Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz450 m
Mélység118 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés118 m
Tengerszint feletti magasság404 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5452-5
Elhelyezkedése
Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang (Magyarország)
Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang
Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 32′ 60″, k. h. 20° 42′ 07″Koordináták: é. sz. 48° 32′ 60″, k. h. 20° 42′ 07″

A Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik.

Leírás[szerkesztés]

Az Alsó-hegy fennsíkperemén, a hegy déli oldalán található. Az Alsó-hegy fennsíkjára jellemző zsombolyoktól eltérően időszakosan aktív víznyelőbarlang, mint a Meteor-barlang és a Pócsakői-víznyelő. Ez utóbbitól körülbelül 100 méterre, egy víznyelő töbrének alján nyílik kibetonozott és vasajtóval lezárt bejárata. Bódvaszilas felől érkezve a 24-es számú Országos Kéktúra szakaszról balra kell letérni. Felső triász és középső triász mészkőben keletkezett. Néhány helyen palabecsípődések is észrevehetők benne. A barlang hasadék jellegű és aránylag szűk a bejárata. A barlang jellege megváltozott a feltárás során végzett járatbővítések miatt.

Nyerges Attila 2003-ban azt írta róla, hogy morfológiailag négy szakasza van. Van egy bejárati omladékzónája, egy vízszintes zónája, egy felső szinti zónája és egy negyedik zónája. Képződményekben leggazdagabb része a Szép-ág. Itt található egy nagy felületet borító hófehér cseppkőlefolyás, sok függőcseppkő és pár nagyméretű állócseppkő, heliktit és fejlett, hegyes-tűs kalcitokkal bélelt tetarátás medence. Járataiban különböző oldásformák, szinlők, hullámkagylók és kis meanderek vannak.

A barlangban eltűnő vizek a 2200 méterre és 225 méterrel lejjebb található Vecsem-forrásban jelennek meg. A denevérek néhány egyede rendszeresen pihenőhelyként használja. Perm időszaki kovásodott fa is előkerült belőle. Vízszintes kiterjedése 130 méter. Látogatni az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével és elektromos világítóeszköz alkalmazásával lehet. Bejárásához barlangjáró alapfelszerelés elég, mert aknáiban vaslétrákat helyeztek el. A közlekedést a nagy szén-dioxid tartalmú levegő teszi nehézzé a gyengén szellőző mélypontján. Lezárására a szokásos indokok mellett az alsó részen gyakran előforduló nagy szén-dioxid tartalmú levegője miatt és a Szép-ág hófehér cseppkőképződményeinek védelme érdekében volt szükség.

Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik hét az Almási-zsomboly, a Frank-barlang, a Kopasz-vigasz-barlang, a Meteor-barlang, a Szabó-pallagi-zsomboly, a Széki-zsomboly és a Vecsembükki-zsomboly.

Előfordul irodalmában 404-es barlang (Regős 1977), 404-es víznyelőbarlang (Kordos 1984), 404. sz. barlang (Kordos 1977), Kopaszgally-barlang (Sohár 1969), Kopaszgally-oldali 2. sz.-viznyelő (MKBT Meghívó 1977), Kopaszgally-oldali 2.sz. víznyelöbarlang (Vlk 2019), Kopaszgally-oldali 404-es víznyelő (Vlk 2019), Kopaszgaly-oldali 2. sz. víznyelő (Gonda 1982), Kopaszgaly–oldali 2. sz. víznyelő (Kordos 1984), Kopaszgaly-oldali 2. sz. víznyelőbarlang (Takácsné 1987) és Kopaszgaly-oldali 404-es víznyelő (Nyerges 2003) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1964-ben Dénes György vízfestéssel végrehajtott hidrológiai vizsgálatai során megállapította, hogy a víznyelőben elnyelt vizek valószínűleg a Vecsem-forrásban bukkannak elő. 1969 júniusában kezdte el a víznyelő bontását a Toldi Ferenc Gimnázium Barlangkutató Csoport és 1969-ben jutottak be a barlangba a csoport barlangkutatói a víznyelőben elnyelődő víz útjának járhatóvá tételével. Ekkor körülbelül 200 méter hosszú és körülbelül 60 méter mély volt. 1969-ben a VITUKI barlangkutatói valószínűleg ebben a barlangban végeztek vízhozammérést.

Ezután főleg a Vörös Meteor TE barlangkutatói foglalkoztak további járatok feltárásával. 1976-ban a Vörös Meteor TE Tektonik Barlangkutató Csoport, a Promontor SE Barlangkutató Csoport, az FTSK Barlangkutató Szakosztály és az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub tagjai új járatokat fedeztek fel. Lukács László is részt vett a kutatásban. A Szép-ágra és a Piros tekercsre is ekkor bukkantak rá. 1976-ban elkészült első hossz-szelvény térképe keresztmetszetekkel. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5400-as (Aggteleki-karszt) barlangkataszteri területen lévő, bódvaszilasi barlang Kopaszgallyoldali 2. sz. vny. /404-es/ néven.

Az 1977. május 30-án az előző lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van Kopaszgally-oldali 2. sz.-viznyelő néven. 1977-re mélysége majdnem elérte a 100 métert. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 38. leghosszabb barlangja az Aggteleki-karszton elhelyezkedő és 1977-ben 350 m hosszú, 1976-ban ismeretlen hosszú, 1975-ben ismeretlen hosszú 404. sz. barlang. Az összeállítás szerint Magyarország 16. legmélyebb barlangja az Aggteleki-karszton elhelyezkedő és 1977-ben 110 m mély, 1976-ban ismeretlen mély, 1975-ben ismeretlen mély 404. sz. barlang. Az MKBT Meghívó 1978. júniusi számában publikálva lett, hogy az 1978. májusi MKBT Meghívóban napvilágot látott Magyarország legmélyebb és leghosszabb barlangjai című felsorolásból kimaradt, Aggteleki-karszton lévő 404-es sz.-barlang Lukács László szerint 110 m mély és 350 m hosszú.

Az 1980-as évek elején tárták fel legalsó 10 méteres aknáját és egy ebből induló vízszintes 25 méter hosszú járatot. 1982-ben a Vörös Meteor TE Központi Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1982-es Országos Vándorgyűlésén az egyik túracélpont volt. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében az Aggteleki-karsztvidéken lévő Kopaszgaly-oldali 2. sz. víznyelő fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang genetikája és a Vecsem-forrás karsztrendszeréhez tartozása miatt lett. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Kopaszgaly–oldali 2. sz. víznyelő néven 404-es víznyelőbarlang névváltozattal és térképen van helye feltüntetve.

Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 47. leghosszabb barlangja az 5450/5 barlangkataszteri számú, 350 m hosszú Kopaszgaly-oldali 2. sz. víznyelőbarlang (404-es barlang) és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 350 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 21. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja az 5450/5 barlangkataszteri számú, kb. 110 m függőleges kiterjedésű Kopaszgaly-oldali 2. sz. víznyelőbarlang (404-es barlang) és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang kb. 110 m mély.

1990-ben Szenthe Istvánnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1993-ban készült el alaprajz térképe és kiterített hosszmetszet térképe a Barlangtani Intézet támogatásával, amelyeket Rose György (BEAC) szerkesztett. Az MKBT Műsorfüzet 1994. évi május–júniusi füzetéből megtudható, hogy az árusításra került alsó-hegyi térképlapon nincs rajta. 1995 óta a Világörökség része. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található Kopaszgaly-oldali 2. sz. víznyelőbarlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében az Aggteleki-karsztvidék területén lévő Kopaszgaly-oldali 2. sz. víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint 450 méter hosszú, 116 méter függőleges kiterjedésű és 130 méter vízszintes kiterjedésű. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található Kopaszgaly-oldali 2. sz. víznyelőbarlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki-karsztvidéken lévő Kopaszgaly-oldali 2. sz. víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben található egy ismertetés a barlangról. A leírás szerint 450 méter hosszú és 116 méter mély. A 2006. évi Vespertilioban közölt tanulmány szerint egy nagy patkósdenevért és egy közönséges denevért észleltek 2004. február 14-én a bódvaszilasi barlangban Boldogh Sándor, Štefan Matis és Peter Pjenčák. 2004. február 14-én 29 kis patkósdenevért figyeltek meg a barlangban Boldogh Sándor, Štefan Matis és Peter Pjenčák.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Kopaszgaly-oldali 2. sz. víznyelőbarlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint az Aggteleki-karsztvidéken lévő Kopaszgaly-oldali 2. sz. víznyelőbarlang fokozottan védett barlang.

A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt. Az Alsó-hegy karsztjelenségeiről szóló 2019-ben kiadott könyvben le van írva röviden, fel vannak tüntetve GPS-koordinátái tengerszint feletti magassággal és megjelent az 1993-as kiterített hosszmetszet térkép. A kiadványhoz mellékelt helyszínrajzon jelölve van helye. A könyvben az olvasható, hogy 450 méter hosszú, 118 méter mély és 404 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. Publikálva lett a barlang három fényképe a könyvben. Az első fényképen bejárata látható, a második fényképen cseppkövek vannak, a harmadik fényképen a barlangban lévő egyik létra figyelhető meg.

Érdekességek[szerkesztés]

A barlangba két helyen próbáltak meg bejutni a víznyelőből egyszerre. Végül abból az esélytelenebbnek ítélt munkahelyből sikerült feltárniuk a Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlangot, amelyet a büntetésüket töltő, a tábor rendjét megzavaró diákok bontottak. A barlang egyik helye, a Molnár-utca az itt beszorult Molnár Andrásról lett elnevezve. Később, 1979. november 6-án a barlang végpontjának közelében található szűk helyen Csöndör Gyula is beszorult. Két napig volt a barlang foglya. Életének megmentéséért a Barlangi Mentőszolgálat bevetése mellett sok személynek, például a Határőrség, a tornaszentandrási bánya, a rendőrség, a kazincbarcikai bányamentők és a bódvaszilasi termelőszövetkezet embereinek bevonására is szükség volt. Ennek a helynek az eset óta, mivel Csöndör Gyula beceneve Csula volt Csula-tanya a neve.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Dénes György: A Vecsem barlangrendszer. Turista Magazin, 1969. 2. 8. old.

További információk[szerkesztés]