Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz 450 m
Mélység 118 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 118 m
Tengerszint feletti magasság 404 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5452-5
Elhelyezkedése
Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang (Magyarország)
Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang
Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 32′ 60″, k. h. 20° 42′ 07″Koordináták: é. sz. 48° 32′ 60″, k. h. 20° 42′ 07″

A Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang egy fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik.

Leírása[szerkesztés]

Az Alsó-hegy fennsíkperemén, a hegy déli oldalán található. Az Alsó-hegy fennsíkjára jellemző zsombolyoktól eltérően időszakosan aktív víznyelőbarlang, ugyanúgy mint a Meteor-barlang és a Pócsakői-víznyelő. Ez utóbbitól körülbelül 100 méterre, egy víznyelő töbrének az alján nyílik a kibetonozott és vasajtóval lezárt bejárata. Bódvaszilas felől érkezve, a 24-es számú Országos Kéktúra szakaszról balra kell letérni. Felső triász és középső triász mészkőben keletkezett. Néhány helyen palabecsípődések is észrevehetők benne. A barlang hasadék jellegű és aránylag szűk a bejárata. A barlang jellege megváltozott a feltárás során végzett járatbővítések miatt.

Nyerges Attila 2003-ban azt írta róla, hogy morfológiailag négy szakasza van. Van egy bejárati omladékzónája, egy vízszintes zónája, egy felső szinti zónája és egy negyedik zónája. A képződményekben leggazdagabb része a Szép-ág. Itt található egy nagy felületet borító, hófehér cseppkőlefolyás, sok függőcseppkő és pár, nagy méretű állócseppkő, heliktit és fejlett, hegyes, tűs kalcitokkal bélelt, tetarátás medence. A járataiban különböző oldásformák, szinlők, hullámkagylók és kis meanderek vannak. A barlangban eltűnő vizek a 2200 méterre és 225 méterrel lejjebb található Vecsem-forrásban jelennek meg. A denevérek néhány egyede rendszeresen pihenőhelyként használja. Egy perm időszaki, kovásodott fa is előkerült belőle. A vízszintes kiterjedése 130 méter. Látogatni csak engedéllyel és elektromos világítóeszköz alkalmazásával lehet. A bejáráshoz barlangjáró alapfelszerelés elég, mert az aknáiban vaslétrákat helyeztek el. A közlekedést a nagy szén-dioxid tartalmú levegő teszi nehézzé a gyengén szellőző mélypontján. A lezárására a szokásos indokok mellett, az alsó részen gyakran előforduló nagy szén-dioxid tartalmú levegője miatt és a Szép-ág hófehér cseppkőképződményeinek a védelme érdekében volt szükség.

Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik hét az Almási-zsomboly, a Frank-barlang, a Kopasz-vigasz-barlang, a Meteor-barlang, a Szabó-pallagi-zsomboly, a Széki-zsomboly és a Vecsembükki-zsomboly.

Előfordul az irodalmában 404-es barlang (Regős 1977), 404-es víznyelőbarlang (Kordos 1984), Kopaszgally-barlang (Sohár 1969), Kopaszgally-oldali 2. sz.-viznyelő (MKBT Meghívó 1977), Kopaszgaly–oldali 2. sz. víznyelő (Kordos 1984), Kopaszgaly-oldali 2. sz. víznyelőbarlang (Nyerges 2003) és Kopaszgaly-oldali 404-es víznyelő (Nyerges 2003) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

1964-ben Dénes György vízfestéssel végrehajtott hidrológiai vizsgálatai során megállapította, hogy a víznyelőben elnyelt vizek valószínűleg a Vecsem-forrásban bukkannak elő. 1969 júniusában kezdte el a víznyelő bontását a Toldi Ferenc Gimnázium Barlangkutató Csoport és 1969-ben jutottak be a barlangba a csoport barlangkutatói a víznyelőben elnyelődő víz útjának a járhatóvá tételével. Ekkor körülbelül 200 méter hosszú és körülbelül 60 méter mély volt. 1969-ben a VITUKI barlangkutatói valószínűleg ebben a barlangban végeztek vízhozammérést.

Ezután főleg a Vörös Meteor TE barlangkutatói foglalkoztak további járatok feltárásával. 1976-ban a Vörös Meteor TE Tektonik Barlangkutató Csoport, a Promontor SE Barlangkutató Csoport, az FTSK Barlangkutató Szakosztály és az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub tagjai új járatokat fedeztek fel. Lukács László is részt vett a kutatásban. A Szép-ágra és a Piros tekercsre is ekkor bukkantak rá. 1976-ban elkészült az első, hossz-szelvény térképe keresztmetszetekkel és országos jelentőségű barlangnak nyilvánították, a listában Kopaszgallyoldali 2. sz. vny. /404-es/ néven szerepel. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek a felülvizsgálata után összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van Kopaszgally-oldali 2. sz.-viznyelő néven. 1977-re a mélysége majdnem elérte a 100 métert. A Karszt és Barlang 1977. évi évfolyamában megjelent összesítés szerint, Magyarország 16. legmélyebb és 38. leghosszabb barlangja a 110 méter mély és 350 méter hosszú barlang. Az MKBT Meghívó 1978. júniusi számában publikálva lett, hogy Lukács László szerint a mélysége 110 méter és a hosszúsága 350 méter.

Az 1980-as évek elején tárták fel legalsó, 10 méteres aknáját és egy ebből induló, vízszintes, 25 méter hosszú járatot. 1982-ben a Vörös Meteor TE Központi Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1982-es Országos Vándorgyűlésén az egyik túracélpont volt. 1982-ben fokozottan védett barlanggá nyilvánították a genetikája és a Vecsem-forrás karsztrendszeréhez tartozása miatt. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel két névváltozata és egy térképen van a helye feltüntetve.

1990-ben Szenthe Istvánnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1993-ban készült el az alaprajzi és a kiterített hosszmetszet térképe a Barlangtani Intézet támogatásával, amelyet Rose György (BEAC) szerkesztett. Az MKBT Műsorfüzet 1994. évi május–júniusi füzetéből megtudható, hogy az árusításra került alsó-hegyi térképlapon nincs rajta. 1995 óta a Világörökség része. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 450 méter hosszú, 116 méter függőleges kiterjedésű és 130 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy ismertetés a barlangról. A leírás szerint 450 méter hosszú és 116 méter mély. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt.

Érdekességek[szerkesztés]

A barlangba két helyen próbáltak meg bejutni a víznyelőből egyszerre. Végül abból az esélytelenebbnek ítélt munkahelyből sikerült feltárniuk a Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlangot, amelyet a büntetésüket töltő, a tábor rendjét megzavaró diákok bontottak. A barlang egyik helye, a Molnár-utca az itt beszorult Molnár Andrásról lett elnevezve. Később, 1979. november 6-án a barlang végpontjának közelében található szűk helyen Csöndör Gyula is beszorult. Két napig volt a barlang foglya. Életének megmentéséért a Barlangi Mentőszolgálat bevetése mellett sok személynek, például a Határőrség, a tornaszentandrási bánya, a rendőrség, a kazincbarcikai bányamentők és a bódvaszilasi termelőszövetkezet embereinek a bevonására is szükség volt. Ennek a helynek az eset óta, mivel Csöndör Gyula beceneve Csula volt Csula-tanya a neve.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Dénes György: A Vecsem barlangrendszer. Turista Magazin, 1969. 2. 8. old.

További információk[szerkesztés]