Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang
Hossz 344 m
Mélység 98 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 98 m
Tengerszint feletti magasság 278 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék, Déli-Bükk
Típus inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5392-3
Elhelyezkedése
Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang (Magyarország)
Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang
Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 03′ 45″, k. h. 20° 42′ 48″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 45″, k. h. 20° 42′ 48″

A Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang egy fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. Egy ideig Magyarország hatodik és a Bükk-vidék negyedik legmélyebb barlangja volt.

Leírása[szerkesztés]

A Galya-tető és a Nagy-kőmázsa között lévő völgy talpán, a nagykőmázsai mészkőfejtő falaitól északra, de még a bánya területén (magánterületen), erdőben, egy majdnem 35 méter átmérőjű töbör peremén található a 0,6×0,8 méteres bejárata. A természetes bejárat ovális és függőleges tengelyű. Napjainkban a víz nem a bejáraton keresztül folyik a földfelszín alá, hanem a körülbelül két méterrel feljebb lévő, majdnem egy méter mély beszakadásban tűnik el. Felső triász mészkőben keletkezett két fő tektonikus törésvonal mentén. A bejárati szakasz egy északnyugat-délkelet irányú hasadék mellett, a XII. aknáig tartó szakasz egy északkelet-délnyugat irányú hasadék mellett jött létre. A tektonikus hasadékokat később a víz korróziós és eróziós munkája bővítette barlang méretűvé.

Az inaktív víznyelőbarlangra a függőleges járatok jellemzők és a barlang lépcsőzetesen mélyül a mélypontjáig, amely egyben a végpontja is. Egy álfenekekkel tagolt hasadékban van az utolsó négy akna. A barlang hasadékai állított vagy fektetett szilvamag alakúak. A leglátványosabb morfológiai nagyformája a kürtő és az akna, de található benne meander és gömbfülke is. A morfológiai kisformák közül a mennyezeti sík, a mennyezeti csatorna, a csorga, a gömbüst, a szinlő, a kannelúra, a hullámkagyló és az ujjbegykarr figyelhető meg. A végpontja egy kereszthasadék, amelynek a tetejénél van a Boldog-ág alja is. A Boldog-ágból a főág utolsó aknájának a tetejébe is át lehet jutni.

A csipkésre oldott falú aknákban kevés cseppkő jött létre. A legtöbb cseppkő a felső részén van. Található benne állócseppkő, függőcseppkő, szalmacseppkő, cseppkőléc, cseppkőoszlop, cseppkőlefolyás és cseppkőbekérgezés. A cseppkövek változatos színűek, például hófehérek, sárgás-fehérek, rozsdavörösek és kékes-szürkék. Fennőtt romboéderes kalcit is előfordul a barlangban. Az egyik fülkéből, egy másodlagos lelőhelyről barlangi medve keresztcsontdarab került elő és a kitöltésében megtalálták nagytestű, növényevő, pleisztocén kori állatok csontjait is. A mélypontján egy állandó, 7 °C-os, kristálytiszta, elmenő, vizes szifon van. A szifon vizének a felszíne 0,8 és 1,6 négyzetméter között váltakozik. Miskolctapolcai forrásokban jelenik meg a szifonból elfolyó víz. Ugyanahhoz a karsztvízrendszerhez tartozik, mint a Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang. A barlangból kilenc ízeltlábú faj lett meghatározva, köztük három darab Anaphtalmus gebhardti is, amely egy vak, a futóbogárfélék családjába tartozó faj.

Az 1999-es felmérési dokumentációban az olvasható, hogy a felmért hossza 344 méter, a további, becsült hossz körülbelül 20 méter, a legnagyobb magassága 0 méter, a legnagyobb mélysége 98 méter, a függőleges kiterjedése 98 méter, a vízszintes kiterjedése 30 méter, a bejárat 275 méter tengerszint feletti magasságban nyílik és a legmélyebb pontja 177 méter tengerszint feletti magasságban található. A lezáratlan barlang engedéllyel és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával látogatható.

Előfordul az irodalmában Nagykőmázsai-víznyelőbarlang (Jakucs, Kessler 1962), Nagykőmázsai víznyelőbarlang (Kordos 1984), Nagy-Kőmázsai-víznyelőbarlang (Dely 1970), Nagykőmázsai zsomboly (Kessler 1961), Nagykőmázsa-völgyi-barlang (Dénes 1970), Nagy-kőmázsa-völgyi-barlang (Dénes 1968), Nagykőmázsavölgyi barlang (Buczkó 1961), Nagykőmázsa-völgyi-víznyelő (Várszegi 1974), Nagy-Kőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang (Dely 1970), Nagykőmázsavölgyi víznyelő barlangrendszer (Borbély 1955) és Nagykőmázsa völgyi víznyelő barlangrendszer (Örvös 1962) néven is. A Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang név először 1979-ben jelent meg az irodalmában (Lénárt 1979). A Nagykőmázsai zsomboly és a Nagykőmázsavölgyi barlang név a Nagykőmázsa-oldali-zsombolyról szóló szakirodalomban is előfordul.

Kutatástörténete[szerkesztés]

1954. április 24-én kezdték el a feltárását bontással a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoport Zsombolykutató Munkabizottságának a barlangkutatói Borbély Sándor vezetésével. 1954. május 9-én érték el a jelenlegi mélypontot, amelynek az elérése nem a bontómunka, hanem az aknák bejárásához szükséges eszközök beszerzése és használata miatt volt nehéz. Tóth József készítette el a barlang nagy részének valószínűleg az első felmérését. A felmérés alapján rajzolt hosszmetszeti térképvázlat, amelyen nem szerepel a készítési idő és a szerző, csak a felmérő Tóth József neve alapján körülbelül 93,54 méter mély volt. A Borbély Sándor által írt, a Hidrológiai Közlöny 1955. évi évfolyamában megjelent publikáció szerint 112,6 méter hosszú, 93,54 méter mély, a vetületi területkiterjedése 468 négyzetméter, az átlagos hőmérséklete 10,9 °C és a szifon hőmérséklete 9 °C. 1960. április 11-én osztrák kutatók, hazánkban először ebben a barlangban, festett Lycopodium-ot, más néven korpafüvet használtak a hidrológiai összefüggés-vizsgálathoz. A miskolctapolcai vízmű forrásaiban 22 óra elteltével jelent meg a víznyelőbe juttatott jelzőanyag. 4,2 kilogramm festett Lycopodium-mal és 200 kilogramm sóval jelölték meg a vizet. 1961-ben Magyarország hatodik és a Bükk-vidék negyedik legmélyebb barlangja volt a 93 méter mély barlang. Az 1962-ben kiadott „A barlangok világa” című könyvben megjelent a víznyelőbarlangról egy hosszmetszet, amelynek nem ismert a készítési ideje és a szerkesztője. A hosszmetszet alapján 94 méter mély, a leírás szerint 93 méter mély. A bejárata kis átmérőjű, amely után 12 függőleges kürtő található. 1968. december 31-én az ország 10. legmélyebb barlangja volt.

1970 végén hazánk 11. legmélyebb barlangja volt. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van. Az 1977. december 31-i állapot szerint 93,5 méteres mélységével az ország 21. legmélyebb barlangja volt. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, az előzőnél frissebb lista alapján az ország 23. legmélyebb barlangja volt a 93,5 méter mély barlang, 1975-ben és 1976-ban ugyanilyen hosszú volt. Az 1979-ben megjelent „Barlangok a Bükkben” című kiadvány a gyakorlott barlangkutatóknak ajánlott barlangot 93,5 méter mélynek és 112,6 méter hosszúnak ismerteti, amelyben 12 darab meredek kürtő és az alján gyakran víz található. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra lett hozva a barlangkataszteri száma. 1982 óta fokozottan védett barlang hidrológiai jelentősége miatt. Az 1984-ben kiadott „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve egy névváltozatával együtt és térképen van feltüntetve a helye. A Természetvédelmi Hivatal Barlangtani Intézetének a megbízásából 1998. május 31. és 1998. december 28. között a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület tagjai felmérték és a felmérés alapján Szabó Zoltán 1998. július 30-tól 1999. január 10-ig megszerkesztette az alaprajzi térképét keresztmetszetekkel, valamint a hosszmetszetét. A felmérés során kimászták a Nagy-hasadék aknájának a tetején kezdődő két, addig bejáratlan kürtőt és Seres Anikó vizsgálta az élőhely ízeltlábú faunáját. A 2003-ban megjelent „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 344 méter hosszú, 98 méter függőleges kiterjedésű és a vízszintes kiterjedése 30 méter.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Borbély Sándor: Új kutatási eljárás a víznyelők és források összefüggésének kutatására. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1962. (3–4. köt.) 132–137. old.
  • Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat) a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon (Budapesten), Eger, 1965. 83. old.
  • Kraus Sándor: Barlangföldtan. 1984.
  • Kuchta Gyula: Néhány bükki zsomboly és víznyelőbarlang. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1958. (1.) Miskolc. 19–20. old.
  • Kuchta Gyula: Morfológiai megfigyelések a Nagykőmázsavölgyi-víznyelőbarlangban. Kézirat, 1965.

További információk[szerkesztés]