Tükör-forrási-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tükör-forrási-barlang
Hossz 30 m
Mélység 24 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 24 m
Tengerszint feletti magasság 128 m
Ország Magyarország
Település Tata
Földrajzi táj Győr–Tatai-teraszvidék
Típus korróziós és eróziós eredetű
Barlangkataszteri szám 4630-40

A Tükör-forrási-barlang egy fokozottan védett barlang, amely Tata-Tóvárosban, az Angolkertben, a vízmű területén található.

Leírása[szerkesztés]

Majdnem 30 méter mély, csaknem függőleges, változó szelvényű, kürtő jellegű barlang. A befoglaló kőzeteinek rendkívül változatos a rétegsora és a barlangban egy természetes, geológiai feltárás figyelhető meg. A feltörő víz a korróziós és az eróziós hatást a kőzetminőség függvényében tudta kifejteni. A járatszelvény néhány helyen szűkebb és néhány helyen tágabb emiatt. A vázlatos rétegsora alulról felfelé: cementált kavics, sárga agyag, vékony barnakőszéntelep, szürke, márgás homok, agyagos homok, tarka agyag, cementált kavics, forrásmészkő, konglomerátum, majd egy körülbelül két méter vastag, édesvízi mészkőréteg.

A lazább rétegekben a forrás által, nagy energiával felhozott keményebb szemcsék eróziós úton három nagyobb termet hoztak létre. A kutatók találtak néhány visszaoldott cseppkőképződményt is, ami arra enged következtetni, hogy Tata térségében a karsztvíznívó bizonyos változásokat mutatott, de sajnos ennek időbeli viszonyait még nem ismerjük. A barlang egyik 1986-os bejárásakor a szennyezett vizű Cseke-tó közelségéből adódható, beszivárgási nyomokat észleltek, ami több más, már említett, intő jel mellett további figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy az immár inaktív, tatai, termális karsztrendszer-járatok nagyon komoly, potenciális szennyeződés-nyelők, és hosszú távon a mélykarszt antropogén elszennyeződését eredményezhetik. Engedéllyel látogatható.

Előfordul az irodalmában Pokol, Tatai Kék-forrás forráskürtő-barlang, Tatatóvárosi üregek, Tükör 1.sz. kút és Tükör forráskürtő néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A szabadtéri színpad alsó részéhez közel, 136 méter Adria feletti magasságban fakadt a forrás, amelynek a vízhozama, bár két kutat is fúrtak a közelében, 1975-re veszélybe került. Ekkor vetődött fel, hogy a már részben ismert forrásbarlangot a víztermelés szolgálatába lehetne állítani. A Komárom Megyei Vízművek felkérésére ezt a munkát a tatabányai szénbányák barlangkutató csoportja végezte, Sashegyi László vezetésével. 1975-ben még az alján, 24 méter mélységben szabad karsztvízszintet sikerült elérni, később a barlang már talpig kiszáradt.

Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve és egy barlangkataszteri szám változata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. 1988 óta fokozottan védett barlang. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint a Népparkban, 128 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata és a 24 méter mély barlang pleisztocén forrásmészkővel borított, pannon kori, vegyes kavicsanyagú konglomerátumban és homokkőben alakult ki, valamint a víz szintje megint emelkedik.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]