Tükör-forrási-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tükör-forrási-barlang
Hossz 30 m
Mélység 24 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 24 m
Tengerszint feletti magasság 133 m
Ország Magyarország
Település Tata
Földrajzi táj Győr–Tatai-teraszvidék
Típus korróziós és eróziós
Barlangkataszteri szám 4630-40

A Tükör-forrási-barlang egy fokozottan védett barlang, amely Tata-Tóvárosban, az Angolkertben található.

Leírása[szerkesztés]

Közel 30 méter mély, csaknem függőleges, váltakozó szelvényű kürtő-jellegű barlang van itt, amely rendkívül változatos rétegsort harántol, természetes geológiai feltárás gyanánt. A feltörő víz a korróziós és eróziós hatást a kőzetminőség függvényében tudta kifejteni. A járatszelvény is eszerint hol szűkebb, hol pedig tágabb. Vázlatos rétegsora alulról felfelé: cementált kavics, sárga agyag, vékony barnakőszéntelep (!), szürke márgás homok, agyagos homok, tarka agyag, cementált kavics, forrásmészkő, konglomerátum, majd egy körülbelül 2 méter vastag édesvízi mészkőréteg.

A lazább rétegekben a forrás által nagy energiával felhozott keményebb szemcsék eróziós úton három nagyobb termet hoztak létre. A kutatók találtak néhány visszaoldott cseppkőképződményt is, ami arra enged következtetni, hogy Tata térségében a karsztvíznívó bizonyos változásokat mutatott, de sajnos ennek időbeli viszonyait még nem ismerjük. A barlang egyik 1986-os bejárásakor a szennyezett vizű Cseke-tó közelségéből adódható beszivárgási nyomokat észleltek, ami több más, már említett intő jel mellett további figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy az immár inaktív tatai termális karsztrendszer-járatok igen komoly potenciális szennyeződés-nyelők, és hosszú távon a mélykarszt antropogén elszennyeződését eredményezhetik.

Előfordul az irodalmában Pokol, Tatai Kék-forrás forráskürtő-barlang, Tatatóvárosi üregek, Tükör 1.sz. kút és Tükör forráskürtő néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A szabadtéri színpad alsó részéhez közel, 136 méter Adria feletti magasságban fakadt a forrás, amelynek víztermelése, bár két kutat is fúrtak a közelében, 1975-re veszélybe került. Ekkor vetődött fel, hogy a már részben ismert forrásbarlangot a víztermelés szolgálatába lehetne állítani. A Komárom Megyei Vízművek felkérésére ezt a munkát a tatabányai szénbányák barlangkutató csoportja végezte, Sashegyi László vezetésével. Ekkor még 24 méter mélységben szabad karsztvízszintet sikerült elérni, később a barlang már talpig kiszáradt. 1988 óta fokozottan védett barlang.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]