Remete-barlang (Remeteszőlős)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Remete-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz44 m
Mélység4 m
Magasság11 m
Függőleges kiterjedés15 m
Tengerszint feletti magasság286 m
Ország Magyarország
Település Remeteszőlős
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 4772-1
Elhelyezkedése
Remete-barlang (Magyarország)
Remete-barlang
Remete-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 33′ 37″, k. h. 18° 55′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 37″, k. h. 18° 55′ 44″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Remete-barlang témájú médiaállományokat.

A Remete-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai-hegységben, Remeteszőlős külterületén, a Remete-szurdokban található. A régészeti jelentősége miatt fokozottan védett barlang, de nemcsak régészeti, hanem őslénytani leletek is előkerültek belőle.

Leírás[szerkesztés]

Remeteszőlős külterületén, a Remete-szurdok északi oldalában található. A Remete-völgyi Felső-barlang alatt nyílik. Budapest közigazgatási határától nincs messze. Közel van a szurdok Nagykovácsi útra nyíló kijáratához. Megközelíteni a szurdokban haladó Országos Kéktúra kék sáv jelzésű útvonalából kiágazó, kitaposott ösvényen lehet. Az egykori kőbányával szemben, erdőben, egy sziklafal tövében, a völgytalp és a patak szintje felett, körülbelül 10 méternyire van az 5,5 méter magas, három méter széles, természetes, vízszintes tengelyirányú, lezáratlan bejárata. A turistaútról látható a bejárat, bár néha a lombok takarják. A helyét jelölik a turistatérképek a nevének a feltüntetésével. Szabadon látogatható, legfeljebb lámpa szükséges a bejárásához.

Ez a legismertebb barlang a környéken a turistaúthoz való közelsége miatt. Nevét a pálos rend 1782. évi feloszlatását követően ide költöző remete után kapta. Bereghy E. szerint a remete itt élt és itt is halt meg. De elképzelhető az is, hogy a középkorban már használták remeték. Tektonikus törésvonal mentén, triász, dachsteini mészkőben kialakult, jelenleg már nem működő forrásbarlang. Nagyon repedezett kőzetben alakult ki és a falainak sok helyén oldásnyomok figyelhetők meg. A szurdok három, jól elkülöníthető barlangkialakulási szintje közül a legalacsonyabban lévőben keletkezett, tehát a legidősebb szintben. Tulajdonképpen csak egy nagy, 25 méter hosszú, 6–7 méter magas és széles bejárati csarnokból, valamint egy abból nyíló, korrodált és alacsony teremből áll. A bejáratán kívül van egy másik, a bejárati teremből a felszínre nyíló járata is. 32 méter vízszintes kiterjedésű, 230 négyzetméter alapterületű és a térfogata 796 köbméter. Időnként hajléktalanok laknak a barlangban.

Az 1949-ben kezdett kutatása során 13 réteget különítettek el benne. A felső kilenc réteg leletei sajnos keveredtek, mivel nem pontosan végezték a kutatásokat. Összevonva készítette el az értékelésüket Gábori Miklós. A 10. rétegből került elő a legrégibb eszköz, egy pilisszántói kultúrához sorolható, mikrolit penge. Sok őskőkorszaki leletet is kiástak, például pattintott kőeszközöket, kőbaltát és dörzsölőkövet. Találtak egy hét centiméter átmérőjű, bronz mérlegserpenyőt, amelyik vagy római kori, vagy középkori eredetű.

A cserepeken kívül számos csonteszköz is előkerült, például nyílhegy, árak, agancskapák és vadkanagyar nyakék. Valószínűleg ez a barlang volt a lelőhelye egy 1113. századi, díszítetlen, nyitott, bronz pántkarperecnek. Érdekesség, hogy állítólag itt találták meg a Kuzsinszky Bálint által a terület tiszttartójánál fellelt, 74 centiméter hosszú, 63 centiméter magas, 11 centiméter vastag, mészkőből faragott, Mithrászt bikaölés közben ábrázoló táblát is.

Ebben a barlangban tárták fel a régészek hazánkban a legteljesebb rétegsort, amelynek leletei az őskőkorszaktól a bronzkoron, a vaskoron, a római koron és a középkoron át napjainkig szinte minden, ezen a tájon élt embercsoport kultúrájának emlékét megőrizte.

A barlangban találtak többek között rozsomák, őstulok, barna medve, szürke farkas, orrszarvú, rénszarvas és barlangi medve csontokat is. Rozsomákcsont eddig csak hét magyarországi barlangból került elő, a Király-kúti-zsombolyból, a Lengyel-barlangból, a Pes-kő-barlangból, a Pilisszántói-kőfülkéből, a Puskaporosi-kőfülkéből, a Remete-hegyi-kőfülkéből és a Suba-lyukból.

Előfordul az irodalmában 5. számú barlang (Horváth, Szunyogh 1971), Máriaremete-barlang (Kadić 1952), Nagy-Remetebarlang (Thirring 1900), Nagy-Remete-barlang (Bertalan 1976), Nagy-Remete barlang (Szabó 1879), Remetebarlang (Thirring 1900), Remete barlang (M. P. 1920), Remete-hegyi 5. sz. barlang (Kordos 1984), Remetehegyi 5. sz. barlang (Bertalan 1976) és Remetehegyi-Alsó-barlang (Szablyár 2004) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1879-ben megjelent tanulmányában Szabó József írta le. A leírás szerint két barlang volt a Remete-hegy oldalában, a nagyobb, a keleti a Remete-barlang, a kisebb, a nyugati a Remete-hegyi-kőfülke. A Remete-barlang majdnem nyolc méter mély és körülbelül öt méter magas. Az 1899-ben napvilágot látott, a máriaremetei kápolnáról szóló könyvben az olvasható, hogy a kápolna mögött emelkedő hegynek az oldalában egy vájt remetebarlang van és a Máriaremetéhez közeli barlang kapcsolatban van a Mária-Remete szóval. Az 1900-ban kiadott, „Budapest környéke” című könyvben az van leírva, hogy a bejárata egy hatalmas kőkapu, a belseje egy tág csarnok, amelynek a falai felfelé csúcsalakban futnak össze, a hossza nyolc méter és a magassága öt méter. Az is megtudható a könyvből, hogy a barlangban Tisza Lajos évekkel azelőtt fényes, éjjeli ünnepélyt rendeztetett, valamint a barlang el van zárva, sőt a tulajdonosa, Steinbach Ervin az egész völgyet lezáratta és attól a kirándulókat távol tartja.

A barlang bejárata 1912-ben Kadić Ottokárral Bekey Imre Gábor fényképén

A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának az 1911. évi jelentésében Scholtz Pál Kornél ismertette a barlangot. Az 1914-es próbaásatás során Kadić Ottokár nem jutott el a legalsó rétegekig, de őskori leletek így is előkerültek, például egymás fölé települt tűzhelyek, cseréptöredékek és néhány neolit kőpenge. Ekkor sok állatcsontot is találtak. Egy munka közben történt baleset miatt az ásatás abbamaradt és nem is folytatta az ásatását Kadić Ottokár később sem. Az 1915. évi Turisták Lapjában, Kazay Endre írásában publikálva lett a barlangról egy ismertetés, egy alaprajzi barlangtérkép-vázlat három keresztmetszettel és a máriaremetei barlangvidék helyszínrajza, amelyen be van jelölve a helye. Az 1920-ban napvilágot látott, „Budapest Duna-jobbparti környéke” című könyvben egy részletes leírás található róla. Az 1920. évi Turistaság és Alpinizmusban megjelent, a Budai-hegység 1:75.000 térképlapjának a hibáit felsoroló közlemény szerint a barlang helye hibásan van jelezve, mert a térképen két milliméterrel északabbra van jelölve. Az 1921. évi Turisták Lapjában publikálva lett, hogy Kadić Ottokár beszámolt a főváros környéki barlang kutatásáról az 1919. évi Barlangkutatásban.

Az 1934-ben kiadott, „Budai hegyek részletes kalauza” című könyvben ismertetve van. Az 1937-ben megjelent, Jablonkay István által írt kiadványban az van írva, hogy a szurdok felső szintjébe tartozó forrásbarlangok alatt, a patak szintje felett körülbelül 10 méterre nyílik. Egy hatalmas forrásbarlang, amelynek a szintje a hirtelen bevágódott patak új mederszintjében alakult ki. A kiadványhoz mellékelve lett egy fénykép, amely a bejáratát örökíti meg és egy olyan fénykép, amelyen együtt látható a bejárata a Remete-hegyi-kőfülke bejáratával. A bölcsészdoktori értekezésbe bekerült egy alaprajzi barlangtérkép és egy hosszmetszet barlangtérkép, amelyek Kessler Hubert rajzán alapulnak. Az 1938. február 15-i Magyar Turista Életben, Pápa Miklós cikkében három, remete-szurdoki barlang van említve név szerint, ezek egyike a Remete-barlang. A cikk szerint tilos a völgy nyugati részén nyíló, a hegyoldalba mélyedő barlangba menni. Egy hatalmas barlang beszakadásával keletkezett a szurdok és ennek a hatalmas barlangnak a maradványa a Remete-barlang. A barlanghoz nagyon közel egy kőfejtő lett létesítve és elképzelhető, hogy a barlang a kőbányászat áldozata lesz. Ez természetvédelmi és tudományos szempontból is nagy veszteség lenne, mert a barlang lakóhelye volt az ősembernek és a benne végzett ásatáskor előkerült sok cserépedény-töredék és kőpenge. Pápa Miklós javasolta, hogy a barlang legyen megmentve. Az 1939. évi Barlangvilágban napvilágot látott, Kadić Ottokár által írt cikk szerint az egyik jelentős barlang a Budai-hegységben a Remete-barlang. 1949-ben Vértes László javaslata alapján a Székesfővárosi Régészeti Intézet megbízásából volt próbaásatás itt, a próbaásatók Bálint Béla, Gábori Miklós, Káldy Adrien és Mihalkovszky Mária voltak, majd később maga vezette a feltárásokat. Még 10,5 méter mélyen sem érték el a sziklafeneket.

A barlang belseje
A barlang egy régi képeslapon

Az 1954-ben kiadott, Páli Tivadar által írt útikalauzban az olvasható, hogy a Remete-völgy nyugati végén, a meredek völgyoldalban, 12 méter magasan, a patak felett van a bejárata és a barlangból régészetileg jelentős kőeszközök kerültek elő. A kiadvány térképmellékletén meg van jelölve a barlang helye barlangjellel. Leél-Őssy Sándornak az 1957-ben napvilágot látott, „A Budai-hegység barlangjai” című tanulmánya szerint egyetlen, nagy méretű, 12 méter hosszú, hét méter széles és hat méter magas teremből áll, amelyhez nyugatról egy alacsony oldalág kapcsolódik. Egy tektonikus hasadék mentén kialakult, inaktív, száraz forrásbarlang, amelynek a cseppkövei jelentéktelenek és az akkoriban befejezett, eredményes ásatások miatt majdnem járhatatlan. A részletes leíráson kívül egy helyszínrajzon be van jelölve a helye. Az 1957-es „Budai hegyek útikalauz” című könyvben részletesen ismertetve van és a kiadványban az olvasható, hogy a sziklák által körbezárt, keskeny udvarból jobbra egy alacsony, széles kőfülkébe, az udvarból északra széles, alacsony nyíláson át a barlang fő üregébe lehet jutni, amely dél–észak irányú és 20×6×8 méteres, valamint a két méter magas, belső terem 14 méter hosszú és öt méter széles. A barlang keletkezéséről és a benne végzett régészeti ásatásról is szerepel benne egy összefoglaló.

Az 1962-ben kiadott, „A barlangok világa” című könyv szerint egy 20×6 méteres külső teremből és egy 14×5 méteres belső teremből áll, valamint Kadić Ottokár 1914-ben próbaásatást végzett a barlangban. A Remete-barlang, a Remete-hegyi-kőfülke és a hegyoldalban nyíló, kisebb üregek valószínűleg egykori forrásbarlangok voltak és lehet, hogy a hidrológiai rendszerükhöz kapcsolódott a Hét-lyukból induló, vízszintes barlang is. Az 1964-ben megjelent, „Geológiai kirándulások Budapest környékén” című könyvben az olvasható, hogy egy leszakadások miatt megnagyobbodott, nagy teremből és szűk, kis oldalágakból áll, amelyekben nagyon sok az agyagos és törmelékes kitöltés, valamint a barlangban eredményes, régészeti ásatás volt. Az 1964-ben napvilágot látott, „Az országos kék-túra útvonala mentén” című könyvben meg van említve, hogy a kőkorszaki ősember lakóhelye volt. 1969-ben Gáboriné Csánk Vera az ásatások eredményei miatt kezdte el a régészeti feltárását a Remete-völgyi Felső-barlangnak.

A barlang bejárata egy régi képeslapon

1970-ben Szunyogh Gábor és Balázs Dénes mérte fel, valamint a felmérés alapján Horváth János ellenőrzőmérést végzett és rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet kilenc keresztmetszettel, valamint egy hosszmetszet barlangtérképet. A Karszt és Barlang 1971. évi évfolyamában található egy Bertalan Károly által készített összeállítás a remete-hegyi barlangok irodalmáról, amelyben ez a barlang is szerepel. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a fénykép-dokumentációját. A Bertalan Károly által írt, 1976-ban befejezett kéziratban a 28-as számú cédulán van ismertetve a barlang, amely a kézirat szerint a II. sziklaborda aljában, a leállított kőbányával szemben nyílik és két nagyon korrodált terme, valamint két kijárata van és az ásatása nincs befejezve. Az ismertetés két publikáció alapján íródott. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve 20 irodalmi hivatkozással. A bibliográfiában szereplő, a barlanggal kapcsolatba hozott, Péchy-Horváth Rezső által írt cikkben nincs említve a barlang. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították. Az 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján szintén szerepel. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent tanulmányában Bajomi Dániel a biológiailag feldolgozás alatt álló, magyarországi barlangok közé sorolta.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982 óta fokozottan védett barlang. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve két névváltozatával együtt és egy térképen van a helye feltüntetve, valamint ott van a biológiai szempontból feldolgozás alatt álló, magyarországi barlangok között és a régészeti szempontból kutatott, jelentősebb, magyarországi barlangok között. Az 1991. évi Földrajzi Közleményekben publikált, Hevesi Attila által írt tanulmány szerint az Ördög-árok szorosának a sziklafalaiban és a felső peremén van a bejárata a hegység legtöbb, leszálló hidegvizek által kialakult üregének, például a Remete-barlangnak is.

A 2003-ban napvilágot látott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 286 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 44 méter hosszú, 11 méter magas, négy méter mély, 15 méter függőleges kiterjedésű és 32 méter vízszintes kiterjedésű. 2005-ben, a Szemlő-hegyi-barlang felfedezésének 75. évfordulója alkalmából meghirdetett barlangi fotópályázaton, a Budai-hegység barlangjai kategóriában a III. díjat Kocsis Ákos nyerte a Remete-barlangról készült, „Fokozott védelem” című felvételével. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amelyben az olvasható, hogy 286 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 44 méter hosszú, a bejárati terem 25 méter hosszú, hat–hét méter magas és széles. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bereghy Endre: Geschichte des Gnadenortes Maria Einsiedel bei Hidegkut. Budapest, 1900.
  • Csorba Csaba szerk.: Turista magazin útikalauza. 21. sz. Bp. 1974/1.
  • Jablonkay István: Nagykovácsi földrajza. Bp. 1937.
  • Jánossy Dénes: Die Mittelpleistozäne Vogelfauna der Stránská Skála. Antropos c 20. /N.S. 12./ Stránská Skála I. 1910-1945, Brno, 1971. p. 35-62, 6 ábra, 2 tábla.
  • Kadić Ottokár: A budavári barlangpincék földtani viszonyai. – Die Geologischen Verhältnisse der Höhlenkeller am Budavár. A Szent István Akadémia Mennyiségtan-, Természettudományi Osztályának Értekezései, 1940. (1939?) (3. köt.) 4. sz. Bp. 1–12. old. (Német nyelven 13–20. old.)
  • Nagy Tibor: Hol és hogyan élt az őskori ember Budapest területén? Természettudományi Közlöny, 1958. (89. évf.) 11. sz. 517–518. old.
  • Torma István szerk.: Magyarország régészeti topográfiája 7. Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás. Bp. 1986. 122–123. old.
  • Tóth Erzsébet: Jelentés a Remete-szurdokról. Meddő vita egy meddőhányó körül. Magyar Nemzet, 1971. júl. 18. (27. évf. 168. sz.) 5. old.
  • Zákonyi Mihály: A Buda melletti Szent-Lőrincz pálos kolostor története. Századok, 1911. (45. évf.) 10. sz. 764–780. old.
  • –: Budai hegyek. (Turistatérkép.) Mérték 1:25.000. Tervezte és kiadja a M. kir. Állami Térképészeti Intézet, Bp. 1936. (Kirándulók térképe 1. sz.)

További információk[szerkesztés]