Sólyom-kúti-sziklaüreg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Sólyom-kúti-sziklaüreg
Sólyom-kúti-sziklaüreg.jpg
Hossz 27 m
Mélység 5 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 5 m
Tengerszint feletti magasság 572 és 567 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék, Bükk-fennsík
Barlangkataszteri szám 5362-46
Elhelyezkedése
Sólyom-kúti-sziklaüreg (Magyarország)
Sólyom-kúti-sziklaüreg
Sólyom-kúti-sziklaüreg
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 23″, k. h. 20° 33′ 55″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 23″, k. h. 20° 33′ 55″

A Sólyom-kúti-sziklaüreg egy megkülönböztetetten védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található.

Leírása[szerkesztés]

A Bükk-fennsík Kis-fennsík nevű részén nyílik. A Sólyom-kút nevű forrástól nem messze található. A Sólyom-kő csúcsa alatt, a Sólyom-kőnek a Garadna-völgyre néző szélén van a hét méter széles és négy méter magas főbejárata. A bejárati teremből nyílik még egy víznyelőszerű járat és egy felszakadt mennyezet is a felszínre. Összesen három nyílással érintkezik a külvilággal. Triász mészkőben alakult ki. Szabadon látogatható és még felszerelés sem kell a megtekintéséhez. A főbejárata előtt pihenőpadok találhatók.

Hazánk négy lakóbarlangja közül az egyik volt. 2003-ban szüntették meg ezt a funkcióját, mert engedély nélkül lett kialakítva. Egy fából készült priccs volt elhelyezve benne fekvőhelyként. A másik három, jelenleg is szállást nyújtó lakóbarlang a Cserepes-kői-sziklaodú, a Három-kúti Remete-barlang és az Odvas-kői-sziklaüreg szintén a Bükk-vidék területén található. A főbejárata előtt tűzrakóhelyet hoztak létre.

A környék lakóinak régi elmondása szerint Vidróczki Márton rejtekhelye volt és „a barlang tetején valamikor fényes szögekkel volt kiverve a betyár neve”. Vidróczki Márton nevét őrzi a barlang egyik névváltozata. A Vidróczki-barlang a másik barlang, amely a betyár egyik búvóhelye lehetett. A régészeti, lelőhely-azonosító száma 16774.

Előfordul az irodalmában Sólyom-kuti-sziklaüreg (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Sólyomkuti sziklaüreg (Barbie 1942), Sólyomkúti-barlang (Várszegi 1974), Sólyomkúti barlang (Kadić 1907), Sólyomkúti-sziklaüreg (Kadić 1930), Sólyomkúti sziklaüreg (Schőnviszky 1937), Vidrócki-barlang (Ringer, Regős 2008), Vidróczki-barlang (Ringer 2002), Vidróczky-barlang (Schőnviszky 1937) és Vidróczky barlang (Kadić 1930) néven is. A jelenlegi neve 1977-ben jelent meg a nyomtatott irodalmában, Hevesi Attila könyvében.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A Földtani Közlöny 1907. évi évfolyamában, Kadić Ottokár tanulmányában jelent meg a Sólyomkúti barlang első említése. A publikációban az olvasható, hogy 1906-ban vizsgálta át Kadić Ottokár és azt állapította meg, hogy nem nagyon fontos a barlangban ásatást végezni. 1942-ben Kadić Ottokár ásatást végzett benne. A kitöltésének a nyugati felét a szálkőzetig átvizsgálta. A barlangból barlangi medve csontokon kívül két, gondosan megmunkált, mousteri kultúrába tartozó kőeszköz került elő. Egy gondosan kidolgozott kézihegy és egy jól megmunkált pengekaparó, amelyeknek a további sorsa ismeretlen. Sehol nincsenek leltárban. A holocén humusztakaróban újkőkorszaki cserépedény-töredékeket talált. 1943-ban megint kutatott a sziklaüreg még nem átvizsgált, északi részében és a kutatásról három napilap közölt ismertetést, valamint az 1952-ben befejezett kéziratában szó van róla.

A kitöltésből egy szépen megmunkált hegy és két őskőkorszaki kőeszköz, valamint barlangi medve csontok bukkantak elő. Ebből a részből egy újkőkorszaki kis bögrét és sok cserépedény-töredéket gyűjtött. Az újkőkorszaki leletek a bükki kultúra emlékei, melyeket a Herman Ottó Múzeumban őriznek. A két ásatás során előkerült négy darab mousteri kultúrába tartozó eszközből kettőnek az anyaga csak a lengyelországi Szent Kereszt-hegységben, Święciechów környékén található szürkésbarna színű, fehéren pettyezett, nagyon jellegzetes, átkovásodott vulkáni kőzetből származhat. A négy leletből kettőt biztosan az 1942. évi ásatás során, kettőt pedig valószínűleg az 1943. évi ásatás során talált Kadić Ottokár (Mester 2001). Az sem állapítható meg, hogy az eszközök közül melyik kettő a biztosan 1942-ben előkerült és melyik kettő az, amelyik lehet hogy 1943-ban került elő (Mester 2001).

1947-ben Saád Andor és Nemeskéri János végzett feltárást benne (Korek, Patay 1958). Vértes László ezzel az ásatással kapcsolatban, Saád Andor szóbeli közlésére hivatkozva azt írta, hogy mamutmaradványok kerültek elő belőle (Vértes 1965). 1951-ben Vértes László Saád Andorral járt a sziklaüregben. 1951-ben Gábori Miklós próbaásatást végzett a legalsó vörös rétegében (Korek, Patay 1958, Vértes 1959), azonban ez tévedésnek bizonyult, mert Gábori Miklós az 1990-es évek elején szóban elmondta, hogy soha nem ásott a sziklaüregben. Vértes László 1955-ben mintákat vett kitöltéséből. 1982-ben Kárpát József készítette el az alaprajzi térképét két keresztszelvénnyel. Mester Zsolt a 2001-ben megjelent tanulmányában felveti azt a lehetőséget, hogy a mousteri kultúrába tartozónak vélt leletek a bábonyi kultúra, vagy az aurignaci kultúra eszközei. 2003-ban Sásdi László készítette el az 1982-ben szerkesztett térkép geológiai megfigyelésekkel kiegészített térképét. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bánkuti Gábor: A bükki ősember nyomában. Friss Ujság, 1943. december 19.
  • Bartók Pál: A Bathynella Chappuisi fejlődés-morphológiája. Acta scientiarum mathematicarum et naturalium. Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem, Kolozsvár, 1944. 21. szám
  • Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat). Eger, 1965. Megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon (Budapesten). 99. old. (A Barlangtani Osztály megjegyzése: a 136. és 137. sz. barlang leírás helytelen.)
  • Erdey Gyula – Hubay József – Vigyázó János: Bükk. Budapest, 1932. Turistaság és Alpinizmus RT. 111. old.
  • Erdey Gyula: Bükk portyavezető. Bp., Sport, 1954.
  • Erdey Gyula: Bükk útikalauz. Bp., Sport, 1956. (38. számú kirándulás.)
  • Frisnyák Sándor: A Bükkfennsík kialakulása és mai felszíne. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1958. (1. köt.) 14–19. old.
  • Kolacskovszky Lajos: Adatok a Bükkhegység és környéke tereptani, történelmi, régészeti, nép és természetrajzi megismeréséhez. Kézirat.
  • Kozma Géza: A sólyomkúti barlang. Ifjúság és Élet, 1943/1944. (19. évf.) április 1. Bp. 1944. 175. old. (Térképvázlattal.)
  • Lénárt László: Hidrogeológiai kirándulások a Bükkben. Tankönyvkiadó, Bp. 1977. 254. old.
  • Vértes László: Untersuchungen an Höhlensedimenten. Methode und Ergebnisse. Magyar Nemzeti Múzeum – Történeti Múzeum, Budapest, 1959. (Régészeti Füzetek Ser. II, 7.) 73–74. old.

További információk[szerkesztés]