Ariadne-barlangrendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ariadne-barlangrendszer
Egy terem a Legény-barlangban lévő Denevér-ágban
Egy terem a Legény-barlangban lévő Denevér-ágban
Hossz19 300 m
Mélység139 m
Magasság67 m
Függőleges kiterjedés206 m
Ország Magyarország
Település Esztergom
Földrajzi táj Pilis hegység
Típus termálkarsztos eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4840-1
Lelőhely-azonosító 2296 és 2297
Elhelyezkedése
Ariadne-barlangrendszer (Magyarország)
Ariadne-barlangrendszer
Ariadne-barlangrendszer
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 41′ 58″, k. h. 18° 50′ 39″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 58″, k. h. 18° 50′ 39″
A Wikimédia Commons tartalmaz Ariadne-barlangrendszer témájú médiaállományokat.

Az Ariadne-barlangrendszer Magyarország harmadik leghosszabb és negyedik legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja. Fokozottan védett barlang. A Pilis hegység leghosszabb és legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja.

Leírás[szerkesztés]

A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Pilis hegységben, Pilisszentlélek külterületén, a Klastrompuszta közelében elhelyezkedő Csévi-szirteken található 9 bejárata. Bejáratai közül legismertebbek és leglátványosabbak a Leány-barlang és Legény-barlang bejáratai, melyekhez turistaút is vezet.

Az Ariadne-barlangrendszer a Csévi-szirtek 8 barlangjának, a Leány-barlangnak, a Legény-barlangnak, az Ariadne-barlangnak, a Rejtekút-barlangnak, a Vacska-barlangnak, az Indikációs-barlangnak, a Gyökeres-barlangnak és a Kőoszlopos-barlangnak a fokozatos összekötésével jött létre. A fokozottan védett barlang 19 300 m hosszú, 206 m függőleges kiterjedésű, 139 m mély és 67 m magas. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság hozzájárulásával látogatható. Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület kutatja.

Kialakulás[szerkesztés]

Termálkarsztos eredetű, a feláramló karsztvíz hatására, vízalatti oldódással és keveredési korrózióval keletkezett a járatok nagy része, amikor a Pilis hegynek ez a része még nem emelkedett ki környezetéből. Később a hegység kiemelkedése miatt a karsztvízszint egyre mélyebbre került, így a meglévő barlangjáratok fokozatosan szárazra kerültek, az újabb járatok keletkezése pedig mélyebbre tevődött. Lefelé haladva tehát egyre fiatalabb barlangszakaszokkal találkozunk, a járatok jellege is ennek megfelelően változik. A mai karsztvízszinten feltételezett legfiatalabb járatok elérése ezidáig nem sikerült. A szárazra került, inaktív járatokban a földtörténet egyes szakaszaiban víznyelő-tevékenység is folyhatott, ennek eredményeként számos helyen lösz, illetve homokkő-málladék mosódott be a felszínről. A járatok zömében jelentős mennyiségű cseppkő képződött, amely akár teljesen el is zárta az összeköttetéseket. A jégkori fagyások nyomai is megfigyelhetők, de nem olyan mértékben, mint a magasabban fekvő Ajándék-barlangban.

Tudományos vizsgálatok[szerkesztés]

A Csévi-szirtek barlangjai között a kapcsolatot, új módszerrel, légnyomjelzéses vizsgálattal mutatták ki. Ennek keretében inert, ártalmatlan jelzőgázt eresztettek be nyáron az Ajándék-barlangba, a feltételezett rendszer legmagasabban nyíló barlangjába, majd mintákat vettek a többi, alacsonyabban fekvő bejáraton kiáramló huzatból. Sikerült is kimutatni a gázt, először az Indikációs-barlangban, majd a Leány-barlangban.

Új barlangrészek feltárását célozták a geoelektromos mérések, ellenállás mérések, melyek az ELTE Geofizikai tanszékének és a Geomega Kft-nek a közreműködésével zajlottak, Surányi Gergely vezetésével. A sokpontos ellenállásmérés eredményeként ki lett mutatva a mérővonal alatti szelvény fajlagosellenállás-térképe, amelyből egyenes következtetést lehet levonni a légteres járatok elhelyezkedésére, hiszen a levegő ellenállása végtelen, a kőzeté pedig valamilyen véges érték. A mérésekkel két helyen is sikerült jelentős méretű, ismeretlen járatokat kimutatni, ám ezek feltárása és ezzel a mérések gyakorlati bizonyítása még nem történt meg. Biztató eredmény azonban, hogy a már megismert barlangjáratok feletti mérések azok helyét pontosan kimutatták.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A Csévi-szirtek hosszú barlangjainak poligontérképe

1998-ban Kovács Richárd szerkesztette meg a Leány–Legény-barlangrendszer hossz-szelvény árnytérképét. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Pilis hegységben lévő Leány-Legény-barlangrendszer az igazgatóság engedélyével látogatható. A 2000. évi Karsztfejlődésben meg van említve, hogy a 470 m tszf. magassági szinten (Legény-Leány-barlang), ahol a barlangban kiválásszinlő van, ugyanúgy kimutatható egy egykori vízszint, mint az Ajándék-barlangban. A tanulmányban van egy ábra, amelyen látható a Pilis hegységben található néhány barlang és édesvízi mészkő előfordulás földrajzi elhelyezkedése. Az ábrán megfigyelhető, hogy a Legény-Leány-barlang (a rajzon Legény-Leány a neve) mekkora függőleges kiterjedésű és mekkora tszf. magasságban helyezkedik el.

2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Pilis hegység területén lévő Leány-Legény-barlangrendszer fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy a 4840/1 kataszteri számú Leány–Legény-barlangrendszer további nevei Csévi kettős-barlang és Chlapec-barlang. Esztergomban (Komárom-Esztergom megye), a Pilis hegységben helyezkedik el a 3510 m hosszú, 104,2 m függőleges kiterjedésű, 58 m mély, 46,2 m magas és 148 m vízszintes kiterjedésű barlang. Bejáratai 457 és 466 m tszf. magasságban vannak.

A Pilis hegység leghosszabb, Magyarország 10. leghosszabb barlangja. A Leány-barlang és a Legény-barlang közötti átjárhatóság létrehozásával keletkezett rendszer. A két barlang 1997-ig volt különálló. A Pilis hegy Ny-i, sziklás oldalában, a Csévi-szirt alsó részén nyíló, hatalmas bejáratok egymástól 56 m-re, 8,2 m szintkülönbséggel helyezkednek el. 1997 végéig az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület a két barlang között két helyen is talált átjárót, és az időközben rengeteg bontómunkával feltárt új szakaszokkal együtt már elérte a 3500 m hosszúságot a barlangrendszer.

A rendszer hossza folyamatosan nő a jelenleg is folyó feltáró munka miatt. Felső triász mészkőben (Dachsteini Mészkő Formáció) jött létre, É-i 30–40°-os dőlésű réteglapok és meredek D-i dőlésű törésvonalak, kalcittelérek, valamint jellegtelen töréshálózat mentén. Aktív vízfolyás csak néhány helyen, és csak időszakosan található, melyek csepegő vizek összefolyásából alakulnak ki. Csak a Tavas-teremben van állandó vizű tavacska, míg az Óriás-teremben 1 m mély időszakos tó jön létre nagyobb esőzések után (néha). Jellemzőek a barlangra a nagyon változó intenzitású csepegő vizek, ami a felette lévő, talajtakaróval alig fedett sziklás terület miatt van.

Karsztvízszint alatti oldásnak tulajdonítható a járatok legnagyobb részének kialakulása. Nem bizonyítható a hévizes jelleg. Térbeli labirintust képező járatait méteres üstös oldásformákkal tagolt nagyméretű termek (Tavas-terem, Óriás-terem és Verem), valamint az ezeket összekapcsoló szűk, néhány helyen csőszerű járatok (Kályhacső, Izzasztócső, Pénztár, Betyárlyuk) és helyenként vakon végződő, magasba nyúló, olykor 25 m magas kürtők (Hangyás-ág) jellemzik. Régen patakos ág lehetett a bejárattól induló, valószínűleg hajdani víznyelőműködésnek köszönhető Kuszoda. A barlang és környezetének morfológiája alapján az itt elhelyezkedő üregek egy nagy rendszert alkottak, mely több részre szakadt a Pilis hegy tömbjének tektonikus kiemelkedésekor.

A legújabb kutatások szerint a Legény-barlangtól D-re 100 m-re lévő, 1999-ben feltárt Rejtekút-barlang is ehhez a rendszerhez tartozik, amit igazolnak a barlangokban kimért huzatáramlási irányok. Általában képződménymentes falfelületek jellemzik a barlangot, csak néhány helyen ékesítik cseppkőképződmények, de helyenként nagyon dúsan (Magaslat, Vörös-terem és Nagy-hasadék). Főleg többméteres sárga és fehér színű cseppkőlefolyások vannak benne. Az 1 m-t ritkán lépi túl a függőcseppkövek és állócseppkövek mérete. A Nagy-hasadékban 4 m-es cseppkőoszlop mellett spriccborsókövek láthatók. A Korona-teremben (fejmagasságban) 1,5 m-es elefántláb mutatja a régi járattalp szintjét. Mellette kiszáradt cseppkőmedencében mm-es szegfűkalcitok, felettük hidegvizes kalcitlemez-felhalmozódás alakult ki.

Cseppkőorgona díszíti a falat a Tavas-terem elején. A Csodaországban több m²-es felületen hófehér, max. 1 dm átmérőjű tetaráta medencék jöttek létre. Egyedi előfordulást jelentettek az Áttörés-teremben talált barlangi gyöngyök, melyeknek denevérkoponyák képezték a központját. A felső szinten elhelyezkedő részek törmelékében 1–2 ölnyi kalcitlemeztömbök fekszenek, a Kalcitos omlásban 8 m-ig lehet köztük felmászni. A járatok üledékes kitöltése leginkább barna barlangi agyagból áll. Néhány helyen 1 m vastag zöld és vörös agyag (Omladék-terem) figyelhető meg, csak kevés helyen fordul elő sárga agyag. Különlegesség, hogy a barlangi agyagból néha vulkáni törmelék (andezit) is előbukkant. A bejárathoz közeli részeken mészkőtörmelék húzódik befelé gravitációsan, sárga aleurit mutatható ki kötőanyagként.

A felső járatokban néhol karsztidegen üledékként sárga színű, durva és finom homok rakódott le, amelyben jól elkülöníthetők az eltérő szemnagyságú rétegek. Jelentős kőzetomladékok vannak a járatokban, a 8×15 m-es Lapföld nevű terem leszakadt mészkőtömb felett keletkezett. Kalcitlemeztömbök halmazából tevődik össze az omladékok jelentős hányada. A Leány-barlangban és a Legény-barlangban talált régészeti leletegyüttest kovaszilánkok, csont- és kőeszközök (pl. agancsból csiszolt balta), agyag orsókarikák, javarézkori cserepek (ludanicei csoport), péceli kultúrából és bronzkorból származó cserepek, hallstatti cserepek, római kori csontfésű, Árpád-kori cserepek alkotják. Kormos Tivadar földikutya- és hiúzmaradványokat mutatott ki a rétegekből előkerült állati csontleletek közül.

Fokozottan védett barlang 1982-ben lett a Leány–Legény-barlangrendszer mindkét tagja. A lezárt barlangok a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, alapfelszerelésben járhatók, de kötelet kell használni néhány helyen. A barlangok látogatása korlátozott a denevérek telelési időszakában. A kiadványban publikálva lett az 1998-ban szerkesztett hossz-szelvény árnytérkép. A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben az van írva, hogy az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1991-től kb. 2,5 km hosszú részt fedezett fel a Leány-Legény-barlangrendszerben és 1997-ben összekötötte a Leány-barlangot és a Legény-barlangot. A Csévi-szirt üregei szócikkben meg van említve, hogy a Csévi-szirtek egyik legjelentősebb barlangja a Leány- és Legény-barlangrendszer.

A Csévi-szirteken lévő néhány barlang bejáratának (köztük az Ariadne-barlangrendszerhez tartozó Indikációs-barlang, Ariadne-barlang és Leány-barlang bejáratának) elhelyezkedése

A Leány-Legény-barlangrendszer a Pilis hegységben helyezkedik el. A fokozott védelem alatt álló rendszer két barlang átjárhatóságának megteremtésével lett létrehozva. A Pilis-tető Ny-i sziklás oldalában, a Csévi-szirt alsó részén nyíló barlangok természetes nagyméretű bejáratai egymástól 56 m-re, 457 és 466 m tszf. magasságban vannak. 1911-ben figyelt fel Bekey Imre Gábor a történelmi idők óta nyitott bejáratokra, de csak az 1930-as években indult el a feltáró kutatás. 1997-ben az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület találta meg a két barlang közötti átjárót a több hullámban végzett munka eredményeként. A rendszer 3510 m hosszú és 104 m függőleges kiterjedésű. Leginkább a karsztvízszint alatti oldódás eredménye a triász mészkőben labirintust képező rendszer keletkezése. Jelentős méretű, üstös oldásformákkal tagolt termek, és az ezeket összekötő szűk, néha csőszerű járatok, és helyenként vakon záródó, magasba nyúló, olykor 25 m magas kürtők jellemzik.

Néhány helyen cseppkőképződmények, főleg több méteres lefolyások, kis függő- és állócseppkövek figyelhetők meg. Az ember az újkőkorszaktól kezdve napjainkig használta bejárati szakaszait. Kitöltéséből kő- és csonteszközök (agancsból csiszolt balta), kovaszilánkok, agyag orsókarikák, javarézkori cserepek (ludanicei csoport), a péceli kultúrából és a bronzkorból származó cserepek, hallstatti cserepek, római kori csontfésű és Árpád-kori cserepek kerültek elő. A Legény-barlang első termében I. Ferdinánd-kori pénzhamisító műhely maradványait fedezték fel. Az előkerült állati csontleletek közül hiúz és földikutya maradványai lettek kimutatva. Mind a két bejárat le van zárva. Látogatásához alapfelszerelés és engedély kell. Megtekintése korlátozott a denevérek telelési időszakában.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Pilis hegységben lévő Leány-Legény-barlangrendszer a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Pilis hegységben lévő Leány-Legény-barlangrendszer fokozottan védett barlang. 2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, Pilis hegységben elhelyezkedő, 4840/217 kataszteri számú Ariadne-barlang.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Pilis hegységben elhelyezkedő Ariadne-barlang és a Leány-Legény-barlangrendszer az igazgatóság engedélyével tekinthetők meg. A 2008. évi MKBT Tájékoztatóban megjelent hírben meg van említve, hogy az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület a Csévi-szirteken nagy barlangösszekötéseket végzett, pl. a 4580 m hosszú Leány–Legény–Ariadne-barlangrendszer barlangjainak összekötését.

Az Ariadne-barlangrendszer 2010. december 12-én jött létre a Vacska–Rejtekút-barlangrendszer és a Leány–Legény–Ariadne-barlangrendszer összekötésével, ekkor a hossza 11 700 méter volt. Azóta a Legény-barlangban történt jelentős továbbjutás 2011 márciusában, amikor a denevérek útmutatását követve, több mint egy kilométer, képződményben gazdag járatot sikerült feltárni. Az új rész neve a Denevér-ág lett, ezzel a barlang hossza meghaladta a 13 kilométert. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 2012. évi barlangnapján az egyik, barlangtúrázásra ajánlott barlang volt az Ariadne-barlangrendszer, amelyben 9 féle barlangtúrát lehetett tenni, és amelyben csak elektromos lámpával lehetett közlekedni. Azóta kisebb, 100 méteres nagyságrendű feltárások történtek a Leány-barlang régi részén is, illetve a Vacska-barlang belső szakaszain, így 2013 végére a barlangrendszer hossza elérte a 14 kilométert.

2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Pilis hegységben lévő Ariadne-barlangrendszer az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül a Komárom-Esztergom megyei Esztergom-Pilisszentléleken lévő, 4840-1 barlangkataszteri számú és 2296 lelőhely-azonosítójú Ariadne-barlangrendszer Legény-barlang előcsarnoka és vasajtó mögötti névtelen terme, valamint a 2297 lelőhely-azonosítójú Ariadne-barlangrendszer Leány-barlang bejáratai, Pitvar és Melegedő nevű termei. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Pilis hegységben lévő Ariadne-barlangrendszer fokozottan védett barlang.

További kutatások[szerkesztés]

A fő kutatási cél a Csévi-szirteken található nagyobb, még különálló barlangok egyesítése. Ezen belül az Ajándék-barlang bekötése az Ariadne-barlangrendszerbe, amivel a barlangrendszer függőleges kiterjedése elérné a 275 métert. További nagy kihívás a kutatóknak, hogy lejussanak a 120–150 méter tengerszint feletti magasságban található karsztvízszintig, aminek elérésével, közel 500 méteres mélységével ez lenne Magyarország legmélyebb barlangja.

Irodalom[szerkesztés]

  • Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2979. old.
  • Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64209. old.
  • Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20922. old.
  • Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6370. old.
  • Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6375. old.
  • Kovács Richárd: Jelentős barlangfeltárás a Pilisben. Vacska-Rejtekút-barlangrendszer. MKBT Tájékoztató, 2008. november–december. 17. old.
  • Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 21., 90., 277. old.
  • Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 741. old.
  • Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 213. old.
  • Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65483. old.
  • Sásdi László: A Pilis-hegység karsztjának fejlődéstörténete. Karsztfejlődés, 2000. (5. köt.) 90., 91. old.
  • Sásdi László: A Pilis karsztjának fejlődéstörténete. Kézirat. 2002. 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20. oldalak és a 10. ábra (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Sásdi László: Leány–Legény-barlangrendszer. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2003. 294–296. old.
  • Slíz György: Csévi-szirti-barlangrendszer. In: Slíz György: Felfedezések a föld alatt. Magyarország új barlangjai 2003–2013. Budapest, 2014. 134–165. oldalak és egy fénykép a Vacska-barlangról a hátsó borítón ISBN 9789630884730
  • Szervezők: Barlangnap 2012. MKBT Tájékoztató, 2012. május–június. 5. old.
  • Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3487. old.

További információk[szerkesztés]