majd az ezutáni feltárást Vértes László végezte.

A barlangbejárat egy régi fényképen

10,5 m mélyre jutott le, de nem érte el a szálkövet. A feltárt 13 rétegből az 1–9. réteg holocén, a 10–13. réteg posztglaciális, valamint pleisztocén. A 10. réteget felépítő vörösagyag faunisztikai és faszénvizsgálat alapján posztglaciális, a fenyő-nyír kor utáni, mogyoró korhoz tartozik. Ebben a rétegben lett megtalálva az egyetlen holocénnél idősebb régészeti lelet, egy 21,5 mm hosszú, 4,8 mm széles és 1,6 mm vastag obszidián mikrolit penge, amelynek alapján a barlangot a pilisszántói kultúrához sorolták a szakemberek. A felső 9 réteg leletei nagyon keveredtek, mert nem mindig elkülönítve, rétegenként gyűjtötték azokat, ezért összevonva készítette el értékelésüket Gábori Miklós. A középső rézkori cserépedény töredékek a legkorábbi tárgyak (ludanicei csoport, badeni kultúra).

A bronzkort (makói csoport, vatyai kultúra, dunántúli mészbetétes kultúra) néhány száz cserép, a késő bronzkort urnasíros kultúra, valamint bronz szerszámok (kés és balta) képviselik. A legjellegzetesebbek közé néhány díszített oldaltöredék tartozik a kisszámú kora vaskori lelet közül. A barlang késő kelta kori lakottságát sok cserép bizonyítja, de néhány kora római (1. század) cserép is előkerült. Néhány lelet kora bizonytalan: egy vas karperec és egy vaskés egyaránt lehet a késő kelta vagy a római kor képviselője, egy 7 cm átmérőjű bronz mérlegserpenyő pedig vagy római, vagy középkori. A 8–9. és a 13–14. századokból ugyancsak cserépedény töredékek maradtak fenn. Néhány vaseszköz (karika, szeg és poncoló) valószínűleg középkori.

A barlang belseje

A cserepeken kívül, leginkább az 5–9. rétegekből nagyon sok csonteszköz (árak, nyílhegy, agancskapák, valamint megmunkált agancsdarabok), vadkanagyarból készült nyakék, kőbalta, pattintott kőeszköz és dörzsölőkő is napvilágot látott. Valószínűleg ez a barlang a lelőhelye egy 11–13. századi nyitott, díszítetlen, bronz pántkarperecnek, míg csak feltételesen sorolható ide egy 63 cm magas, 74 cm hosszú és 11 cm vastag, mészkőből faragott, a bikát ölő Mythrast ábrázoló tábla. A tábla állítólag a barlangból került elő, és arra a 19. század utolsó évtizedében Kuzsinszky Bálint talált rá a terület tiszttartójánál. A kiadványban publikálva lett az 1970-ben készült hossz-szelvény térkép színes változata és egy Borzsák Péter által készített színes fénykép, amelyen a barlang belseje figyelhető meg. 2005-ben, a Szemlő-hegyi-barlang felfedezésének 75. évfordulója alkalmából meghirdetett barlangi fotópályázaton, a Budai-hegység barlangjai kategóriában a III. díjat Kocsis Ákos nyerte a Remete-barlangról készült Fokozott védelem című felvételével.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Budai-hegységben lévő Remete-barlang fokozottan védett barlang. A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben található egy szócikk, amely ismerteti a Remete-barlangot. Eszerint a Budai-hegység fokozottan védett természeti értéke Budapest szélén, a Remete-szurdok É-i oldalában nyílik. Nagy bejárata 286 m tszf. magasságban, a völgytalp felett 10 m-re van. A barlanghoz vezető ösvény a turistaútról könnyen felismerhető, de a barlangbejáratot lombok takarják. Ahhoz a pálos szerzeteshez kötődik nevének eredete, aki a rend 1782-ben történt feloszlatása után életét itt élte le. Az 1914-ben, valamint 1949-ben a barlangban folytatott ásatások leletekben bővelkedő kultúrrétegeket tártak fel.

Középső rézkori cserépedény töredékek a barlangból előkerült legkorábbi tárgyak. De bronzkori, vaskori, kelta- és római kori, valamint 8–14. századi leleteket is találtak benne. A szabadon megtekinthető barlang bejárásához legfeljebb lámpa szükséges. 44 m hosszú a triász mészkőben keletkezett barlang. A bejárati terem 25 m hosszú, 6–7 m magas és széles, amelyből egy felszínig érő oldalfülke és egy korrodált, alacsony terem nyílik. A Remete-völgyi Felső-barlang szócikkében az van írva, hogy a Remete-barlang felett nyílik. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Pest megyei, remeteszőlősi, 4772-1 barlangkataszteri számú és 10809 lelőhely-azonosítójú Remete-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Budai-hegységben lévő Remete-barlang fokozottan védett barlang.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bereghy Endre: Geschichte des Gnadenortes Maria Einsiedel bei Hidegkut. Budapest, 1900.
  • Csorba Csaba szerk.: Turista magazin útikalauza. 21. sz. 1974/1.
  • Jablonkay István: Nagykovácsi földrajza. Budapest, 1937.
  • Jánossy Dénes: Die Mittelpleistozäne Vogelfauna der Stránská Skála. Antropos c 20. /N.S. 12./ Stránská Skála I. 1910–1945, Brno, 1971. 35–62. old. 6 ábra, 2 tábla.
  • Kadić Ottokár: A budavári barlangpincék földtani viszonyai. – Die Geologischen Verhältnisse der Höhlenkeller am Budavár. A Szent István Akadémia Mennyiségtan-, Természettudományi Osztályának Értekezései, 1940. (1939?) (3. köt.) 4. sz. 1–12. old. (Német nyelven 13–20. old.)
  • Nagy Tibor: Hol és hogyan élt az őskori ember Budapest területén? Természettudományi Közlöny, 1958. (89. évf.) 11. sz. 517–518. old.
  • Torma István szerk.: Magyarország régészeti topográfiája 7. Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás. Budapest, 1986. 122–123. old.
  • Tóth Erzsébet: Jelentés a Remete-szurdokról. Meddő vita egy meddőhányó körül. Magyar Nemzet, 1971. júl. 18. (27. évf. 168. sz.) 5. old.
  • Zákonyi Mihály: A Buda melletti Szent-Lőrincz pálos kolostor története. Századok, 1911. (45. évf.) 10. sz. 764–780. old.
  • –: Budai hegyek. (Turistatérkép.) Mérték 1:25 000. Tervezte és kiadja a M. kir. Állami Térképészeti Intézet, Budapest, 1936. (Kirándulók térképe 1. sz.)

További információk[szerkesztés]