Béke-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Béke-barlang
A barlang főbejárata
A barlang főbejárata
Hossz 7183 m
Mélység 71 m
Magasság 26 m
Függőleges kiterjedés 97 m
Tengerszint feletti magasság 271 m
Ország Magyarország
Település Aggtelek
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus korróziós karsztbarlang
Barlangkataszteri szám 5430-3
Elhelyezkedése
Béke-barlang (Magyarország)
Béke-barlang
Béke-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 27′ 39″, k. h. 20° 32′ 34″Koordináták: é. sz. 48° 27′ 39″, k. h. 20° 32′ 34″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Béke-barlang témájú médiaállományokat.

A Béke-barlang az Aggteleki-karszt második leghosszabb barlangja. A hossza 7183 méter. 1982 óta fokozottan védett barlang. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. Egyike hazánk cseppkövekben leggazdagabb barlangjainak.

Leírása[szerkesztés]

Állandó vízfolyással rendelkezik, a Jósvafő szélén fakadó Komlós-forrást táplálja. A függőleges kiterjedése 97 méter. A két használatban lévő bejárata közül az egyik az aggteleki Szomor-hegy oldalában 338 méter, a másik Jósvafő közvetlen közelében, a Kőhorog-oldalban, 271 méter tengerszint feletti magasságban nyílik.

Az 1952-ben felfedezett barlang különleges jelentőségét az adja, hogy levegőjének, főként a magas páratartalom és jelentős oldott kalciumtartalom következtében bizonyított gyógyhatása van számos légúti megbetegedésre. A Béke-barlang Magyarország első gyógybarlangja, jósvafői bejáratnál barlangterápiás termet alakítottak ki. Teljes hosszában csak külön engedéllyel vagy kutatási céllal járható be, egy rövidebb szakasza viszont az Aggteleki Nemzeti Park szakvezetésével, előzetes egyeztetés után speciális barlangtúraként látogatható.

Előfordul az irodalmában Komlós-forrásbarlang (Szunyogh 2003) és Szár-hegyi víznyelők barlangja (Szunyogh 2003) néven is.

Kialakulása, jellemzői[szerkesztés]

A Béke-barlang az Aggteleki-karsztot alkotó triász kori mészkőben eróziós úton jött létre, hasonlóan, mint a Baradla-barlang. Lényeges különbség viszont, hogy a Béke-barlang főága jelentősen keskenyebb a Baradla-barlang főágánál, amely a barlangok vízfolyásainak eltérő eróziós és árvízi jellemzőiből adódik. Míg a Baradla-barlangban már nem találunk a főágon végighaladó állandó vízfolyást, mert a vízfolyás az alsóbb barlangszinteken keresztül éri el a forrásokat, a Béke-barlangban még tart a bevágódási folyamat, amely a barlang folyamatos mélyülésével jár együtt. A barlang főágának átlagos magassága épp ezért nagyobb, mint a Baradla-barlang esetében. A két barlang, bár járataik bizonyos helyeken csak néhány száz méterre húzódnak egymástól, semmilyen hidrológiai vagy klimatikus összefüggésben nincs egymással. A barlang fő víznyelője a Nagy-völgyben található, a főágához két nagyobb mellékág csatlakozik, a 684 méteres Felfedező-ág és a 438 méteres Kígyós-ág.

A főág felső részeiben nem túl tágas járatot és főként kavicsos patakmedret, a középső részekben jelentősen nagyobb tereket és a kavicsos meder mellett mésztufa-gátakat találunk. Itt láthatóak a barlang legszebb képződményei, a legváltozatosabb színű és formájú cseppkövek és lefolyások. A szabad vízfolyás helyét fokozatosan átveszi a tufagátak által felduzzasztott kis tavak sorozata, amelyek mélysége akár a két métert is elérheti. A barlangban összesen 430 tufagát duzzaszt fel 120 kisebb-nagyobb tavat, a főágban 16 szifon található, de ezek csak árvizek alkalmával telnek meg vízzel, természetes szifonkerülő járatok tartoznak hozzájuk. Az alsó részen kisebb lesz a folyosó átlagos mérete, mégis itt található a barlang legnagyobb terme, a körülbelül 60 méter hosszú, 20 méteres széles és 18 méter magas Óriás-terem. A Komlós-patak vize az Óriás-terem előtt nem sokkal egy barlangi víznyelőben tűnik el és eddig ismeretlen úton teszi meg a már nem túl nagy távolságot a Komlós-forrásig. Nagyobb áradások alkalmával a nyelő nem tudja befogadni a patak vizét, az az Óriás-termet és a szanatórium-termet is eláraszthatja. Az élővilága hasonló a Baradla-barlang élővilágához. Barlanglakó vakrákok és rovarok mellett barlangkedvelő gyűrűsférgekkel és a mesterséges bejáratok megnyitása óta denevérekkel is találkozni.

Gyógyhatása[szerkesztés]

A barlang felfedező-ági bejárata

Először a barlang felfedezésekor tűnt fel, hogy bár a kutatók órákon át dolgoztak a 10 °C-os vízben és az átázott ruhákban, mégsem betegedtek meg, illetve a máshol szerzett meghűléses betegségek esetében is többször gyógyultan jöttek a felszínre. A jelenségre Jakucs László hívta fel a figyelmet, amelyet elsőként a debreceni klinika Gyógyszertani Intézetének kutatói kezdtek vizsgálni. A barlang levegőjének jótékony és gyógyító hatása több, egymást erősítő tényezőből tevődik össze.

Antibiotikum-hatás[szerkesztés]

Már az első kutatások során kimutatták, hogy a barlangban található talajgombafajták, illetve levegőben lebegő penészgombaspórák közül vannak, amelyek antibiotikumot termelnek. Összesen 72 féle, részben addig ismeretlen gombát írtak le. A barlangban azonosított penészgombák közül került ki az is, amelyet később felhasználtak a Grubilin nevű gyógyszer kifejlesztéséhez.

Magas pára- és kalciumtartalom[szerkesztés]

A levegő 95–100%-os relatív páratartama és a lebegő párában található magas kalciumion-tartalom együttesen fejt ki jótékony (nyugtató, görcsoldó, gyulladásgátló, fertőtlenítő) hatást a nyálkahártyákra és a tüdőre. A Béke-barlangban gyűjtött kondenzvíz kalciumtartalma nagyjából tízszerese a Baradla-barlangban gyűjtött kondenzvízének, ennek megfelelően a két barlang levegője között gyógyhatás szempontjából jelentős különbség tapasztalható. A vizsgálatok egyenes arányú összefüggést mutattak ki a barlang levegőjéből nyert víz kalciumtelítettsége és a barlangban folytatott légzőkúra terápiás hatékonysága között.

Szennyeződésmentes levegő[szerkesztés]

A barlang levegőjében nem találni szennyeződéseket (pollenek, baktériumok, vírusok, szálló por stb.) így különösen az asztmás, allergiás betegek esetében megszűnik a nyálkahártyák irritációja, amely felszíni körülmények között gyakran vagy esetleg állandóan tapasztalható, nincs fertőzés, felülfertőződés-veszély.

Magasabb szén-dioxid tartalom[szerkesztés]

A barlang levegőjének jelentősen magasabb a szén-dioxid tartalma, mint a levegőjé. 0,039% helyett akár a 0,5–1%-ot is elérheti. Ez semmilyen veszélyt nem jelent, de mégis önkéntelenül is arra készteti az ott tartózkodókat, hogy mélyebben, intenzívebben vegyenek levegőt, fokozva a vérkeringést, gyorsítva az anyagcserét, elősegítve a többi jótékony hatás érvényesülését és a regenerációt.

A terápiás célú hasznosítást 1959-ben még kísérleti jelleggel kezdték meg először az Aggtelek felé eső bejáraton keresztül, majd 1964-től a jósvafői mesterséges bejáratnál kialakított, könnyebben megközelíthető szanatórium-teremben folytatták. Akkoriban elsősorban szénbányákban dolgozó bányászokat fogadtak és biztosítottak számukra kezelést. Már az első évek tapasztalatai alapján a kezelt asztmás és idült hörghurutos betegnél az esetek 87%-ában tartós vagy átmeneti javulást értek el.

Feltárása[szerkesztés]

A barlang mesterséges bejárata

A Béke-barlang egyike az első tudományos módszerrel megjósolt és felfedezett barlangoknak. Kessler Hubert 1938-ban még azt feltételezte, hogy a Jósvafő szélén egymástól néhány száz méternyire felbukkanó Jósva-forrás és Komlós-forrás egymással és a Baradla-barlang Styx-patakjával összefüggő vízrendszert alkotnak. Erről vízmegjelöléses kísérlettel kívánt meggyőződni, azonban a Styx-patakba beoldott csak a Jósva-forrásban jelent meg, ezt azonban a Komlós-forrás kisebb vízhozamával magyarázta.

Nézetét Jakucs László cáfolta, amikor 1952-ben fluoreszcein segítségével a Baradla-barlangban megfestette a Styx-patak vizét. (A fluoreszcein tízmilliószoros hígításban szabad szemmel is látható, ultraibolya fényben akár tízmilliárdszorosára hígítva is kimutatható.) A festékanyag kizárólag a már ismert helyen, a Jósva-forrásban jelent meg, így Jakucs László joggal feltételezte, hogy a Komlós-forrás egy még ismeretlen barlangból érkezik. Ezután felmérte a környék felszíni, geológiai jellemzőit és víznyelőit, majd szisztematikus vízfestési kísérletek sorozatával megállapította, hogy a Szár-hegy és Szomor-hegy melletti számos víznyelő csakis a Komlós-forrásba szállítja a vizet. Az adatok alapján már pontos elképzelése volt az új barlangról és 1952. augusztus 4-én, néhány sikertelen bejutási kísérlet után a Bíbic-töbör kibontásával be is jutott az új barlangrendszerbe. A Felfedező-ágból probléma nélkül jutottak tovább a barlang főágába, amelyben ott kanyargott a Komlós-forrást tápláló patak. A főágat és a további nagyobb mellékágat alig fél év alatt feltárták és fel is térképezték. A főágba való könnyebb bejutás érdekében 1954-ben egy 150 méter hosszúságú lejtős aknával mesterséges bejáratot nyitottak, amely a Szomor-hegy oldalából nyílik és jó néhány lépcsőfok megtétele után közvetlenül a főágba vezet. Ma ezen keresztül lehet megközelíteni a barlangot, a Felfedező-ági bejáratot lezárták. 1964-ben épült meg a barlang jósvafői végénél, a Komlós-forrás felett az a 150 méter hosszú mesterséges táró amelyen keresztül a gyógybarlang részbe lehet bejutni, így a betegek a korábbi lépcsőmászás helyett rövid sétával közelíthetik meg a barlangot. 1972-ben Takács S. bioklimatológiai vizsgálatokat végzett a barlangban. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. 1982-ben a Vörös Meteor TE Baradla Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához.

1990-ben az ATOMKI-nak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1990 és 1995 között Kisbán Judit és Szunyogh Gábor részletes térképet készített a barlangról, amelyen újabb lehetséges kutatási helyeket jelöltek meg, majd 1998 és 2001 között Kucsera Márton és Nyerges Attila vezetésével, több addig ismeretlen, a főágból felfelé kiinduló kürtőt másztak ki és térképeztek fel, például a 73 méteres magasságig felérő, a külszínt megközelítő Égi dagonyát.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]