Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang
Hossz550 m
Mélység121 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés121 m
Tengerszint feletti magasság630 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5372-57
Elhelyezkedése
Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang (Magyarország)
Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang
Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 05′ 35″, k. h. 20° 34′ 49″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 35″, k. h. 20° 34′ 49″

A Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. A Borókási-töbrök két fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik a Borókás-tebri 2. sz. víznyelőbarlang. A Borókási-töbrök leghosszabb és legmélyebb barlangja. 1975-ben Magyarország ötödik legmélyebb barlangjaként tartották nyilván.

Leírás[szerkesztés]

A Bükk-fennsík Nagy-fennsíkján, a lillafüredi Létrás-tetőtől délkeletre nyílik a barlang. A Kis-Kőristől északra található Borókási-töbrök, más néven a Borókás-töbrök víznyelőbarlangjainak az egyike. A bejáratához már nem vezet patakmeder. A Borókás-tebri 2. sz. víznyelőbarlang bejáratától körülbelül 40 méterre, egy töbör alján található a terméskőből épített bejárata, amely egy fém ajtóval le van zárva.

Jól rétegzett, világos színű, középső triász mészkőben keletkezett. A kialakulását meghatározták és meghatározzák a törésvonalak. A bejárati rész kivételével hidrológiailag aktív. Szűk meanderekkel és hasadékjáratokkal összekötött, lépcsőzetes aknarendszer. A bejárati része is függőleges kiterjedésű. A legszűkebb része a Fejes, egy szilvamag szelvényű hasadék, amely sok kutatót visszafordulásra kényszerít, pedig már tágítva lett. Megfigyelhetők a járataiban fűrészfogas cseppkőzászlók, cseppkőlefolyások, visszaoldott barnás színű is, szalmacseppkövek, heliktitek, borsókőszerű képződmények, tetaráták, mikrotetaráták, a magyarországi barlangokban ritka, körülbelül 20 centiméter átmérőjű ördögmalom, örvényüstök, kagylós oldásformák, fejlett kannelúrák és a mennyezetről lógó, éles sziklapengék, az aktív patakmederben barnásfekete bevonatú, ökölnyi kvarcitkavicsok. A kvarcitkavicsok annak a bizonyítékai, hogy régen nyitott volt a nyelőszáj és nem karsztos vízgyűjtője is volt a barlangnak. Az alsó szakaszában apró, borsókőszerű alakzatok, szalmacseppkövek és heliktitek láthatók.

Az Ivó nevű helyen kipreparálódott, vékony sziklapengék, egy három méter magas cseppkőlefolyás, sok kis függőcseppkő, állócseppkő, cseppkőmedencék, vízzel telt mésztufagátak alakultak ki. A nagyon száraz időszakokban is folyik a barlang alsó szakaszán víz. A Borókási-töbrök barlangjai közül a Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang vezeti le a legtöbb vizet. A végponti, elfolyó szifonban eltűnő vizek a Szinva középső forrásában bukkanak elő. A legmélyebb pontján egy szifon akadályozza a továbbjutást. A szifonban található víz nem a karsztvíz szintjét jelöli. A Nagy-akna nevű része a legjelentősebb függőleges járata, 22 méter mély, simára oldott falú akna és fejlett kannelúrák, valamint cseppkőlefolyások figyelhetők meg a falán.

Az akna beszállása előtt van a hazánkban ritka, körülbelül 20 centiméter átmérőjű ördögmalom. Az üregrendszerben valódi barlanglakó állatok élnek, közöttük a vakrákok és az ugróvillások jelentik a különlegességet. A különböző denevérfajok is megtalálhatók az élővilágában. Az élettér még nem lett részletesen tanulmányozva biológiai szempontból. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, kötéltechnikai eszközök és elektromos világítóeszköz alkalmazásával látogatható. A hírhedt szűkületei és a technikai eszközökkel is nehéz bejárhatósága miatt ritkán látogatott és ezért majdnem ép a barlang.

A Borókási-töbrök kilenc barlangja közül az egyik. A másik nyolc barlang a Borókás-tebri 1. sz. víznyelőbarlang, a Borókás-tebri 2. sz. víznyelőbarlang, a Borókás-tebri 3. sz. víznyelőbarlang, a Borókás-tebri 4a sz. barlang, a Borókás-tebri 5. sz. víznyelőbarlang, a Cseresznyés-barlang, a Kiskút-lápai-zsomboly és a Sziklafal-alatti-barlang.

A nevében lévő számozás a Borókási-töbrök barlangjainak felfedezési sorrendjét tükrözi. Előfordul irodalmában Borókás IV. (Gazdag 1990), Borókás 4. barlang (Horváth 1976), Borókás IV. barlang (Egri, Takácsné Bolner 2003), Borókás 4. sz. barlang (Kordos 1984), Borókás IV.-zsomboly (Egri, Takácsné Bolner 2003), Borókási 4-es (Hevesi 1977), Borókási IV. sz. víznyelőbarlang (Kordos 1977) és Borókás-teberi 4. sz. víznyelőbarlang (Neidenbach, Pusztay 2005) neveken is. 1984-ben volt először Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1962-ben a Miskolci Bányász Barlangkutató Csoport tagjai bontottak a borókási víznyelőkben. 1975 tavaszán kezdte el bontással feltárását a Herman Ottó Barlangkutató Csoport, akiket Mészáros Károly vezetett, az időszakosan aktív víznyelő járatának járhatóvá tételével. A munkában Lukács László is részt vett. A körülbelül három méter vastag kitöltés eltávolítása után még abban az évben sikerült bejutni a csoport barlangkutatóinak a barlangba. Először harminc métert sikerült a járatokból bejárni, de később, még 1975-ben a járhatatlanul vékony részek szűkületeinek kivésésével elérték a végponti szifont. Ekkor hosszúságát körülbelül egy kilométerre és mélységét 150–160 méterre becsülték. 1975-ben barlangtérkép készült róla, amely alaprajzot és kifejtett hossz-szelvényt keresztmetszetekkel ábrázol.

Az 1975. december 31-i listán 160 méteres mélységével az ország ötödik legmélyebb és 1000 méteres hosszúságával az ország 17. leghosszabb barlangja volt. 1976-ban alaprajzi barlangtérkép és kifejtett hossz-szelvény barlangtérkép lett szerkesztve róla és így kiderült, hogy sokkal rövidebb hossza, valamint sokkal kisebb mélysége. 1977 áprilisában vízfestéses összefüggés-vizsgálatot végeztek és a végponti szifonban 10 liter fluoreszceinnel megfestett, elfolyó víz három nap múlva a Szinva középső forrásában jelent meg. Ekkor a Szinva-forrásokon kívül a Soltész-kerti-kifolyót és az Anna-forrásokat figyelték. A hidrológiai vizsgálat végrehajtásának a VITUKI volt megbízója. 1977-ben kísérlet történt a szifonon túli járatok feltárására, de a négy méteres vízszintsüllyesztés kevésnek bizonyult. A kutatók szerint még legalább 1,5–2 méter vízszintsüllyedést kell elérni a szifon járhatóvá tételéhez. 1977-ben vízkémiai vizsgálat történt és mérték vízhozamát, amely percenként 1–150 liter között változott.

Az 1977-es Bükk útikalauzban az olvasható, hogy körülbelül 160 méter mélységben egy kis vízfolyáshoz jutottak a barlangkutatók és itt egy szifon zárja el a továbbvezető utat. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő, 102 m mély és kb. 1000 m hosszú Borókás IV.sz. viznyelőbarlang (Borókás IV.sz.-viznyelőbarlang) az ország 19. legmélyebb és 15. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 16. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő és 1977-ben kb. 1000 m hosszú, 1976-ban kb. 1000 m hosszú, 1975-ben kb. 1000 m hosszú Borókási IV. sz. víznyelőbarlang. Az összeállítás szerint Magyarország 21. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 102 m mély, 1976-ban 102 m mély, 1975-ben 160 m mély Borókási IV. sz. víznyelőbarlang.

Az 1979-ben megjelent Barlangok a Bükkben szerint 102 méter mély és körülbelül 120 méter hosszú. 1982-ben a bejárati rész ácsolata meg lett erősítve. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című kiadványban az olvasható, hogy 1981. december 31-én Magyarország hetedik legmélyebb barlangja a 140 méter mély barlang. A könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang néven és térképen van helye jelölve.

1986-ban bejárati része kútgyűrűkkel stabilizálva lett és bejáratát lezárták. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 19. leghosszabb barlangja az 5372/57 barlangkataszteri számú, 1000 m hosszú Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 1000 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 26. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja az 5372/57 barlangkataszteri számú, 102 m függőleges kiterjedésű Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang 102 m mély. 1988. október 1-től a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 7/1988. (X. 1.) KVM rendeletének értelmében a Bükk hegységben lévő Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang geológiai, morfológiai és hidrológiai értékei miatt lett. 1990-ben a Herman Ottó Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához.

1997-ben Márkus István vezetésével fel lett mérve. Hossza a felmérés alapján 400 méter és mélysége 108 méter volt. 1997 és 2001 között a Karszt Barlangkutató Csoport meghatározta az Egységes Országos Vetület koordinátarendszerében az egymáshoz közel fekvő borókás-tebri barlangok bejáratainak koordinátáit. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Bükk hegységben lévő Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint körülbelül 400 méter hosszú, 108 méter függőleges kiterjedésű és 75 méter vízszintes kiterjedésű. 2003-ban új járatokat fedezett fel a végponti Szifon-teremből kiindulva Berecz László társaival. 2004 novemberében Berecz László térképvázlatot rajzolt róla az 1997-es térképet az újonnan felfedezett járatokkal kiegészítve. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Bükk hegységben lévő Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia szerint körülbelül 400 méter hosszú és 108 méter mély. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Bükk hegységben elhelyezkedő Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg.

2007. április 6–10. között térképének elkészítéséhez a barlangot a Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület és a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület mérték fel. Az időszakos szifonig tudták felmérni a járatokat a szifon átjárhatatlansága miatt, a fel nem mért rész hossza körülbelül 100–150 méter. 2007 júniusától 2008 januárjáig a felmérés alapján Szabó R. Zoltán szerkesztett és rajzolt alaprajz térképet, keresztszelvényeket, vetített-kiforgatott hosszmetszet térképet és az aknákról beszerelési vázlatot. A térkép alapján a barlang hossza 398,16, mélysége 95,89 és vízszintes kiterjedése 80 méter. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Bükk hegységben lévő Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2014-ben lett kialakítva új bejárata. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang fokozottan védett barlang.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Lénárt László: Szpeleológiai eredmények a Bükk hegységből. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1979. 3. sz. Miskolc. 73–90. old.
  • Lénárt László: A miskolci barlangkutatás és a bükki barlangok összefoglaló ismertetése. Borsodi Műszaki-Gazdasági Élet, 1982. 3. sz. Miskolc. 11–14. old.

További információk[szerkesztés]