Szeleta-zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szeleta-zsomboly
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz645 m
Mélység101,5 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés101,5 m
Tengerszint feletti magasság377 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5363-51
Elhelyezkedése
Szeleta-zsomboly (Magyarország)
Szeleta-zsomboly
Szeleta-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 06′ 38″, k. h. 20° 37′ 53″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 38″, k. h. 20° 37′ 53″

A Szeleta-zsomboly fokozottan védett barlang. A Bükk-vidék területén, a Bükki Nemzeti Parkban helyezkedik el. Magyarország nyolcadik legmélyebb barlangja volt.

Leírás[szerkesztés]

A Kis-fennsíkon, a Szeleta-barlang közelében, a Szeleta-barlangtól északra, a Szeleta-tetőn, a piros négyzet jelzésű turistaút mellett nyílik. Egy időszakos, víznyelő töbör alján van a bejárata. Triász mészkőben keletkezett. Fejlődő, aránylag fiatal, időszakosan aktív víznyelőbarlang. A bejárati aknasora csapadékos időben, a vízszintes része időszakonként vezet vizet. A Tavas-teremben egy állandó vizű forrás ered. A szűk járataiban négy szifon található. A vízszintes kiterjedése 125 méter.

A nagyon árvízveszélyes barlang bejárása nehéz. A nagy patkósdenevér kedvelt telelőhelye. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, kötéltechnikai eszközök alkalmazásával és elektromos világítóeszköz használatával látogatható. Naponta egy csoport tekintheti meg, amely legfeljebb nyolc személyből állhat. Baleset esetén nem megoldható a barlangból történő kimentés.

Előfordul az irodalmában Szeletai aknabarlang (Kordos 1984), Szeletai-zsomboly (Balázs 1960), Szeletai zsomboly (Kadić 1938), Szeleta-tetői-víznyelőbarlang (Kordos 1984) és Szeleta zsomboly (Schőnviszky 1937) néven is. A Szeleta-zsomboly név a Kerekes József által írt, 1938-ban megjelent tanulmányban lett először publikálva.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1931-ben Sebős Károly vizsgálta. A Barlangvilág 1932. évi évfolyamában említette meg a barlangot Kadić Ottokár, amely az első, publikált említése a zsombolynak. 1937-ben, hóolvadáskor Kerekes József figyelte meg a víznyelőt működés közben. Kadić Ottokárnak az 1952-ben befejezett kéziratában az olvasható, hogy a kis méretű bejárata egy 43 méter mély, nagyon szűk hasadékba vezet, amelynek az alja egy kis teremben végződik. Az 1955. évi Hidrológiai Közlönyben megjelent tanulmányban Borbély Sándor azt publikálta a Csókási Sajt-barlangról szóló részben, hogy a tanulmányban addig ismertetett feltárásokkor nem találtak aktív vízjáratot a Szeleta-zsomboly kivételével.

1960-ban Balázs Zoltán arról számolt be, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság Zsombolykutató Munkabizottságának a tagjai az addig 14 méternek ismert zsombolyt 92 méter mélységig tárták fel. Kordos László 1984-ben azzal egészítette ki ezt az információt, hogy a feltárás 1952-ben kezdődött és 1955-ben érték el a 92 méteres mélységet Láner Olivérék. A Karszt- és Barlangkutató 1961. évi évfolyamában megjelent, Buczkó Emmi által összeállított táblázat szerint Magyarország nyolcadik legmélyebb barlangja. 90 méter mély, Felsőhámoron található, a Miskolci Zsombolykutató Csoport mérte fel és középső triász, anisusi mészkőben képződött.

1970 végén a 90 méteres mélységével Magyarországnak a 12. legmélyebb barlangja. 1975-ben a Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport barlangkutatói háromszor jártak benne, hogy megismerjék és vizsgálták a kutatási lehetőségeket. 1976-ban a csoport tagjai egy új, 50 méteres szakaszt tártak fel. A mélysége ekkor 110 méterre nőtt. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították. Az 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján már nincs rajta. Az 1977. december 31-i állapot szerint a körülbelül 110 méteres mélységével az országnak a 16. legmélyebb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, mélységi lista alapján, amely az előző, mélységi sorrendnél frissebb összeállítás az országnak a 18. legmélyebb barlangja.

1978-ban vízfestést végeztek a zsombolyban és feltérképezték. 1979-ben Lukács László csontokat gyűjtött benne, amelyek holocén korúnak bizonyultak. A Herman Ottó Barlangkutató Csoport 1979-es csoportjelentése szerint 1976-ban, amikor elkezdték feltárni 40 méter mély volt a zsomboly és 1977-ben 75 méter mélységet értek el a barlangban. 1979-ben sikerült egy szűkületet átvésniük és jelentős hosszúságú járatokat fedeztek fel, valamint megfestették a patakos ág vizét fluoreszceinnel, amely három óra múlva a Puskaporosi-forrásokban jelent meg. 1979-ben készült el az alaprajzi barlangtérképe és a hossz-szelvény barlangtérképe. Az 1979-ben megjelent, „Barlangok a Bükkben” című könyv szerint az 1950-es évek elején körülbelül 95 méter mélységig tárták fel a Szeleta-barlangtól északra, egy töbörben lévő fa tövében nyíló barlangot, valamint a szűk részein többször eltömődött és emiatt néhányszor újra felfedezték az alsó részeket. A barlangtérképe csak 78 méterig ábrázolja, de már a szintes ágban folyik a kutatása. A könyvhöz mellékelt, a környéket ábrázoló térképen meg van jelölve a helye.

1980-ban az Újpalota SE Barlangkutató Szakosztályának a tagjai mérték fel a délnyugati ágat, de a barlangtérkép nem készült el. 1982-ben az Avas Dél Lakótelepi Sportegyesület Herman Ottó Barlangkutató Szakcsoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvben részletesen le van írva, az országos barlanglistában szerepel a neve és két névváltozata, valamint egy térképen meg van jelölve a helye. 1990-ben a Herman Ottó Speleo Club SE-nek volt kutatási engedélye a barlang kutatásához.

A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben az olvasható, hogy 377 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, az 1930-as években Sebős Károly és Schőnviszky László járta be az első, 14 méteres részét, valamint körülbelül 500 méter hosszú és 90 méter mély. 2005 óta fokozottan védett barlang. 2005-ben a Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület, a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület és a Jakucs László Barlangkutató és Természetvédő Egyesület mérte fel a barlangot. 2005–2006-ban a felmérés alapján Szabó R. Zoltán szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet, keresztszelvényeket és egy vetített-kiforgatott, hosszmetszet barlangtérképet. A felmérés szerint a hossza 646,44 méter, a mélysége 101,54 méter és a vízszintes kiterjedése 125 méter. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]