Csapás-tetői-barlang (Szinpetri)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csapás-tetői-barlang
Hossz33 m
Mélység18 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés18 m
Tengerszint feletti magasság387 m
Ország Magyarország
Település Szinpetri
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5440-35
Elhelyezkedése
Csapás-tetői-barlang (Magyarország)
Csapás-tetői-barlang
Csapás-tetői-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 29′ 49″, k. h. 20° 36′ 58″Koordináták: é. sz. 48° 29′ 49″, k. h. 20° 36′ 58″

A Csapás-tetői-barlang megkülönböztetetten védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. A kiétei kultúrába sorolható cserépedény töredékek mellett, őslénytani leletek is előkerültek belőle.

Leírás[szerkesztés]

Szinpetri központjától északra, körülbelül 1650 méterre, az András-hegyen, amelyet a helyiek Csapás-tetőnek neveznek található a bejárata. A Kopolya-forrástól körülbelül 500 méterre van. Egy gödör alján nyíló bejáratán egy régi ajtónak a 86 centiméter magas vaskerete látszik. Középső triász mészkőben alakult ki. Függőleges jellegű, inaktív víznyelőbarlang. A barlang a pleisztocénben valószínűleg már nem nyelt vizet. Az alsó üregében sok cseppkő és kristályképződmény volt, de ezeknek egy része a feltárás óta megsemmisült. Engedéllyel látogatható. Megkülönböztetett védelmét az indokolja, hogy a terület egyik jelentős méretű barlangja, veszélyeztetettek a cseppkőképződményei és különleges őslénytani és régészeti leletei vannak.

Az 1971. évi régészeti ásatása során előkerült leletek átvizsgálásakor sok késő bronzkori, kiétei kultúrába sorolható cserépedény töredéket határoztak meg. A Herman Ottó Múzeumba került leletek feldolgozását Hellebrandt Magdolna végezte. Megállapítható, hogy a barlang nem állandó menedékhely volt, hanem csak alkalmanként használták. Valószínűleg a barlang előtt, vagy felett volt egy építmény, amelynek a pusztulása után a cserépanyag a földdel együtt bemosódott. A bejárati termében maradt még régészetileg át nem kutatott kitöltés. A régészeti szempontból folytatott ásatás közben csontok is előkerültek, például egy agancsdarab. A kitöltésből előkerült, sok, késő bronzkori csontmaradványt Kordos László vizsgálta. Köztük emberi csontok, rágott csigolyák és egy ép, alig koptatott őrlőfog is volt. A barlangnak a látogatásához az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye kell.

1972-ben jelent meg először, nyomtatásban a Csapás-tetői-barlang név (Dénes 1972, Gábori 1972, Házi 1972). Előfordul az irodalmában Csapástetői-barlang (Vid 1971) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1971 előtt néhány évvel szinpetriek fedezték fel a bejáratát és az első részét. 1971-ben Dénes György átvizsgálta a barlangot és a még nem bolygatott kitöltésében őskori, cserépedény töredéket talált. Szerinte a lelet a Baradlából előkerült, hallstatti kerámia töredékhez hasonló. A lelet a Herman Ottó Múzeumba lett elküldve. A barlangra Varga Imre, aki egy Szinpetriben élő személy hívta fel a figyelmét és Varga Imre azt is elmondta Dénes Györgynek, hogy amikor a helyiek az barlangban bontottak, akkor nagyon sok, hasonló cserépdarab került elő a kitöltéséből. 1971 augusztusában a Vass Imre Barlangkutató Csoport felmérte a barlangot. A felmérés alapján Vid Ödön szerkesztett és rajzolt egy alaprajz barlangtérképet, egy hosszmetszet barlangtérképet és szelvényeket.

1972 augusztusában Hellebrandt Magdolna, aki az ásatást vezető régész volt, Dénes György, aki a leletek bejelentője volt, Varga Imre, aki régóta kutatta a barlangot és a Vass Imre Barlangkutató Csoport közreműködésével a bejárati terem még bolygatatlan kitöltésének egy részét kitermelték régészeti átvizsgálás céljából. Dénes György „A Herman Ottó Múzeum Évkönyve” című kiadvány 1973. évi évfolyamában részletesen ismertette a barlangot és a publikáció szerint a felszín és a legmélyebb pontja között 18 méter a különbség. A kiadvány 1973. évi évfolyamában Hellebrandt Magdolna leírta az előkerült leleteket régészeti szempontból, amelyhez fényképek és leletrajzok lettek mellékelve. „A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei” című periodika 1973. évi évfolyamában jelent meg Kordos László tanulmánya a régészeti feltárás során előkerült csontleletekről.

Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve és egy térképen fel van tüntetve a helye. 1987-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület denevér megfigyelést végzett benne. 1995 óta a Világörökség része. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2013-ban napvilágot látott, Varga Gábor által írt tanulmányban a másodlagos, barlangi, régészeti lelőhelyek közé van sorolva. 2014 májusában készült egy alaprajzi barlangtérkép, egy hossz-szelvény barlangtérkép és egy keresztmetszet, amelyeket Szabó Zoltán szerkesztett Kovács Richárd és Szabó R. Zoltán felmérése alapján.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]