Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang
Hossz344 m
Mélység98 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés98 m
Tengerszint feletti magasság278 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék, Déli-Bükk
Típus inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5392-3
Elhelyezkedése
Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang (Magyarország)
Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang
Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 03′ 45″, k. h. 20° 42′ 48″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 45″, k. h. 20° 42′ 48″

A Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. Egy ideig Magyarország hatodik és a Bükk-vidék negyedik legmélyebb barlangja volt.

Leírás[szerkesztés]

A Galya-tető és a Nagy-kőmázsa között lévő völgy talpán, a nagykőmázsai mészkőfejtő falaitól északra, de még a bánya területén, magánterületen, erdőben, egy majdnem 35 méter átmérőjű töbör peremén található a 0,6×0,8 méteres bejárata. A természetes bejárat ovális és függőleges tengelyű. Napjainkban a víz nem a bejáraton keresztül folyik a földfelszín alá, hanem a körülbelül két méterrel feljebb lévő, majdnem egy méter mély beszakadásban tűnik el. Felső triász mészkőben keletkezett két fő tektonikus törésvonal mentén. A bejárati szakasz egy északnyugat-délkelet irányú hasadék mellett, a XII. aknáig tartó szakasz egy északkelet-délnyugat irányú hasadék mellett jött létre. A tektonikus hasadékokat később a víz korróziós és eróziós munkája bővítette barlang méretűvé.

Az inaktív víznyelőbarlangra a függőleges járatok jellemzők és a barlang lépcsőzetesen mélyül a mélypontjáig, amely egyben a végpontja is. Egy álfenekekkel tagolt hasadékban van az utolsó négy akna. A barlang hasadékai állított vagy fektetett szilvamag alakúak. A leglátványosabb morfológiai nagyformája a kürtő és az akna, de található benne meander és gömbfülke is. A morfológiai kisformák közül a mennyezeti sík, a mennyezeti csatorna, a csorga, a gömbüst, a szinlő, a kannelúra, a hullámkagyló és az ujjbegykarr figyelhető meg. A végpontja egy kereszthasadék, amelynek a tetejénél van a Boldog-ág alja is. A Boldog-ágból a főág utolsó aknájának a tetejébe is át lehet jutni.

A csipkésre oldott falú aknákban kevés cseppkő jött létre. A legtöbb cseppkő a felső részén van. Található benne állócseppkő, függőcseppkő, szalmacseppkő, cseppkőléc, cseppkőoszlop, cseppkőlefolyás és cseppkőbekérgezés. A cseppkövek változatos színűek, például hófehérek, sárgás-fehérek, rozsdavörösek és kékes-szürkék. Fennőtt romboéderes kalcit is előfordul a barlangban. Az egyik fülkéből, egy másodlagos lelőhelyről barlangi medve keresztcsontdarab került elő és a kitöltésében megtalálták nagytestű, növényevő, pleisztocén kori állatok csontjait is. A mélypontján egy állandó, 7 °C-os, kristálytiszta, elmenő, vizes szifon van. A szifon vizének a felszíne 0,8 és 1,6 négyzetméter között váltakozik. Miskolctapolcai forrásokban jelenik meg a szifonból elfolyó víz. Ugyanahhoz a karsztvízrendszerhez tartozik, mint a Mexikó-völgyi-víznyelőbarlang. A barlangból kilenc ízeltlábú faj lett meghatározva, köztük három darab Anaphtalmus gebhardti is, amely egy vak, a futóbogárfélék családjába tartozó faj.

Az 1999-es felmérési dokumentációban az olvasható, hogy a felmért hossza 344 méter, a további, becsült hossz körülbelül 20 méter, a legnagyobb magassága 0 méter, a legnagyobb mélysége 98 méter, a függőleges kiterjedése 98 méter, a vízszintes kiterjedése 30 méter, a bejárat 275 méter tengerszint feletti magasságban nyílik és a legmélyebb pontja 177 méter tengerszint feletti magasságban található. A lezáratlan barlang engedéllyel és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával látogatható.

Előfordul irodalmában Nagykőmázsai viznyelőbarlang (Bertalan 1976), Nagykőmázsai-víznyelőbarlang (Jakucs, Kessler 1962), Nagykőmázsai víznyelőbarlang (Kordos 1984), Nagy-Kőmázsai-víznyelőbarlang (Dely 1970), Nagykőmázsai zsomboly (Kessler 1961), Nagykőmázsa-völgyi-barlang (Dénes 1970), Nagy-kőmázsa-völgyi-barlang (Dénes 1968), Nagykőmázsavölgyi barlang (Buczkó 1961), Nagykőmázsa-völgyi-viznyelőbarlang (Bertalan 1976), Nagykőmázsa-völgyi-víznyelő (Várszegi 1974), Nagy-Kőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang (Dely 1970), Nagykőmázsavölgyi víznyelő barlangrendszer (Borbély 1955) és Nagykőmázsa völgyi víznyelő barlangrendszer (Örvös 1962) neveken is. 1979-ben volt először Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában (Lénárt 1979). A Nagykőmázsai zsomboly és a Nagykőmázsavölgyi barlang nevek a Nagykőmázsa-oldali-zsombolyról szóló szakirodalomban is előfordulnak.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1954. április 24-én kezdték el feltárását bontással a Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoport Zsombolykutató Munkabizottságának barlangkutatói Borbély Sándor vezetésével. 1954. május 9-én érték el a jelenlegi mélypontot, amelynek elérése nem a bontómunka, hanem az aknák bejárásához szükséges eszközök beszerzése és használata miatt volt nehéz. Tóth József készítette el a barlang nagy részének valószínűleg első felmérését. A felmérés alapján rajzolt hosszmetszeti barlangtérkép-vázlat, amelyen nem szerepel készítési idő és szerző, csak a felmérő Tóth József neve alapján körülbelül 93,54 méter mély volt. A Borbély Sándor által írt és a Hidrológiai Közlöny 1955. évi évfolyamában megjelent publikáció szerint 112,6 méter hosszú, 93,54 méter mély, vetületi területkiterjedése 468 négyzetméter, átlagos hőmérséklete 10,9 °C és a szifon hőmérséklete 9 °C.

1960. április 11-én osztrák kutatók hazánkban először ebben a barlangban festett Lycopodiumot, más néven korpafüvet használtak hidrológiai összefüggés-vizsgálathoz. A miskolctapolcai vízmű forrásaiban 22 óra elteltével jelent meg a víznyelőbe juttatott jelzőanyag. 4,2 kilogramm festett Lycopodium-mal és 200 kilogramm sóval jelölték meg a vizet. 1961-ben Magyarország hatodik és a Bükk-vidék negyedik legmélyebb barlangja volt a 93 méter mély barlang. Az 1962-ben kiadott A barlangok világa című könyvben megjelent a víznyelőbarlangról egy hosszmetszeti barlangtérkép, amelynek nem ismert készítési ideje és szerkesztője. A barlangtérkép alapján 94 méter mély, a leírás szerint 93 méter mély. Bejárata kis átmérőjű, amely után 12 függőleges kürtő található. 1968. december 31-én az ország 10. legmélyebb barlangja volt.

1970 végén hazánk 11. legmélyebb barlangja volt. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci barlang. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Bükk hegységben, a miskolci Görömbölytapolcán lévő Nagykőmázsai viznyelőbarlang másik neve Nagykőmázsa-völgyi-viznyelőbarlang. Az új mészkőbányától Ny-ra, a töbörsor harmadik töbrében, 275 m tszf. magasságban van a bejárata. A barlang 112,6 m hosszú és 93,54 m mély. A szenilis víznyelőbarlangban aknasor van. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva.

Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő és 93,5 m mély Nagykőmázsa-völgyi-barlang az ország 21. legmélyebb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 23. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 93,5 m mély, 1976-ban 93,5 m mély, 1975-ben 93,5 m mély Nagykőmázsa-völgyi-barlang.

Az 1979-ben megjelent Barlangok a Bükkben című kiadvány a gyakorlott barlangkutatóknak ajánlott barlangot 93,5 méter mélynek és 112,6 méter hosszúnak ismerteti, amelyben 12 darab meredek kürtő és alján gyakran víz található. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlangnak 5392/3. a barlangkataszteri száma.

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Bükk hegységben lévő Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang hidrológiai jelentősége miatt lett. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang néven Nagykőmázsai víznyelőbarlang névváltozattal és térképen van feltüntetve helye. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 29. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja az 5392/3 barlangkataszteri számú, 93,5 m függőleges kiterjedésű Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang 93,5 m mély.

A Természetvédelmi Hivatal Barlangtani Intézetének megbízásából 1998. május 31. és 1998. december 28. között a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület tagjai felmérték és a felmérés alapján Szabó Zoltán 1998. július 30-tól 1999. január 10-ig megszerkesztette alaprajzi barlangtérképét keresztmetszetekkel, valamint hosszmetszeti barlangtérképét. A felmérés során kimászták a Nagy-hasadék aknájának tetején kezdődő két, addig bejáratlan kürtőt és Seres Anikó vizsgálta az élőhely ízeltlábú faunáját.

2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy 344 méter hosszú, 98 méter függőleges kiterjedésű és vízszintes kiterjedése 30 méter. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Borbély Sándor: Új kutatási eljárás a víznyelők és források összefüggésének kutatására. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1962. (3–4. köt.) 132–137. old.
  • Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat) a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon (Budapesten), Eger, 1965. 83. old.
  • Kraus Sándor: Barlangföldtan. Budapest, 1984.
  • Kuchta Gyula: Néhány bükki zsomboly és víznyelőbarlang. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1958. (1.) Miskolc. 19–20. old.
  • Kuchta Gyula: Morfológiai megfigyelések a Nagykőmázsavölgyi-víznyelőbarlangban. Kézirat, 1965.

További információk[szerkesztés]